tag:blogger.com,1999:blog-30333852198781875432024-03-13T16:27:20.091+01:00Addicted to BooksNéhányan kávéfüggőségben szenvednek, én könyvfüggő vagyok, és egyáltalán nem szenvedek.Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.comBlogger83125tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-27319200359132405372020-12-19T15:39:00.000+01:002020-12-19T15:39:50.676+01:00Zene - fő boldogsághormon-forrásom<div style="text-align: justify;">Mindenek előtt azzal szeretném kezdeni, hogy már az első nap csalódtam magamban. Egyrészt nem sikerült rendesen korán lefeküdni, ami eléggé bánt, bár éjfél előtt aludtam már, akkor felébredtem. Állítottam vagy 3 ébresztőt reggelre, de még csak arra sem emlékszem, hogy kinyomtam őket, arra ébredtem, hogy dél van. Úgyhogy felkeltem, kinyitottam az adventi naptáram (lehet, hogy majd erről írok este), felöltöztem, ebédeltem, most emésztek egy picit (befejezem a tegnap esti fejezetet - a Szívtelent olvasom Gail Carrigertől és az egyetlen bajom vele, hogy piszok hosszú fejezetei vannak), aztán ugrok is neki a dolgozatnak. Ha pedig megunom, akkor szeretném azt gondolni, hogy tudom alkalmazni Neil Gaiman egyik bölcsességét a sok közül, pontosan nem tudom, hogy szól, de volt egyszer egy videó, amiben azt hallottam, hogy nem létezik olyan, hogy "writer's block" (írói válság talán magyarul), mert ha egy projektnél elveszíti az ihletet, csinál valami más produktívat. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de ez él a fejemben, úgyhogy az a terv, hogy ha valamit nem bírko már a tegnapi listámról, akkor csak áttérek valami másra, amit szintén meg kell csinálnom, így örökké produktív leszek. Aztán január 16. után meg térhetek vissza a semmittevésbe. Vagy ki tudja, lehet, hogy még tetszeni is fog (csak át ne essek a ló túlsó oldalára, de majd akkor foglalkozok ezzel, ha odaérek). Plusz am még nyugtat, hogy apa is írt már cikket két éjszaka alatt, nekem meg bőven több időm van, bár az is igaz, hogy nem vagyok olyan képességekkel megáldva, mint ő, de azért igyekszek belehúzni a hétvégén. Ma a Dunához is ki akartam menni, de szerintem csak holnap lesz belőle. Majd az időjárástól is függ.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És térjünk is rá a mai témánkra, ami úgy döntöttem, a zene lesz. Jó, ez így elég tág, a zenei ízlésem fejlődése nagyjából. Merthogy nemrég rátaláltam a 60-as évek zenéjére, és teljesen beleszerettem (talán a kedvenc időszakom is?), úgyhogy gondoltam megnézhetnénk, hogyan jutottam ide.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Fun fact rólam: van egy nővérem, aki 2 és fél évvel idősebb nálam, talán már meséltem is róla. Na hát, neki köszönhetően kis koromban megismerkedtem a VIVA és az MTV csodálatos világával. Úgyhogy akkor húú, nem is tudom, miket hallgattunk. Igazából mindent, amit egy youtube "best of 2000s" listában benne lehet. Bár igazából amire már emlékszem is, az a 2010-es évek. Jó ideig úgy gondoltam (és a mondat egy pici átalakításával még ma is igaznak találom), hogy 2011. a legjobb év zene szempontjából. Ebben az évben olyan dalok jelentek meg, amik egészen azóta velem maradtak és most, így hogy 21 éves vénlány vagyok, nosztalgiát ébresztenek bennem. Ha nem is ez a kedvenc korszakom már, tagadhatatlanul a leginkonikusabb év. </div><div style="text-align: justify;">Aztán 2013-ban változott az élet. Elkezdett formálódni a személyiségem, elkezdtem olvasni, ami még máig is nagy részét képezi az életemnek (mármint nem elkezdtem olvasni, hogy megtanultam olvasni, hanem elkezdtem rendszeresen könyveket venni a kezembe), és az év nyarán részt vettem az első olyan koncerten, ahol nem voltak velem a szüleim és az első (sorok valamelyikében) tomboltam. Biztos, hogy egy darabig nem fogom elfelejteni. Tiszaújvárosban volt, az unokatstvéremmel voltam meg keresztanyával, egy Paddy and the Rats koncert volt. Mindig szerettem a "fura" (értsd: nem mainstream) zenét, az ír zene valahogy vonzott, és a kalózokat is imádtam mindig, úgyhogy az aestheticjük is rezonált a lelkemmel. Igazából nekik köszönhetem, hogy most ott tartok, ahol, mert itt szerettem bele a koncertekbe, miattuk voltam először fesztiválon (oké, pg volt, mert a Víz, zene, virág volt Tatán), ahol megismerkedtem az Intim Torna Illegállal, akik miatt rájöttem, hogy talán mégsem minden magyar zene rossz (tudom, tudom, nyilván nem minden magyar zene rossz, de egyrészt mi az, hogy rossz, másrészt akkor még nem voltam ennyire pacifista zen ember, meg a világról is kevesebbet tudtam, azóta kicsit kinyílt a szemem és többet láttam. vagy hát, ebben az esetben hallottam). Egy jó darabig az ITI volt a kedvenc magyar zenekarom, sok koncertjükre is mentem, illetve az első ~igazi~ fesztiválomon is úgy emlékszem, miattuk mentünk. A 2018-as Strand. Az egyik legemlékezetesebb pár nap volt (még mindig a karomon vannak a karszalagok, a szentimentális mindenemet :D). Nagyon nagyon élveztem, és itt szintén megismerkedtem egy új bandával - akik nem más, mint a Bagossy Brohters Company. Oké, pár dalukat ezelőtt is ismertem, de ez volt az első koncertem. Ez is lavinát indított, azóta nem is tudom, hány koncertjükön voltunk, de jó pár. A zene még nem hozott össze új barátokkal, viszont az biztos, hogy a meglévőket (vagyis konkrétan egy bizonyosat) összeköt, mint a cement (nem ez az egyetlen közös pont, de azt hiszem ez is hozzátesz ahhoz, hogy az egyik kedvenc emberem vagy a világon).</div><div style="text-align: justify;">Egy jó darabig el voltam ezekkel a kedvencekkel, közben az alternatív és az indie irányába kalauzolódtam, nagy segítség a Spotify a sok-sok számlistájával. Az egyetlen nehézség, hogy csak stílust indítok, úgyhogy sokszor fogalmam sincs az előadóról. Bár nem nagyon zavar, csak egy kicsit. </div><div style="text-align: justify;">Fast forward 2019, nyár, először voltam Szigeten. Oké, még kis háttértörténet, nem sokkal azelőtt szerettem bele a twenty one pilotsba, hogy a Trench kijött volna. Ezt úgy kell elképzelni, hogy hónapokig csak őket hallgattam. Semmi mást, ezzel keltem, ezzel feküdtem. Aztán mikor kijött az album, kb két hétig csak azt hallgattam. Éjjel-nappal ez szólt. Úgyhogy nem is volt kérdés, mit kérek karácsonyra, mikor megláttam, hogy jönnek a Szigetre. Plusz Ed Sheeran koncert is volt, az meg jó kis bonding moment volt a nővéremmel és a barátaimmal. De az utolsó nap. Az volt életem legboldogabb másfél órája. Nem hiszem, hogy valaha el tudnék jutni ugyanabba az állapotba, szerintem sosem leszek ennyire boldog még egyszer. Kicsit fura az életnek ezen a szakaszán elérni ide, de hát, ezt osztották, nem fogok panaszkodni.</div><div style="text-align: justify;">Ennyit a fesztiválokról, de a történetnek még közel sincs vége (elég sokféle zenét szeretek, úgy vagyok, mint a könyvekkel).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Időközben a musicalek is beférkőztek valahogy a szívembe. Emlékszem, volt valami tumblr poszt, ahol A Very Potter Musical-ből volt egy kép, talán Dracoról, és párszor már találkoztam vele, mondom utána nézek. És itt volt mindennek vége. Ezzel is annyira nem tudtam betelni, hogy konkrétan befejeztem, és már indtottam is újra. És amikor kiderült, hogy van második meg harmadik része is! Húhúú, mondom, eljött az én időm. Rengetegszer megnéztem őket. Aztán mikor már egy picit visszatértem a valóságba, a Starkidnek is utánanéztem picit, és kiderült, hogy egy igazi aranybánya musicalek szempontjából. Egy csomó előadásuk van, és bár még nem sikerült mindet megnéznem, imádom őket. Az embereket is, akik csinálják, az előadásokat is. Viccesek, és van egy dolgom, hogy imádom ugyanazt a csoport embert látni különböző dolgokat csinálni, úgyhogy duplajó. Icipici sidenote: kicsit szomorú voltam, hogy Brian Rosenthal nem szerepel olyan sokszor, de rátaláltam a <a href="https://www.youtube.com/user/tincanbros" target="_blank">Tin Can Bros</a> youtube csatornára, ami megmentett. </div><div style="text-align: justify;">Vissza a musicalekhez. Szóval igen, ez volt az első, aztán jött a Hamilton. Ki gondolná, hogy ebbe is teljesen beleszerettem. Imádom imádom imádom. Ezt is számtalanszor meghallgattam, sikeresen terjesztettem is az igét róla, az egyik volt szobatársam nemrég szólt, hogy megnézte a felvételt, amit disney+on árulnak és sírt rajta, úgyhogy én ezt győzelemként könyvelem el. Én még nem láttam, viszont mióta kijött, újra és újra meghallgatom, sütés vagy mosogatás közben tökéletes. A legújabb szerelmem pedig a Six, ami VIII. Henrik feleségeiről szól és valami csoda. Az egyetlen problémája, hogy rövid, de hát, nem lehet minden tökéletes, nem igaz?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De hogyan jutottam oda, hogy a hatvanas évek legyen a kedvenc zenei korszakom? Mielőtt megmagyaráznám, muszáj megemlítenem a Carson Comát. Az idei év nagy felfedezése. Legalábbis számomra, már vagy 2018-ban megalakultak, úgyhogy elég krindzs, hogy csak most találtam meg őket. De úristen. Nincs egy olyan számuk, amit ne imádnék. Mint ahogy látszik, képes vagyok nagyon ráfüggeni dolgokra, és az új lemezük, a Lesz, ami lesz is ilyen. Miután kijött, nem is tudom, vagy két hétig csak ezeket a dalokat hallgattam. És valamit csinált velem ez az egész, valahogy olyan pozitív és funky hangulata van a zenéjüknek, hogy nem is vágyom másra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És ezzel el is érkeztünk a hatvanas évekhez. Mindig is szerettem a régi zenéket, ezt az Umbrelly Academy soundtrackje tökéletesen táplálja is. Igazából ezt az újra rátalálást a korszakra a tiktoknak köszönhetem, valaki a California Dremain' című The Mamas & The Papas című számot használta, megkerestem youtubeon és azóta nincs megállás. Már pár éve rátaláltam, a House of the Rising Sun jó ideje újra és újra megjelenik a dalok között, amiket újra és újra hallgatok. Most az első szám, amit találtam, Nancy Sinatra These Boots Are Made For Walkin'-ja volt, aztán belekerültem egy 60s garage rock gödörbe, tegnap pedig megismerkedtem a pszichedelikus rock kifejezéssel, aminek a zenéi nem voltak ismeretlenek (a White Rabbit sokszor volt már lejátszási listámon), de kifejezetten a stílusról most olvastam először.</div><div style="text-align: justify;">És ezek a zenék pont tökéletesnek tűnnek. A zenéknek valószínűleg nincs kisugárzásuk, de ezeknek valahogy mégis annyira chill hangulatuk van. Vagyis, nem is tudom, az egész olyan érzést vált ki belőlem, hogy "igen, pontosan ezt kerestem anélkül, hogy tudatában lettem volna a keresésnek". A mérges ellentéte, ami nagyon tetszik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy megtaláltam a tökéletes korszakot, ami nem azt jelenti, hogy ezentúl csak ezeket fogom hallgatni, nyilván vissza-vissza fogok térni a Panic! At The Disco-hoz és mindenhez, még mindig a twenty one pilots a kedvenc együttesem, de jó érzés megtalálni valamit, ami ennyire közel áll hozzám. Egy furcsa dolog, de lehet csak nekem furcsa, pont abban a korban vagyok, mint a nagymamám volt, amikor ezek a dalok voltak a kortárs zenék.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Végül is, sok rossz dolog van a világon, de azt szeretem abban, hogy most élünk, hogy a múlt kultúráját is élvezhetjük - a filmeket, könyveket, festményeket, és nem utolsó sorban, a zenét.</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-71176735283002976502020-12-18T18:58:00.004+01:002020-12-18T18:58:25.587+01:00A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba<p style="text-align: justify;"> Helló helló helló! Long time no see. </p><p style="text-align: justify;">Ismét itt vagyok, hú, jó sok idő telt el azóta, mióta utoljára errefelé barangoltam, és még több minden történt. Megtaláltam a boldogságot, aztán szépen lassan kicsúszott a kezemből, olyan sunyi módon, hogy már csak azt vettem észre, hogy eltűnt. Viszont azóta kezdem újra megtalálni, szóval megérdemlek magamtól egy vállveregetést minimum. </p><p style="text-align: justify;">Az oka annak, hogy ismét írok, egészen egyszerű. Van kb 20 napom megírni egy ~30 oldalas dolgozatot (yaas tdk) és nagyon nehezen veszem rá magam, hogy leüljek a gép elé és írjak (igazából elég gány ez az online oktatás, abszolút motiválatlan vagyok, még konktétan vizsgázás közben is elunom magam, hogy még mindig a gép előt ülök). Úgyhogy úgy döntöttem, amíg el nem készülök a dolgozattal, addig minden nap leülök és ide írok több-kevesebb sort arról, ami éppen eszembe jut, hogy bemelegítsem az ujjaimat. Jó ötletnek tűnik, aztán majd kiderül, hogy tényelg az volt-e (azért remélem bejön, jó lenne egy kis sikerélmény [jó, volt sikerélményem, jobban sikerült az egyik eddigi vizsgám, mint amire számítottam, plusz a tdk iskolai fordulóján is harmadik lettem, ami jól esett, de na]). Plusz jó lenne előre is dolgozni vele, mert van kb 600 másik dolgom. De ilyenkor az jut eszembe, hogy volt valami r/thathappened moment, amikor valami kiscsaj megkérdezte az anyukáját, hogy mi kell ahhoz, hogy orvos (vagy asztronauta vagy valami ilyesmi) legyen, a lista valami ilyesmi volt: keményen kell dolgozni, sokat kell tanulni, meg még két másik dolog, és a kisleány meg azt mondta, hogy az csak négy dolog. Úgyhogy itt a lista arról, mit kell majdnem ugyanaddig a határidőig megcsinálni:</p><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAK0y7oqKt15U2qsiaS1_-tJRAoI3ccNNbpKToaMYcj0KGzcOaT61gR1j4ewPzvPcs5Ql8IH3Zb6Pz_0w6T4Tk7TI40LPyPnL32Zd1842rtWALykBwe56Pa6DJPTe0GybBNkBgUOsKjS4/s355/squidward_tired.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="236" data-original-width="355" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAK0y7oqKt15U2qsiaS1_-tJRAoI3ccNNbpKToaMYcj0KGzcOaT61gR1j4ewPzvPcs5Ql8IH3Zb6Pz_0w6T4Tk7TI40LPyPnL32Zd1842rtWALykBwe56Pa6DJPTe0GybBNkBgUOsKjS4/w200-h133/squidward_tired.jpg" width="200" /></a></div><br />- megírni a tdk dolgozatot</div><div style="text-align: justify;">- megírni egy 6-8 oldalas beadandót</div><div style="text-align: justify;">- megírni a másfél millió lépésre a beadandót</div><div style="text-align: justify;">- település vizsgára készülni</div><div style="text-align: justify;">- gazdaságföci vizsgára készülni</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tessék, annyira nem is tűnik vészesnek, ugye? Ugye? Igazából azt hiszem, ez ilyen kis self-hype meg önmeggyőzés, hogy ne akarjak kettétörni a teendők mennyisége alatt.</div><p style="text-align: justify;">Meg a másik, hogy még mindig egy icipici cél, hogy év vége előtt legyen 100 bejegyzés itt, ezen a gyönyörű felületen, úgyhogy lehet, hogy lesz olyan nap, amikor reggel este írok. Ehh, majd kiderül.</p><div style="text-align: justify;">Akárhogy is, ma időben lefekszek aludni és holnap reggel tala! </div><div style="text-align: justify;">Addig kérdés, hátha valaki elolvassa idáig és van kedve kommunikálni, ki hogy készül a karácsonyra?</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-55335422962975733852020-10-10T01:47:00.001+02:002020-10-10T02:16:39.261+02:00Szerelmes vagyok az életbe - aka "a bánat az élet ellensége"<div style="text-align: justify;">Nem tudom, mennyire jött át az utóbbi 5 évben a posztokból, de nem voltam topon mindig, sűrűbben voltak érzelmi hullávölgyeim, mint ideálisnak érzem.</div><div style="text-align: justify;">Az első emlékem arról, hogy unom az életet és ideje lenne lelépni meg befejezni, 13 éves koromból van, ami nevetséges, mert az a nyár volt az első, ami úgy igazán jó volt. Az volt életem első rendes koncertje, akkor kezdtem igazán rajongani dolgokért (Hollywood Hírügynökség, Paddy and the Rats), kezdett személyiségem lenni. És mégis, egy nap sétáltam haza az iskolából és teszteltem, meddig tudom visszatartani a levegőmet.</div><div style="text-align: justify;">Ez ment on and off az elmúlt 7-8 évben, néha rosszabb volt, néha jobb, de még úgy is, hogy az egész élet felfelé ívelt - aka lettek barátaim, olyan igazi életreszólók, jó környzetben voltam gimiben, utaztam, koncertekre jártam -, mégis ott volt az a szürke filter mindenen, az agyam hátuljában a hang, hogy ez nem tart örökké, nem jár nekünk a felhőtlen boldogság. Az másoknak való.</div><div style="text-align: justify;">Aztán jött a karantén, alig kezdtem el az egyetemet, már haza is kellett menni. Így 5 és fél év után először töltöttem otthon 6 hónapot. Az elején oké volt minden, amíg volt egyetem, lekötött, persze hiányzott a város, hiányoztak a barátiam (bár ehhez addigra már kicsit hozzászoktam, tekintve, hogy az országban szét vagyunk szórva), de volt, ami lekötött és a nővérem is otthon volt, így volt valamennyi társaságom. </div><div style="text-align: justify;">De ő május végén elköltözött, június 2-re kb végeztem a vizsgáimmal, dolgozni nem tudtam, mert sehova nem kellett senki, utazni nem tudtam, mert nem volt pénzem, meg nyilván, korona. Nem nagyon segített ez sem a lelkiállapotomon, viszont minden nap elmosogattam, az volt az egyetlen biztos pont az életemben. De elkanyarodtam.</div><div style="text-align: justify;">Szóval sokéves letörtség. És egy váratlan fordulat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szeptember elején volt a koliba beköltözés, végre újra izgalomba tudtam jönni (igaz, elsőre feldúlt voltam, mert nem vettek fel oda, ahol tavaly laktam, de így, hogy egy idő már eltelt, itt sokkal jobban érzem magam). 6 hónapja először voltam megint Pécsen, egészen hihetetlen volt újra látni a márciusra már megszokott utcákat, helyeket. Éreztem már akkor is, hogy itt valami helyrebillen, a világom visszakerült a medrébe. De nem számítottam arra, ami következett.</div><div style="text-align: justify;">Pénteken költöztem, mert minél előbb és többet akartam itt lenni. Teljesen gyanútlanul lefeküdtem, szombat reggel pedig úgy keltem, mintha teljesen kicseréltek volna.</div><div style="text-align: justify;">Fogalmam sincs, hova tűnt a felhő a fejem felől, de nyoma sincs. Minden teljesen élénk, van életkedvem, 0-24ben izgatott és lelkes vagyok.</div><div style="text-align: justify;">Nyáron volt egy gonosz gondolatom, hogy tényleg jó választás volt-e a földrajz, itt van-e a helyem. Nem volt kellemes, mikor előtérbe került, nem szerettem volna, ha az a történet, hogy egy év után abbahagytam (nem mintha bármi gond lenne azzal, ha valaki úgy érzi, nem jó helyen van, nem ezt kéne kezdenie az életével, de saját magamat nem tudom ugyanúgy mérni, mint másokat, meg amúgy is, nagyon erre fókuszáltam a gimi utolsó 2-3 évében, hogy akkor én ez leszek és pont). </div><div style="text-align: justify;">Hétfőn az első órám két és fél óra matek, ami sokaknak halálnak hangozhat, én viszont elmondani nem tudom, mennyire hiányzott, hogy újra rendesen számok legyenek az életemben ilyen formában. Bevallom, kicsit mégis féltem tőle, nem ismertem a tanárt, de amint elkezdődött az óra, tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Mikor peidg vége lett, a világ leghatalmasabb mosolyával sétáltam vissza a kollégiumba. </div><div style="text-align: justify;">Nem maradt kérdés bennem azt illetően, hogy jó döntést hoztam-e, mikor ezt jelöltem meg tavaly februárban. Tökéletesebb helyen nem is lehetnék, semmi kétségem nincs. Imádom az egészet. Biztos vannak Neked is megérzéseid helyekkel, emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban, hogy valami okés-e vagy inkább kerülni kéne. Hát én teljesen azt érzem, hogy itt a helyem és ha bárhol máshol lennék, a világban valami fel lenne borulva. Ha nem is életem végéig, de az elkövetkezendő valamivel kevesebb, mint 2 évre biztos, hogy itt kell lennem. Mert ez a helyes. És el nem tudom mondani, mennyire felszabadító érzés ez a tudat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt hiszem, így lehetne legjobban leírni, amit érzek. Felszabadult. Egyrészt olyan, mintha valamit megtaláltam volna, amit senki és semmi nem tud elvenni. Még ha megint haza kéne menni, van valamim (ami ugyanannyira megfoghatatlan, mint az, ami miatt ennyi ideig szomorú voltam), valami teljesen egyszerű, primitív boldogság, ami fogalmam sincs, honnan fakad, de belülről. Másrészt mintha elveszítettem volna valamit, ami visszafogott abban, hogy kiteljesedjek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még gimiben az egyik németórán valamiért szóba került a boldogság, és hogy mi is az és lehet-e egy ember egyáltalán boldog vagy valami hasonló. Már akkor is az optimista választ adtam, hogy hát persze, miért ne, engem is boldoggá tesznek a szép felhők, ha nem is örök életemre, de amíg nézem őket, addig biztos. Most pedig ott tartok, hogy közel másfél hónapja más sem vagyok, csak boldog.</div><div style="text-align: justify;">Tarthatnék attól, hogy kirakom az univerzumba, hogy hé, minden oké, és akkor jól megszívat a nagy mindenség és elveszítem ezt a nehezen megtalált, de nem is igazán megtalált, mert nem aktívan kerestem, egyszer csak úgy lett, valamit, de úgy döntöttem, leküzdöm. Nem akarom elkiabálni. Egy kicsit sem. De mi van, ha valaki egyszer véletlenül rábukkan erre a kis valamire és egy fél centivel boldogabbá teszi? Ezért már megéri. Inkább megosztom a boldogságom és viselem a következményét, hogy esetleg rövidebb ideig tart, mint hogy magamnak tartogassam sokáig. Bennem úgyis van most vagy három emberre való.</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-40157212565592250862020-07-17T22:19:00.001+02:002020-07-17T22:23:40.511+02:00értékelés, amit nem akarok a molyra írni, mert túl hosszú (Barcelona, Barcelona)<div style="text-align: justify;">Helló mindenki! Gabi vagyok és ma a régi intrót használom (well, egy naprakészebb változatát), mert egy könyvértékeléssel van dolgunk. Bizony, nem csalás, nem ámítás. Hazudni nem fogok, nem teljesen olyan, mint az előzőek, most nem írtam le a kis füzetecskémbe, ez teljesen spontán jött, mert ahogy a cím is mutatja, eredetileg molyra készültem írni, de oda nincs pofám kisregényt írni. Ide meg, hát, ez az enyém, szóval azt csinálok, amit nem szégyellek. (egy részét már megírtam, szóval lehet, kicsit fura lesz, de just go with it ;))</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>Oké, kellőképpen volt időm minden mondandómat elfelejteni. De azért próbáljuk meg.</div><div>Kezdésnek szeretném leszögezni, hogy nem tiszteletlenségnek szánok semmit, amit leírok és ha valaki nem ért egyet a véleményemmel, tök oké, mindenki élheti tovább az életét. Bár azt hogy nem jövök idegbe, nem tudom megígérni.</div><div><br /></div><div>Szóval az értékelés.</div><div>Először a negatívumok, mert jobb pozitív felhanggal befejezni a dolgot.</div><div>A szereplők.</div><div>Caroline. Az az asszony. Még sosem voltam 35 éves és lehet, hogy téveszméim vannak, de szerintem egy 35 éves ember ennél érettebben viselkedik. Meg úgy az egész karakterének a könyv vége felé tudtam nevet adni (azon kívül, hogy nem korának megfelelpen viselkedik <i>szerintem</i>): az oroszok felesleges emberéhez hasonlít. Bár persze az is előfordulhat, hogy rosszul emlékszem rájuk, nekem nincs irodalomtanári diplomám, amit múgy sem használok, mert asszisztensként dolgozok egy női magazinnál, de ja, ezt éreztem. Képtelen határozottan fellépni, Bennel ugyanúgy nem képes szakítani, mint a cigiről leszokni. Ha már itt tartunk. Az a kapcsolat. Teljesen kiégtem. Egyrészt nem vágom, Ben mit nem ért azon, hogy ha Caroline szakított vele, az azt jelenti, hogy szakítottak, de Caroline sem ártatlan ám, ha képes lenne határozott lenni és rendesen kommunikálni, akkor esetleg nem lenne ilyen problémája. Meg amúgy azt sem tudom elhinni, hogy a szex annyira fontos/jó lett volna, hogy képtelen meglenni nélküle. Az életképtelenje.</div><div>De ami a legjobban fel...hmm...hergelt, hát az a <b><font size="5">!!!!!!!!!!!SPOILER!!!!!!!!!!!!!</font></b> megcsalás volt. Nem hiszem el. Konkrétan fel nem bírom fogni, mi viszi rá az embert. Nemcsak Caro-t meg Tomot, úgy általában. Pedig annyira könnyű kihagyni. Esküszöm, azt is szívesebben olvasom, ha valaki szenved, hogy nem lehetnek együtt, mint hogy megcsalásról kelljen. És még akkor a csajnak áll feljebb, hogy mikor Wanda megjön, Tom (A BARÁTNŐJE ELŐTT) nem ugyanúgy viselkedik vele, mint amikor az ágyban voltak. Yezus fuck, agysejtek nem jutottak. Nem mintha Tomra nem lennék ugyanolyan mérges. Őt is fejbekólintottam volna <b><font size="5">!!!!!!!!!!!SPOILER VÉGE!!!!!!!!!!!!!</font></b> De a kedvencem, hogy három nap alatt szerettek halálosan egymásba... miss me with that bullshit.</div><div>Meg a másik kedvencem még az elején volt, mikor késett, amit "megérdemelt" (????) mert eddig mindig ő volt az első az irodában. Én vagyok hülye, vagy egy munkahelyről tényleg nem késik az ember? Amennyire tudom, nem úgy működik, hogy 10 nem-késés után jár 5 perc késés. Persze még kis fiatalka vagyok, honnan is tudhatnám...</div><div>Meg ez a nő annyira ítélkező és előítéletes, hogy azt tanítani lehetne (bár nem biztos, hogy kéne is), képek alapján úgy el tudja dönteni, hogy egy ember milyen, egyszerűen csodálatos. Sekélyes, határozatlan és döntésképtelen.</div><div>Meg (és ez már talán az utolsó dolog róla) nem bírom, hogy a férfiak körül forog az élete. Agyam eldobom. Ott van Barcelona-ban (úgy, hogy eddig a legmesszebb, ahova ment, Cornwall volt, még tizennégy éves korában az édesanyjával) és ahelyett, hogy élvezné, itt rí nekem, hogy jaj, a társkeresős férfiak mennyire szerencsétlenek (amúgy mégis mit várt, de úgy őszintén) és Tom is "csak egy epizód az életében". Amivel amúgy furán egyik pillanatban tisztában van, a másikban meg átsírja miatta a napot. Válassz!!! Szóval ja, szerintem több van az életben, mint hogy férfiak elismerését keressük meg hogy az élet legmagasabb pontja, ha fog egy jól kinéző, diplomás (mert ha nincs papír, nyilván nem lehet ember intelligens, jófej, kedves, nagylelkű stb, egyértelmű, ezt már az óvodában megtanulja minden lány) férfit és onnan már nincs tovább. Mármint, oké, nem azt mondom, hogy azzal van a baj, hogy valaki párkapcsolatot szeretne, nem vagyok hülye, de hogy annyi legyen a kritérium, hogy valaki jól nézzen ki és legyen egy papírja... Mármint, ízlések és pofonok, de szerintem ez inkább pofon...</div><div>A másik: Tom nélkül rossz lett volna a vakáció (nem "nem lett volna ilyen jó", konkrétan rossz lett volna). Meg szeretném ragadni az alkalmat arra, hogy mindenkinek felhívjam a figyelmét arra, hogy rohadt 35 éves és egy új országban/városban van, új kultúrával találkozik, 35 éves (már mondtam?) és nem tudna 5 napot magában eltölteni. Önállóság much?</div><div>Ja, meg a blog. Bár arról csak annyi mondanivalóm van, lehet, hogy azért nem megy annyira, mert nem szívvel-lélekkel csinálja. De ez csak egy tipp. Meg a kaják felét nem is ismeri, de go off i guess.</div><div>Meg azt mondja, nem akar összejönni senkivel Spanyolországban, mert nem a távkapcsolatos típus, a könyv végén meg boldogan megy a reptérre (vagy valam hasonló) hogy 3 napot együtt töltsön Tommal. Azért mindennek van határa.</div><div>oké, next.</div><div>Tom. Találtam egy széket, a fejéhez vágnám. De úgy igazán. És Carlos még azt meri mondani, hogy tisztességes ember. Hát hol? Melyik univerzumban? Teljesen használhatatlan. És tényleg, nála is csak azt tudom elmondani, hogy a megcsalás undorító. </div></div><div style="text-align: justify;">A randipartnerek.</div><div style="text-align: justify;">Javier egy zseni, imádom a csalókat (vagyis olvasni róluk) és tök szívesen olvasnék mondjuk arról, hogy űzi a bizniszt és egyszer véletlenül beleszeret az egyik nőbe, akit meg kéne kopasztania (vagy férfiba, ki vagyok én, hogy tudjam, kihez vonzódik). De nem, itt csak annyit kapunk belőle, hogy Caroline az első randiján elkölt egy csomó pénzt.</div><div style="text-align: justify;">A második az erőszakos csávó volt. Ehh. Nagy kaland.</div><div style="text-align: justify;">A táncossal nem vágtam, mi baj volt, emberek már jól sem érezhetik magukat? Mert szerintem tök jó kiugrálni magát az embernek. De megint csak ízlések és pofonok. De két másodperccel előtte meg Caroline azt mondta, mindent ki akar próbálni. Ezt rakja össze nekem valaki!</div><div style="text-align: justify;">A negyedik csávó nem ivott (mert az alkoholtól elálmosodik) és vegán volt, a következtetés? Se-lej-tes. Én meg ülök a könyv fölött, hogy wtf. Hogy ki mikor és miért gondolta, hogy oké ez? A High School Musical első részéből szeretném idézni a "NO NO NO NO" sort. Úgy gondolom, pont ideillik.</div><div style="text-align: justify;">Az ötödik meg családon belüli erőszak áldozata, ami. Azta. Csak így. Csak úgy odadobva. K.</div><div style="text-align: justify;">Lizzy-t sem szerettem, szintén megcsalás miatt, Miss J mintha egy rossz Anna Wintour utánzat akart volna lenni. Ben bolond, Carlos semleges, más meg nem volt, akire emlékeznék.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A koncepció.</div><div style="text-align: justify;">Nem olvastam a fülszöveget, így a társkereső aspektus meglepetésként ért, de ahogy kezelték, hát az valami gyönyörű volt. Mintha valami igen mély, misztikus dolog lenne, pedig aztán, annál távolabb nem is állhatna. Ahh, gyönyörű volt xD Meg nem is értem, hogy gondolta bárki, hogy fél nap alatt talál magának 5 rendes embert egy városon belül és nem katasztrófa lesz a vége. Mármint azta. Egészen elképesztő néha az emberi agy.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azt már megállapítottuk, hogy nem vagyok oda a 'fogtam egy gazdag férjet, most már meghalhatok' dologért, viszont a könyv más ötleteinek sem nagyon vagyok híve. Én nem tudom, hogy az írónő is így gondolja-e vagy csak Caroline szájába adta a mondatot, de az ötlet, hogy az ember abban bízik, hogy akit szeret, az idővel megváltozik, számomra egészen elképesztő. Én azt hittem (és továbbra is vallom), hogy a szeretet azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el a másik személyt, ahogy van. Persze nyilván, ki ne akarná, hogy egy szerette fejlődjön, de nem hiszem, hogy ez ugyanaz, mint azt kívánni, hogy teljesen a személyisége változzon meg. Akkor nem is őt szeretem, hanem egy változatát, amit a fejemben magamnak kreáltam. Á, tudja a fene, de fura volt ezt leírva látni. Mármint, akit szeretek, azt miért akarnám megváltoztatni, nem? Vagy én vagyok hülye?</div><div style="text-align: justify;">Meg a másik, ami kicsit összefügg a diplomával, hogy az ember munkája megmutatja a gondolkodásmódját. Őőőőő. Nem???? Nem. Nem mindenkinek van lehetősége álmai munkáját megtalálni. Ismét egy idéznék (kb), ezúttal a Csillagporból: "nem inas vagyok, csak inasként dolgozok". Ennél jobban meg sem tudnám fogalmazni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A stílustól is kicsit fura volt, valahogy nem illett a műfajhoz, ha ennek van értelme. Mármint, túl részletes leírások túl sok melléknévvel egymás után, amit mondjuk (mondjuk) el tudok fogadni egy történelmiben, mert valahogy oda passzol és tudom, hogy R. Kelényi Angelika történelmi regényeit is sokan szeretik, szóval valamit biztos jól csinál.</div><div style="text-align: justify;">Találtam pár hibát is benne, amit egy plusz figyelmes újraolvasással ki lehetett volna küszöbölni, pl Tom szeme egyszer zöld arany meg sárga pöttyökkel (vagy valami hasonló), oldalakkal később meg kékre váltott. Meg az utolsó oldalon augusztus 8., csütörtök van, a szövegben meg már [valamilyen] a hétfő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És amit a legjobban sajnálok. Abszolút nem éreztem a könyv atmoszféráját. Nem azt mondom, hogy nincs, viszont engem teljesen elkerült. Nulla késztetést érzek olvasás után, hogy meglátogassam Barcelona-t (mármint, nem többet, mint alapból), nem inspirált, hogy utazzak és többet olvashattunk Caroline ruháiról, mint az ételekről, szeretném kiemelni, egy gasztrobloggerről beszélünk. Pedig olyan jó lehetett volna!</div><div style="text-align: justify;">A legelső és egyben legszőrszálhasogatóbb bosszúságom pedig, hogy egy nappal a hozzám egyik legközelebb álló ember születésnapja egy nappal Caroline-é előtt van és tök romantikus lett volna, ha június másodikán kezdődik a könyv. Na mindegy.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">És most jöjjjenek a pozitívumok!</div><div style="text-align: justify;">A Caro becenév tetszik.</div><div style="text-align: justify;">Voltak mondatok, amik tetszettek, pl nekem nincs kivel összehangolnom a lépteimet, meg az utolsó mondat is tetszett</div><div style="text-align: justify;">Kiderült, hogy még mindig vicces ember vagyok. Szeretem megnevettetni a barátaimat és akitől kölcsönkaptam a könyvet, volt olyan szerencsés és olvashatta a reakcióimat real time. Meg szeretem, ha egy könyvet így tudok olvasni, hogy van mondanivalóm róla (akár pozitív, akár negatív, bár a negatív fényévekkel szórakoztatóbb), és boy oh boy, erről bizony volt.</div><div style="text-align: justify;">Én is nagyon sokat nevettem. A kedvencem az volt, amikor Caro majd' belehalt a csókba. Én a nevetésbe haltam bele, szóval szerintem ez egy win-win situation volt.</div><div style="text-align: justify;">A borító is nagyon szép!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Összességében az első fele hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint a Falling Inn Love (csak azt a filmet utáltam a végére), utána viszont többször is hangosan elhangzott a szobámban, hogy 'ez hülye', illetve nagy sóhajok, hogy lehozza a vérnyomásom a csillagok közül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Meglepő módon kíváncsian várom a folytatást. Remélem az is hasonlóan szórakoztató.</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-83110716360375558412020-07-13T23:44:00.002+02:002020-07-13T23:45:18.413+02:00dolgok, amiket megbántam az eddigi 20 és fél évemben<div style="text-align: justify;">1. nem odamenni Ferihez és ezzel nem ajtót nyitni a lehetőségnek, hogy barátok legyünk. Pedig 4 évem lett volna rá. Mondjuk 3-3 és fél. Ez nagyon böki a csőrömet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">2. hagyni elfelejteni a némettudásomat. Most meg úgy érzem, nem vagyok elég okos ahhoz, hogy az agyam még egy nyelvet elbírjon, így is elég nagy a kuszaság benne.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">3. senkivel nem tartani a kapcsolatot a városból. Félreértés ne essék, imádom a barátaimat, a világért nem cserélném le őket, de néha jó lenne, ha valaki közelebb is lenne. Mert tudom, milyen jó, amikor két lépésre (hell, egy karnyújtásnyira) van egy (egy, mint határozatlan névelő, nem mint számnév) barátja az embernek és ez (különösen most) nagyon hiányzik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">4. nem leborotválni a fejem karantén elején (nyilván nem a fejem, hanem a hajamat)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">5. nem megtanulni főzni korábban. Bár fura ilyen szempontból az egész körülmény, meg anya mindig mondja, hogy ő sem kezdett, míg Eszter meg nem volt, meg hogy dédi is csak akkor tanult meg, amikor már nagyit nevelte, de akkor is. Olyan, mintha le lennék maradva (bár nagyon sok mindennel érzem ezt). Legalább sütni tudok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">6. nem megtanulni zongorázni</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">7. abbahagyni a sakkot</div><div style="text-align: justify;">(bár ez utóbbi kettő számomra érthető módon történt, mert inkább Eszter dolgai voltak, mint az enyémek, és nem is szerettem, de azért kicsit bánom; meg a sakk mondjuk csomó mindent taníthatott volna)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">8. másodjára kicsit szorongani Londonban és nem rendesen élvezni és csak <i>beleolvadni. </i>De majd legközelebb.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">9. lehetőséget hagyni a lista bővülésére</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-30591663439242197042020-06-26T16:23:00.000+02:002020-06-26T16:23:13.337+02:00a legjobb csokitorta, amit bárki valaha evett (mindenkit beleértve)<div style="text-align: justify;">Az a helyzet, hogy imádok sütni. Bármit és mindent IS. A legegyszerűbb piskótától kezdve a legkomplikátabb tortáig, bármi jöhet. Ma viszont egy igen egyszerű csokitortáról írok, ami megváltoztatta az életem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem Bon Appetit videókat nézni. Claire videóival kezdtem, mert mindenkinek ő a kedvence, aztán szépen sorban rábukkantam a többiekre is, többek között Chris-re és az ő csokitortás videójára. </div><div style="text-align: justify;">Várjunk, elrontottam, ott kezdődik az egész, hogy imádok főzős/sütős videókat nézni, akkor is, ha semmi tervem valójában elkészíteni az adott ételt, és egy ilyen 'hajnalokig videó nézős' eset alkalmával kezdtem nézni a BA videókat.</div><div style="text-align: justify;">Vissza a történethez. Szóval Chris, csokitorta. Az a helyzet, hogy ezen a ponton már hónapok óta újra és újra eszembe jutott, hogy csokitortát kéne enni (ami amúgy a kedvencem, anya az első szülinapom óta mindegyikre ilyet süt), de a koleszban nem lehetett, úgyhogy miután megtaláltam a videót (és párszor megnéztem, mert a videó maga is tetszik) fogtam magam és megcsináltam. </div><div style="text-align: justify;">Mielőtt tovább megyünk, fontos tudni, hogy apa nem szereti azokat a sütiket, amihez kakaópor kell. A Sacher torta jöhet (amiben az én receptem szerint olvasztott csoki van), de a kakaópor, az no-go zone.</div><div style="text-align: justify;">Szóval fogtam, megsütöttem, és úristen de finom volt! Tényleg, ilyet még sosem ettem! Imádom anyáét is, nyilván, de ez! Nem is értem, hogy sikerült ilyen jól! Ami a legérdekesebb, hogy apa is megette, sőt azt mondta, ízlik neki! (bár ez lehet, hogy csak azért volt, mert a lánya vagyok, de akkor is, én hiszem, hogy tényleg ilyen jól sikerült) Eredetileg van hozzá krém is, de azt nem volt kedvem csinálni, és anélkül is tökéletes volt. Pontosan, amire szükségem volt. Nem tudom a megfelelő szavakat a torta jellemzésére, de olyan volt az állaga, mint a Dörminek. Ahh, rágondolni is öröm.</div><div style="text-align: justify;">Aztán nem sokkal utána (nem sok=pár nap) egy barátnőmmel is megcsináltuk és ugyanolyan finom lett! (ami lehet, hogy nem meglepő és nem kéne mást várnom, mert mintha az őrület definíciója az lenne, hogy ugyanazt csinálja az ember és más eredményre számít. vagy mi). Oké, páran (a szüleim) baracklekvárt is raktak rá, de anélkül is tökéletesen finom szerintem.</div><div style="text-align: justify;">Az egész 2 nap alatt elfogyott, úgy, hogy 3 felnőtt emberrel számolva. (hoznék róla képet, de sajnos ez egy igen low key blog és nem fényképeztem le, amikor még egyben volt. majd lehet, mikor legközelebb csinálok, okosabb leszek és majd átszerkesztem a posztot)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A recept (ha valaki szeretné megcsinálni, legjobb tudásom szerint lefordítva, de itt az <a href="#" id="https://www.bonappetit.com/recipe/easiest-chocolate-birthday-cake" name="https://www.bonappetit.com/recipe/easiest-chocolate-birthday-cake">eredeti</a>, illetve a <a href="#" id="https://www.youtube.com/watch?v=5Ts9aGTzAV8" name="https://www.youtube.com/watch?v=5Ts9aGTzAV8">videó</a>):</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">hozzávalók</div><div style="text-align: justify;">3/4 (1,77 dl) bögre növényi olaj</div><div style="text-align: justify;">1 és 1/3 (166 g) bögre liszt</div><div style="text-align: justify;">1 és 1/4 bögre (250 g) kristálycukor</div><div style="text-align: justify;">1 és 3/4 teáskanál (7,45 g) sütőpor</div><div style="text-align: justify;">1/4 teáskanál (1 g) szódabikarbóna</div><div style="text-align: justify;">1 és 1/4 teáskanál (5,32 g) só</div><div style="text-align: justify;">1/2 bögre (75 g) kakaópor</div><div style="text-align: justify;">2 tojás</div><div style="text-align: justify;">1 bögre (2,5 dl) tej</div><div style="text-align: justify;">1 teáskanál (5 ml) vaníliakivonat</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">elkészítés:</div><div style="text-align: justify;">1. a sütőt 165 fokra előmelegítjük, és egy 23 cm-es tortaformát kiolajozunk (vagy meg, bár nem a nyikorgás ellen csináljuk, de mindenki kiválaszthatja a saját igekötőjét) és sütőpapírral kibéleljük (ez a szó sem tűnik helyesnek, de a lényeg, hogy a tortaforma aljában legyen egy köralakú sütőpapír)</div><div style="text-align: justify;">2. egy nagy tálban összekeverjük egy habverővel a száraz összetevőket (liszt, cukor, sütőpor, szódabikarbóna, só, nem-feltétlenül-átszitált-de-nem-árt-ha-igen kakaópor)</div><div style="text-align: justify;">3. egy másik tálban összekeverjük a nedves (így mondjuk magyarul? legyen non-száraz) összetevőket (olaj, tojás, vanília), majd hozzáadjuk a száraz összetevőkhöz és jól összekeverjük (ezen a ponton furán fog kinézni, de nem kell félni, minden rendben lesz, messze még a vég + ez a rész fakanállal/spatulával könnyebb)</div><div style="text-align: justify;">4. felmelegítjük a tejet (NEM felforraljuk!) és ezt is hozzáhabverőzzük az aggasztóan fura állagú mixhez, amitől az előbb nem ijedtünk meg</div><div style="text-align: justify;">5. beleöntjük a tortaformába és 40-50 percig sütjük vagy amíg kész nem lesz</div><div style="text-align: justify;">6. hagyjuk kihűlni a formában</div><div style="text-align: justify;">7. megesszük és elképedünk, hogy lehet valami ilyen finom</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez persze csak a tészta receptje, de gondolom a krém sem lehet nagyon nehéz. Az összes átváltást próbáltam értelmesre csinálni, de minden csak kb, ha valamit elszúrtam, a menedzsernél lehet reklamálni (én vagyok). Sőt, az is előfordulhat, hogy valamit abszolút elrontottam, viszont így is nagyon finom lett a végeredmény, szóval akkora nagy hibákat nem követhettem el...</div><div style="text-align: justify;">Na mindegy, remélem azért valaki megcsinálja, és ha van kedved, megbeszélhetjük, milyen finom! :)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Jó sütögetést! :)</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-47050018463228742782020-06-22T18:39:00.001+02:002020-06-22T18:39:30.995+02:00miért olyan fontosak bizonyos mérföldkövek<div style="text-align: justify;">Üdv újra itt. Hiányoztunk egymásnak, igaz? Igaz. Awesome. Szóval, megint írhatnékom támadt (amit lehet, hogy elősegített, hogy véletlenül molyon a blogbejegyzések fülre tévedt a szemem), úgyhogy most itt tartunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A terv: év végéig 23 bejegyzést írni. Bármiről. Miért pont 23? Mert így szép kerek 100 poszt lesz (ha minden igaz és ismerem a számokat) a blogon és ha addigra is akadozik az egész, nyugodt szívvel adom fel és mondok le (ki azért nem törlöm, talán privát lesz, de jó lesz majd 10-20 év múlva visszaolvasni, milyen cringe voltam). Ha meg bejön, legalább kialakul egy rutin. Ebben a pillanatban (meg még az elkövetekezendő 168-kb24 órában) 26 hét van még hátra az évből, így majdnem tökéletes az időzítés, ha hetente egyet írok, pont meglesz, sőt, még tolódhat is az egész mindenség, kihagyhatok heteket. Pont tökéletes. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De miért kell, hogy 100 legyen? Miért nem elég 80? Vagy miért kell egyáltalán, hogy kerek szám legyen (nyilván kerek tízes, nyilván nem fél bejegyzés). </div><div style="text-align: justify;">Apával nemrég beszéltünk erről a biciklizés kapcsán. Hogy 60 és 70 km között nincs akkora különbség, de a 100-at elérni megint jó érzés. Meg talán nem is a távolság számít (pl: 100 km vagy mérföld (100 mérföld=~160 km), hanem egyszerűen a szám, az egész csak pszichológiai valami. Mik ezek a fontos mérföldkövek? 5, 10, 25, 50, 100...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Igazi válaszom nincs, nem vagyok valami nagy fogalmazó ember, megmagyarázni is csak hülyeségeket tudok, azt is humorosnak szánom (thx dad), a tanulmányaimban is elég messze állok az emberi viselkedés vizsgálásától (bár érdekesnek érdekes), úgyhogy üdv a konyhában, ahol a legkönnyebb nyelvet tanulni. </div><div style="text-align: justify;">Az egyetlen magyarázatom, hogy ezek kellemes számok. Decimális számrendszert használunk, szóval a 10, 100... érthető. Mivel ilyen a számrendszerünk, felezni, negyedelni is könnyű benne, innen az 5, 25, 50...Valahogy az agynak is jó érzés ezeket a számokat látni (bár imádom az ébresztőmet a leglehetetlenebb időpontokra állítani), meg hát milyen stresszes lenne a 100-at hárommal osztani, nem igaz?</div><div style="text-align: justify;">Mekkora szerencse, hogy ezt a számrendszert használjuk! Milyen szomorú lenne, ha kettes lenne, az elején minden második nap mérföldkövet ünnepelne az ember, aztán 1024 után 2048 jönne, hát az milyen nagy különbség már! (jó, igazából matematikailag kevesebb, mint 1000 és 2500 között, de az utóbbi két szám valahogy mégis <i>jobb) </i>Eggyel izgalmasabb még az lenne, ha 16-os számrendszerünk lenne, de ugye akkor meg az lenne a normális... Na mindegy, a lényeg, hogy szerintem a számrendszerünk miatt azok a mérföldköveink, amik, meg azért mert páros számokkal jobb osztani.</div><div style="text-align: justify;">Thanks for coming to my ted talk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ja, meg még annyi, hogy azért nem ígérek könyvértékeléseket, mert a gimivel befejeztem a műelemzéseket. Nem mondom, hogy soha többet nem fogok értékelni, de biztos, hogy év végéig nem lenne meg a 23 bejegyzés. Szóval, bármi fog jönni. Bármi és minden is.</div>Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-583765670859208012020-01-27T01:10:00.002+01:002020-01-27T01:10:25.395+01:00Elszúrtam<div style="text-align: justify;">
Ó, de még mennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emlkészik valaki/volt itt bárki, amikor azért ríttam, mert nincs kedvenc könyvem? Ó, micsoda badar dolog volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúton szeretnék hivatalosan is bocsánatot kérni L. I. Lázártól (aka Lázár Ildikó), mert lyukas az agyam, és megfeledkeztem arról, hogy évek óta van kedvenc könyvem, még pedig nem más, mint a Rejtőző kavicsok. Hogy is lehettem olyan botor, hogy megfeledkeztem róla. Buta buta buta dolog volt. (ha valakit érdekel <a href="https://addictedtobooks112.blogspot.com/2016/01/keressunk-koveket-l-i-lazar-rejtozo.html" target="_blank">itt</a> elolvashatja az értékelésemet, amit egy millió éve írtam). </div>
<div style="text-align: justify;">
De tényleg, mi a fene. Oké, négy éve olvastam (wáó, váó, wow), de mindig olyan büszke voltam arra, hogy jó a memóriám. Ezek szerint tényleg semmit nem tudok magaról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig annyira jó az a könyv. Imádom. Lehet, hogy két kedvenc könyvem van. Mert mind a kettő olyan 'otthon' érzést vált ki belőlem (olyat, amit hely sosem volt képes, sosem lehet képes, csak a barátaim társaságában éreztem valaha). Olyan, mint a Radio Silence, de valahogy mégis közelebb van egy fél milliméterrel a Kavics. Nem tudom, hogy azért, mert magyarul van, vagy mert felolvastam a szobatársaimnak és ezt az emléket/érzést kötöm hozzá, de ez nem a szívem csücske, ez a szívem közepe. Mármint ha lenne szívem, ez lenne a közepe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira szeretem. Bár fake fan vagyok, mert a második részt még nem olvastam. Őszintén szólva, nem is tudom, hogy el fogom-e olvasni, nem azért, mert ne akarnám. De már nem azokkal az emberekkel élek és fura lenne. Persze ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy meglátom a könyvesboltban és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy megvegyem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit várok a jövőtől, hogy leveszem a polcról az első részt és újraolvasom (hátha így sikerül kicsit kipótolni a lyukat, amit a barátaim hagytak, mikor elballagtunk a középiskolából és több száz kilométerre költöztünk egymástól, #justlonelythingz). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy a jövőben semmi hasonló ne történhessen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek szép napot és ne felejtsetek el kavicsokat keresni, plusz ha lehetőségetek van, olvassátok el a könyvet (Rejtőző kavicsok, ha kimaradt volna) és terjesszétek az igét. Köszönöm, mindenki nevében. Pá, Gabi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>life has a hopeful undertone</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
(<span style="font-size: x-small;">ps még mindig gondolkodok egy rebranden, de nem tudom, az energiát igényel. meg amúgy is haldoklik az egész dolog, nem mintha másra számítanék. meg amúgy jól megvagyok ezzel, már annyira nem zavar. majd kitalálok valamit.)</span></div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-11008838559008949482020-01-11T17:04:00.002+01:002020-01-11T17:04:52.043+01:00Csillagászat helyett<div style="text-align: justify;">
Meg fogom bánni? Enyhén nagy valószínűséggel, de ez van. Most mit lehet tenni? Bezárni a Chrome-ot és elővenni a tételeket? lol. Nem. Nem csinálunk ilyeneket, az a logikus dolog lenne. Pfuj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, a vizsgaidőszak éppen megy az agyamra. Elvileg most szerdán letudtam volna mindent, de megijedtem, és az anyagnak a negyedét néztem át felületesen kb, úgyhogy elhalasztottam az egészet egy héttel. Persze ha lett volna egy kis eszem, akkor nem veszek fel két nehéz vizsgát úgy, hogy egy nap van közöttük, de hát, nem voltam ott, mikor osztották. Majd megtanulom elfogadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy boldog új évet minden kedves jelenlévőnek, remélem 2019 jó volt és 2020 még jobb lesz. Ha meg 2019 nem volt jó, akkor is, 2020 legyen jobb. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, és azt is remélem, hogy mindenki tudja, hogy attól, hogy a húszas évek vannak, még nem kezdődött egy új évtized, mert az 2011-2020 között van. Szóval jövőre kezdődik, alig várom, hogy mindenki rájöjjön év vége felé és shitshow legyen az egész internet. Nem mintha amúgy nem lenne az, de na, mind értjük, mire gondolok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, hogy könyvek is legyenek, stílusosan A nagy Gatsby az év első olvasmánya nekem, még meg angolul. Wáó. És(sel nem kezdünk mondatot) amin még mindig meglepődök, azok után, hogy tavaly kb a könyvek felét angolul olvastam, értem. Valahogy nem tudom felfogni, hogy beszélek egy másik nyelvet, mármint waaat who gave me permission???? Plusz negyedjére is elkezdtem a Welcome To Night Vale hangoskönyvet és végül az lett az első, amit be is fejeztem idén (még mindig imádom).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolkoztam azon is, hogy youtube-on folytatnám, mert lehet, hogy ott jobban átjönne a stílus meg whatnot, de sajnos nem akarok videót szerkeszteni/vágni, úgyhogy amíg nem találok egy barátot/barátnőt, aki megcsinálja nekem, addig maradnak a kéthavi agymenések blogposzt formájában. Remélem senkinek nem okozok ezzel csalódást. Ha valaki érzi, instán is követhet (@addicted_to_books112), ott tényleg könyvekről van szó és nem látszik ennyire a depresszió (bár mostanában de, upsz)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Más.</div>
<div style="text-align: justify;">
2019 egy rohadt jó év volt. Minden hosszabbtávú álmom teljesült, olyan is, ami nem volt olyan hosszú, úgyhogy a vége felé enyhén elveszve éreztem magam, mert hát, mi a francnak folytatni az egész hülye életet, ha nincsenek céljaim, nem igaz? Még most sem sikerült teljesen kilábalni ebből, de egy naaaagyon hosszútávú van, meg kitaláltam a specializációmat, a mesteremet is arra az esetre, ha nem sikerülne kiszabadulni az országból. Meg pár utazási cél/terv is van megvalósítható időn belül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetemről egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tanulás szempontjából imádom. A tanárok, az épület, a felépítés (mármint hogy félévek vannak) számomra tökéletes, főleg ebben az állapotban, amikor jövök le az életről és kell valami, ami eltereli róla a figyelmemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
A város. Imádom Pécset. Ez nagyon rosszul hangzik, de imádom, hogy távol vagyok a családomtól, mármint szeretem őket, nagyon nagyon, de itt kicsit önállóbb vagyok. És mindenki azt mondja, hogy ó, majd utálni fogom, mikor magamnak kell a bevásárlást megcsinálni, magamnak főzni, mosni, vasalni, de nem. Én ezt nagyon is élvezem. Imádom, hogy én osztom be magamnak és senki nincs itt, hogy nézze, mikor mit csinálok. Szeretem, hogy nem függök és tőlem sem függenek. Ehhez hozzátartozik, egy kicsit, aminek amúgy lehet semmi keresnivalója az interneten, de fuck it, tök mindegy. Szóval, a nővéremmel mindig közös szobám volt és ezért nyilván mindenből kettő volt - két szekrény, két asztal, stb. És most kikerül az enyém!!! És kicsit rosszul érzem magam miatta, de annyira örülök, hogy eggyel kevesebb dolog köt ahhoz a helyhez. Ami jó kis átvezetés a következő dologhoz (ami után visszakanyarodunk az egyetemhez, ígérem).</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit félek, hogy sosem fogom otthon érezni magam. Néha már vannak pillanatok, amikor elfogadom, de máskor megijeszt. Mert "otthon" (aka a ház, ahol a szüleim laknak) egyáltalán nem érződik annak, gyűlölöm azt a várost. Az egyetlen pozitívum, hogy közel van a Szigetköz, de ennyi. Lepratelep. A koleszokban is jó (mármint a gimisben, meg most az egyetemen is, bár erre még visszatérünk), de az is átmeneti. De nem is az van, hogy úgy megyek oda, hogy oké, akkot itt csak 3-5 évet fogok tölteni, nyárra úgyis haza ("haza") kell menni, akkor ne csináljunk semmit, amitől otthonosabb lehetne. Egész sok mindent tettem azért, hogy jól érezzem magam, úgy gondolom. De mégis. Meg valahogy, bárhova megyek, van egy out of place érzésem a háttérben. Az egész országban, bár Pécsen kicsit jobb a helyzet, mint "otthon". Viszont ha külföldre költözök, ott sem tudom teljesen otthon érezni magam, mert igazából gyakorlatilag egy betolakodó vagyok. Na mindegy, majd kitalálok erre valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vissza a koleszhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tök jó. Ezt is imádom (meglepő, huh? lol). Tök jó, gyakorlatilag egy mini albérlet az egész. Ha a mosogépek nem mennének tönkre minden második nap, tökéletes lenne. Viszont amire rájöttem. Rohadtul várom, hogy egyedül éljek. Mármint rendesen egyedül egyedül. Mert oké, a szobatársaim hétvégére sose maradtak itt, most is, a vizsgaidőszakban sincsenek itt, de a másik szobában vannak és rohadt magányos érzés, hogy egy fallal arébb van 1-2 ember és az első 5 napban, mikor viszajöttem szilveszter után, annyi volt a rendes emberi kommunikációm, amit az aldiban folytattam a pénztárossal. Ami persze a saját hibám is, nyilván, de fú. Meg tényleg, úgy szeretném, ha saját dolgaim lennének. Mármint, kezd épülni a konyhai felszereléskészletem (névnapomra nokedliszaggató yaay), de nem az igazi. Meg, őszintén szólva, az életben az egyik legnagyobb célom, hogy a lehető legkevesebb embert zavarjam, különböző okok miatt, amiket nincs időnk kibogozni, de itt ~500-an lakunk, van 5 mosógép, ha valamit elszúrok, valaki tuti mérges lesz, ami thx no. Meg attól is állandóan félek, hogy elindítom a tűzjelzőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meg az egésznek a legnagyobb hátránya, ami amúgy egyrészt a saját hibám, másrészt az élet velejárója, piszkosul magányos vagyok. Bár erről lehet, már írtam, de aki elfelejtette volna vagy valami, helló, még mindig rohadtul egyedül vagyok. Egyrészt (ami az én hibám): félek az emberektől vagyis nem is tudom, szóval nem a tömegtől, hanem úgy általában. Nem tudom, hogy magyarázzam meg úgy, hogy ne akarjon senki dokihoz küldeni (ahova amúgy lehet, hogy el kéne mennem lol, nem mintha vicces lenne), szóval megfigyelek dolgokat/embereket/szituációkat és mire úgy érzem, hogy valami alapfogalmam van a környezetemről, már késő, mert addigra megvolt az első benyomás, ami mi volt? Semmi. Gimiben is, kb 3 hónap kellett ahhoz, hogy közelebb kerüljek a SZOBATÁRSAMhoz. Akivel minden egyes nap együtt voltam (kivéve hétvége). Szóval nem megy nekem ez az ember dolog, bár próbálok rajta javítani, de hát, mind látjuk, mennyire sikeres vagyok benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másrészt (ami az élet velejárója) nyilván nincsenek itt a barátaim. Ahogy nyáron is mindig rossz volt, mert a koleszból voltak leginkább barátaim (vagy a gimihez közeli faluból), az egyetemek között is enyhén szétszóródtunk. Én Pécs (obviously), Pest, Szeged, meg a drágám, akit imádok, de körülmények miatt a Rábaközben van. Lehetne mondani, de Gabi, ezek nincsenek is olyan messze. Valóban nincsenek, de időt is kell találni, és mikor ér rá bme-s vagy joghallgató, biológus, orvos? Megmondom, sose. Nyilván nem rájuk vagyok mérges, megértem, ha tanulni kell és örülök, hogy nekik vannak új barátatik, de attól még rohadtul hiányoznak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ja, lassan jövök le az életről. Vagyis ez kamu, gyorsan jövök le az életről, de próbálok visszamászni, és az a lassú. Mert sajnos egy lépés előre, kettő hátra. Még szerencse, hogy nyílt egy starbucks, mert mind tudjuk, hogy néha az egyetlen megoldás a túlárazott kávé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bocs azért, hogy nincs jobban feldarabolva, így jött ki. Meg a nagy negativitás miatt is, az is így jött ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig végre megyek, nem halogatom tovább a tanulást, két és fél nap elég volt. Bár főznöm kéne... Ú, erről jut eszembe, ha valakinek van valami receptje, ami nem nehéz (bár őszintén, az is jöhet, csak ne kelljen bele sok hülye hozzávaló, amit ehhez az egy kajához lehet használni), azt szívesen fogadom, mert kezdem unni a tésztát. Előre is köszi! <3 Pá, Gabi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az élet mély víz, de te evezel</i></div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-70046176007158204062019-11-16T02:01:00.001+01:002019-11-16T02:01:12.434+01:00Emberek emlékeznek rám<div style="text-align: justify;">
Helló ismét, pár elhanyagolt hét után. Őszinte elnézést, nem így terveztem, annyiból lehet esetleg pozitívum, hogy kevesebbet kapcsoltam be a gépemet, és nyilván azon írom a bejegyzéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, kezdjük azzal, ami még régen történt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Letöltöttem a tindert, mert nagyon nagyon unatkoztam. Igen, tudom, új mélységek. Azóta letöröltem, mert meguntam. Viszont, előtte még elmentem egy randira. Egy norvég srác volt az áldozat és egy igen kellemes délutánt/estét töltöttünk beszélgetéssel. Elmentünk kávét is inni, a macskás kávézóba, nagyon aranyosak voltak a cicák, bár úgy tűnt, nem nagyon kedvelnek. A kávé is finom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ennek a történetnek itt a vége, azóta sem hallottam róla, de jó ez így.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán megint elvittem magam randira, ez alkalommal a streat nevezetű helyet céloztam meg és wáó, mennyire tetszett! Nagyon jó volt, kb nyitásra ott voltam már, így senki nem volt, csak mikor már az utolsó kortyokat ittam az epres limonádémból (ami mellesleg igen jó volt). Hangulatos, az asztalokon száraz virág van színesüvegben, az étel is nayon finom, bár enyhén drága. Van egy hamburger, amit meg akarok kóstolni, de kell rá valami különleges alkalmat találnom, mert 1990 Ft, és azt enyhén soknak tartom. Majd egyszer. Lényeg a lényeg, nagyon nehezen álltam fel az asztaltól és hagytam magam mögött a helyet. Ha jól emlékszem, vannak vegán opciók is, szóval hajrá bárki. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami még érdekesség amióta eltűntem, ha minden igaz, akkor két napja nyílt egy Starbucks az Árkádban, így már itt is lehetek basic white girl, nem kell hozzá Pestre menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De az igazi motiváció és lökés ennek a bejegyzésnek a megírására az, ami a címből is kiderül. Emberek emlékeznek rám. Nem tudom, mennyire egyértelmű vagy jön át a kis posztok alapján, de nem vagyok egy nagy emberekkel-veszem-körül-magam-24/7 ember, egyrészt fárasztónak tartom, másrészt a legváratlanabb pillanatokban lesz eltűnhetnékem, ami nem igen tesz jót egy fejlődő kapcsolatnak/barátságnak, harmadrészt nem nagyon tudok beszélgetni, mert a kezdetek kezdetén nem nyitom ki a számat, ha nincs mondanivalóm, viszont ha a másik fél rájön, hogy beszéltetem és elkezdi kellemetlenül érezni magát, akkor bereked a beszélgetés, ami awkward, amit meg persze senki nem akar. Úgyhogy el lehet képzelni, mennyire meglepődök, mikor/ha valaki emlékszik rám. Nem hiszem, hogy jó lennék tartós első benyomás keltésben. De ezek szerint tévedek. (oké, gimiben is volt már pár ember, akiről tudom, hogy megjegyeztek) És most is az történik, hogy megyek az utcán, és olyan emberek köszönnek, akikkel egy koleszban vagyok. Pedig kb 500-an vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ehhez az is hozzátartozik, hogy vannak filmestek, ahol a Marvel-filmeket nézzük sorba (ami pont kapóra jön, mert még sose láttam kb egyiket sem, és már egy ideje tervben volt a horizontom bővítése) és a múltkor az egyik szervező ember jött szembe és köszönt, meg a napokban egy lány, aki szintén ott szokott lenni. Meg ma. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mosás. Elcsúszott az egész, mert a mosógépeknek saját időszámításuk van, így még ott volt az előttem mosó, mikor lementem és beszéltünk és kiderült, hogy van egy közös óránk és onnan megismert. Váó. Pedig nem is jár be, ami azt jelenti, hogy nem a kék hajam miatt emlékezett rám, mert az csak szünet óta ilyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan fura. Mármint örülök, meg minden, de nem vagyok hozzászokva, hogy emberek ismerik az arcom. Nagyon nagyon szokatlan. De van még minimum 2 és fél évem, hogy ez legyen a normális és ne álljak meg minden alkalommal, mikor valaki köszön/felismer.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még ami nagyon izgalmas volt és kicsit kapcsolódik a felismeréshez, az a szerdai napom volt. GIS (Geographic Information System) nap volt a suliban, ami abból állt, hogy egy csomó komoly ember előadásokat tartott és úgy döntöttem, nem lehet elég időben elkezdeni a jövővel foglalkozni, így a fake it till you make it elv alapján elmentem és meghallgattam az összes előadást. A komofortzónám határát feszegettem ezzel, addig sajnos nem terjedt, hogy a szünetben felálljak a székből és igénybe vegyem az ingyenkaja nevezetű szolgáltatást, de úgy gondolom kezdetnek az is elég nagy lépés, hogy elmentem. Ja, és persze egyedül voltam, mert a barát fogalom enyhén ismeretlen még (mint azt már megállapítottuk). A másik dolog, ami szerdán történt szintén előadások, számszerint 3, Nők nehezített pályán néven futó eseménysorozat. Ezen az alkalmon 3 különböző pályán dolgozó geográfus nő adott elő és nagyon érdekes, élvezetes volt. A megismerés pedig úgy kapcsolódik ide, hogy a nem túl sok megjelentből 4 a tanárom/professzorom és 2 fiatalabb megismert és köszönt! Mi a fene! Pedig az egyikükkel csak az első két hétben találkoztunk és megmondta, hogy nem jó az arcmemóriája. wtf. maf. Hova kerültem, ahol jobbról-balról felismergetnek? Elképesztő.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ennek a kis történetnek igazából annyi volt a lényege, hogy nagyon komolynak éreztem magam, és büszke voltam magamra. Míg otthon voltam, anya mondta, hogy büszke rám, milyen önálló vagyok, de én nem láttam, mert igazából csak ellátom magam a legjobb képességeim szerint abból a pénzből, amit tőlük kapok zsebpénzként, de szerdán azt éreztem, hogy talán anya jól látja, és tényelg van mire büszkének lennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Könyvek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem bírok olvasni. Az egyik szobatársamtól kölcsönkaptam a Köztesvilág sorozatot, az első könyvet elolvastam, most a második nagyjából 30. oldal környékén tartok, de annyira nem érdekel, hogy az szomorú. De elolvasom, mert kedves lány és ha egyszer odaadta, akkor muszáj. Bár lehet, hogy közbeiktatok valamit, mert ez tarthatatlan. Most érzem először úgy igazán, milyen jó lenne, ha lenne belőle hangoskönyv (elkényelmsedtem).</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami újdonság. Megjött a Stalking Jack the Ripper csomagom, egy nappal azután, hogy visszajöttem a szünetről. Kicsit ideges voltam miatta, mert az volt a terv, hogy legközelebb karácsonyra megyek haza, de változott a terv. A szüleim amúgy is jöttek volna 30-án, mert az adventi naptár az ország másik felén is hagyomány (szerintem a világ másik felére is elvinném magammal), és hát, valahogy el kell juttatni ide. Viszont mivel nem bírok megülni egy helyben, úgy döntöttem, én megyek haza. Ez dupla jó (sőt tripla), mert találkozhatok két barátnőmmel, akiket a szünetben nem sikerült boldogítani, és még a szülinapjukat is meg tudjuk ünnepelni, valamint egy másik barátnőmet is meg tudom látogatni (igen Kata, beleírtalak a blogomba, remélem nem baj <3), akit szintén nagyon nagyon szeretek és nagyon nagyon hiányzik. Meg a nővérem csinál majd nekem kávét, ami mindig jó program. Ú, és a halvásárlásban is benne tudok lenni, hála az égnek, az egyik kedvenc részem a karácsonyban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem könyv, de összefűzött papír, van egy bullet journal-om. Novembertől indítottam, bár már szeptemberben el akartam kezdeni. Igazság szerint már régóta gondolkodtam rajta, hogy csinálok egyet, egy jó ideje nézek youtube-on is videókat, de csak most jutottam el idáig. Az igazi indíték egyébként hogy megnyugodjon a nővérem, hogy használok valamiféle határidőnaplót, mert eléggé rá van állva, hogy ez kötelező, és néha nem jut eszébe, hogy lehet, hogy nem mindenki úgy akarja élni az életet, mint ő. De így is szeretjük. (főleg, hogy távol vagyunk, megleően jót tett ez a kapcsoaltunknak).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tervek a jövőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jövő hétvégén ha minden terv szerint halad, amit nagyon ajánlok az univerzumnak, akkor nyakamba veszem a világot és irány Szeged.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugye 29. haza.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sikeresen akarom teljesíteni a vizsgáimat. Eredetileg karácsony előtt le akartam tudni őket, de úgy néz ki, nem fog összejönni, mert egy hétre azért mégsem lehet mindent összezsúfolni. Így is kettő egymés utáni napon lesz. De megbírkózom vele. Apa azt mondja, az egyetemnek nehéznek kell lennie és egyetértek vele. Szóval ja. Legalább lesz kifogásom visszajönni. (kiderült, hogy egy hetet bírok ki otthon, mielőtt elkezdene nem idilli lenni az egész dolog)</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszabb távra pedig annyi, hogy időben elvégezzem az egyetemet.</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-91119026727896727932019-10-07T18:41:00.003+02:002019-10-07T18:41:59.088+02:00Reggelinek indult, ebéd lett belőle<div style="text-align: justify;">
Előzetesben annyit szeretnék mondani, hogy halvány gőzöm sincs róla, miért jobb így vezetni az életemet, mint egy papír alapú naplóban (vagyis igazából most hazudtam, bár ebben a pillanatban jöttem rá a válaszra: azért, mert még nyárról vannak dolgok, amiket be akarok ragasztani, de nem sikerült, viszont nem írhatok nem lineárisan oda. Szóval marad az internet, ugyebár).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki esetleg olvasta az előző bejegyzést, az tudja, hogy magamat viszem randikra, hogy szeressem azt, amivel kitudja hány évre vagyok még összezárva. És most vasárnap (20191006) meg is volt az első.</div>
<div style="text-align: justify;">
De előtte, ha már randi. <strike>Ez senkit nem érdekel </strike> Elhívott egy srác és nem tudom, másnak is van-e ilyen érzése néha, de a gondoltatára (mármint nem a srác, hanem a randi) legszívesebben az asztal alatt dülöngélnék előre-hátra, amíg meg nem nyugszom. Úgyhogy nem mentem el, azt mondtam, nem érzem jól magam. Ami amúgy az asztal alá bújásból azt hiszem, egyértelmű, hogy nem volt valótlan. Csak azt hiszem (és teljesen érthetően), ha az mber azt hallja, hogy valaki nem érzi jól magát, akkor a fizikai állapotára gondol. És nyilván nem fogom egy ismeretlennek elmesélni, mennyire hülye a fejem, szóval kicsit kellemetlen volt, hogy vasárnap délelőtt ugyanazzal a busszal mentünk. De hát, ez van. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És most az, ahova el is mentem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy döntöttem, mi lenne, ha ez a vasárnap egy brunch nap lenne, úgyhogy megcéloztam a Reggelit (ami 15:00-ig nyitva van, ami szerintem nagyon vicces, bár az olyanok, mint én, aka későn kelők, simán az uzsonnát is reggelinek hívom). Szépen, okosan ügyesen felöltöztem (sidenote: mostanában sikerül magamat egész ügyesen felöltöztetni, mármint úgy, hogy valahogy ki is nézzek, ne csak ruhák legyenek rajtam. Inspirációm: Mit gondolna Oscar Wilde? Bár nem vagyok annyira extra, mint ő, azért van különbség a most meg a pár évvel, sőt hónappal ezelőtt között is), felpattantam a buszra, majd nem túl hosszú séta után oda is értem. Kicsit ideges voltam, hogy hova fogok leülni, mert persze a legforgalmasabb időpontban mentem, kb délre értem oda, de sikerült leülni. Egy bundáskenyeret ettem, amit limonádéval öblítettem le. Mind a kettő finom volt, a bundáskenyér nem tudom, milyen kenyérből készült, de hiperjó volt. A limonádé pedig tökéletesen annyira citromos, amennyie szeretem. Azt olvastam, hogy sokat kell várni a kiszolgálásra, de nem tudom, hogy én vagyok türelmes, nem jó az időérzékem vagy mi van, de nem éreztem, hogy olyan sok idő telt volna el a rendelésem és a kiszolgálás között. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy a környezet tetszett, az atmoszféra kellemes. Tele volt külföldiekkel, amit én egyáltalán nem tartok negatívumnak (mellettem egy német/osztrák család ült pl). Emellett lgbt barát a hely (ezt a google segítségével tudom, mert persze lecsekkoltam, nem mintha szükségem lenne rá, mert again, egyedül megyek helyekre), gondoltam megemlítem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében nagyon tetszett, tuti, hogy visszajövök még, kicsit overpriced, de mi nem mostanság, szóval nem lesz törzshely, de egyszer-egyszer jó lesz elmenni és enni egy jót, esetleg kipróbálni teákat/kávékat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Utána meg már csak bevásárolni mentem, mert itthon is kell enni valamit, aztán jöttem haza.</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt meg tanultam egyet az egyik szerdai zh-ra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, meg pénteken nagyon rosszul voltam, úgyhogy írtam a levelezőtársamnak e-mailt, hogy milyen szar minden, és azóta megint sűrűbben beszélünk, mint 3 hónap, és nem is tudtam, mennyire hiányzott. És nagyon fura, mert 1) soha nem találkoztunk, 2) spanyol, szóval enyhén messze lakik. Ja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Plusz, ha már a múltkor könyvet ígértem a bejegyzésbe, miközben vártam az ebédreggelimet, a What We Talk About When We Talk About Love-ot olvastam. Egy mini értékelés pedig: nem tudom. Még mindig nem végeztem vele, bár már csak pár oldal van. Vannak benne történetek, amik tetszettek, voltak, amik nem, viszont úgy gondolom, nem vagyok elég képzett (és nem kifejezetten iskolára értem) ahhoz, hogy értékelni tudjam a könyv tartalmát. Majd pár év múlva újraolvasom, és meglátjuk, akkor mit gondolok. Még két Raymod Carver vár a polcomon, viszont így lehet, hogy azokat is elnapolom egy kicsit. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki, tényleg fogalmam sincs, miért írom, de ha véletlenül valaki mégis lenne itt, akkor légy jó, ha tudsz és fél óráig gyakorold a trónon ülést (remélem tudod, melyik mesében van).</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-24603533196234300082019-10-03T15:45:00.001+02:002019-10-03T15:45:53.285+02:00Egyetem meg ilyenek<div style="text-align: justify;">
Helló helló, Hölgy, Úr, non-binary pal, Gabi vagyok és ma egy kicsit az egyetemről fogok írni, meg hogy magamat akarom megszeretni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeptemberben kezdtem az egész felsőoktatás dolgot. Földrajz szakra járok, a családomtól az ország túlsó felén tanulok, kb 5 óra az út, úgyhogy a minden héten való hazamenetel kicsit ki van zárva. De annyira ezt nem is sajnálom, mert jó egyedül lenni, de azért az a 10 óra oda-vissza nem túl csábító+elég fárasztó tud lenni...</div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy imádom az egészet. Koleszos vagyok, nagyon fullos, van saját fürdő, konyha, olyan, mintha egy rendes kiscsi lakás lenne (egyedül a mosás az, amitől elkap az idegesség, de az sem a környezet hibája, hanem hogy én nem akarok senkinek sem az útjában lenni). A suli is tök közel van kb 7-8 perc séta, nagyon kényelmes. A domb közepén vagyok nagyjából, szóval kicsit felfelé is kell sétálni (arra is rájöttem, hogy egy liter tej nem ugyanannyit nyom a domb alján, mint a tetején, érdekes felfedezés volt). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amire nagyon figyelnem kell, az az, hogy a napok ne csak elteljenek egymás után, hanem történjenek is dolgok, amíg itt vagyok. A legnagyobb kihívás, hogy programokat csináljak magamnak, kitalálni és végrehajtani is. De úgy döntöttem, összekötöm a kellemeset a hasznossal, így kitaláltam, mi lenne, ha magamat vinném randira. Mert egyrészt ezzel nem zárkóznék be a szobába (és nem is csak a suli-bolt-kolesz utat tenném meg) és másrészt azokkal szokott az ember helyekre járni, akit szeret vagy meg akar szeretni/ismerni (vagy valami ilyesmi) és arra gondoltam, mi lenne, ha magamat szeretném meg. Teljesen logikus. Már találtam is egy helyet, ahova lehet reggelizni menni (hasonlít a győri Csücsökhöz, legalábbis a képek alapján, amit láttam), a hétvégi program talán ez lesz (talán nem). Ami szintén hiányzik, az a víz közelsége. Rosszul vagyok kicsit attól, hogy nincs itt a Duna. Meg kicsir fura, hogy itt van a nagy domb és amúgy fák alig vannak meg nincs egy zöld terület. Oké, lehet, hogy annyira nem fura, de hiányzik, hogy kicsit ki tudjak szakadni a házak közül. Persze lehetne kirándulni menni, de megígértem anyának, hogy egyedül nem megyek, és még senkivel nem lettem annyira jóban, hogy megkérdezzem, el akarna-e jönni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvtárba is beiratkoztam (nagyon büszke vagyok a kártyámra, úgy gondolom elég komoly). Bár még csak egyszer voltam, majd feltérképezem az egészet. Lehet, hogy még ma vagy holnap. Nem. Ma parkba megyek, mert bár nincs sok minden arra, de vannak romok és egy szökőkút.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A múzeumokba is nagyon szívesen mennék, de arra még várni kell egy kicsit, ugyanis diákigazolványt még nem igényeltem. Szerencsére a műalkotások nem lépnek le (remélhetőleg).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Majd adok magamról életjelet, lehet, hogy akkor már könyvekről is lesz szó, meg jelentek, hogy mennek a randik. Addig is, mindenki legyen jó, ha tud és félóráig gyakorolja a trónon ülést! Pá, Gabi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-72128233232093186392019-09-03T20:03:00.000+02:002019-09-03T20:03:19.022+02:00Kedvenc könyv<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc könyvekről lesz szó, az enyémről is, meg úgy általában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kis háttértörténet. Nagyjából 7 éve szippantott magába a könyvek világa, azóta sem ereszt. Valahol 4-5 éve elkezdett zavarni, hogy nem tudom, mi a kedvenc könyvem. Egy ideig úgy gondoltam, az Alice Csodaországban, amit szeretek is, félreértés ne essék, de valami mégsem érződött teljesen jól. Azóta volt még egy-két könyv, amit hasonlóan nagyon szeretek. Az egyik a Night Circus. Kétszer is olvastam, először magyarul, úgy annyira nem tetszett, viszont egy évig a gondolataim valahogy vissza-vissza kanyarodtak hozzá, így angolul is nekiálltam. Úgy pedig teljesen elvarázsolt. De nem magamnak találtam. Egy booktuber csatornáján hallottam róla (nevezetesen Hannah-én, aka clockworkreader) és valamiért úgy gondoltam/om, hogy ha valakinek már a kedvenc könyve, akkor az enyém már nem lehet. A Radio Silence-szel ugyanez a helyzet (annyi különbséggel, hogy a paperbackdreams csatornán találtam). Pedig aztán. Idén szereztem, júliusban és azóta kétszer olvastam, talán még egy harmadik, esetleg negyedik alkalommal is meg fog történni. El is küldöm a levelezőtársamnak (a Night Circus-t is elküldtem), mert this is our thing. De mégsem lehet a kedvencem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont most.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most megtaláltam. És nem is lehetnék boldogabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyv pedig Neil Gaiman-től A temető könyve. Már kétszer olvastam, egy nap eltéréssel napra pontosan egy évvel az eredeti után, meg most (szóval ez a harmadik), viszont most hallgattam. Angul. Neil Gaiman olvasta fel és annyira jó hangja van, hogy nem is tudtam gyorsítva hallgatni. Nagyon nagyon tetszett. Már korábban is különösen tetszett a könyv, azért is olvastam újra, de most valahogy más volt és úgy gondolom, nem a nyelv miatt. Gaiman egyébként az egyik kedvenc íróm, olvastam tőle ezen kívül a Csillagport, a Soseholt, a Coraline-t, az első 4 kötetet a Sandmanből (tervezem megvenni az új kiadást), a Norse Mythology-t, illetve most tartok az American Gods közepén. </div>
<div style="text-align: justify;">
De valahogy A temető könyve más. Nem is tudom leírni, egyszerűen úgy érzem, hogy a részem vagy hogy én vagyok a könyv része. Ennek nincs sok értelme, de hát, a fejemben sok az ilyen dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Például van egy elméletem, hogy ha egy könyv tetszik, akkor az a valaki, akinek tetszik, létezik abban a párhuzamos univerzumban, amiben a történet játszódik, ami nem tetszik, az pedig azért nem, mert nem illik bele az olvasó. - </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan leírhatatlan érzéseket vált ki belőlem, de nemcsak egy szóval nem tudom megfogalmazni, hanem körül sem tudom írni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy a kedvenc könyv egy titok, mármint nem maga az, hogy melyik, hanem a jelenség, amit senki nem tud megmagyarázni. Persze, lehet elemezni, hogy tök jó a történet, a stílus, de azt a valamit, amitől kedvenc lesz, nem lehet megnevezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Neked mi a vélemeényed? Mi a kedvenc könyved?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Örültem, Gabi voltam. (most már az egyetemről)</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-72535719250431142212019-01-18T22:20:00.003+01:002019-01-18T22:20:51.164+01:00Változások jöhetnek - talán<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és szeretek utazni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vonattal, autóval, busszal, akárhogy az ország/világ különböző részeire, viszont ma inkább a belső utazásokra fektetném a hangsúlyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok képes rendszeresen csinálni semmit. Vagyis a semmit nem biztos, hogy lejött, de az elég világos, hogy a bloggal nem foglalkozok. Hát, ez az életem többi részével is így van. Illetve nem is tudom. Nehéz megfogalmazni, de valahogy azt hiszem, nem akkor csinálok dolgokat, amikor kéne, mármint nappal abszolút képtelen vagyok létezni. Talán nem is létezni, de délutánra ébredek fel úgy igazán először, másodszor pedig éjszaka. És ez így egy kicsit megnehezíti az életemet. Persze magamnak kreáltam a problémát még évekkel ezelőtt, de már annyira felborult minden, hogy ha normális emberi időben fekszem le aludni, képtelen vagyok kialudni magam. Kellemetlen. De nem is ez a lényeg, ez csak egy kis háttérsztori volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg az, hogy mindenhol káosz van, viszont én valahogy nem bánom, rendet látok benne és megnyugtat. Fura, mindegy, tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor három és fél évvel ezelőtt elkezdtem a blogot, nem volt vele tervem. Ez mára sem változott. Nem akarom, hogy sokan ismerjék ezt a dolgot, mert igazándiból magamnak csinálom. Magamnak írok, és nagyon fura, ha más is elolvassa. Ijesztő. Meg amúgy is, kit érdekel, én mit gondolok dolgokról. De mindegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként, amit ezzel mondani akartam, hogy feltűnt, hogy az utóbbi sok bejegyzés inkább személyes, nem tudom, miért, valószínű sehol nem találtam motivációt arra, hogy értelmesen írjak egy ajánlót/értékelést könyvekről. De reméljük, hogy ez változni fog. Ha nem, akkor meg, hát, ez van, I guess.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire nem vagyok képes kezelni, akkor miért nem hagytam abba egyszerűen. Vagy miért nem írok szimplán naplót. Írok, viszont hogy miért nem fejeztem ezt be, hát arról halvány gőzöm sincs. Talán azért, mert jól esik néha nem a barátaimat zargatni a gondolataimmal és az internet meg úgyis akkora, hogy nincs nagy esély rá, hogy bárki megtalálja, amit írok, kivéve persze, ha mindenhova kiteszem, hogy hé, nézzétek, nekem is van valami a fejemben. Meg egyébként gépelni is jó érzés. Meg keresni a szavakat, vagy inkább csak megtalálni őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem ennyi lett volna. Szóval csak hogy majd igyekszem visszahozni a könyvértékeléseket is, meg úgy az egész mindenséget visszafordítani úgy, ahogy volt. Meg lehet, hogy a dizájn is változni fog, majd találok valamit, amivel ki vagyok békülve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
U.i.: Elnézést az agymenésért, csak jött és mind tudjuk, hogy jobb kint, mint bent.</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-82279609564254387192019-01-18T21:54:00.000+01:002019-01-18T21:54:20.316+01:00Hogy állok minden könyvem elolvasásával<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és úgy gondoltam, pont itt az ideje, hogy 1) újra életjelet adjak magamról, 2) ránézzünk kicsit, hogy is haladok a várólistám csökkentésével. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor indítottam ezt a dolgot (tavaly július környékén, azt hiszem), nem tudom, jól számoltam-e, de 43-50 könyv volt olvasatlan a polcomon. Azóta ügyes voltam és nem is vettem magamnak könyvet (csak egyet, idén, mert újév volt), viszont volt szülinapom, névnapom, karácsony, amikre kaptam könyveket, úgyhogy jelenleg 51 olvasatlan könyvem van. Ezek közül éppen öttel küzdök (Lépcsők városa, Eastern, American Gods, Rubinrot, London, Anglia).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos a könyvtárról nehezebben tudok lemondani, mint a vásárlásról, karácsony előtt ügyesen ki is vettem vagy hét könyvet, de visszavittem őket, és csak egyet hoztam ki (Az árulás szíve).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezenkívül van még nálam pár kölcsönkönyv:</div>
<div style="text-align: justify;">
- To Kill A Mockingbird a levelezőtársamtól</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kés a zajban az egyik barátnőmtől (már évek óta nálam van)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Twilight a sulis könyvespolcról</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ördögi körök egy osztálytársamtól</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csúfok az unokatesómtól</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezekkel nem tudom még, mi lesz, lehet, hogy olvasás nélkül visszaszolgáltatom, meg kitalálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szívem szerint beillesztenék ide egy fényképet a könyvekről, amik olvasásra várnak, de sajnos a kettős élet átka, hogy a koleszban is van egy csomó, leginkább olvasatlanok, szóval majd talán máskor. (vagy lehet, hogy csak létrehozok nekik egy új fület, hogy legyen még egy hely, ahol kihúzogathatom, amit olvastam...)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha már itt tartunk, akár azt is leírhatnám, mi lesz, ha sikerül elolvasni mindent.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval. Mostanában nagyon szeretem a Welcome To Night Vale-t hallgatni, és arra gondoltam, akár meg is vehetném a hozzá kapcsolódó könyveket. Aztán. Befejezném a megkezdett sorozatokat. Azokkal kezdeném, amelyikeknek csak egy része van hátra vagy ha olyanom lesz, akkor amihez kedvem van. Meg a Rick Riordan könyveket akarom folytatni mindenképp. Neil Gaimannel is pokémonosat játszok (gyűjtsd össze mindet). Meg amúgy tegnap néztem, valami 200+ könyv van a kívánságlistámon, pedig szortíroztam, úgyhogy van miből válogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Plusz végül is, nem sokszor ülök le bejegyzést írni, el is maradt a basic 2019 célok, úgyhogy még azzal is megtoldjuk ezt a kis szösszenetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lássuk:</div>
<div style="text-align: justify;">
- újraolvasni a HP-t</div>
<div style="text-align: justify;">
- elolvasni az összes olvasatlan könyvemet</div>
<div style="text-align: justify;">
- 6 könyvet angolul olvasni</div>
<div style="text-align: justify;">
- december 31-ig befejezni minden könyvet</div>
<div style="text-align: justify;">
- időben visszavinni a könyvtári könyveket</div>
<div style="text-align: justify;">
- értékeléseket írni, ha nem is rendes bejegyzést, legalább molyra pár mondatot</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Észrevehettétek, hogy ezek csak olvasásra/könyvekre vonatkoztak. Jó észrevétel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idén érettségizek, ha minden jól megy, akkor szeptemberben kezdem az egyetemet az ország túlsó végén (vízszintes tengelyt nézve), és végre nem leszek vers olvasásra és elemzésre kényszerítve. Alig várom. Ja, meg lett egy felsőfokú angol nyelvvizsgám is időközben, azért az sem rossz, jelenleg pedig éppen a jogsimért harcolok. Fingers crossed, hogy ne nagyon sokszor bukjak meg a forgalmi vizsgán. Plusz idén már 20 leszek, de egyáltalán nem érzem. Ezzel vajon mindenki így van/volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem jól telik az év, semmi komoly nem történt az eddigi elmúlt 18 napban. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-60385556383334098692018-12-25T21:57:00.000+01:002018-12-25T21:57:19.137+01:00Vége az évnek - újabb 365 nap, hogy csalódást okozzak<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak Gabi vagyok és ma, bár még csak karácsony napja van, előre elköszönök az évtől, mert úgysem történik már semmi izgalmas, legalábbis nem hiszem, meg amúgy sem leszek gép/internet közelében. Úgyhogy ez van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legyen általános könyves blogos összefoglaló? Lesz. Igazából pár lista, kedvenc könyvek, írók, csalódások. Arra gondoltam viszont, hogy nem top x lenne, hanem amennyi jön, plusz az újraolvasásokat nem számolnám. Plusz nem lesz olyan kategória, hogy sorozatkezdő/folytatás/záró.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval nézzük:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc könyvek</div>
<div style="text-align: justify;">
- Marie Lu - Legenda</div>
<div style="text-align: justify;">
- Madách Imre - Az ember tragédiája</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rick Riordan - Az utolsó olimposzi</div>
<div style="text-align: justify;">
- On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kerri Maniscalco - Stalking Jack the Ripper</div>
<div style="text-align: justify;">
- V. E. Schwab - A fényigéző</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bakti Viktor - Integrálva</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liane Moriarty - Hatalmas kis hazugságok</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szöges Emese - Lókötők és hazugok</div>
<div style="text-align: justify;">
- Josh Malerman - Madarak a dobozban</div>
<div style="text-align: justify;">
- Julia Lewis Thomson - Többek által</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(plusz lehet, hogy olvasok még valami jót ebben a pár napban)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Írók, akikkel megismerkedtem és megszerettem (bár még kell tőlük olvasnom, hogy kedvencek legyenek):</div>
<div style="text-align: justify;">
- Marie Lu</div>
<div style="text-align: justify;">
- On Sai</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liane Moriarty</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bakti Viktor</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csalódások:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erin Watt - Papírhercegnő (meg az egész sorozat)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Marissa Meyer - Szívtelen (hatalmas)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alexandra Bracken - Sötét elmék (bár majd kap még egy esélyt)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából eddig a Goodreads szerint 72 könyvet olvastam, viszont sajnos a legtöbb nem mozdult el a borzalmas-aztadejóvolt mércén. Vagyis nem nagyon. Volt olyan, ami jó volt, de csak jó, meg ami elment, de csak elment.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jövőre megint meg akarom próbálni összeszedni magam, bár persze az érettségikor a legjobb ötlet ez. Briliáns vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De elkezdek egy olvasós napló-dolgot, talán helyet kap majd benne pár bloggal kapcsolatos dolog is, hátha motivál majd, hogy ne tűnjek el megint. Lehet, hogy ez az egész máshogy fog kinézni, mert annyira nem vagyok kibékülve a mostani állapottal, de ezt még meglátom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na mindegy, remélem mindenkinek jól telik a karácsonya, kaptatok sok szép ajándékot, és jó lesz a szilveszteri parti is. Én személy szerint alig várom, hogy semmit ne csináljak és átolvassam magam 2019-be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De ne feledjétek, legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-50720736979425661492018-10-01T00:22:00.001+02:002018-10-01T00:22:20.032+02:00Szeptemberi zárás<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma valami csoda folytán újra van kedvem írni. Mármint, ez így annyira nem igaz, kedvem eddig is volt, írtam is egy bejegyzést, amit aztán nem sikerült kirakni, mert természetesen nem vagyok béna és ctrl+c helyett nem ctrl+v-t nyomtam, így nem törlődött az egész. Na mindegy. Amúgy arról szólt volna, hogy elegem volt, hogy minden második poszt kb arról szólt, hogy nincs ám vége a blognak meg minden, meg hogy lehet, hogy bunkó vagyok, de nem érdekelnek a számok, meg hogy olvassák-e a blogot, mert magamnak csinálom, meg hasonlók. De most nem ezért vagyunk itt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hanem hogy beszámoljak a fantasztikus szeptemberemről. Nem volt fantasztikus. Vagy hát, olvasás szempontjából, amúgy nem volt vészes.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi minden történt. Beköltöztem, életemben utoljára a gimis koleszba, elkezdődött a végzős évem (amit már most utálok, jelenleg a hülye szalagavató miatt), voltunk Brnoban osztálykirándulni, most hétvégén eveztem egy jót, tök sok szociális életet éltem a barátaimmal. Annyira fura, hogy minden hétvégére van valami programom (a jövő meg az azutánira is), és amúgy ez azóta van, hogy 18 lettem, a nyaram is abnormálisan eseménydús volt, mármint magamhoz képest, mert eddig sose volt semmi, amit csinálnék, amiről egyesek azt gondolhatják, hogy lúzer voltam, de hát, jó volt az nekem úgy. Nem nagyn tudom még, mit kezdjek azzal, hogy vannak programjaim. Váó. Tényleg bénán hangzik. De mit csináljak, ez vagyok én, egy rakás bénaság szarkazmussal fűszerezve.<br />
Na mindegy, lehet, hogy látszik, hogy háromnegyed éjfél körül írok, de úgyis magamnak írok. Erről eszembe jutott a következő bejegyzés, ami elmélkedős lesz, mert hát, néha vannak agymenéseim, és ha éppen senki nincs ébren, akivel megbeszélhetném, akkor is muszáj valahogy kiadni magamból, szóval a következő bejegyzés előfordulhat, hogy egy sor kérdésből fog állni. Milyen szép barokk körmondat lett ez.<br />
A zenékről akartam amúgy írni, mielőtt elkalandoztam volna. Szóval augusztus vége felé rátaláltam a twenty one pilots-ra (sajnos nem tudom, hogy kell áthúzott o betűt írni, és késő van ahhoz, hogy rákeressek, szóval így marad) és hetekig csak azt hallgattam. Először a Blurryface albumot, aztán a Vessel-t, utána a self-titled jött, majd mind a három egyszerre, plusz YouTube-on találtam még pár számot, ami egyik albumon sem volt fent. Aztán ez tette ki igazából zeneileg ezt a hónapot. Meg most egy olyan fura állapotban vagyok, hogy Spotify-on elindítottam az összes eddig mentett számomat, de azokat nyomom el, amiket nagyon szeretek, és percekig keresem a következő dalt, de közben úgy vagyok, hogy ú, ezt is szeretem, meg ezt is, ez a kedvencem. Nagyon fura, nem nagyon tudom mire vélni.<br />
<br />
Filmeket meg sorozatokat is néztem. Elsőként megismertettem a barátaimmal Sweeney Toddot, nagyon élvezték, azóta is emlegetjük. Aztán elkezdtem a Penny Dreadfult, a második évadból még van 3-4 rész, de az első jobban tetszett. A mostaniban túl sok nekem a boszorkánykodás, meg a démonmegszállás. Ú, a Sierra Burgess is a Loser-t is láttam. Hát. Mondjuk, hogy a zenéje jó. Bár az tényleg nagyon tetszett, meg az is, ahogy felvették, de amúgy a történet... Hát.. Mondjuk, hogy ha véletlenül újranézném, nem amiatt lenne. Egy másik sorozat, amit elkezdtem vagy hát -tünk, mert az egyik szobatársammal nézzük, a Hatalmas kis hazugságok, mert (spoiler) ezt olvastam szeptemberben, és tök érdekelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Olvasás szempontjából rettenet volt a hónap. Már magamhoz képest. Egy könyvet olvastam, meg pár oldalt egy másikból, de nagyon nem tudok olvasni. Ami nagyon idegesít. Viszont sikerült megint nem venni semmit, az pozitív, nem?<br />
<br />
Amit olvastam:<br />
- Liane Moriarty - Hatalmas kis hazugságok (4.95 csillag)<br />
<br />
Októberre már van annyi eszem, hogy ne akarjak annyi könyvet olvasni, de azért van pár, amit el szeretnék. Meg megint legalább két hétvégén nem leszek itthon, meg lehet, hogy az őszi szünetben sem, de majd meglátjuk, hogy alakul. Nem mintha mostanság nagyon ragaszkodnék a TBR-jaimhoz. Bár mikor tettem...<br />
<br />
Októberre tervezem:<br />
- Neil Gaiman - American Gods (még Könyvhétről)<br />
- Neil Gaiman - A temető könyve (valahogy érzem, hogy újraolvasnám)<br />
- John Green - Turtles All The Way Down (ld.: A temető könyve)<br />
- talán valami a listáról, de hát, nem tudom<br />
<br />
Szóval ja, ez van, nem tudom. Mindenkinek jó októbert, remélem élvezitek már az őszt, én nagyon.<br />
<br />
Bocsánat, hogy ez ilyen kusza, de hát, tükrözi az állapotomat. Na mindegy. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-49987566853155610432018-07-16T21:00:00.002+02:002018-07-16T21:00:12.088+02:00Minden könyvet elolvasok itthon - és ezúttal komolyan<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma azon kevés alkalmak egyike van, amikor komoly vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy addig nem veszek új könyvet, amíg minden polclakót el nem olvastam. Nemcsak a spórolás miatt döntöttem így (való igaz, ez sem rossz), de a két érzés (sok választási lehetőség vs minden itthoni könyvet olvastam) közül az utóbbi győzedelmeskedett, mert kicsit már úgy éreztem, az egész kicsúszott a kezemből, plusz azt sem szeretném, ha lenne olyan könyvem, amit egyszer megvettem, aztán meg felé sem nézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jelenleg összesen 195 könyv van a polcaimon, ebből 180 van enyém (pár könyv a szüleimé/nővéremé) és ebből a 180-ből 43 darab olvasatlan (az összesből kerek 50), illetve ebben a pillanatban 4-et olvasok (plusz egy e-könyv, de azokat nem számoltam).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwEYYw5ivNKXx_vwhK0jjekburoMiMbpgeA8mxyrs761QcoAfM3UeyCq50dhtJOzgw5J7LrXCkOV0dwi_JzcHoRJfpjgGz2Kohd3vpV6soHIOW2uE1XNtfPYXWB1QTt3r4fsRoSIwALLM/s1600/IMG_20180716_145641_polarr%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="771" data-original-width="1600" height="154" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwEYYw5ivNKXx_vwhK0jjekburoMiMbpgeA8mxyrs761QcoAfM3UeyCq50dhtJOzgw5J7LrXCkOV0dwi_JzcHoRJfpjgGz2Kohd3vpV6soHIOW2uE1XNtfPYXWB1QTt3r4fsRoSIwALLM/s320/IMG_20180716_145641_polarr%255B1%255D.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>Az olvasásra várók</i></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már régóta tervben van, hogy mindet elolvassam, de idén jutottam el oda, hogy elhatároztam, hogy megvolt a Könyvhét, előrendeltem A fényigézőt, plusz a júliusi BookBubble boxot, nyaraláskor lesz még - szigorúan - egy, aztán ennyi volt, amíg azt az 50-et el nem olvasom. Annyira nem hiszem, hogy nehéz lenne, mert hát nincs nagy problémám az önuralommal, de majd meglátjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emiatt a könyvtárat is feladom egy időre. Vagyis nem teljesen, ahhoz túlságosan hozzászoktam a 3 év alatt, mióta rendszeresen járok, hogy havonta legalább egyszer ellátogassak. Viszont mivel ez az én személyes kis dolgom, úgy alakítottam, hogy havi egy könyv belefér. Ezt is szigorúan be fogom tartani, mert csak úgy van értelme az egésznek. Ha nem lenne önuralmam, akkor annyi nehézség azért lenne benne, hogy a ruhatár melletti kis könyvespolcról, ahol 100-200 forintért dobálnak tök jó könyveket, elfogna a kísértés, de max ha nagyon ezt érzem, megkérem apát, hogy kísérjen el, és vigyázzon rám xD (vagy alapból pénz nélkül indulok el...)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ugye van egy listám is. Mivel még mindig cél havonta legalább egyet elolvasni róla, valószínűleg egyszer-egyszer össze fogom vonni a könyvtáros könyvvel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre a havi várólistáim a következőképpen fognak alakulni:</div>
<div style="text-align: justify;">
- (random szám) db már meglévő könyv</div>
<div style="text-align: justify;">
- 1 db könyvtári</div>
<div style="text-align: justify;">
- 1 db listás</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha esetleg érdekelne Titeket kicsit részletesebben az egész a Havi zárásokon kívül, nyugodtan írjatok és kitalálunk valamit!</div>
<div style="text-align: justify;">
Arra is gondoltam, hogy mivel nyilván szeretnék értékeléseket írni, de szerintem, így 3 év után mind tudjuk, hogy nem fog minden könyv elolvasása után megtörténni, esetleg írhatnék 3-5 könyvenként. Mit gondoltok?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ti amúgy csináltok valami ehhez hasonlót? Vagy van valami szabályotok, hogy pl minden 5 elolvasott könyv után vesztek újat?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem elkísértek erre a kis könyves utazásra. De ha nem, hát az sem baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-79299565989178738122018-07-01T18:14:00.000+02:002018-07-01T18:14:40.316+02:00Mi az, hogy már július van?! - Félévi könyves kiakadás | PénTag #5<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma nem péntek van, de meg fog engem állítani abban, hogy egy olyan bejegyzést írjak, ami alapból úgy lett kitalálva, hogy pénteken rakjam ki? Aki azt tippelte, hogy nem, annak gratulálok, nagyon jól ismer. Végre van inspirációm, vicceltek?! :D </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. A legjobb könyv, amit eddig idén olvastál</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hú. Hát ez nehéz. Az Egy sötétebb mágiát még mindig nagyon szeretem, de azt nem akarom mondani, mert újraolvasás volt, az Edenbrooke-kal ugyanez a helyzet... Azt hiszem, Marie Lu-tól a Legenda volt az egyik legjobb (aminek szégyenszemre nem olvastam még a folytatásait, de majd). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. A legjobb folytatás</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ide nem egy válaszom van, mert abban mi a móka. Az egyiket rögtön év elején olvastam, Jenny Han-tól az Always and Forever, Lara Jean. Imádtam, nagyon tetszett, alig várom, hogy megjelenjen magyarul is. A másik könyv, vagy hát két könyv, a Percy Jackson és az olimposziak két utolsó kötete, a Csata a labirintusban és Az utolsó olimposzi. Végre végre sikerült befejeznem ezt a sorozatot is, és alig várom, hogy Rick Riordan más könyveit is olvassam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Új megjelenés, mit még nem olvastál</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit a legjobban vártam az V. E. Schwabtól A fényigéző, ami már csak arra vár, hogy elmenjek a könyvesboltba és átvegyem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Amit a legjobban vársz az év második felében</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem nagyon láttam semmit, ami úgy érdekelne, egyedül Marissa Meyertől a Heartless (láttátok a borítóját, hát milyen gyönyörű?! *.*) Ez nemsokára, július 6-a körül fog megjelenni, ha jól tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Legnagyobb csalódás</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolkodás nélkül E. K. Johnston Ezer éjszakája. Annyira unalmas volt az a könyv, kb semmi nem történt benne, a stílusa is idegesített, hogy mindig az anyja anyjának az anyja volt vagy valami ilyesmi. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen volt és nem tudtam élvezni.. A Never never trilógia is ilyen volt (nem ígérek semmit, de talán esetleg előfordulhat, hogy lesz belőle egy bejegyzés, ha a minden összejön és nem leszek szerencsétlen, mint általában)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>6. Legnagyobb meglepetés</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Fura, de azt hiszem Az ember tragédiája. Igazából mikor olvastam, annyira nem voltam különösen oda érte, meg a memoriterek a kedvenceim voltak, nyilván, de meglepő módon jó élmények fűznek hozzá, sokat nevettünk miatta a barátaimmal és mikor vettük, akkor mindennapos volt, hogy belefűzzük az idézeteket a beszélgetésinkbe. xD Meg Az ékkő is meglepetés volt, bár az azért, mert sokkal sötétebb volt, mint amire számítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>7. Kedvenc új író</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hol kezdjem a sort? On Sai-tól az Apa randizhatok egy lovaggal? azonnal belopta magát a szívembe, alig várom, hogy mást is olvassak tőle, aztán ott van Kerri Maniscalco a Stalking Jack the Ripper-rel, aminek szintén nagyon érdekel a folytatása, Robert Jackson Bennett-től még folyamatban van a Lépcsők városa befejezése, de nagyon tetszik, ugyanez a helyzet Bakti Viktorral és az Integrálvával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>8. Új könyves szerelmem</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Kósza az On Sai regényből és Thomas a Jack the Ripper-ből. Előbbi nagyon aranyos, nem bírtam, utóbbi pedig eléggé hasonlít Sherlock-ra, akibe szintén beleszerettem idén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>9. Új kedvenc szereplő</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Lucifer Az ember tragédiájából.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>10. Egy könyv, amin sírtál</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon könnyen sírok könyvön/filmen, még egy dalon is képes vagyok sírva fakadni, de meglepő módon, eddig egyedül a Csak kitaláltalak? csalt könnyet a szemembe. Az viszont nagyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>11. Kedvenc adaptáció, amit láttál</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Gáz leszek, de egyet sem láttam. Vagyis, de régieket, pl a Papírvárosokat (nem tetszett), A kör (nem tetszett), A gyűrűk ura (újranézés), szóval ha sorozat számít, akkor a Sherlock volt a kedvencem. Februárban láttam először, azóta meg még kb 3x megnéztük. Kicsit magába szippantott..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>12. Kedvenc értékelés, amit írtál</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt a kérdést elegánsan kihagyjuk...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>13. A legszebb idén szerzett könyved</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából kb minden idei könyvem borítója tetszik, de pár kedvenc: Integrálva, Lépcsők városa, Locke Lamora hazugságai, American Gods (a piros). Meg a Stalking Jack the Ripper és a Norse Mythology. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>14. Melyik könyveket akarod még elolvasni az év végéig?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az összes, amiről pár sorral ezelőtt olvastatok, plusz a Párválasztót szeretném újraolvasni, a Narnia krónikáit kéne befejezni, meg igazándiból az összes olvasatlan könyvet a polcomon (de ez nem fog megtörténni, mert kb 50 van, annyit meg nem tudok elolvasni, még jó, hogy nem verseny)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>15. Akiket megjelölök</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki, aki ezt olvassa. Hajrá ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fura volt amúgy ez a félév olvasás szempontjából, nem olvastam olyan sok hű de nagyon jó könyvet, a legtöbb azt hiszem, átlagos volt. Azért remélem, nektek jobb volt, és az év második felében is találtok valami nagyon jót. Én meg megpróbálok nem megint egy hónapra eltűnni. De nem tudom. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-69488534704885044862018-06-03T14:23:00.000+02:002018-06-03T15:26:37.027+02:00Rázódjunk vissza 100-dik alkalommal is | Havi zárás #19<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és nagyon úgy tűnik, hogy havonta vagyok csak képes leülni és írni egy bejegyzést. De ma megint összeszedtem magam és mivel nemrég ért véget május, úgy gondoltam, mi lenne, ha ezzel kezdeném a visszarázódást a blogolás csodás világába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdjük azzal, mi is történt a hónapban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC6VClIxcDwYAAQ74dl3v-ei2ZsIrkIhe6Fe7okR6a9gxwTqQLq8H1lHhhfwls_Djq7ZbJLlDz5TpAVVSuwMUTiYFcxuHO6w4yRX_DaDHAZ8Xj47XisFJ7NXkUtXqQPzEtjArJRqVCpNs/s1600/2018-03-6--14-20-37.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC6VClIxcDwYAAQ74dl3v-ei2ZsIrkIhe6Fe7okR6a9gxwTqQLq8H1lHhhfwls_Djq7ZbJLlDz5TpAVVSuwMUTiYFcxuHO6w4yRX_DaDHAZ8Xj47XisFJ7NXkUtXqQPzEtjArJRqVCpNs/s200/2018-03-6--14-20-37.jpeg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Voltam (hosszú idő után újra) Intim Torna Illegál koncerten, már nagyon hiányzott az egész. Plusz új albumuk is jelent meg, amiről bevallom, még nem sok mindent hallgattam, mert a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wAefKhcJYmk" target="_blank">Feltettem a polcra a szívemet</a>ig jutottam, amit napokig hallgattam és még mindig nem sikerült túllépni rajta, de majd valamikor talán egyszer menni fog. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sorozatok filmek szempontjából is egész oké volt május. Folytatódik a Westworld, a 100 és A szolgálólány meséje is, a 13 okom volt (bár ezt csak a hatodik részig láttam még, a többiből pedig többé-kevésbé naprakész vagyok a szolgálólányból vagyok 2 résszel elmaradva, de majd valamikor behozom). Pár filmet is láttam, az Alice Csodaországban, és a Holdhercegnő újranézés volt, de láttam a 7 mesterlövészt, és A Kört (Emma Watsonnal, mármint nem vele néztem, hanem ő játszik benne). </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán volt nálam egy barátnőm is, és ÁTRENDEZTÜK A KÖNYVESPOLCOM!!!! (azért a capslock, mert még mindig nagyon izgatott vagyok miatta), így most abc rendben vannak, írók vezetékneve alapján. Annyira boldogságos ez, hogy el sem tudom mondani. És megszámoltam (mert a matekfaktos agyam mi mást csinálna) 170 könyv az enyém a polcaimon és 130-at olvastam (ebben a nem sajátok, szóval szüleimé, nővéremé is benne vannak)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nézzük konkrétan könyvek terén hogy állunk májusban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Amiket olvastam:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Agatha Christie - Gyilkosság Mezopotámiában (3 csillag)</div>
<div style="text-align: justify;">
- V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia (5 csillag)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paulo Coelho - The Witch of Portobello (2.17 csillag)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elle Kennedy - The Score/A pont (3.75 csillag)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kerri Manisclaco - Stalking Jack the Ripper (5 csillag - új kedvenc)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Roald Dahl - The Witches (3 csillag)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Új a polcomon:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jan Terlouw - Kiből lehet király?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát így állunk. Júniusban végre vége lesz a sulinak (bár még a vége felé lesz egy szóbelim, de az laza lesz) már csak 10 nap van, abból 8 tanulós, elvileg sima lesz. A várólistám viszont nem túl hosszú, mert, ha minden jól megy, idén is megyek a Könyvhétre, ahol még nem tudom, miket fogok venni, így azokat nyilván nem tudom leírni. De lássuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-JAe4HCsZFajpCu5BFdAZzC38fq777ssQa5P04NqhpK5dN87Z_U52JQyO89Un1Lb7yNJT5rgnOVDoGDCXd9N33XrBHtYhMNVB8TMkQuH0Rerf6wrHLHq_AgoE6dhtES08eDvYh3aaL1A/s1600/2018-03-6--14-19-58.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-JAe4HCsZFajpCu5BFdAZzC38fq777ssQa5P04NqhpK5dN87Z_U52JQyO89Un1Lb7yNJT5rgnOVDoGDCXd9N33XrBHtYhMNVB8TMkQuH0Rerf6wrHLHq_AgoE6dhtES08eDvYh3aaL1A/s200/2018-03-6--14-19-58.jpeg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Júniusra tervezem:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- V. E. Schwab - Gyülekező árnyak (már elkezdtem, újraolvasás)</div>
<div style="text-align: justify;">
- V. E. Schwab - A fényigéző (ezért olvasom újra)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gail Carriger - Szégyentelen (nem hiszem el, milyen lassan olvasom ezt a sorozatot, pedig nagyon élvezem)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sir Arthur Conan Doyle - Tanulmány vérvörösben (egyszerű, imádom Sherlockot)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Victor Lavelle - Fekete Tom balladája (random megláttam a könyvtárban, mondom te jössz velem)<br />
- Erin Watt - Papír hercegnő (listáról)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem mindenkinek jól végződik a suli, az érettségizőknek sok sikert a szóbelire, és mindenkinek szép vakációt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ne feledjétek: következő bejegyzésig (ami reméljük nem egy hónap múlva lesz) legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-30997974257596391372018-05-04T16:38:00.000+02:002018-05-04T16:38:13.927+02:00Még mindig nem haltam meg | Life update(szerűség) <div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ünnepélyesen kihibernálódok. Nem nagyon voltam aktív az utóbbi időben (utóbbi... kb év eleje óta).</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig van az évnek egy olyan szaka, amikor teljesen mélyponton vagyok, most is ez történt, csak kicsit tovább tartott, mint gondoltam volna, és mikor már azt hittem volna, hogy vége, rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Semmit nem volt kedvem csinálni, sem olvasni, sem nagyon megmozdulni, lényegében amikor nem suliban voltam, aludtam, feküdtem és sorozatot néztem, szenvedtem vagy egyszerűen csak bámultam ki a fejemből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit ironikus viszont, hogy ebben a rossz időszakomba közelebbről is megismerhettem egy osztály/koleszos társam, akivel már-már ijesztő, mennyire hasonlítunk és ilyen rövid idő alatt is nagyon fontos lett az életemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennél mélyebben nem nagyon szeretnék belemenni a dolgokba, a lényeg annyi, hogy most már minden oké, és ha nem lesz bejegyzés, az már csak is a lustaságomnak tudható be, nem a rohadt gödörnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-81833158125856778312018-04-08T00:52:00.000+02:002018-04-08T00:52:45.094+02:00Egy szerelmi tetraéder | Ruby Saw - Pillangó-hatás<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megint visszatértem, de ez nem az a bejegyzés, amiben elmagyarázom, hol voltam, merre jártam, miért is nem adtam magamról egy jó ideje életjelet (bár nem tudom, lesz-e valaha olyan, magamat ismerve eléggé kétlem), mert sokkal izgalmasabb dologról kell mesélnem. De amúgy, ha valaki nagyon hiányolna, Instán megtalál, ott nem hagytam ki ennyi időt. De vissza az izgalmakhoz. Lett egy könyvem! Nem jó... Kaptam egy könyvet! Kérdezhetnétek, hogy, de Gabi, miért érdekes ez, nyilván lesznek új könyveid, elég egyértelmű, hogy könyvfüggő vagy. Hát, drága barátaim, azért izgalmas, mert ez életem első recenziós könyve. Hülyén hangzik, de sose gondoltam volna, hogy lesz egyszer olyan, hogy valakitől kapok egy könyvet, hogy nem kell mást tenned, mint értékelni ezt a könyvet. Hát ez FANTASZTIKUS. Kicsit izgatott vagyok miatta, nagyon látszik? Plusz az írónő is nagyon aranyos (főleg azért, mert nem szedte le a fejem eddig, hogy csak most rakom ki a bejegyzést) Nézzük is a Pillangó-hatást!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOxwWEyRKMHR4tOBShtJHZkrEDEooe21jpTkYwV98WzS2SHgtH32BfOf-vSgO5xcpaL2sxkCuPd4LK6IJMW5ZvvmnnTQrgpCLwhuXxyOoxIZWYxRtqrxuFMbr24f39mt0Q3BCeFBNDN9U/s1600/30118708_1479883578790688_1160455938_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOxwWEyRKMHR4tOBShtJHZkrEDEooe21jpTkYwV98WzS2SHgtH32BfOf-vSgO5xcpaL2sxkCuPd4LK6IJMW5ZvvmnnTQrgpCLwhuXxyOoxIZWYxRtqrxuFMbr24f39mt0Q3BCeFBNDN9U/s200/30118708_1479883578790688_1160455938_n.jpg" width="150" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Molyok szerint: még nincs százalék</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem: 3,5 csillag</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet Livről, a 22 éves apucipicilányáról szól. Pár éve lányunk egy elég nagy butaságot csinált egy fiú miatt, ami nyilván nem tetszett apukának, ezért úgy döntött, Liv nem randizhat senkivel, de végre vége az apácaságnak. Csodával határos módon három férfiú is terem egyszerre a környéken. Rob, a barista-DJ, Hiro, Liv apjának régi munkatársa és Jay, a múltbéli nagy szerelem. Vajon képes lesz Liv választani?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;"><br /></span></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Történet:</span></i></b> Oké. Tudjuk, hogy nem vagyok nagyon oda azért, ha minden a romantika körül forog, de ez nem volt olyan rossz. Annyi biztos, hogy nem volt benne felesleges nyáladzás (hála az égnek), viszont úgy gondolom, elbírt volna több oldalt is, vagy eggyel kevesebb ember kellett volna a szerelmi tetraéderünkbe, mert így kicsit soknak tűnt és tizenhét tizennyolcadig kidolgozottnak. De nem volt egy helyben toporgás, eljutottunk A-ból B-be és sokkal sokkal rosszabbat is olvastam olyantól, aki még csak nem is első könyves volt, úgyhogy én ezt sikernek könyvelném el. De azért lehetett volna részletesebb, Liv kapcsolatát Robbal például alig ismerjük meg, csak tudjuk, hogy együtt vannak és boldogok. Meg ha nem tudnám, hogy van folytatás, azt mondanám, befejezetlennek tűnik, de mivel tudom, ezért nem mondok ilyeneket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Szereplők:</span></i></b> Hát. Kezdjük. Liv egy elkényeztetett, apuci pénzén élő kis... lány. De legalább tudja magáról, ez kellemes meglepetésként ért. Viszont volt egy jelentet, amikor ruhát vesz és szépen fejezi ki, hogy előnytelenül áll neki ("Baz'meg, ez kövérít") és egyből elkezd bunkózni az eladóval, mikor az visszakérdez, hogy "Tessék!?", de szerintem Liv félreértelmezte a problémát. Azt hiszi, azért váltotta ki ezt a reakciót, mert azzal, hogy így beszél, azt üzeni, hogy nincs pénze kifizetni a ruhát, pedig csak annyit közöl ezzel a megszólalásával, hogy egy tapló kretén. Meg volt még egy kiakadása, amit nem vágtam, de az túl spoileres, szóval azért, hogy itt ne zavarjon senkit, majd a végén írom le. A végére szerencsére viszonylag megnormálisodik, azért járna a hátba veregetés, de előtte meg pofonveregetést érdemelne... Meghagyom a következtetések levonását. Aztán ott volt Liv apja. Ő számomra egy nagy NEM. Az első alkalommal, mikor találkozunk vele, konkrétan rá akarja tukmálni a lányát a kollégájára, vagyis nekem úgy jött át, és ültem ott, hogy embertemiafrancotcsinálsz. Engem ott elvesztett. Azt, hogy féltette Livet, megértem, de a 'nem találkozhatsz fiúkkal' politikával nem nagyon értek egyet. Bár rögtön azzal sem, hogy egy fiú miatt *******spoilerspoilerspoiler******. Moving on. A tetraéder három férfi tagja. Első: Rob. Először egy Sturbucks-ban találkoznak, csodás szemei vannak, Livnek megtetszik. Itt vége is lenne, de találkoznak egy rendezvényen, tök cukik, ki is lettem volna ezzel a kapcsolattal békülve, de Liv egy hülyeségen felhúzta magát és otthagyta szegény gyermeket. Jelölt #2 Hiro Shen, akiről kb minden beszélgetésben megemlítik, hogy ázsiai. Amúgy 34 éves nőcsábász, de Livért persze képes lenne megváltozni. Vele sincSHEN nagy bajom, kivéve, hogy szerintem 12 év korkülönbség sok. Végül Jay, a múlt szelleme. Na ő az, akit kihagyhatnánk lazán. Igazából sokat nem ad a történethez (vagy hát, nyilván az előzményhez de) és amúgy hülyén végezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Stílus:</span></i></b> Tipikus new adult, trágár szavakban gazdag, egyszerű olvasni. Ez persze nem negatívum, mármint nyilván nem várhatom el, hogy mindenki olyan mondatokat hozzon össze, mint Böszörményi Gyula, arról nem is beszélve, hogy igen érdekes lenne a Leányrablás stílusában olvasni egy ilyen könyvet. Az viszont nagy nagy pozitívum, hogy meg tudtam különböztetni, mikor kinek a szemszögéből olvasok (nem, nem nekem, hanem azért, mert megkülönböztethető volt). Aztán, mivel nincs külön kategóriám a könyv belő felépítésének, ide biggyesztem nagy sunyiban. Szóval, az első, nem sorkizárt volt, ami zavart. A margók is szerintem kicsivel nagyobbak voltak mind a négy oldalon, mint az muszáj lett volna, illetve a sorköz is egy féllel több volt, mint kényelmes (bár bevallom, én is szoktam így cselezni, mikor portfóliót kell csinálni, és most háromra reménykedünk, hogy soha ne tévedjen ide a magyartanárom). Meg, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, a fejezetkezdések lehettek volna kicsit extrásabbak egy aláhúzásnál. De ez tényleg már csak egy személyes hülyeség.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Cím:</span></i></b> Nem értem. Mármint, tudok a jelenségről, de nem tudom a könyvhöz kapcsolni. A végén megjelennek a pillangól Liv hasában, de azon túl... De szerintem velem van a baj, meg a racionális gondolkodásommal (azt hiszem, a magyartanárom így akarta közölni velem, hogy szerinte nincs fantáziám). Ettől függetlenül hangzatos.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFFAAmKZeGmSKaAE0E3m0CEFUVY5qIWNCCiKjUmV8IHtY8Inz6IVNidgpn9YqsGEMR57e_i_8-1LMkx9dKBnK7Lt83953ZUNWulUMnlIu2_ZZHYOV2_wKbmvXIUwnzBbgo4m0cZ3S04S0/s1600/covers_481769.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="354" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFFAAmKZeGmSKaAE0E3m0CEFUVY5qIWNCCiKjUmV8IHtY8Inz6IVNidgpn9YqsGEMR57e_i_8-1LMkx9dKBnK7Lt83953ZUNWulUMnlIu2_ZZHYOV2_wKbmvXIUwnzBbgo4m0cZ3S04S0/s200/covers_481769.jpg" width="141" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Borító:</span></i></b> Ma mindent úgy kezdek, hogy nem tetszik vagy nem értem. A borítóval sincs másképp. Jobban szeretem, ha a borító nem arcot ábrázol, de kezdek hozzászokni és annyira nem is rossz. Meg amellett a kék lepke mellett sem mehetek el csak úgy szó nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Ajánlom:</span></i></b> Igazából ha szereted a new adult könyveket, 92% az esélye (ez egy matekfaktostól jön), hogy tetszeni fog. Mert minden megvan benne, ami egy new adulthoz kell. Plusz ha egy gyors, könnyen olvasható könyvre vágysz, szerintem nyugodtan fogj hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><span style="font-size: large;">Újraolvasnám-e?</span></i></b> Hát. Először arra gondoltam, hogy nem, de ha jobban belegondolok, simán el tudom képzelni, hogy ha hangulatom van hozzá, vagy egy reading slump közepén vagyok, újra előveszem, szóval a válasz igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><span style="font-size: large;">Fogok-e mást olvasni az írónőtől?</span></b></i> Tervezek, igen. Ha jól tudom a folytatás, Az Igazi már úton is van. Kíváncsi vagyok, hova fejlődünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><span style="font-size: large;">El fogom-e olvasni a folytatást?</span></b></i> Eggyel ezelőtti mondat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem Ti is el fogjátok olvasni a könyvet, mert tényleg kellemes pár órát okoz és az sem utolsó, hogy támogatunk egy fiatal hazai írót. Ha többet szeretnétek tudni a könyvről, <a href="https://moly.hu/konyvek/ruby-saw-pillango-hatas" target="_blank">ITT</a> utánaolvashattok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ruby Saw-nak ezúton is szeretném ég egyszer megköszönni a könyvet és sok sikert kívánok a továbbiakban is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ti pedig ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-81572876916339027112018-01-30T21:48:00.000+01:002018-01-30T22:27:53.227+01:00I'm blue da ba dee da ba da | KEDDvencek #8<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mivel az időjárás ellenére még mindig tél van, és a tél színe a kék (meg a kedvenc színem is, de pszt), plusz könyveket nem ítélünk meg a borítóról (ja, persze... pf... xD), úgy döntöttem, megosztom veletek azokat a csodálatos borítókat, amiket különösen szépnek látok, illetve kék színűek. Mert ha nem kékek lennének, nem sok értelme lenne az egész bevezetőnek, igaz-e?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nézzük ezeket a gyönyörűségeket!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlyFuo8yWANQcEoL3XLK9ziaVxVE3VtukfjqYWA0DmkrExLFN8Y08UdUAzBTjUY04NoUrWoS0UHphgJJuvm7QPjEyiB7zyA_zmHu84t5bKCjAn-7yPVyTXkFodFn11TtyXw_PNxeB_UFA/s1600/1517344538955%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="607" data-original-width="1080" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlyFuo8yWANQcEoL3XLK9ziaVxVE3VtukfjqYWA0DmkrExLFN8Y08UdUAzBTjUY04NoUrWoS0UHphgJJuvm7QPjEyiB7zyA_zmHu84t5bKCjAn-7yPVyTXkFodFn11TtyXw_PNxeB_UFA/s320/1517344538955%255B1%255D.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<i>1. <a href="https://moly.hu/konyvek/e-k-johnston-ezer-ejszaka" target="_blank">E. K. Johnston - Ezer éjszaka</a></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBe1ruWAu-sLnuaSg2sNpqrbSyXGOGP1ach_Ih1yxCOsPzwL_NX4d0evTDc1Ii_Zdihg7Uc3oyzsY4772Guys2ng-WVO2WocZ2Re_IOTOadraZQngml1G7UpTE9QDTZ6HnbcxsrwlznGQ/s1600/covers_460516.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="95" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBe1ruWAu-sLnuaSg2sNpqrbSyXGOGP1ach_Ih1yxCOsPzwL_NX4d0evTDc1Ii_Zdihg7Uc3oyzsY4772Guys2ng-WVO2WocZ2Re_IOTOadraZQngml1G7UpTE9QDTZ6HnbcxsrwlznGQ/s1600/covers_460516.jpg" /></a></div>
Hát nem gyönyörű ez a borító? (bár ezt az összesre mondhatnám...). Nagyon szép árnyalata a kéknek és amiatt, hogy arany a címe, nem ezüst, nem hat hidegnek. Az is nagyon tetszik, hogy az alján a kis építményke olyan, mint régen azok a rejtvényújságokban lévő dolgok, amikor a számokat kellett összekötni és akkor kijött valaminek a körvonala. A tartalmáról még sajnos nem nagyon tudok nyilatkozni, tegnap kezdtem, de még nem érkeztem túl sokat haladni vele, de amit eddig olvastam, az alapján jó lesz.<br />
<br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>2. <a href="https://moly.hu/konyvek/j-k-rowling-harry-potter-es-az-azkabani-fogoly" target="_blank">J. K. Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly</a></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4b_WorU7jtS2-q83KNMzhcYIqGQVaC9PGXVT5h8W5QHePpdkXEH_BgXNJIcgX9vWLz9x0XCwLFu6f9gI1cvj-MMDWzssHH6gos9MqrcE3QGeUvGVC5bbDslWM9bdFkQ5ds6-60tybnaw/s1600/covers_414165.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="99" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4b_WorU7jtS2-q83KNMzhcYIqGQVaC9PGXVT5h8W5QHePpdkXEH_BgXNJIcgX9vWLz9x0XCwLFu6f9gI1cvj-MMDWzssHH6gos9MqrcE3QGeUvGVC5bbDslWM9bdFkQ5ds6-60tybnaw/s1600/covers_414165.jpg" /></a></div>
Az új kiadások közül ez tetszik legjobban. Gondolnátok, hogy azért, mert kék? Egyébként vicces, hogy ennek a borítóján van a kedvenc színem, mert amúgy is ezt a kötetet szeretem legjobban a hét közül.<br />
<br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>3. <a href="https://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-csillagpor" target="_blank">Neil Gaiman - Csillagpor</a>, <a href="https://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-a-temeto-konyve" target="_blank">A temető könyve</a></i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnDHwGmy2iGYAE-Q0gpxvrvLkk5PHuovIIHVTJ93jymSlhnJ6pet1H4kMr_Y5YKEe_1CsNvikg3ePGYfIyrQyINhdMi6QnK36Ujw5rbHwI9IxiX_dOMYhR0zJUWQqtLAowog37xjam5sk/s1600/covers_1023.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="105" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnDHwGmy2iGYAE-Q0gpxvrvLkk5PHuovIIHVTJ93jymSlhnJ6pet1H4kMr_Y5YKEe_1CsNvikg3ePGYfIyrQyINhdMi6QnK36Ujw5rbHwI9IxiX_dOMYhR0zJUWQqtLAowog37xjam5sk/s1600/covers_1023.jpg" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3T6TRvScgERwPUiYcIEgtbGIlt2qWghMHdf45bw3Np9Uw1aV-Nljeec_c9Oqk40GCyYC7B48yHi8bEMgFBTMc8vKyL3Vg1CHYkICZACcOvorEkhMwEb-XgNrVhfIfhG0ZSTUpeHk5wYg/s1600/covers_393111.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="106" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3T6TRvScgERwPUiYcIEgtbGIlt2qWghMHdf45bw3Np9Uw1aV-Nljeec_c9Oqk40GCyYC7B48yHi8bEMgFBTMc8vKyL3Vg1CHYkICZACcOvorEkhMwEb-XgNrVhfIfhG0ZSTUpeHk5wYg/s1600/covers_393111.jpg" /></a>A Csillagpornak mindkét borítóját nagyon szeretem, talán az újat egy kicsit jobban is. Amúgy nagyon édes könyv, és azon kevesek egyike, amikor csak azután olvastam a könyvet, hogy beleszerettem volna a filmbe.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
A temető könyvénél tetszik az a megoldás, hogy a sírkő úgy tört le, hogy ha figyelmesen nézzük, egy emberfejet láthatunk.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZFDj8PIbzXMsv87mKVc0JTpeO86eRd0p-Y4eDXbQ3RTBqlKkBQ-pn9mFhwAaS4GDm94793tWoXg1q4PJeLYZzaDV_qoEtwpjLrDs5qMIaw5D4ySBDTnVe9pXGhu3ljLy6cdl_58fzCLY/s1600/covers_79768.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="106" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZFDj8PIbzXMsv87mKVc0JTpeO86eRd0p-Y4eDXbQ3RTBqlKkBQ-pn9mFhwAaS4GDm94793tWoXg1q4PJeLYZzaDV_qoEtwpjLrDs5qMIaw5D4ySBDTnVe9pXGhu3ljLy6cdl_58fzCLY/s1600/covers_79768.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<i>4. <a href="https://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-zafirkek" target="_blank">Kerstin Gier - Zafírkék</a></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFspuXpS8tvI5jJKJRZ5GqE0OHSwNptEMgxfNc-SihMoEwibRhyy2Y4fXYO6OcJKN-THeG3n1JLkuXLB8A2BNvTN4oZ34fpjUS0dAlLlksulb7mXgmVkoP3TnsZWfHDidQK0XgD4g7wZ0/s1600/covers_157712.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="104" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFspuXpS8tvI5jJKJRZ5GqE0OHSwNptEMgxfNc-SihMoEwibRhyy2Y4fXYO6OcJKN-THeG3n1JLkuXLB8A2BNvTN4oZ34fpjUS0dAlLlksulb7mXgmVkoP3TnsZWfHDidQK0XgD4g7wZ0/s1600/covers_157712.jpg" /></a></div>
Nagyon tetszenek azok a borítók, meg úgy általában azok a képek, amiken csak egy sziluett látszódik, és bár ez nem teljesen ilyen, azért közelít hozzá. Meg persze kék. Egyébként a trilógiában ez a kedvenc kötetem, és nem tudom, nektek is feltűnt-e, de most, hogy így írom ezt, a sorozatokban a kedvenc kötetem valahogy mindig a kék borítós. Vajon van valami összefüggés? Szerintem direkt a kékeket írják legjobbra. Vagy a legjobbnak adnak kék köntöst.<br />
<br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>5. <a href="https://moly.hu/konyvek/patrick-rothfuss-a-szotlan-targyak-lassu-szemlelese" target="_blank">Patrick Rothfuss - A szótlan tárgyak lassú szemlélése</a></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgynxa3mcfEfufL12jnDhtyEIgsgX4P0nkzz4_4LnS2w6M5m-v5DshC3NaeCO7Uo0MHVYv81u7Z9TxoY5vo44YojUfL0S_XYKflCdaQ2FgHt3TjqkHBzKPISej70Az_etZBWgXyR0o8p9Q/s1600/covers_343719.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="98" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgynxa3mcfEfufL12jnDhtyEIgsgX4P0nkzz4_4LnS2w6M5m-v5DshC3NaeCO7Uo0MHVYv81u7Z9TxoY5vo44YojUfL0S_XYKflCdaQ2FgHt3TjqkHBzKPISej70Az_etZBWgXyR0o8p9Q/s1600/covers_343719.jpg" /></a></div>
Az egyetlen könyv a listán, amit ebben a pillanatban nem olvastam teljes egészében, viszont ez nem állít meg abban, hogy lassan szemléljem ezt a csodás borítót. Őszintén szólva a Királygyilkos-krónika sorozat összes kötetének a borítója nagyon tetszik (az első teljesen a <i>Vándor a ködtenger felett</i>re emlékeztet, ami az egyik kedvenc festményem), valahogy imponál, ha háttal állnak a borítón.<br />
<br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>+1 <a href="https://moly.hu/konyvek/e-lockhart-a-hazudosok" target="_blank">E. Lockhart - A hazudósok</a></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM4qqaHCNmSVk3ks8qQcIfG4QNlYQAm2i04qll9CA_JoNOPgspoHxXFodCiKUw2OQrH3bbTm0LJ0HcHMaD0GQqHltAoLlmd9Kwj8buNYm22uYXCm2Gv_xzK5faZ7whagMIM5hGGLbBnvc/s1600/covers_343321.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="100" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM4qqaHCNmSVk3ks8qQcIfG4QNlYQAm2i04qll9CA_JoNOPgspoHxXFodCiKUw2OQrH3bbTm0LJ0HcHMaD0GQqHltAoLlmd9Kwj8buNYm22uYXCm2Gv_xzK5faZ7whagMIM5hGGLbBnvc/s1600/covers_343321.jpg" /></a></div>
Mi lenne kékebb a tengernél és az égnél? Ez a borító a nyarat juttatja eszembe, ami nem kifejezetten a kedvenc évszakom, viszont úszni imádok, így nem maradhatott le ez sem a listáról. A könyv amúgy az egyik meghatározó olvasmányélményeim közé tartozik, még zsenge könyvmolyként olvastam és ez volt az egyik első könyv, amin csúnyán sírtam.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Remélem sikerült néhány kellemes percet szereznem Nektek ezzel a pár gyönyörű borítóval. Nektek mik a kedvenc kék borítós könyveitek? Vagy mik azok a könyvek, amik borítója a kedvenc színetek? Hagyjátok meg kommentben! És ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-33714332477573752682018-01-27T23:47:00.000+01:002018-01-27T23:47:58.555+01:00Szilaj gyönyörnek vége is szilaj - Westworld | Sorozat szombat #1<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma helyett egy sorozathoz szeretném meghozni a kedveteket.<br />
Nem tudom, hallottatok-e már a Westworld című sorozatról, én egy ideje szemeztem vele, és nagyjából két hete meg is néztem az első évadot és talán ennyi idő alatt sikerült is megemészteni, feldolgozni. Mert beteg. Nagyon jó, de beteg.<br />
Mint két tőmondattal ezelőtt említettem, nagyjából két hete láttam, az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön (nem tudom, olvassa-e, ha igen, akkor még egyszer köszi, Lara). Két dologra jöttem rá. 1) Imádok DVD-n sorozatot nézni, nem értem, eddig miért nem tettem és 2) az HBO-nak sikerült megint egy fantasztikus sorozatot csinálnia. A 10 részt kb három nap alatt néztem meg, de csak azért, mert a második nap estéből hajnal lett, szóval igazából két éjszaka végeztem vele. Plusz pont, a már amúgy is sok mellé, hogy az utolsó rész másfél órás, szóval nem "csak" 10 órán keresztül élvezhetjük ezeket a szilaj végű gyönyöröket. Egyébként félre lettem vezetve, ugyanis abban a hitben éltem, hogy már kint van a második évad is, de óhohó, mennyire tévedtem. Teljesen meg voltam nyugodva, snitten láttam, hogy 2 évad 20 rész, mondom minden király. Erre mikor kerestem, hogy hát, jöhet a következő évad, nem találtam. És miért? Mert (ha megbízható az információforrásom, ami pedig az internet és minden, ami ott van, igaz, akkor) áprilisban kezdik vetíteni. Az még sok hónap! De mitől is vagyok ennyire elájulva? Természetesen, mint mindig, igyekszem nem spoilerezni, most különösen, mert minden kis dolog fontos, és nem akarok lelőni semmit, ti is lepődjetek csak meg úgy, mint én.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnYf3Sxu82WLMsvjduWkDiS2ND39dK3ptAst5wZS5PGScWLPWsryziPlteHEM4qW3LxN8-Op-cb-Kad9qqTXkiemGv3odRFmOkHCGvf7DfIw-Vvx6AL9tQ6Ae5LHyHXImjKh0yHZGjLMM/s1600/westworld-overlay-a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="826" data-original-width="1600" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnYf3Sxu82WLMsvjduWkDiS2ND39dK3ptAst5wZS5PGScWLPWsryziPlteHEM4qW3LxN8-Op-cb-Kad9qqTXkiemGv3odRFmOkHCGvf7DfIw-Vvx6AL9tQ6Ae5LHyHXImjKh0yHZGjLMM/s320/westworld-overlay-a.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
A történetünk a jövőben játszódik, ahol is létrehoztak egy vadnyugat stílusú parkot, ahol teljesen élethű robotok alkotják a népet, meg lehet őket erőszakolni, megölni, akármit lehet velük csinálni. Ha bármi bajuk lesz, elviszik, helyrerakják őket, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Egy nap azonban elhangzik egy bizonyos mondat (These violent delights have violent ends, vagyis Szilaj gyönyörnek vége is szilaj) és minden elkezd szépen átalakulni.<br />
<br />
<b><i><span style="font-size: x-large;">Történet: </span></i></b>Úristen. Nem értem, hogy tudnak csupán 10 egyórás részbe ennyi mindent beletenni. Mert annyi minden történik, hogy öröm számon tartani. Annyira komplex az egész, amiatt, hogy a robotok egy napra vannak beprogramozva, nem érzékelik az idő múlását, pedig múlik az, így az idősíkokat is ügyes, aki meg tudja jegyezni és érti elsőre (nem, nem voltam ügyes, de hála a 21. századnak, YouTube-on találtam pár hasznos videót). Több szálon fut az egész (nemcsak időben + a kedvencem Maeve-é volt, a Mariposa tulajdonosáé), rengeteg karakterrel dolgozik a sorozat és valahogy képesek voltak minden szálat izgalmassá tenni. Sosem lehet tudni, hogy vajon ki fog meghalni, mi derül ki (mert bizony voltak dolgok, még meg nem is kevés, aminél a földről kellett felszedni az állam és féltem, hogy felébresztem a többieket, akkorát koppant a padlón). És az egész annyira beteg. Nem tudom megmagyarázni, miért, sem azt, hogy ha ennyire beteg, vajon miért élveztem ennyire. Valószínűleg azért, amiért a sorozat karakterei ellátogatnak ide. Mert igaz, hogy véres és volt olyan pillanat, amikor nem bírtam nézni a képernyőt, pedig láttam egy-két dolgot (Trónok Harca segített rászokni, hogy nehezebben kapjak hányingert), de ez sok volt, kicsit talán ijesztő is, de nem úgy, mint egy hatévesnek Voldemort (á, dehogy saját élmény), ahol konkrétan attól féltem, amit láttam, inkább úgy, mint egy pszicho-thriller, ahol az agyammal szórakoznak. És a vége! Nyilván nem akarom és nem is fogom elmondani, mi a vége, de annyit megsúgok, hogy ritka jó és nagyon várom a következő évadot (talán megemészteni is könnyebb lesz részről részre) Sokat gondolkodtam rajta amúgy, miután befejeztük és még most sem sikerült talán teljesen felfognia az agyamnak mindent. !!!MINI SPOILER!!! Nagyon tetszett, hogy elkezdenek emlékezni a robotok a régi dolgokra, hogy miket csináltak !!!SPOILER!!! És egy újabb remek ábrázolása a mesterséges intelligencia elszabadulásának.<br />
<b><i><span style="font-size: x-large;">Szereplők:</span></i></b> Mint mondtam, rengetegen vannak. A legtöbben összetettek, rétegeltek, nem igazán tudod eldönteni, hogy hogy érzel irántuk. Nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy őt most szeretem vagy nem, illetve, ha nem utálom, az fura-e és bűntudatot kellene-e éreznem miatta. A kedvencem Maeve volt, tetszett, hogy ő igazából nem vetkőzött ki magából, mint egy másik főszereplőnk. William-et is szerettem, valahogy fiatalon normális tudott maradni ezen a vad nyugaton (nem véletlenül van külön). Viszont Logan! Oh, man! Az az ember! Tenyérbemászó, undorító, idegesítő egy alak volt, ő volt az egyik, akin nem gondolkoztam, hogy utálom-e. Ford... Ő az alapítója ennek az egésznek, ő és a társa, Arnold csinálta az első robotokat, ők találták ki az első történeteket. De ijesztő volt. Amin mondjuk Anthony Hopkins szemei sem nagyon segítenek. Doloresszel kapcsolatban nem tudom, hogy érzek. Az elején ő volt az ügyeletes megmentésre váró hölgyike, aztán ez megváltozik, de nem tudom, hogy érzek ezzel az új énjével kapcsolatban. A fekete ruhás embert komolyan mondom, az utolsó alkalommal, mikor látjuk, kezdtem pozitívabban fordulni felé, van egy olyan érzésem, hogy ő fogja leginkább élvezni, ahogy a dolgok alakultak. Még egy emberről szeretnék beszélni, Lawrenceről, aki annyira nem fontos, de ő volt a kedvenc mellékmellékszereplőm. Rajta még nevetni is tudtam, pedig hát, nem ez jellemző a sorozatra.<br />
<i><b><span style="font-size: x-large;">Ajánlom:</span></b></i> Azt vettem észre, hogy mikor könyvértékeléseknél ide érek, általában mindenkinek vagy senkinek szoktam ajánlani őket. Hát, a Westworld nem ilyen. Azt hiszem, 18-as (mondjuk a Trónok is, mégsem állította meg a kb 14-15 éves énemet, hogy nekikezdjek) és magabiztosan mondom, hogy nem véletlenül. HBO sorozatról van szó, szóval ne lepődj meg, hogy egy meztelen testtel kezdődik az egész, illetve sorban jönnek szembe veled. Sok vér folyik, nem sok mindent hagynak meg a fantáziának, semmilyen tekintetben. De tényleg nagyon összetett, szóval hogyha a fent felsoroltak nem rendítenek vissza és már max 2 év választ el a felnőttkortól, akkor bátran ajánlom. Illetve ne akkor kezdd el, ha valami könnyedre vágysz, mert ez nem lesz az.<br />
<br />
<i>Érdekességek a sorozatról:</i><br />
- Ismerős lehet a címe, ugyanis a sorozat egy 1973-ban megjelent azonos című (Westworld, magyarul Feltámad a vadnyugat) film alapján készült. Sok utalást, kis easter eggeket is találhatnak a szemfülesek (persze csak ha ismeri valaki az alapot)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjraRivrYn8_DJygXHDBGPuP5fS25R97Do_7khpAqEPcgHr_X2yTCgVMIMiUVpcfS-el2lQ5ZcUl1jhpH9Qxx9a49vSTuMU7Z9dGXMzEeSDWvziyJk-V5LeTSx_co2wZGY6HP15EGYOtDU/s1600/Contrapasso_logan_infobox.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="438" data-original-width="277" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjraRivrYn8_DJygXHDBGPuP5fS25R97Do_7khpAqEPcgHr_X2yTCgVMIMiUVpcfS-el2lQ5ZcUl1jhpH9Qxx9a49vSTuMU7Z9dGXMzEeSDWvziyJk-V5LeTSx_co2wZGY6HP15EGYOtDU/s200/Contrapasso_logan_infobox.jpg" width="126" /></a></div>
- Sok ismerős arcot láthatunk a képernyőn. Anthony Hopkinst már említettem, de például emlékeztek Caspianre a Narnia krónikái filmekből? Ő játssza Logant (a tenyérbemászó alakot).<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKC0dsxa8KVUrUK3bPT5TKawIQlUrjNDsoC7WgJbKi5TwOE31Ika9DtLnHlI3oP-O_h5AEjV4iCZHBJJa6KjXRnesQLTcph1CRybfKvq0dXaJ8mugNMQxKzTiuc5hWuECp1a6QlutnZ7s/s1600/F9edd056b54ac77ac921f3a8738fc47d.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="806" data-original-width="879" height="183" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKC0dsxa8KVUrUK3bPT5TKawIQlUrjNDsoC7WgJbKi5TwOE31Ika9DtLnHlI3oP-O_h5AEjV4iCZHBJJa6KjXRnesQLTcph1CRybfKvq0dXaJ8mugNMQxKzTiuc5hWuECp1a6QlutnZ7s/s200/F9edd056b54ac77ac921f3a8738fc47d.png" width="200" /></a></div>
Vagy Beetee a Futótűzből? Itt ő alakítja Bernard Lowe-t.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYttFa11lTBZfDakRHuajDSZ6DV-JhPE-K_af8Xi-tEoST7fYvlO655wW2WQWl-9de7P8kFnS7WPx6SGYlAv9yJ2bZP7K3663tlBtVgldch3EzWjX_UJ3qdTgOJjidI9Q_d-PB3EaoRmM/s1600/Hector_Escaton_infobox_new.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="574" data-original-width="390" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYttFa11lTBZfDakRHuajDSZ6DV-JhPE-K_af8Xi-tEoST7fYvlO655wW2WQWl-9de7P8kFnS7WPx6SGYlAv9yJ2bZP7K3663tlBtVgldch3EzWjX_UJ3qdTgOJjidI9Q_d-PB3EaoRmM/s200/Hector_Escaton_infobox_new.jpg" width="135" /></a></div>
Kicsit nehezebben felismerhető Rodrigo Santoro az Igazából szerelem Karlja itt Hector Escaton. Illetve a legidősebb Hemsworth tesóval is találkozhatunk.<br />
Ez a lista persze nem teljes, majdnem mindenkit láthattunk már máshol, nekem ők voltak régi ismerőseim.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Remélem sikerült nem elrettenteni senkit sem a sorozattól, sőt talán akad is köztetek, aki elkezdi. Ha esetleg látta valaki, ne féljen kommentet hagyni, mi a véleménye a sorozatról, esetleg vannak-e teóriái, esetleg csak beszélgetni róla. Addig is, ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3033385219878187543.post-75218219419603345242018-01-25T23:17:00.000+01:002018-01-25T23:37:29.303+01:00Minden 5 szerelmes levéllel kezdődött | Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem-trilógia<div style="text-align: justify;">
Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma kicsit hanyagolni fogjuk az utóbbi jó pár értékelésre jellemző negativitást, mert a világ (egyik) legédesebb trilógiájáról lesz szó. Ez nem más, mint Jenny Han A fiúknak, akiket valaha szerettem című sorozata.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBW7MMNxM_pS7QxLtZlqSCZyVHtPJYjE6A29HwuhBMSkkYqKk2WDKlPP1H4iA54_cOBZhlA0RzNQ_W2Ru8Xv6mHW5Ozz7Mrd9CWqibVRPimuoglePmUSFbt8aQO7dIEdR7QrOxrpeahJM/s1600/27017955_1397611690351211_592772268_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="651" data-original-width="1080" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBW7MMNxM_pS7QxLtZlqSCZyVHtPJYjE6A29HwuhBMSkkYqKk2WDKlPP1H4iA54_cOBZhlA0RzNQ_W2Ru8Xv6mHW5Ozz7Mrd9CWqibVRPimuoglePmUSFbt8aQO7dIEdR7QrOxrpeahJM/s400/27017955_1397611690351211_592772268_o.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első kötetet még tavaly ősz elején kaptam és olvastam, mielőtt a második (amit természetesen tűkön ülve vártam, és amint lehetett, elő is rendeltem). Majd karácsonyra Jézus megajándékozott az egész trilógiával angolul, amiből persze az utolsó részt kezdtem el először, hiszen tudnom kellett, hogyan végződik a történet. Ó, mennyire nem kellett csalódnom! Nézzük, mi tudta még az én romantikát nem igen kedvelő (legalábbis könyvekben) szívemet meghódítani, majd még két könyv erejéig (és valószínű örökre) magánál tartani.<br />
<br />
Molyok szerint: 4,5 csillag (1., 2. kötet, magyarul)<br />
4,4 csillag (mindhárom kötet, angolul)<br />
Szerintem: 5 csillag<br />
<br />
Lara Jean 16 éves, félig koreai, van két testvére, szeret sütni és könnyen esik szerelembe. Ha pedig kiszeret egy fiúból, rendszerint ír neki egy levelet, afféle lezárásként. Persze nem tervezi elküldeni ezeket a leveleket, ám egy nap mégis kikerülnek a kalapdobozból és eljutnak a címzetthez. Onnan kezdve drága Lara Jeanünknek hirtelen fordul egy jó nagyot az élete, de ennél többet nem akarok mondani, törekszem a spoilermentességre.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNdQ2XtU4c-OfwvEa8_PSBJnGWooAaECP87VQjLnI8o9fhBv-73413QIIpRrVq4ab2od02BvHVRRJj7MLxSYlQuH6XMS73C71enP-UR0ihidqB3F722oy_EPdYydLdxbjcIAVJ5fWz1yo/s1600/covers_371768.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="101" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNdQ2XtU4c-OfwvEa8_PSBJnGWooAaECP87VQjLnI8o9fhBv-73413QIIpRrVq4ab2od02BvHVRRJj7MLxSYlQuH6XMS73C71enP-UR0ihidqB3F722oy_EPdYydLdxbjcIAVJ5fWz1yo/s1600/covers_371768.jpg" /></a></div>
<b><span style="font-size: x-large;">Történet:</span></b> Cuki. Nem túl bonyolult, de hát nem is várjuk tőle, hogy valami mély, elgondolkodtató életigazságot közöljön. Viszont mégis, amellett, hogy habos-babos, nem érződik gyerekesnek, amikor kell, igenis komoly. Az is tetszik, hogy nem egy három könyvön keresztül tartó huzavonát kapunk, hanem az első kötetben lerendezzük a szerelmi háromszöget, utána pedig már követhetjük Lara Jeanék kapcsolatát, amit amúgy nagyon csippantok. Sokkal jobban szeretem, ha nem ott van vége a történetnek, hogy 'és összejöttek', persze ennek is megvan a varázsa, de valahogy az 'összejöttek, problémáik is voltak, de megoldották őket'-et is jó néha látni. És bármennyire igyekszem, le fogom lőni a poént, mert ha már itt tartunk, muszáj megemlítenem, hogy !!!SPOILER!!! azok a kapcsolatocskák a gyengéim, ahol a két fél már alapból ismeri egymást, plusz pont, ha kezdetben kifejezetten nem bírta egymást, és lassan kerülnek egyre közelebb egymáshoz, és itt pontosan ez történt !!!SPOILER!!! Mindenki megkapja a boldog befejezését, amivel komolyan, minden szarkazmus nélkül, nulla problémám van. Kedvenc jelenetem nincs, illetve az összes az.<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Szereplők:</span></b> Cukik. Meglepő módon mindenkit szerettem. Lara Jean kicsit naivka, de édes, pozitívan látja a világot, néha szeleburdi (plusz imádja a Hamiltont, ami, azt hiszem már említettem, hogy rám is igaz) és úgy általában nagyon aranyos karakter. Margot, a nagytesó, a tökéletes nővér. Felelősségteljesen éli életét Skóciában és közben annyira édes a kis hugrabugos barátjával. A harmadik Song lány Kitty. Ez a kiscsaj hipervagány. Bátor, nyitott és nem a tipikus 'hercegnős' tízéves, hanem a 'nézzünk horrort röhögve' fajta. A beszólásain nagyokat nevettem. A család utolsó tagja az apa, akire nagyon büszke vagyok, hogy így is, hogy meghalt a felesége, ilyen csodálatos lányokat tudott felnevelni. És végül, de nem utolsó sorban, Peter... Peter Kavinsky. Ő a legdrágább, legaranyosabb, legédesebb, legcukibb (ál)barát valaha. Annyira awww. Nem tette tönkre teljesen lelkileg a szülei válása, ami, valljuk be, elég ritka az irodalomban, legalábbis én nem sűrűn találkozom ilyen könyvvel. Azt hiszem, ő az új könyves szerelmem. Mellékszereplők közül sem utáltam senkit. még Genevievet sem, pedig egyrészt a shipem útjában volt (mert hogy én Team Peter vagyok/voltam/leszek), másrészt mean girl volt, de egy icipicit talán meg tudom érteni, miért. Egyedül Peter édesanyját nem találtam szimpatikusnak, vele voltak problémáim, leginkább az, hogy !!!SPOILER A HARMADIK RÉSZRE!!! azt javasolta Lara Jeannek, hogy szakítson Peterrel !!!SPOILER!!!<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Stílus:</span></b> Könnyed, gyorsan olvasható. Viszonylag rövid fejezetekből áll, így valóban érzed, hogy haladsz a könyvvel, de amúgy is letehetetlen, elkezded reggel, és mire legközelebb felnézel, már az utolsó oldalon jársz.<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Cím:</span></b> Nagyon tetszik, hogy mindhárom kötet címe kapcsolódik a levelekhez. Illetve hogy az első a megszólítás, a második az utóirat, a harmadik pedig (ami amúgy nem volt betervezve) az elköszönés, mintha Jenny Han is búcsút intene Lara Jeanéknek.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUuoa1UaSzhgq85CsxJYBOvWEKvYm_B5ZL5v6TJKr-3kIOOWcnEfmJNZCAtt8t__v0l7PGDpi45DwsxxAXhKv3KAfsKsyp2Vhjqm6SHmWQjwXGSZDmDLN5SvJqxt9vU45xrD19KFWlyXg/s1600/covers_288916.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="150" data-original-width="99" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUuoa1UaSzhgq85CsxJYBOvWEKvYm_B5ZL5v6TJKr-3kIOOWcnEfmJNZCAtt8t__v0l7PGDpi45DwsxxAXhKv3KAfsKsyp2Vhjqm6SHmWQjwXGSZDmDLN5SvJqxt9vU45xrD19KFWlyXg/s1600/covers_288916.jpg" /></a><b><span style="font-size: x-large;">Borító:</span></b> Szintén tetszik. Ki lepődött meg? Mostanában valahogy nagyon érzem a világos borítókat és a kézírás is nagyon jól néz ki az eredeti változaton. Kifejezetten örülök, hogy a Könyvmolyképzőnek volt lehetősége megtartani ezt a borítót.<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Ajánlom:</span></b> Mindenkinek, bárkinek, aki egy kis (viccelek, hipersok) cukiságra vágyik. Csak vigyázzatok, nehogy a végén megfájduljon a fogatok a sok édességtől, ami ebben a könyvben van. De viccet félretéve, tényleg bárkinek, korosztályhoz sincs kötve, a 76 éves nagymamám legalább annyira élvezte, mint a 18 éves unokája (aka én).<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Újraolvasnám-e?</span></b> Háát... Mindenki hármat tippelhet. Annyit segítek, hogy nem véletlenül van meg angolul is.<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Mást olvasnék-e az írónőtől?</span></b> Hogy a viharba ne. Bár azt hallottam, a Nyár-trilógia annyira nagyon nem jó, azért majd valamikor meglesem.<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Mennyire vagyok izgatott a film miatt?</span></b> 10-es skálán azt mondanám, hogy 24613. Igen. Egy kicsit nagyon.<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Melyik a kedvenc kötetem?</span></b> Nehéz, nehéz. Talán a harmadik, de lehet, hogy csak azért, mert azt olvastam utoljára.<br />
<br />
Ha tehetitek (és eddig még nem kerítettetek rá sort) mindenképpen szerezzétek meg valahogy, könyvesbolt, könyvtár, barát/nő, akármi, és olvassátok el, mert szórakoztató és garantáltan folyni fog utána a szíved (mert megolvad). Akkor együtt várhatnánk a filmet meg a befejezőkötet hazai megjelenését! Hát el tudtok képzelni ennél jobb elfoglaltságot?! (én sem)<br />
<br />
Remélem sikerült elültetnem a bogarat a fületekben és minél többen fogjátok megismerni Lara Jean történetét. Viszont ha én nem lettem volna elég, <a href="https://moly.hu/konyvek/jenny-han-a-fiuknak-akiket-valaha-szerettem/ertekelesek" target="_blank">ITT</a> mások véleményét is olvashatod az első kötetről. Ha esetleg olvastad és szeretnéd megosztani a véleményedet a nagyvilággal, ne fogd vissza magad, kíváncsi vagyok rá.<br />
Akárhogy is, ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi</div>
Gabihttp://www.blogger.com/profile/03193046508674252139noreply@blogger.com0