Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megkésve, de el nem feledve hozok egy új értékelést.
Ma egy (számomra) nehéz könyvről fogok írni. Egy molyos ajándékozás útján jutottam hozzá (ha az ajándékozóm olvassa ezt, még egyszer nagyon köszönöm). Nem hallottam még róla sokat, de a fülszövege alapján érdekesnek tűnt, így gondoltam adok neki egy esélyt, és ezzel felraktam a listára. Amint megjött, elkezdtem olvasni. Ez a könyv nem más, mint Neal Shusterman Bontásra ítélve című könyv.
A történet egy olyan világban játszódik, ahol ha eleged van a gyerekedből és elmúlt tizenhárom éves, egyszerűen elküldheted, hogy szétbontsák (ez annyit takar, hogy egy műtét során darabokra szedik a gyerek testét). És nem lehet visszavonni. Ha egyszer elküldted, de még egyben van, akkor is, minden esetben szétszedik. A könyv elején három bontásra ítélt fiatalt ismerhetünk meg. Connor, a tizenhat éves srác, akit szülei azért akarnak szétbontattni, mert problémásabb az átlagnál. Risa, a tizenöt éves árva lány, akinek költségmegtakarítási okok miatt kell mennie. Végül Lev, akit születése óta arra készítik fel, hogy tizenhárom éves korában nem fognak egymáshoz kapcsolódni a végtagjai többé. Egy véletlen során összeakadnak, és megkezdődik a menekülés a törvény, a rendőrök és a bontás elől.
Történet: Furcsa érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Tetszett, de olyan, mintha nem szabadna, hogy tetszen, mert ki az, akinek bejön egy olyan könyv, amiben kamaszokat szednek darabokra? Egyébként izgalmas volt, sose volt olyan, hogy unatkoztam volna olvasás közben. Természetesen voltak benne borzalmas részek, a legbetegebb az volt, mikor az író lépésről lépésre leírta a bontás folyamatát. Ez az első Hard Selection könyvem, nem tudtam, mire számítsak (az egyetlen kapaszkodó a fülszöveg volt), de azt az elején éreztem, hogy féltenem kell a boldog befejezést.
Szereplők: Connor volt a kedvencem, az ő részei tetszettek legjobban. Imponált a kitartása, az élni akarása. Talán az ő sztorija a legrosszabb a három fő szál közül, bár egyik sem túl vidám, de hogy a szülei azért akarták szétbontattni, mert 16 évesen nem mintagyerek, az azért nem túl szép. Levet nem bírtam, aztán mégis, utána utáltam, aztán sajnáltam, végül kibékültem vele, néha elfelejtettem, hogy csak 13 éves. Nem bírtam, mert selyemfiú volt. Aztán mégis, mert eszembe jutott, hogy milyen nevelést kapott, és hogy hány éves. Utána utáltam, mert feldobta Connorékat. Aztán sajnáltam, mert egyedül volt. Végül kibékültem vele, mert ő lett a tapsoló, aki nem tapsolt. Risat azért kedveltem, mert önálló volt, okos, talpraesett, értelmes lány volt, és még zongorázni is tudott. Az Admirális először félelmetesnek látszott, de miután kiderült, mi a célja, már nem tűnt annak.
Stílus: Ez az egyetlen nem hard rész ebben a könyvben. Könnyen, gyorsan olvasható, én is sokkal hamarabb befejeztem, mint szerettem volna. Több szemszögből olvashatunk, ez plusz pont. Szeretem az ilyen könyveket, mert sokkal több oldalról vizsgálhatunk meg egy adott eseményt vagy személyt.
Cím: Ha semmi mást nem látok/hallok/olvasok, nem hiszem, hogy az lenne az első gondolatom, hogy ebben a könyvben most arról fogok olvasni, hogy kapnak szét kamaszokat. Pont ezért jó: kíváncsivá tesz, de nem mond el túl sokat. (nálam működött)
Borító: Menő, de egyben elég para is az a kéz az elején.
Ajánlom: Inkább azt mondanám, kinek nem. Érzékeny lelkű, brutális dolgokra nem kíváncsi embereknek. És 16 év alatt semmiképpen sem, felette is csak erős idegzetűeknek.
Újra a kezembe veszem-e? Pár év múlva biztos. Most tetszett, kíváncsi vagyok, az érettebb énem mit fog róla gondolni.
Várom-e a folytatást? Nem igazán. Nem tudom, tervezik-e lefordítani a sorozat többi részét, de ha igen, nem vagyok biztos benne, hogy elolvasnám. Nekem ez így kerek volt, jó volt, és a sokévi átlag azt mutatja, hogy a második rész nem üti meg az első rész szintjét.
Remélem tetszett a beszámolóm, és egy kicsit derűsebbnek látjátok a világot, amiben élünk, most, hogy tudjuk, feldarabolva is végezhetnénk. Ha többet szeretnél olvasni a könyvet, ITT megteheted. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
