2017. augusztus 4., péntek

Július - pokoli meleg | Havi zárás #13

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megint eltelt egy hónap és én megint kiégtem ezen. Egyszerűen nem bírom az idő múlását. Mindjárt vége a nyárnak, lehet beköltözni, elővenni a sulis cuccokat, napi 8 órát ülni az órákon. Na de mielőtt mély depresszióba esnék emiatt, nézzük, hogy telt a nyár második hónapja.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy július közepén elkezdtem dolgozni. Nem túl izgalmas, egy gyárban rakok össze két alkatrészt BMW-k visszapillantótükréhez. Nem rossz, a sarkam fáj a 8 óra állástól, de ezen nem lepődtem meg. Kicsit fura amúgy belegondolni, hogy dolgozok és pénzt keresek, mert azt a felnőttek csinálják, nekem meg még van 3 hónapom amíg papíron az leszek.
Persze nem csak ebből állt a nyár közepe. Hosszú várakozás után visszatért a Trónok Harca is, amit nézek is, hétről hétre, ahogy egy rendes fanhoz illik. Az eddigi három rész közül azt hiszem, az első tetszett a legjobban, viszont nagy izgalommal várom a folytatást.
Egy családi mozizást is beiktattunk, ami tök jó volt, mert erre egyre ritkábban kerül sor. A Valerian és az ezer bolygó városára esett a választásunk. Nem volt rossz, élveztem, viszont nem is volt rám túl nagy hatással, nem valami, amire örökké emlékezni fogok, egynek elment.
Fesztiválozni is voltam, igaz, nem valamelyik nagyon, "csak" a csornai Veréb fesztiválra néztünk el az egyik barátnőmmel. Enyhén felidegesedtem, mikor ott jártunk, mert eredetileg az Intim Torna Illegál koncert vonzott mindkettőnket, mert ezer éve nem voltunk koncertjükön, gondoltuk, éppen itt az ideje. Erre nem elmarad?! Jó, nem ők tehettek róla, de attól még lazán elpáholtam volna valakit. Viszont utána a Paddy and the Rats lépett fel, akiknek a régi számaikat nagyon szeretem, az újak közül csak párat bírok, viszont sikerült azokat kiválogatniuk, amiket nagyon szívesen hallgatok, szóval az pozitív csalódás volt.
A blog pedig egy évvel öregebb lett (az írója pedig nem lett bölcsebb - továbbra sem tudok rendszeresen írni, majd talán jövőre), jelenleg 2160-szor kattintottak valamelyik bejegyzésemre, ami nagyjából kétszer annyi, mint ami az egyéves fordulónál volt, és én igazából elvagyok így ezzel a lassú evezgetéssel. Persze ez nem azt jelenti, hogy letettem arról, hogy egyszer képes legyek rávenni magam, hogy rendesen foglalkozzak a bloggal. De azért itt kívánok magunknak boldog szülinapot. Jövőre is legyen legalább ennyire jó.

Olvasás szempontjából nem volt kiemelkedően jó a hónap, de elkeserítően rossz sem. A TBR-omhoz nem igen sikerült hűnek maradnom, de hát, ezen igazából, annyira nem lepődtem meg, ismerem magam annyira, hogy tudjam, megesik az ilyen, de nézzük, mi a helyzet a könyvek terén általában:

Amiket olvastam:
 - Naomi Novik - Rengeteg
 - Anna Todd - Miután elbuktunk
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (a forgatókönyv)
 - Walt Disney - A Szépség és a Szörnyeteg

Amikről írtam:
 - Június havi zárás
 - Erdő, erdő, kerek erdő

Újak a polcomon:
 - Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelmei

A nem szétolvadós projekt még mindig tart, viszont egyre nehezebb, főleg, hogy minden nap biciklivel járok a város túlsó végébe, fél kettő környékén, amikor kb a legmelegebb van. Na mindegy, legalább kiderül, hogy képes vagyok rá, ha nagyon muszáj.
Kicsit feleslegesnek érzem ezen a ponton leírni, mit tervezek olvasni a következő hónapban, de azért nem hagyom ki, hátha éppen most lenne kedvem ragaszkodni hozzá. Hát lássuk:

Augusztusra tervezem:
 - V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia (Mini-könyvklub 7 választott könyv)
 - Dave Eggers - A kör (vissza a könyvtárba)
 - Lev Grossman - A varázslókirály (vissza a könyvtárba)
 - Neil Gaiman - A temető könyve
 - Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelmei

Oké, ez így soknak tűnik, főleg úgy, hogy azt is tudom, hogy 18-ig tart a zsebpénz szerzés, viszont utána egy hét semmittevés jön, mert ha minden jól megy (nagyon remélem, hogy így lesz), akkor megyek a nagymamámhoz a világvégére (oké, csak az ország túlsó végére) és mi jobb szórakozás, mint együtt olvasni? Na mindegy, jó lesz ez!

Remélem élvezitek a nyarat, a napsütést, sokat jártok strandra, de minimum rendesen ki tudjátok magatokat pihenni. Legyen jó napotok és vidámkodjátok ki magatokat, amíg lehet. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. július 9., vasárnap

Erdő, erdő, kerek erdő | Naomi Novik - Rengeteg

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy olyan esemény részesei lehettek, ami még talán sose (az utóbbi időben biztos nem) fordult elő. Nem az utolsó pillanatban rakom ki a Mini-könyvklubos értékelésemet! Pacsi, vállveregetés meg minden.
Kicsit komolyabban (bár kit akarok átverni, szinte sosem vagyok komoly) igazából már egy jó ideje szemeztem a könyvvel, a Booktube-on is rengeteget (haha, értitek) lehet hallani róla, viszont ha nem ez a mostani könyvklubos könyv, valószínűleg még sokáig halogattam volna, szóval örülök, hogy ezt szavazták meg.

Molyok szerint: 4,45 csillag
Szerintem: 3,27 csillag

A történet szerint él egy varázsló, akit Sárkánynak becéznek (és akiről azt hittem, hogy tényleg a pikkelyes állatka). Abszolút antiszociális, semmi falusi partiba nem látogat el, csak ha nagyon muszáj, a tornyában éli a kis életét. Ezzel senkinek semmi baja, mert ő azon kevesek egyike, aki tud varázsolni és ezzel meg tudja védeni a völgy lakóit a Rengetegtől (egy gonosz erdő, ami előszeretettel keseríti meg az emberek mindennapjait). Ja, és a varázsló tízévente magával visz egy leányt a tornyába (ezzel már nincs annyira kibékülve a plebsz). Valamiért mindig a legszebbet, legtökéletesebbet választja, idén is mindenki arra számít, hogy a főhősnő barátnője lesz az áldozat, de hát az olvasók közül ki lepődött meg azon, hogy nem így történt?

Történet: Nem az volt, amire számítottam. Az első felével nem is volt semmi bajom, sőt, még tetszett is, viszont mikor másodjára jött a herceg, elmentek a fővárosba és elkezdték megpróbálni megmenteni a királynőt, na onnantól nekem egy rohanásnak tűnt az egész. Nem mondom, hogy jobb lett volna az egy helyben toporgás, de az őrült módjára futkosásnak sem vagyok nagy híve. Viszont az tény, hogy így nagyon haladós volt, és nem volt annyira idegesítő, hogy akadályozzon az olvasásban. A romantikus szálért sem voltam oda, nem nagyon értettem? Attól szerettek egymásba, hogy összevarázsoltak egy rózsabokrot? Elnézést, de nekem ennél több kell. A másik, annyira elegem van abból, mikor zárkózott a srác, és jön a lány és megváltoztatja, meg ilyenek. Nem, csak nem. Azt viszont nagyon díjaztam, hogy nem volt szerelmi háromszög. Voltak benne apró logikátlanságok, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás (milyen szerencse, hogy bekészítettem a mini fejszémet, szóval ha már itt tartunk...). Az elején azt mondja, hogy az ő falujából választ idén a varázsló, majd konkrétan ugyanannak a lapnak az alján azt mondja, hogy egy csomó lányt nem ismer, mert nem odavalósiak. Meg (mini spoiler) Szarkan (a Sárkány rendes neve) az alapján választ, hogy ki képes varázsolni, de banyek mennyi az esélye, hogy minden egyes alkalommal a legtökéletesebb lányban van meg ez a képesség? Hagyjanak már. Aztán ott van a torony, amiből nevetségesen könnyű megszökni. Komolyan elég kimászni az ablakon? Na mindegy... A mágia működése sem jön be annyira. Mármint, könyvnyi hosszú varázsigék, amiket lehetetlenség megjegyezni, de vannak rövidebbek is, meg énekeljünk és a varázsige egy történet? Nem köszönöm, jobban szeretem, pálcával hadonászunk, és ostoba varázsigéket kántálunk (idézet Pitontól, ha esetleg valaki nem tudná fejből a Harry Potter filmek szövegét). Az viszont nagy pluszpont, hogy egyrészes fantasy, azért ezzel nem lehet minden utcaszegleten találkozni.
Szereplők: Agnyeska ( a főszereplő) nem nagyon lopta be magát a szívembe. Nem szeretem, ha egy főszereplő tökéletesnek van beállítva, viszont a másik véglet is az idegeimre megy, mikor extra szerencsétlen. Mármint, tök béna, nem képes 50 métert megtenni anélkül, hogy ne koszolná össze magát, teljesen életképtelennek tűnik, legalábbis számomra. És róla kéne elhinnünk, hogy két nappal azután, hogy rájött, hogy boszorkány, folyamatosan olyan varázslatokat mutat be, amin egy 100 éves varázslón kifog. Mert neki ez természetesen jön. Aha, nem. Meg elég gyér magyarázat a szerencsétlenségére, hogy 'mindig körülölelte a mágia'. Kasja (a barátnője) is idegesített, de leginkább csak azért, mert nem érdekelt, mi történik vele, olyanról meg minek olvassak, aki hidegen hagy? A fővárosi varázslók sem lettek nagy haverjaim. Marek (a herceg) volt talán az, akit legkevésbé bírtam. Értem, az anyját akarta megmenteni, blabla, de nem lennénk jóban, ha összetalálkoznánk. Szarkan semleges, nem utálom, viszont többet kéne tudnom róla ahhoz, hogy azt mondhassam, hogy szeretem. De határozottan vele hasonlítunk legjobban, mármint, nem megy társaságba, egyedül él a tornyocskájában és van egy király könyvtára, ó és józan esze is. 
Stílus: Gördülékeny, könnyen, gyorsan olvasható, 3-4 nap alatt végeztem vele, úgy, hogy nem az egész napot töltöttem olvasással. Nincsenek benne gyönyörűen megfogalmazott mondatok, viszont egetrengető hülyeségek sem, szépen a kettő között foglal helyet.
Cím: Angolul Uprooted (kiszakított, kiirtott), aminek van értelme, mert az erdőt ki kéne irtani, Szarkan meg a lányokat falujukból. Nagyon örülök, hogy nem tükörfordítás a magyar cím, mert ez így minimális irányt ad, mire számítsak, viszont ha A kiszakított vagy valami hasonlóan drámai címe lenne, nagyot csalódnék a tartalomban. 
Borító: Szép, tetszik, hogy csak három szín van rajta, az sem a hupilila, a meggypiros és a rétzöld, hanem a fekete-fehér-arany. Jól néz ki, ahogy a fák ágai összegabalyodnak, de látszik mögöttük a torony. Nem vagyok nagyon oda érte, ha a borítókon arc van, viszont itt csak a lány sziluettje látszik (meg az arany köténye), így tetszik. Tényleg nagyon szép lett, taps a tervezőnek.
Ajánlom: Hogyha még nem nagyon volt dolgod fantasyval, de szeretnél olvasni valamit ebből a műfajból, akkor ez egy jó első könyv. Ha nem szeretnél elkezdeni egy egész sorozatot, hanem csak egy laza történetre vágysz, akkor ez tökéletes. Illetve pont ebből az okból kifolyólag akkor is jó, ha éppen egy olvasási válság közepén jársz, mert gyorsan végezni lehet vele, és semmi komollyal nem terheli a lelked.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem, azt hiszem, egyszer elég volt, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Szeretnék-e saját példányt? Miután nem tervezem még egyszer a kezembe venni, ezért a válaszom erre a kérdésre is nem.
Fogok-e mást olvasni az írónőtől? Igen, a Temeraire sorozatot talán elkezdem, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, mert a moly azt mondja, hogy a 4. kötet után nem jelenik meg a többi magyarul és nem tudom, hogy el akarok-e kezdeni egy 9 részes sorozatot.

Összességében nem volt olyan rossz ez a könyv, nem hagyott maradandó nyomot (se rosszat, se jót), egynek elment. Remélem, hogy ti jobban élveztétek, mint én. Ha többet szeretnétek olvasni róla, ITT megtehetitek. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. július 5., szerda

Június - visszatértem | Havi zárás #12

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ó, te jó ég, eltelt egy fél év! Mi a fene, hova tűnt az a rengeteg idő? Mármint... Eltelt 180akárhány nap, de mégsem tűnik annyinak. Na, de most ne arról beszéljünk, hogy milyen jó lábai lesznek az időnek, ha ennyire rohan, hanem arról, hogy mégis mivel töltöttem a suli utolsó félhónapját. Először is, befejeztem a sulit! Vagy hát, nem örökre, még van két évem a gimiben, meg ha minden jól megy, akkor egyetem, de most van két és fél (már csak kettő) hónap szünetem! Hurrá! Aztán 1/5-öm érett, ugyanis sikeresen megcsináltam az infóérettségit. Haza is jöttem, ami mondjuk egyértelmű, na mindegy... Szóval kiköltöztem a koleszból, megint csak nem véglegesen, határozottan tervezek oda visszamenni, de majd csak augusztus 31-én. Mi volt még? Ó, hát persze, Könyvhét (amiről sikerült bejegyzést nem írni... de tanulni kellett az érettségire) Megint nagyon jó volt. Ugyanazzal a barátnőmmel voltam, akivel tavaly, és megint voltunk Böszörményi Gyula dedikálásán és megint ott volt Magocsa-Horváth Éva, aki azt mondta, hogy tetszik neki a pólóm!!! És tök bénán fog hangzani, de sose fogom elfelejteni, mert olyan jó (és sajnos ritka) hogy tök kedves és aranyos emberekkel találkozok.
Ú, hazajött az egyik barátnőm Hollandiából, és hozott egy HP-s pólót, ami már önmagában is nagyon aranyos, a plusz benne viszont az, hogy előrelépés afelé a célom felé, hogy a hét minden napján tudjak Harry Potter es pólót felvenni.
Moziban is voltunk a sulival, megnéztük a Kincsemet, ami váó, de jó volt. Nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz, de hű. 
Nagyjából ennyi történt. Ja, meg még két barátnőm 18 lett, ami egyrészt rossz, mert a végén én leszek a legkisebb, másrészt rossz, mert az én szülinapom is közeledik (jó, van még kb 4 hónap) és én azt hittem, tovább leszek 17, már kezdtem megszeretni ezt a számot.
Na, de nézzük, könyvek terén hogy állunk: 

Amiket olvastam:
 - Petőfi Sándor - Az apostol
 - Gail Carriger - Változatlan
 - Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
 - Lev Grossman - A varázslók

Amiről írtam:

Újak a polcomon:
 - Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (a forgatókönyv)
 - Alexandra Bracken - Az idő vándorai

Jelenleg próbálok nem szétolvadni a melegben, bár az utóbbi pár napban egész elviselhető volt kint is az idő. Nézzük, mit tartogat az év legmelegebb hónapja:

Júliusra tervezem:
 - Stephen King - 11/22/63
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (forgatókönyv)
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi
 - Jack Kerouac - Úton

Ezzel a TBR-ral nem raktam túl magasra a lécet, remélhetőleg mindegyik könyvet el tudom majd olvasni, akár többet is. Nem tudom, feltűnt-e, de a Rengeteg (a júliusi Mini-könyvklub könyv) nincs a listán. Jó megfigyelés, valóban, mert azt már nem tervezem elolvasni, hanem meg is tettem, szóval hamarosan esetleg talán nemsokára értékelést is olvashattok róla.

Remélem mindenkinek jól telik a nyári vakáció, sokat strandoltok, degeszre eszitek magatokat lángossal, fagyival, görögydinnyével és gondoltok a védekezésre (értsd: használtok naptejet). Kívánom, hogy senki ne olvadjon szét a Napon és a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

U.i.: megnéztem a tavalyi júniusos bejegyzésemet is, és akkor is terveztem elolvasni a Stephen King könyvet. Most már tényleg neki kéne állni, nem?

2017. június 30., péntek

Tényleg a felnőttek Harry Pottere? | Lev Grossman - A varázslók (A varázslók-trilógia #1) *mini-könyvklub*

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és hé, megint eltelt két hónap úgy, hogy nem adtam életjelet magamról. Upszi... Na mindegy, ma nem azért vagyunk itt, hogy a magyarázkodásomat hallgassuk, meg hogy mi minden történt velem, bár arra is sort kerítek (remélhetőleg) hamarosan. Nem, azért gyűltünk ma itt össze, hogy megosszam veletek, szerintem miért nem a bejegyzés címében olvasható kérdésre a válasz. Kezdjük hát. Ja, meg persze ez a havi Mini-könyvklubos választás, és gondoltam kicsit összeszedem magam, ha már az előző fordulóban csak olvasni sikerült, de értékelés nem született.
A könyvet már ismertem, illetve hallottam róla, és gondolkodtam is, hogy valamikor elolvasom, de nem voltam annyira rákattanva, hogy hű, nekem ez most kell. Az adaptációjáról is tudtam, az egyik barátnőm kezdte nézni már egy ideje, és mondta, hogy kezdjem el, de előbb el akartam olvasni, ezért a könyvtárból vettem ki és milyen jól is tettem. Enyhén nagyot csalódtam benne, még úgy is, hogy nem is voltak nagyon magasak az elvárásaim. Előre is elnézést kérek, de spoilerezni fogok, mert nem nagyon tudom másképp leírni a gondolataimat.

Molyok szerint: 3,45 csillag
Szerintem: 2 csillag

A történetünk egy Quentin nevű a könyv elején 17 éves srácról szól, akiről kiderül, hogy varázsló. Bekerül Varázskapuba (a legközelebbi varázssuli), szerez magának pár barátot, barátnőt,  kiderül, hogy a világ, amiről gyerekkora óta olvasott, valós. Ja, meg van egy Fenevadnak nevezett dolog is, ami valamiért ki akarja nyírni.

Történet: Izgalmasnak hangzik, nem? De. Izgalmas volt? Sajnos nem. Legalábbis számomra. Minden érdekesebbnek tűnt, miközben olvastam, többször el is aludtam fölötte. Semmi nem történik az ég világon. Egy retkes varázslóiskolába jár, és nagyjából 200 oldal alatt elvégzi az öt ott töltendő évet. Durván minden évnek egy érdekesebb mozzanata volt, na hagyjanak már. Aztán ott van a Fenevad is. Megjelenik a 128. oldalon, beijeszti a népet és konkrétan a 389. oldalig két szót ha hallunk róla, majd a 401. oldalon megszűnik. Kösz, most azért kellett volna izgulnom, hogy ne ölje meg őket az a valami, amiről 10 oldalba tömörítve kaptam meg az információt, egyetlen hullámban? Nem igazán. UN-CSI. Az első érdekes dolog a 269. oldal környékén történik, ami túl van a könyv felén. És amúgy meg Fillory (ami minden gyerek kedvenc könyve) enyhén Narniaszerű volt. A könyvben órán meg szekrényen keresztül jutnak át. Ismerős... Ja, és az idő is természetesen máshogy telik, mert miért ne. Ja, és nem értem, Julia mit keresett ott a végén. Mármint minek, hogy találták meg egymást? Miért?
Szereplők: Imádtam őket. Nem. Kezdjük Quentinnel. Életképtelen, szerencsétlen agyalágyult. Elvileg hipermagas IQ-ja van, mégsem látszik. Elvégzi az iskolát, és beáll hivatásos alkoholistának, mert ó, mi értelme van az életnek? Egy átkozott varázsló vagy, kezdj már magaddal valamit, te idióta! Bár lehet, hogy az a sok alkohol kinyírta az agysejtjeit... A másik. Megcsalja a barátnőjét és meglepődött, hogy már nem csókolgatja olyan nagyon lelkesen. Mégis mi a halált várt?! Fú! Meg még neki áll feljebb, mikor a csaj is lefekszik valaki mással. Nem mondom, hogy ez a jó megoldás erre, de akkor sincs az, hogy ő tehet valamit, a lány meg csendben tűri. És az nem mentség, hogy nem volt magánál, mert full részegek voltak. Amúgy is hihetetlenül idegesítőek a gondolatai, még így is, hogy nem E/1-ben olvastam. 22-24 év körül van a könyv végére, de még akkor is úgy viselkedik, mint egy ötéves. Kit nem szerettem még? Hát, kb senkit, Josh, Janet, Penny, rettenetesek. Főleg Penny, mikor Fillory-ban vannak, akkor mondjuk én is felpofoztam volna, Quentinnel együtt. Alice még tűrhető, nagyjából és Eliotot sem ütném agyon bottal (de lehet, hogy ebben befolyásolt a sorozat, ahol bírtam). A kos meg... Parázs, fantasztikus... Úristen, hogy lehet ennyi hülye szereplőt összeírni??
Stílus: Nem segít. Azt hiszem, egy unalmas történetet megmenthet az, ha szép vagy könnyed, könnyen olvasható, de ez, ez nem. Nem találtam benne semmi különlegeset, nem tetszett, és mint már említettem, nem esett nehezemre elaludni fölötte, egyáltalán nem segített fenntartani az érdeklődésemet.
Cím: Háttérsztori: Quentin kap egy könyvet, ami a 6. Fillory kötet (eredetileg 5-öt adtak ki), aminek a címe: The Magicians, ami egyezik is az angol címmel, de mi természetesen miért is ne kevernénk dolgokat és neveznénk a könyvet, amit mi tartunk a kezünkben,  A varázslók-nak, a kötetet, amit Quentin kap pedig A mágusok-nak? Hát nem teljesen logikus?
Amerikai borító
Borító: Oké, azt el kell ismernem, hogy ez a része tényleg szépre sikerült. Különösképp, ez egy olyan alkalom, mikor a magyar borító jobban tetszik, mint az eredeti. Bár mérges vagyok kicsit, mert megtéveszti azt az olvasót, aki borító alapján ítél (tehát mindenkit, mert valljuk be, könnyebben engedünk egy szép borító csábításának), hogy a szép fedőlap jó történetet takar. Ó, és a gerince is nagyon tetszik.
Ajánlom: Fogalmam sincs, ki élvezné, de nem akarom azt mondani, hogy senkinek, mert kicsit rosszul érzem magam, hogy ennyire lehordom, szóval arra jutottam, hogy azt mondom, ha nagyon nincs mit olvasnod, akkor vedd ki a könyvtárból, kérd kölcsön valakitől vagy valami ilyen módon szerezd meg, így ha tetszik, király, ha nem, akkor pedig vissza tudod vinni, hátha valaki más élvezni tudja. Egyébként adult fantasy, szóval szerintem 17+ korosztály lazán olvashatja (én is 17 évesen olvastam).
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem. Viszont azt olvastam, hogy a második rész jobb, mint ez, úgyhogy mikor legutóbb a könyvtárban voltam, ki is vettem és itt vár a polcomon.
Milyen a sorozat? Kilométerekkel jobb, mint a könyv, de igazából ezen nem nagyon lepődtem meg, mert velem úgy szokott lenni, hogy ha egy könyvből sorozatot és nem filmet készítenek, sokkal jobban szeretem nézni, mint olvasni. Sokkal izgalmasabb volt, az is sokat dobott rajta, hogy nemcsak Q és csapata történetét követhettük, hanem Juliát is. Nem akkor kezdtem el, mikor befejeztem a könyvet, hanem motivációként, hogy folytassam a könyvet, viszont nagyjából a harmadik részben van olyan információ, ami a könyvnek a felénél. Egyébként nem nagyon hasonlítanak egymásra, megtalálhatók a sorozatban a könyvbeli elemek, viszont más sorrendben, néha rendesen átalakítva. A szereplők is teljesen mások. Például senkit nem utáltam nagyon, kivéve Alice-t. Eliot volt a kedvencem, szerintem őt jól eltalálták. Azt sem bántam, hogy kihagytak embereket, meg hogy Penny-nek adtak egy barátnőt. Az időmúlása is fordítva van, ami amúgy sokkal barátságosabb, mert egyszerűbb, hogy ha oda akarok menni, akkor ott nem telik nagyon az idő. Külön tetszett, hogy van egy könyvtár, és ott először a könyvtáros asszony Penny-t William-nak szólítja, Margo-t (aki a könyvben Janet) Janet-nek. Nem mondom, hogy a kedvenc sorozatom, de 4 nap alatt megnéztem a két évadot, és kíváncsian várom a következőt.

Szóval nem, nem gondolnám, hogy ez a könyv a felnőttek HP-ja lenne, bár nem vagyok felnőtt (még), de úgy gondolom, azt meg tudom állapítani, hogy tévedett, aki ezt mondta. Mert ez a mű unalmas és nem is nagyon szól semmiről.

Remélem senkit nem sértettem meg a gondolataimmal, érzéseimmel, ha mégis, hát... Bocs? Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. május 22., hétfő

Férjvadászat felsőfokon - Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma ismét egy romantikus regényről hozok értékelést. Kicsit furán álltam neki ennek a posztnak, mert hát egy klasszikust van bátorságom nem isteníteni. Aztán rájöttem, hogy igazából a könyv az könyv, annyi a különbség, hogy ezt az értékelést az író már nem olvashatja. Hát lássuk.
A Büszkeség és balítélet évek óta várja, hogy leemeljem a polcomról. Két éve ez meg is történt, viszont 50 oldal után leraktam, hogy majd máskor. Azóta már járt pár embernél, illetve több könyvespolc-átrendezést is megélt. A legutóbbi rendrakásnál úgy voltam vele, hogy most már pont eljött az ideje a második esélynek.
Molyok szerint: 4,65 csillag
Szerintem: 3,5 csillag

A történet az 1800-as évek Angliájában játszódik. A Bennet család életét követhetjük figyelemmel. 5 lány van és természetesen minden minél előbb férjhez kell adni, amíg szépek. Milyen szerencse, hogy a közelbe költözik egy jóképű, gazdag fiatalember és okozhatja a bonyodalmakat a barátjával együtt.
Történet: Nem volt túl sok minden. Megint csak romantikus szál volt, mondjuk 3, az igaz. De nem volt hű de nagyon izgalmas egyik sem. Talán Lydiáé, de őt nem szerettem annyira, hogy érdekeljen, mi történik vele. Mármint, a könyv elején lehet tudni, mi lesz a vége, mint általában a romantikusoknál, de vannak olyanok, amik másról is szólnak, nem csak a románcról. Az mondjuk nem igaz, hogy az egész nem tetszett, ahogy volt, az első és utolsó pár fejezet jó volt, de a közepe nekem nagyon lassú és unalmas volt. Mármint, minden negyedik bekezdés valakinek a jellemét taglalta, de istenem. KIT ÉRDEKEL? Nem abból akarok valakit megismerni, hogy mindenki elmondja róla a véleményét, legalább háromszor, hanem hogy mit csinálnak. Értem én, hogy balítélet, de elsőre is felfogtam, hogy senki nem bírja Darcy-t.
Szereplők: A három fiatalabb lány hihetetlenül idegesítő. Rettenetes volt. Jane-t sem szerettem, túl kedves volt. Ez azt hiszem, csak az én hülyeségem, hogy nem bírom a nagyonhiperszuper kedves embereket. Vagy hát, néha jól esik csúnyán nézni azokra, akiket annyira nem kedvelek. Darcy-ba nem habarodtam bele, pedig azt hittem, úgy lesz, mert különösen könnyen szeretek bele kitalált karakterekbe. Az öt lány közül Elizabeth volt a kedvencem, bár tény, hogy tényleg túlbecsülte jó emberismerő képességét. A kedvenc szereplőm a könyvben Mr. Bennet volt. Volt egy könyvtára, oda járt pihenni, és én is pontosan ezt tenném, ha hat nővel/lánnyal kéne egy fedél alatt laknom. Nem tudom, mit mond rólam, de azt hiszem, vele tudtam leginkább azonosulni. Sajnálom szegény embert, hogy olyan feleséggel lett megáldva, akinek ennyi gondja van az idegeivel. És tudom, hogy az egész könyvben eltúlzottak a karakterek, de ettől még szaladgáltak az idegeimen.
Stílus: Kicsit tartottam tőle, hogy nehezen fogom tudni felfogni a 19. századi szóhasználatot, de nem okozott nagy problémát. Bár lassabban haladtam vele, mint ahogy általában olvasok, de ezért az olvasási válságomat és a történetet hibáztatom.
Cím: Pontosan az, amiről a könyv szól. Ha három szót kéne választanom a történet tömör összefoglalására, ez a három tuti szóba jönne.
Borító: Mivel sokezer éves klasszikusról van szó, sokezerféle borítója is van, jobbak-rosszabbak, a kedvenceimet kicsit lejjebb görgetve láthatjátok.
Ajánlom: Ha elég a romantika és nem kapsz agybajt a 19. századi szerelmesektől (ismerek ilyen lányt), akkor tetszhet.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg igen. De várok vele pár évet, az biztos. Érdekes lesz megnézni, változott-e valamit a véleményem.
Fogok-e olvasni valami más Jane Austen könyvet? Szerintem igen. Egy könyv alapján nem tudom megítélni, hogy szeretem-e vagy nem, ezért biztos fogok még vele próbálkozni. De nem mostanában, ki kell ürülnie a szervezetemből a sok romantikának, amit az utóbbi időben olvastam.
Milyen a film? Nagyon régen láttam, akkor is szerintem csak a Keira Knightly-s verziót, de úgy emlékszem, szerettem. Abban biztos vagyok, hogy sokszor megnéztem, mert anya nagyon szerette.


Remélem senkinek nem fájt, hogy nem csupa jó dolgot mondtam erről a könyvről. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. május 4., csütörtök

Április - Ó, te drága olvasási válság! | Havi zárás #11

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy hónap kihagyás után ismét jelentkezek. Szóval április... Bátran jelentem ki, hogy eddig ez volt a legrosszabb hónap az évben. Volt egy tavaszi szünetem, ami még hosszabb is volt, mint a többieknek, erre nem megbetegszem? És persze csak a szünet ideje alatt gyötört a láz, amint vissza kellett menni a suliba, (majdnem) tökéletesen voltam. A dupla gyönyörűség ebben, hogy amúgy hiperritkán vagyok beteg. Aztán túl vagyok egy infó osztályozón, ami remélhetőleg nem sikerült annyira siralmasan. Nemsokára kiderül. De szerencsére pozitívumok is voltak. Például elhatároztam, hogy megpróbálom menteni a menthetőt, vagyis nekiállok tanulni. Épp időben, nem? Aztán voltam színházban is, ami nagyon jó volt. Aztán újra volt 100, amit nagyon hiányoltam (olyannyira, hogy betegségem egy hetében újranéztem az egészet), és végre valahára rendet raktam és átrendeztem a könyvespolcomat.
Olvasás szempontjából teljesen katasztrófa volt ez a hónap, ugyanis egy könyvet sem sikerült befejeznem, és ez annyira rosszul esik, hogy rossz erre gondolni. És ahogy láthatjátok, egy bejegyzést sem raktam ki. Így hát nézzük, mik

Újak a polcomon:
 - Erin Morgenstern - The Night Circus (magyarul: Az éjszakai cirkusz)
 - Neil Gaiman - A temető könyve


Ezután a fantasztikus hónap után remélem, hogy egy sokkal jobb elé nézek. Azt már érzem, hogy az olvasáshoz jön vissza a kedvem, aminek örülök, mert jó érzéssel tölt el, hogy még mindig szeretem ezt csinálni. Szóval igazából a TBR-omon azok vannak, amiket most olvasok, és, mivel újra megpróbálkozom a Mini-könyvklubbal, az e havi könyv is felkerült a listára:

Májusra tervezem:
 - Jane Austen - Büszkeség és balítélet
 - Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel
 - J. K. Rowling - Harry Potter and the Goblet of Fire

Remélem, hogy tényleg jobb lesz ez a hónap, mint április volt és hogy nektek azért nem telt olyan rosszul, mint nekem. Boldogságos, olvasásban gazdag és napsütéses májust mindekinek! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. március 31., péntek

A gyöngyhajú lány | Tommy Wallach - Kösz, hogy...

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma csodák csodájára megint utolsó utáni pillanatban hozom a Mini-könyvklubos értékelésemet. Ez esetben azonban duplán nevetséges, hogy majdnem lekéstem, mert a könyvet amúgy már kb a hónap közepén elolvastam. Nem baj, vannak logikátlan lépéseim.
Erről a könyvről még sosem hallottam, de mikor olvastam a koleszban, sorban mondta mindenki, hogy milyen jó, én  meg csak csodálkoztam, hogy hát akkor hogy került el engem? Mindegy, most a kezembe fogtam, és azt kell, hogy mondjam, ez a könyv a példa arra, hogy tényleg van olyan romantikus regény, amitől nem mászok a falra. Lássuk, miért.

Molyok szerint: 4,3 csillag
Szerintem: 4,5 csillag

A történet egy fiúról szól, akinek elvitte a cica a nyelvét (majdnem szó szerint, tehát öt éve nem ejtett ki egyetlen szót sem a száján) és aki előszeretettel keres fel különböző helyeket, ahol a hetedik parancsolat (Ne lopj!) ellen véthet. Egy ilyen alkalommal összetalálkozik a titokzatos Zelda Toth-tal, aki gyönyörű, de enyhén őrültnek tűnik. Alkut kötnek, minek következtében együtt töltenek némi időt, megismerik egymást, és főszereplő srácunk rájön néhány igencsak fontos dologra.


Történet: Igen, végre valami, ami tetszett. Ez valami, ami akár meg is történhetne, mégis, egy kicsit elrugaszkodott az én valóságomtól. Hosszú idő után ez volt az első könyv, ami tetszett, és aminek a mondanivalójával és annak tálalásával is ki voltam békülve. A vége pedig kifejezetten tetszett. Vagyis nem a legvége, hanem Zelda részének vége. Azt hiszem, csalódott lettem volna, ha SPOILER életben marad SPOILER VÉGE. Jó volt az is, hogy nemcsak a szerelmi szál volt ott, hanem Parker környezetében is történtek dolgok, például az édesanyjával, a sakk klubosokkal. Úgy vettem észre magamon, hogy kifejezetten szeretem azokat a könyveket, amik emberek utolsó napjairól szólnak. Talán mert ezekben a napokban keresik az élet értelmét, és így én is emlékszem, hogy talán nem annyira felesleges ez a sok idő a Földön. Azt szerintem már párszor megemlítettem, hogy szívesen olvasok fiú szemszögéből, szóval ez is plusz pont.
Szereplők: Parkerhez nagyon közel éreztem magam. Korban ugyanott vagyunk, és azt hiszem, nagyon hasonlóan is gondolkodunk. Mondjuk, abban elég biztos vagyok, hogy nem lopnék, se gazdagtól, szegénytől főleg, de ezenkívül nincs nagyon más eltérés. Oké, iskolakerülő sem vagyok. De szeretem figyelni az embereket, és a némaságot is el tudná viselni. Talán. Tudom, nem ugyanaz, de általánosban kísérleteztem azzal, hogy kibírom-e beszéd nélkül egy napig, és, hát, kibírtam. Annyira éreztem ezt a srácot. Lehet, hogy minden 17 éves így van ezzel, de azt hiszem ez esetben boldogan vagyok a tömeggel, mert jó érzés volt olvasni. Zelda is szimpatikus volt. Az ő küldetése volt, hogy megmutassa Parkernek, hogy érdemes itt lenni. Megértem, miért akart meghalni. Én sem szeretném végignézni, ahogy mindenki, akit szeretek eltávozik. Az ezüst haja pedig nagyon tetszik. Parker édesanyja tudom, hogy gyászol és hála az égnek, nekem még senkim sem halt meg (vagy nagyon kicsi voltam vagy még meg sem születtem, mikor családtagok haltak meg), nem tudom, milyen érzés elveszíteni valaki fontosat, így inkább csak annyit fűznék hozzá, hogy örülök, hogy tovább tudott lépni. A sakk klubos srácok pedig fantasztikusak voltak. Nagyon bírtam őket, külön öröm, hogy a legjobb sakkos egy lány volt.
Stílus: Könnyen emészthető, mégis valahogy több, mint a hétköznapi beszéd. Gyorsan is lehet vele haladni, nincsenek benne barokk körmondatok, amik közönséges halandók számára értelmezhetetlenek.
Cím: Kösz, hogy... Kösz, hogy kiléptettél a komfortzónámból és megmutattad, hogy van nem teljesen élvezhetetlen számomra ez a műfaj.
Borító: Az egyetlen, ami nem tetszik. Parker még okés, de Zelda nekem egyáltalán nem tetszik. A haja szerintem nem az igazi, az a napszemüveg meg abszolút nem odaillő.
Ajánlom: Ha nem riaszt vissza a szomorú vég, és egy kicsit belelátnál egy 17 éves fejébe, akkor szerintem tetszeni fog.
Újra fogom olvasni? Biztos. Valamikor a jövőben tuti.
Szeretnék saját példányt? Igen, hogy bármikor és akárhányszor elolvashassam. 

Remélem tetszett a beszámolóm és ti is kézbeveszitek a kötetet. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi