Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és képzeljétek, újra jelentkeztem a Mini-könyvklubba (most jó kis résztvevő leszek, és el fogom olvasni a kijelölt könyveket), aminek a januári könyve a Mielőtt megismertelek. Gondolom sokan ismeritek, tavaly mutatták be filmvásznon az adaptációját, és mindenki oda meg vissza volt/van érte. Hát én nem.
Molyok szerint: 4,75 csillag
Szerintem: 2,5 csillag
A történet szerint a 26 éves Louisa Clark elvesztette az állását és a következő kenyérkeresési lehetőséget Will Traynor mellett találja meg, aki egy 35 éves férfi, aki egy baleset során mellkastól lefelé lebénult, csak a jobb karját tudja minimálisan mozgatni. Ez a könyv az ő történetük, tele szerelemmel, csalódással, nevetéssel és sírással.
Történet: Nem varázsolt el annyira, mint a nagy többséget. Ismerek más történetet is, ami egy mozgássérültről és az ápolójáról szól. Az sem volt túl imponáló számomra, hogy a pénz volt a könyv nagy részében a motiváció. Értem én, hogy kell meg ilyenek, de ettől még nem tetszett. A romantikus szál sem tetszett, ami azért elég kellemetlen, tekintve, hogy ez egy romantikus könyv. Nem volt elég idejük szeretni egymást, így én sem tudtam beleszeretni a szerelmükbe. De lehet, hogy rosszkor talált meg, mert ilyen műfajú könyveket nem sűrűn olvasok, nekem hangulat kell hozzá. Ez nálam néha a történet közben kap el, hát, most sajnos nem így történt. Nem fogott meg, mert nem volt kedvem hozzá, lehet, hogy máskor jobban tetszett volna. Nem lepődtem meg, sokszor éreztem, hogy 'hű, ki gondolta volna?!'. És a vége. Tudtam, hogy fog végződni, mégis abban reménykedtem, hogy ez csak valami városi legenda, amivel a világ engem akar megtéveszteni. Az elején biztos voltam benne, hogy nem fogok sírni, a levélnél mégis sikerült 23 kósza könnycseppnek (megszámoltam) a párnámon kikötnie. Egyébként a nagy durranás nem sokkolt. Az epilógus előtti lezárással nem voltam megelégedve, összecsapottnak tűnt, túl gyorsan lett vége, nem tudtam rendesen érezni közben.
Szereplők: Az elején (és a könyv nagy részében) nem bírtam Lou-t. Elképzelhető, hogy azért, mert félek attól, hogy 27 éves koromra én sem fogok többet látni a világból, mint a suli-otthon útvonal. Igazából idegesített is, hogy semmit nem kezd magával, csak a biztonságos otthonban van, pedig pont ez a lényeg. Hogy ne mindig otthon, biztonságban legyünk. A vége felé már kezdtem kicsit megkedvelni, mert egy kicsit végre kinyílt a szeme. A méhecskés harisnya egyébként aranyos. Persze nem csak negatív tulajdonságai vannak, az például nagyon pozitív, hogy csomó programot szervezett Willnek, és hogy próbálkozott és nem adta fel. Willt viszont annál jobban szerettem, igazából (szerencsétlen módon), ő volt az egyetlen, akihez picit kötődni kezdtem. Tetszett, hogy ösztönözte Lou-t, hogy kibújjon a csigaházából és kezdje el megismerni önmagát. A döntésével kapcsolatban nem tudom, hogyan érzek. Egyrészt pozitívnak tartom, ha valaki ki tud állni az elhatározása mellett, másrészt miért? Miért nem lehetett legalább egy kicsit tovább próbálkozni. Jó, értem, makacs, rendben. A többiek nagyjából közömbösek. Patrick sportmániás, Lou nem, ki lepődött meg, hogy szakítottak? Az elejétől lehetett érezni, hogy nem illenek össze. Treena, Lou húga sem lopta be magát a szívembe, de ez nem hat meg annyira, nem nagyon foglalkozom vele, ahogy a többi szereplővel sem. Szóval ja, Will a kedvencem, de vannak nála szívemcsücskébb szerelmeim.
Stílus: Húhú, még valami, amitől nem ájultam el. Nem szeretem a trágár szavakat nyomtatott formában a szemem által eljuttatni az agyamba, majd ott feldolgozni. Nem volt minden második szó az a bizonyos b-vel kezdődő, meg-gel végződő, de ami volt, az bökte a csőrömet. Meg úgy az egészben a szavak kiválasztása és egymásutánja nem tetszett. A néhány más szemszögből íródott fejezet sem jött be. Gondolom a cél az lett volna, hogy többet megtudjunk a háttérsztoriból, de engem inkább csak kizökkentettek. Ez egy pici dolog, de az is nagyon idegesített, hogy egyszer Treena volt, másszor Katrina Lou tesója.
Cím: Nagy kamu. Nem is a megismerkedés előttről szól a könyv (ami nem biztos, hogy baj, tekintve Lou izgalmas életét).
Borító: Sem az eredeti, sem a filmes borító nem kápráztatja a szememet, de egyik sem csúnya. (Ha már a csúnyánál tartunk: a múltkor azon gondolkodtam, van-e egyáltalán olyan, hogy szép meg csúnya, és arra jutottam, hogy nincs, csak olyan van, hogy tetszik vagy nem.) Az eredeti jobban bejön, mert olyan, mint egy festmény.
Ajánlom: Ha nem riadsz vissza a saddy end-től és elég, ha a szerelmi szálon kívül gyakorlatilag semmi más történet nincs a könyvben, akkor tetszhet.
Újraolvasnám? Majd talán egy gyenge pillanatomban, a távoli jövőben.
A következő részt elolvasom? Ismét a válaszom: talán egy gyenge pillanatomban.
A film? Még nem láttam, de kíváncsi vagyok rá, valamikor hamarosan sort is kerítek rá.
Remélem ti jobban élveztétek a könyvet, mint én. Bár nem életem regénye, nincs 'kérem vissza a pénzem' érzésem (főleg, mert könyvtári volt), nem érzem, hogy elpazarolt idő lenne, amit az olvasással töltöttem. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
