A műről egyébként már hallottam, viszont sose láttam, meg sem néztem, hány oldalas, így igencsak nagyot néztem, mikor a könyvtárban megláttam a kis 200 oldalát, gondoltam, 'Ó, egy egydélutános olvasmány, gyorsan haladok majd vele.' A francokat. Egy hétbe telt, mire átrágtam magam rajta (átlagosan 50 oldal/órával olvasok, csakhogy legyen mihez viszonyítani). És ha az írónő valaha errefelé keveredne, akkor most szeretném neki mondani, hogy kattintson az x-re, mert tudom, hogy a negatív kritika lehet építő, de ez csak egy 17 éves lány kiakadása.
Hát, lássuk, mivel szenvedtem ennyit.
Szerintem: 1 csillag (bár kicsit bűntusatom van miatta)
A történetünk egy névtelen lányról/nőről szól. Kiadták egy verseskötetét, ennek az egyik dedikálásán/író-olvasó találkozóján adja elő a versek születésének fájdalmas folyamatát. A főiskola utolsó pár napját és a rákövetkezendő 7 rettenetes évet. Hogy mi történt? A könyvből kiderül (meg úgy nagyjából a következő pár sorból is, mert van egy olyan érzésem, hogy meglehetősen spoilerekkel megspékelt értékelést olvashattok az elkövetkezendő percekben.. Upsz..)
Történet: Jézus Krisztus, mi a halál?! Arra már rájöttem, hogy a romantikus nem az én műfajom, de azért ebből is van, amit szeretek. Ez nem az. Ez két ostoba "szerelmi története", akik négy éven keresztül nem szóltak egymáshoz, erre 5 nap alatt egymásba habarodnak, de úgy, hogy a csajnak 7 év sem elég, hogy kiheverje. Mert természetesen mindkettőjük párkapcsolatban élt jó ideje, és azt az öt napot el kell felejteni. De persze, full elhiszem, hogy rohadt 7 év kell hozzá. Mármint, komolyan?! Leány, lépj. Túl. Rajta. Oké, nekem gyakorlatilag nulla a tapasztalatom ilyen téren, de valahogy számomra ez nem okés meg romantikus meg szép meg gyönyörű, hanem szerencsétlenkedés miatt kialakult kínkeserv. Igazából nekem az egész könyv egy depressziós szenvedés, amire per pillanat mondjuk nem nagyon volt szükségem.
Szereplők: A főszereplők állati idegesítőek. Nem bírják eldönteni, hogy mit akarnak, mikor meg ott vannak, hogy na, valamit kezdeni kéne magunkkal, akkor meg semmit nem csinálnak. És a végén, mikor a nő otthagyta az embert miután lefeküdtek, hát azt hittem, nekivágom a könyvet a szemközti falnak (végül azért nem tettem, mert könyvtári, aztán arra duplán annyira kell vigyázni, mint a sajátomra). Annyira buták és életképtelenek, hogy a hajamat téptem (szerencse, hogy sok van, így ha a felét kitépem, még úgy is marad). Azt meg, hogy a lány persze különleges meg sem említem. Természetesen ő az egyetlen 25 éves magyar szakos lány, akinek önálló gondolatai vannak és úgy ítéli meg, hogy éretten gondolkodik. Ugyan, hagyjuk már. Nyilván így van. Hogy máshogy? Miért is lenne átlagos? Az olyan... átlagos. A többiek igazából annyira nem maradtak meg, talán csak azért, mert NEKIK VOLT NEVÜK.
Stílus: Tényleg olyan, mintha 200 oldalon keresztül Tumblr posztokat olvasnék, amiktől amúgy relatíve gyorsan elmegy az életkedvem, szóval nagy élmény volt ez a könyv. De hogy ne csak rosszat mondjak, miután hozzászoktam az E/2.-höz, nem volt annyira rossz. Viszont szeretem a párbeszédeket, és azt hiszem értem, miért nem voltak, de ez nem változtat a tényen, hogy jobban szeretem őket, mint a törés nélküli szöveget.
Cím: A nővérem kiröhögte, de ő nem érti ezt az egészet(a könyveket és hogy miért szeretem őket annyira) szóval nem nagyon számít. Természetesen megjelenik a lapokon is ez a szó. Miért is ne?
Borító: Meglepődik akárki, aki eljutott eddig az értékelés olvasásában, hogy ez sem tetszik? Bár egész jól eltalálták, mégis, ne mondják már meg, hogy képzeljem el. Nem dönthetek sok mindenben, ezt hagyják már meg!
Ajánlom: Akkor ne olvasd, ha vidám vagy, mert le fog húzni. Akkor ne olvasd, ha szomorú vagy, mert ez garantáltan nem fog feldobni. Olvasd akkor, ha más nyomorára vagy kíváncsi, vagy ha beleszerettél valakibe 5 nap alatt és érdekel, más hogy birkózik meg ezzel a problémával. De én a helyedben inkább meghallgatnék pár olyan számot, amire lehet ugrálni.
Újra fogom olvasni? Valószínűleg soha az életben.
A következő részt el fogom olvasni? Valószínűleg soha az életben.
Megbántam, hogy elolvastam? Ritkán mondok ilyet, de azt hiszem, hogy igen. Biztos volt már rosszabb könyv is, amit olvastam, de most tényleg úgy érzem, hogy felesleges volt elolvasni 200 oldal depressziót. Egyébiránt valószínűleg a könyv nem olyan rossz, mint amilyennek lefestettem, csak nekem nem fekszik.
Remélem nem nagyon húztalak le titeket és elnézést, ha valakinek ez a kedvenc köynve, azt hiszem, meg kell tanulnunk együttélni a ténnyel, hogy legtöbbünknek van saját véleménye. Ahogy visszaolvasom, enyhén taplónak tűnök, de az idegesség beszélt belőlem, azt meg inkább nem fojtanám el, ki tudja, milyen katasztrófa történne. Ha esetleg bővebben szeretnél olvasni a köynvről, ITT megteheted. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
Szia Gabi!
VálaszTörlésMegkönnyebbültem, hogy nem tetszett neked a regény, mert pont a legfiatalabb klubtagokat féltettem, amióta olvastam a könyvet, hogy milyen hatással lesz rájuk ennek az erkölcsi tartalma. (Ugyan van nálad fiatalabb is, de azért te is közéjük tartozol.) Örülök, hogy rád semmilyen hatással nem volt azon kívül, hogy ideges lettél. :)
És hidd el, vannak nagyon jó romantikus regények, amiket érdemes olvasni. Nekem egyik kedvencem Milly Johnson, én nagyon ajánlom az ő regényeit, ha valami jót és tartalmasat olvasnál. Vagy a legelső Mini-könyvklubban mindenkinek nagyon tetszett az Ahol a szivárvány véget ér Cecelia Aherntől.
Egyébként tetszettek a vicces kiszólásaid, pl. "nekik volt nevük". :D :D
Szia Vegazus!
VálaszTörlésAzt hiszem, kicsit fura, hogy valaki attól könnyebbül meg, hogy másnak nem tetszik egy könyv, de megértem, miért.
Tudom én, hogy vannak jók, és köszönöm az ajánlásokat, majd talán egy gyenge pillanatomban meglesem őket.
Örülök, hogy szórakozatott. :D
Hát igen, ez így tényleg fura, elismerem, de csak a fiatal klubtagokat féltem. :) Másrészről az is megkönnyebbülés volt nekem, amikor megérkezett az első igazán pozitív értékelés az egyik könyvklubostól. Örülök, hogy azért nem az lett, hogy mindenki sárba tiporja a könyvet, mert az se lenne túl szép dolog.
VálaszTörlésMegértem, az tényleg elég kellemetlen lett volna, ha senkinek nem tetszik, nyilván nekem sem a könyv vagy az írónő megalázása volt a célom.
Törlés