2017. március 21., kedd

Mikor már az elmúlás metaforája is elmúlt... | KedDvencek #5

...akkor az azt jelenti, hogy itt a tavasz.



Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma azt hiszem, itt az ideje, hogy elbúcsúztassuk a telet, tekintve, hogy minden értelemben (naptárilag, meteorológiailag, csillagászatilag, nyelvtanilag...) elkezdődött a tavasz. Ennek mi is lehetne jobb módja, mint hogy leírom, miket szerettem a karácsony, újév és hóesés évszakában.

Könyv:
 Gondolkodás nélkül rávágom, hogy az Ármány és kézfogó Böszörményi Gyulától, mert bár a vége rettenet, hihetetlenül élvezetes volt 700 oldalt tölteni Mili, a báró, Vili és társaik körében.
Aztán persze, ott van a Harry Potter is, aminek valahogy olyan hazaértem érzésem van, mikor kinyitom és elkezdtem olvasni, ez kicsit a karácsonyra emlékeztet.

Film:
 Most mondhatnék akármilyen karácsonyi filmet, de az az igazság, hogy egy iciri-picirit elegem volt már belőlük. Hát a kedvenc film, amit az idei télen láttam, az bizony a Miért pont ő? volt. Ebben az is lehet, hogy közrejátszik, hogy egyrészt, nem sok filmet néztem, másrészt mert azt is figyelembe vettem, hogy a barátnőimmel néztem, ami azért ad az élményhez.

Zene:
 Megint, akármelyik karácsonyit leírhatnám, de az igazság az, hogy nem kifejezetten szeretem a karácsonyi dalokat. Általában úgy vagyok, hogy találok zenéket, amiket nagyon szeretek, majd pár hónap múlva találok mást, az elsőről elfeledkezek, majd nagyjából fél év múlva újra rátalálok. Most is így voltam ezzel. A kedvenc téli újrafelfedezett zenekarom az Of Monsters And Men. Jó régen hallgattam utoljára, de jó volt megint kicsit elővenni.

Összességében azt hiszem, jó volt ez a tél. Bár a karácsony nem olyan volt, mint máskor, nem volt kifejezetten rossz. A szilvesztert barátokkal töltöttem, ami először fordult elő, szóval kicsit fura volt, hogy nem a megszokott családi körben köszöntjük az újévet, de határozottan jó volt. A suliba visszajönni a viszonylag hosszú szünet után nem volt olyan jó, de túl lehetett élni.

És, hát, itt tartunk. Már eltelt március fele, ami elképesztő, nem tudom, mi baj van az idővel, hogy ennyire szalad. Bár annyira mégse bánom, ezzel is csak közeledik a nyári szünet.
Alig várom már, hogy lehessen pólóban járni, kiülni a parkba és olvasni, nagyokat sétálni és persze, hogy újra minden zöld legyen. Imádom a napsütést, fura is úgy írni ezt a bejegyzést, hogy közben hétágról süt.

Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése