Szeptemberi zárás

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma valami csoda folytán újra van kedvem írni. Mármint, ez így annyira nem igaz, kedvem eddig is volt, írtam is egy bejegyzést, amit aztán nem sikerült kirakni, mert természetesen nem vagyok béna és ctrl+c helyett nem ctrl+v-t nyomtam, így nem törlődött az egész. Na mindegy. Amúgy arról szólt volna, hogy elegem volt, hogy minden második poszt kb arról szólt, hogy nincs ám vége a blognak meg minden, meg hogy lehet, hogy bunkó vagyok, de nem érdekelnek a számok, meg hogy olvassák-e a blogot, mert magamnak csinálom, meg hasonlók. De most nem ezért vagyunk itt. 

Hanem hogy beszámoljak a fantasztikus szeptemberemről. Nem volt fantasztikus. Vagy hát, olvasás szempontjából, amúgy nem volt vészes.

Annyi minden történt. Beköltöztem, életemben utoljára a gimis koleszba, elkezdődött a végzős évem (amit már most utálok, jelenleg a hülye szalagavató miatt), voltunk Brnoban osztálykirándulni, most hétvégén eveztem egy jót, tök sok szociális életet éltem a barátaimmal. Annyira fura, hogy minden hétvégére van valami programom (a jövő meg az azutánira is), és amúgy ez azóta van, hogy 18 lettem, a nyaram is abnormálisan eseménydús volt, mármint magamhoz képest, mert eddig sose volt semmi, amit csinálnék, amiről egyesek azt gondolhatják, hogy lúzer voltam, de hát, jó volt az nekem úgy. Nem nagyn tudom még, mit kezdjek azzal, hogy vannak programjaim. Váó. Tényleg bénán hangzik. De mit csináljak, ez vagyok én, egy rakás bénaság szarkazmussal fűszerezve.
Na mindegy, lehet, hogy látszik, hogy háromnegyed éjfél körül írok, de úgyis magamnak írok. Erről eszembe jutott a következő bejegyzés, ami elmélkedős lesz, mert hát, néha vannak agymenéseim, és ha éppen senki nincs ébren, akivel megbeszélhetném, akkor is muszáj valahogy kiadni magamból, szóval a következő bejegyzés előfordulhat, hogy egy sor kérdésből fog állni. Milyen szép barokk körmondat lett ez.
A zenékről akartam amúgy írni, mielőtt elkalandoztam volna. Szóval augusztus vége felé rátaláltam a twenty one pilots-ra (sajnos nem tudom, hogy kell áthúzott o betűt írni, és késő van ahhoz, hogy rákeressek, szóval így marad) és hetekig csak azt hallgattam. Először a Blurryface albumot, aztán a Vessel-t, utána a self-titled jött, majd mind a három egyszerre, plusz YouTube-on találtam még pár számot, ami egyik albumon sem volt fent. Aztán ez tette ki igazából zeneileg ezt a hónapot. Meg most egy olyan fura állapotban vagyok, hogy Spotify-on elindítottam az összes eddig mentett számomat, de azokat nyomom el, amiket nagyon szeretek, és percekig keresem a következő dalt, de közben úgy vagyok, hogy ú, ezt is szeretem, meg ezt is, ez a kedvencem. Nagyon fura, nem nagyon tudom mire vélni.

Filmeket meg sorozatokat is néztem. Elsőként megismertettem a barátaimmal Sweeney Toddot, nagyon élvezték, azóta is emlegetjük. Aztán elkezdtem a Penny Dreadfult, a második évadból még van 3-4 rész, de az első jobban tetszett. A mostaniban túl sok nekem a boszorkánykodás, meg a démonmegszállás. Ú, a Sierra Burgess is a Loser-t is láttam. Hát. Mondjuk, hogy a zenéje jó. Bár az tényleg nagyon tetszett, meg az is, ahogy felvették, de amúgy a történet... Hát.. Mondjuk, hogy ha véletlenül újranézném, nem amiatt lenne. Egy másik sorozat, amit elkezdtem vagy hát -tünk, mert az egyik szobatársammal nézzük, a Hatalmas kis hazugságok, mert (spoiler) ezt olvastam szeptemberben, és tök érdekelt. 

Olvasás szempontjából rettenet volt a hónap. Már magamhoz képest. Egy könyvet olvastam, meg pár oldalt egy másikból, de nagyon nem tudok olvasni. Ami nagyon idegesít. Viszont sikerült megint nem venni semmit, az pozitív, nem?

Amit olvastam:
 - Liane Moriarty - Hatalmas kis hazugságok (4.95 csillag)

Októberre már van annyi eszem, hogy ne akarjak annyi könyvet olvasni, de azért van pár, amit el szeretnék. Meg megint legalább két hétvégén nem leszek itthon, meg lehet, hogy az őszi szünetben sem, de majd meglátjuk, hogy alakul. Nem mintha mostanság nagyon ragaszkodnék a TBR-jaimhoz. Bár mikor tettem...

Októberre tervezem:
 - Neil Gaiman - American Gods (még Könyvhétről)
 - Neil Gaiman - A temető könyve (valahogy érzem, hogy újraolvasnám)
 - John Green - Turtles All The Way Down (ld.: A temető könyve)
 - talán valami a listáról, de hát, nem tudom

Szóval ja, ez van, nem tudom. Mindenkinek jó októbert, remélem élvezitek már az őszt, én nagyon.

Bocsánat, hogy ez ilyen kusza, de hát, tükrözi az állapotomat. Na mindegy. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi