Egyetem meg ilyenek

Helló helló, Hölgy, Úr, non-binary pal, Gabi vagyok és ma egy kicsit az egyetemről fogok írni, meg hogy magamat akarom megszeretni.

Szóval.

Szeptemberben kezdtem az egész felsőoktatás dolgot. Földrajz szakra járok, a családomtól az ország túlsó felén tanulok, kb 5 óra az út, úgyhogy a minden héten való hazamenetel kicsit ki van zárva. De annyira ezt nem is sajnálom, mert jó egyedül lenni, de azért az a 10 óra oda-vissza nem túl csábító+elég fárasztó tud lenni...

Amúgy imádom az egészet. Koleszos vagyok, nagyon fullos, van saját fürdő, konyha, olyan, mintha egy rendes kiscsi lakás lenne (egyedül a mosás az, amitől elkap az idegesség, de az sem a környezet hibája, hanem hogy én nem akarok senkinek sem az útjában lenni). A suli is tök közel van kb 7-8 perc séta, nagyon kényelmes. A domb közepén vagyok nagyjából, szóval kicsit felfelé is kell sétálni (arra is rájöttem, hogy egy liter tej nem ugyanannyit nyom a domb alján, mint a tetején, érdekes felfedezés volt). 

Amire nagyon figyelnem kell, az az, hogy a napok ne csak elteljenek egymás után, hanem történjenek is dolgok, amíg itt vagyok. A legnagyobb kihívás, hogy programokat csináljak magamnak, kitalálni és végrehajtani is. De úgy döntöttem, összekötöm a kellemeset a hasznossal, így kitaláltam, mi lenne, ha magamat vinném randira. Mert egyrészt ezzel nem zárkóznék be a szobába (és nem is csak a suli-bolt-kolesz utat tenném meg) és másrészt azokkal szokott az ember helyekre járni, akit szeret vagy meg akar szeretni/ismerni (vagy valami ilyesmi) és arra gondoltam, mi lenne, ha magamat szeretném meg. Teljesen logikus. Már találtam is egy helyet, ahova lehet reggelizni menni (hasonlít a győri Csücsökhöz, legalábbis a képek alapján, amit láttam), a hétvégi program talán ez lesz (talán nem). Ami szintén hiányzik, az a víz közelsége. Rosszul vagyok kicsit attól, hogy nincs itt a Duna. Meg kicsir fura, hogy itt van a nagy domb és amúgy fák alig vannak meg nincs egy zöld terület. Oké, lehet, hogy annyira nem fura, de hiányzik, hogy kicsit ki tudjak szakadni a házak közül. Persze lehetne kirándulni menni, de megígértem anyának, hogy egyedül nem megyek, és még senkivel nem lettem annyira jóban, hogy megkérdezzem, el akarna-e jönni.

A könyvtárba is beiratkoztam (nagyon büszke vagyok a kártyámra, úgy gondolom elég komoly). Bár még csak egyszer voltam, majd feltérképezem az egészet. Lehet, hogy még ma vagy holnap. Nem. Ma parkba megyek, mert bár nincs sok minden arra, de vannak romok és egy szökőkút.

A múzeumokba is nagyon szívesen mennék, de arra még várni kell egy kicsit, ugyanis diákigazolványt még nem igényeltem. Szerencsére a műalkotások nem lépnek le (remélhetőleg).

Majd adok magamról életjelet, lehet, hogy akkor már könyvekről is lesz szó, meg jelentek, hogy mennek a randik. Addig is, mindenki legyen jó, ha tud és félóráig gyakorolja a trónon ülést! Pá, Gabi