Chanda Hahn - Bűbájtalan (Bűbájtalan #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mostanában sok tündérmese újragondolással találom szembe magam.
Nyáron kezdtem nagyon hosszú idő után megint könyvtárba járni, mivel ott csináltam az 50 órás közösségi szolgálatot. Idén is folytatom (mármint iskolai év idén) és miután végeztem, ott szoktam még maradni egy kicsit. Idén jóval több tanulnivaló van, mint tavaly,  de valamit mégis kéne olvasni. Egy rövid könyvet szerettem volna, amit könnyen lehet olvasni, és kicsit megfeledkezhetem az iskoláról. Így került a kezembe ez a könyv. Emlékeztem, hogy molyon is viszonylag jó értékelést kapott, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem tetszik.
A történet szerint Mina Grime egy meglehetősen szerencsétlen tizenöt éves lány. Édesanyjával és öccsével él egy város kínai negyedében. Egy nap az iskola szervez egy látogatást az ottani sütödébe. Ott Mina szerencsétlenkedik egy sort, a túra végére mégis ő lesz a nap hőse. Édesanyja mindig arra intette, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, így amikor bekerül hőstette miatt az újságokba, Sara el akar költözni. Megint. Azonban ez alkalommal Mina a sarkára áll, és rábírja anyját, hogy árulja el folytonos költözésük okát. Kiderül, hogy a lány valódi családneve Grimm, vagyis a Grimm-testvérek leszármazottja, akinek sorsa az átokmegtörése. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, végig kell játszani minden egyes mesét, amihez a Grimm-testvérek nevéhez köthető. A Történet (igen, él és lélegzik) van annyira jó arc, hogy küld egy könyvet, amiben minden befejezett mese megjelenik. Történet valami mágikus dolog, ami a kész történetekből szerzi az erejét, így gyakorlatilag mindent megad Minának ahhoz, hogy teljesíteni tudja  a küldetését. Minden jól megy,megtalálja a Grimoire-t (a könyvet), a szívügyei is rendben vannak. Párszor megtámadják, amit természetesen nem mond el az anyjának, mert miért is tenné?! Jön a bál (napi kérdés: vajon miért mindig a bálon történnek a dolgok? Kommentben várom a válaszokat:)), onnan elmegy, befejezi a meséket, és amint ez megtörtént, rajta kívül senki nem emlékszik semmire.
Történet: Az alapötlet tetszett, a kivitelezéssel volt néhány problémám. Néhol hiányosnak, összecsapottnak és kidolgozatlannak éreztem a történetet. Nem tudom megmondani, mi hiányzott, de azt tudom, hogy valami igen. A szerelmi szál a halálom volt. Falra tudok mászni az olyan "kapcsolatoktól", mikor meglátják egymást, a következő pillanatban meg már imádják a másikat. Jó, Mina részéről nem egy pillanat volt, de hogy megmentette Brody életét, és ő ettől már fülig szerelmes belé, na ettől téptem a hajam. A másik: az életmentés. Nem, egyszerűen nem vagyok képes elfogadni, akárhogy szeretném. Tudom, hogy ez egy könyv, de azért így is létezik olyan, hogy realitás. Természetesen vannak jó dolgok is benne, például az tetszett, hogy Történet egyik meséből átemeli a szereplőket a másikba, és felkészítette Minát a következő mesére. A vége is jó volt. Lehet, hogy sajnálnom kellett volna Minát, sajnáltam is, de nem erre számítottam, azt hittem happy end lesz.
Szereplők: Minát nagyjából minden egyes megszólalásakor felpofoztam volna. Annyira buta az a lány, hogy elképesztő. Mindenkivel kiabál, ok nélkül kiakad, hülyén reagál, és nem képes elfogadni a segítséget. Brody-val a legnagyobb bajom az egyik pillanatról a másikra beleszerelmesedés volt, amúgy normális srácnak ismertük meg. Nan-t utáltam, egy barát nem rak ki a netre kellemetlen képeket a másikról. Néha poénból igen, de egyrészt nem állandóan, másrészt az esetek többségében mindkét félnek vicces. Sara, Mina édesanyja bizonyos helyzetekben nem úgy viselkedik, ahogy (szerintem) egy anyának illene. Ha egy szóval kéne jellemeznem, az a szétcsúszott lenne. Az egyetlen szimpatikus karakter számomra Jared, Mina segítője volt. Nem tudunk meg róla sokat, de ő legalább épeszűen gondolkodott, azt tette, ami a feladata volt. Nagyon elkeseredtem, mikor úgy volt, hogy el kell tőle búcsúznunk. Mina meg sem érdemli.
Stílus: Hát... Tény, hogy nagyon könnyen és gyorsan olvasható, egy éjszaka alatt elolvastam. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy mindössze 255 oldal és viszonylag nagy betűtípussal nyomtatták. Azt kell, hogy mondjam, olvastam már választékosabban fogalmazott könyvet is. Nem állítom, hogy a 0 írói vénámmal tudnék egy 250 oldalas könyvet írni, sőt... De ha megerőltetném magam, akkor akár én is írhattam volna.
Cím: Következtetni lehet belőle, hogy valami meséről és átokról fog szólni, és talán a főszereplő szerencsétlenségére is.
Borító: Hasonló a stílushoz. Láttam már szebbet is, de tetszik, hogy Piroska van rajta.
Ajánlom: Ez egy tündérmese feldolgozás, szóval, ha szereted az ilyen típusú történeteket, ez egy jó választás. Ne várjatok tőle túl sokat, egy délutáni kalandnak viszont megteszi.
Elolvasnám újra? Igen. Annak ellenére, hogy mennyi rosszat mondtam róla, szórakoztató volt, élvezetes olvasni.
Szeretnék saját példányt? Erre szintén igen a válaszom. Magamnak nem biztos, hogy megvenném, de ha valaki ezzel lepne meg, nem vágnám a fejéhez.
Elolvasnám a következő részét? Igen, érdekel, hogy fogja Mina megoldani a következő meséket.

Remélem tetszett a beszámolóm és egy óvatlan pillanatban a kezetekbe akad a könyv, mert tényleg nem szörnyű. Ha felkeltette az érdeklődéseteket ITT olvashattok többet a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Marissa Meyer - Cinder (Holdbéli Krónikák #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és (meglepő módon) ez egy újabb értékelés. Törekszem a spoiler mentességre, de úgy vettem észre, hogy nem megy túl jól, ezért előre is elnézéseteket kérem. Azért igyekszem. Úgy döntöttem, rendhagyásból rendszert csinálok, tehát leírom a történetemet az adott könyvvel, ez esetben a Cinder-rel. Már lassan négy éve megjelent, és mikor először láttam a könyvesboltban (ami nagyjából jó két éve volt), nem igazán fogott meg. Sem másodjára. Sem harmadjára. Mindenhol azt láttam, hogy ilyen meg olyan jó, így meg úgy szeretik. Akkoriban még nem voltam olyan hatalmas könyvmoly, mint most, és nem adogattam csak úgy, felelőtlenül az esélyeket a könyveknek. Meglehetősen szkeptikus voltam magával a műfajjal is, a Star Wars-t szeretem, de azon kívül nem nagyon találkoztam semmilyen sci-fis dologgal.Aztán most, hogy ovis korba lépett a könyv, és bőkezűbb vagyok az esélyekkel, gondoltam, egye fene, megérdemli. Bár így is két hónapba került, hogy leemeljem a polcról, kétségtelenül állítom, hogy megérte.

A történet szerint Cinder egy tizenhat éves lány, Új Peking legjobb műszerésze. Ezt annak köszönheti, hogy kiborg, vagyis az egyik lába és keze helyén fémből készült végtagok vannak, valamint a nyaka és az agya körül is megbuheráltak valamit. (Csak hogy tiszta legyen, ahhoz, hogy valaki kiborg legyen, nem feltétlenül a fenti dolgoknak kell teljesülniük, a lényeg, hogy az embernek valamelyik része fémből legyen. Ez így elég furán hangzik, de azért egy kis értelme csak van.. ) Egy nap Kai herceg elviszi hozzá javításra az androidját. Cinder-nek megtetszik, annak ellenére, hogy tudja, nem szabadna. Miután egy bizonyos dolog történik a kedvesebbik mostohatestvérrel, Adri, főszereplőnőnk mostohaanyja elküldi a palotába, hogy kísérletezzenek rajta. Éles kanyar jobbra: a Földön pestis tizedeli a lakosságot, és kiborgokon kísérleteznek, mert "értük nem kár". Vissza a történethez. Cinder csodálatos módon immunis a betegségre, ami később még nagy szerepet fog játszani. A palotában összefut a herceggel, aki elhívja a bálba. Többször is. Cinder minden alkalommal visszautasítja, egyrészt kiborgsága miatt, amit szégyell és titkol, másrészt azért, mert a bál estéjére tervezi a szökést. A harmadik okot nem árulom el, mert mint mondtam, igyekszem spoiler mentesen írni. Időközben a császár meghal, ezért Kai lesz az új uralkodó. Pár órával a császár halála után feltűnik Levana, a Hold királynője. Újabb kanyar: a Holdon élő embereket (logikusan) holdlakóknak hívják. Nekik különleges képességük, hogy képesek a bioelektromos manipulációra, ami annyit tesz, hogy képesek befolyásolni, hogy milyennek lássák őket, sőt a cselekedeteket is tudják irányítani. Ja, mindenki utálja őket, mert létezik egy olyan sztereotípia, hogy a holdlakók kapzsik és gonoszak. Ez természetesen csak általánosítás. Újra vissza: Levana nem minden hátsó szándék nélkül jött a Földre. Császárnő akar lenni, és mindent meg is tesz ennek érdekében. Kai kitartóan ellenáll neki, ami nagyon sok energiájába kerül. Hamar összehoztak Kai-nak egy koronázást, majd jön a bál. Cinder mégis elmegy, mert rendkívül fontos információ birtokába jut. Olvasás közben azon járt az agyam, milyen fura lenne, ha cipő helyett a lábát hagyná ott. Hát nem a lába esett le?! Aztán különböző okok miatt börtönbe zárják, ott beszélget egyet az orvossal, aki kísérletezett rajta és vége. Hajnali fél kettőkor dühöngtem, amiért nincs több lap a könyvben. Illetve volt, de a köszönetnyilvánítás annyira nem szokott magával ragadni.
Történet: Nagyon tetszett. Ez volt az első sci-fi, amit olvastam, és jó élmény volt. Szeretem a tündérmesék alapján íródott könyveket, és annak ellenére, hogy nem a Hamupipőke volt a kedvencem, ez a feldolgozás tetszett legjobban. Az is jó volt, hogy olvashattuk az "egyszerű lakos" és a vezető szemszögét is. Vicces volt, hogy néha előbb tudtam,mi fog történni, mint maguk a szereplők, és örültem a fejemnek, hogy Hehe, én olyat tudok, amit ti még nem!
Szereplők: Ami azt illeti, mindenkit szerettem, aki szerethető volt, és mindenkit utáltam, akit utálni lehetett. Kai-ban picit csalódtam a végén, mikor meg sem hallgatta Cinder-t, de valószínűleg én sem tettem volna. Ennek ellenére szerettem, sajnálom, hogy rosszul váltunk el egymástól. Adri-val az elején semmi bajom nem volt, tipikus gonosz mostoha. Miután az a dolog történt Peony-val, teljesen nem, de megváltozott, onnantól kezdve utáltam. Levana-val is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy őt már azelőtt gyűlöltem, hogy egyáltalán megszólalt volna. Dr. Erland, az orvos, aki vezette a kísérleteket és Cinder kapcsolata tetszett, olyan apa-lánya kapcsolathoz tudnám leginkább hasonlítani. Iko-t nagyon sajnáltam, olyan szerethető kis android volt. Az, mai Cinder-rel kapcsolatban kiderült a végén, annyira nem lepett meg. Ami az tilleti, számítottam rá, és boldog voltam, hogy igazam lett. Bár kicsit csalódtam is, de azért a vállveregetést megkaptam.
Stílus: Gyorsan olvasható, nagyjából három nap alatt végeztem vele. A felépítése szintén jó volt, az írónő jól adagolta a dolgokat, nem egyszerre zúdította ránk az összes információt.
Cím: Ezen nincs sok minden magyaráznivaló, elég egyszerűen ki lehet találni, miről szól a könyv.
Borító: Szép, tetszik rajta a betűtípus. Nekem az a kiadás van meg, amin a lány van, ami másik annyira nem jön be.
Ajánlom: Tudom, rengetegen olvasták már, de csak akad, akinek még tudom ajánlani. Tehát, ha szereted a meséket, nem olvastál még sci-fit, de szeretnél, szerintem ez egy jó kezdés lehet.
Elolvasnám a következő részt? Szerintem az mindent elárul, hogy automatikusan nyúltam a következő kötetért.
Holdlakó vagy földlakó lennék inkább? Nehéz kérdés. A Földön a pestis, a Holdon egy veszélyesen kegyetlen királynő, aki képes manipulálni. Bár a Hold tűnik a kisebbik rossznak, mégis a Földet választom. Egy nagyon óvatos földlakó lennék, aki az Egyesült Királyságban éli vidáman az életét.

Remélem tetszett a beszámolóm és sikerült meghozni a kedveteket a könyv elolvasásához. Abban az esetben, ha olvastátok már, kíváncsian olvasnám a véleményeteket. Ha érdekel ITT többet olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi