A történetet több szereplő szemszögéből követjük. Ott van a négy srác: Atács, Leó, Praetor és Krisz. Ők a fő bajkeverők. Ott van Lille is, a főszereplő lány. A srácok osztálytársa, de ő nem igazán van benne a tanárszivatósdiban. Végül, de nem utolsó sorban, Anna, az új tanárnő. Ők így, hatan (pár mellékszereplővel) összetalálkoznak és történnek velük dolgok. Nem akarok sokat mondani a történetről, mert nem áll szándékomban semmit sem lelőni (máskor sem, de most különösen nem) szóval be kell érnetek a fülszöveggel: "Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki "nagyvadat" vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival - csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik..."
Történet: Élvezetes és izgalmas volt olvasni, annak ellenére, hogy nem ez volt a hangsúlyos, hanem a szereplők és az ő fejlődésük. Tizenhét évesekről szól (plusz Anna), én is akörül vagyok, így egészen egyszerűen át tudtam érezni a problémáikat. Reálisan mutatja be a középiskolát. Majdnem tökéletes, az egyetlen hibája a könyvnek, hogy csupán 250 oldal. Viszont a vége tetszett, mert végülis ránk bízza az írónő a befejezést.
Szereplők: Szép számmal voltak és majdnem mindenkit imádtam. Mivel a pozitivitás a mindenem, kezdjük azokkal, akik annyira nem jöttek be. Atács volt a legantipatikusabb. Oké, nem bírja Annát, de ennyire azért nem kell tuskónak lenni. Nagyjából három olyan megszólalása volt, amitől nem másztam falra, amikor az édesanyjával/ról beszélt. Betti szintén nem lopta be magát a szívembe. Nem utálom, olyannak tűnik, akivel jóban lennék, de nem lennénk legjobb barinők. Tamás az egyetlen felnőtt, akit nem bírtam. Az elején sem volt okés a pasas, de a végére teljesen kiábrándultam belőle, bár sosem voltam beleábrándulva. Rajta kívül viszont minden felnőttet nagyon szerettem. Lille apja csak úgy ontja magából a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon jó apa, megy neki ez a gyereknevelősdi, így is, hogy egyedül kell csinálnia. Aztán ott van Anna. Szörnyű dolog történt vele, de úgy ahogy sikerült talpra állnia. Segítőkész, a legjobbat hozza ki mindenkiből. Örülnék, ha ilyen magyar (vagy akármilyen) tanárom lenne. Persze a diákokat is nagyon szerettem. Krisz flegma, vezérkedik, de minél több időt tölt Annával, annál inkább előtör az értelmes énje. Praetor volt a kedvencem a srácok négyeséből. Nagyon okos, nem tökéletes, de ez teszi mégis azzá. Volt egy hulláma (kinek nincs?), a felszín alatt sokkal több érzelem van benne, mint azt az ember gondolná. Az egész könyvben Lille volt a kedvencem. Okos, művelt, értelmes, a kapcsolata az apjával olyan szívemelengető. Bettin kívül nem nagyon van jóban senkivel, és ő az egyetlen, aki a kezdetektől kedveli Annát. Kicsit úgy éreztem, hogy hasonlítunk, pár apróság kivételével (nincs titkos hódolóm, és nem írok, helyette olvasok a valóság helyett...), így egy kicsit talán a saját problémáimra is találtam megoldást.
Stílus: Nagyon könnyen és gyorsan olvasható, de nem lebutított. Ha nem felolvastam volna, biztos, hogy egy délután/este alatt elolvasom. A párbeszédek, az oltások viccesek, egy-egy közülük szállóige lett a szobában. Megint idézettel akartam kezdeni, de rájöttem, hogy gyakorlatilag az egész könyvet lemásolhatnám. Egy részletet viszont mégis megosztok veletek, mert ez még mindig itt kavarog a többi gondolat között: "Az állítólagos lábtörlőgyáros rálépett a perzsaszőnyegre. Az ő féltve őrzött perzsaszőnyegére..." Olyan, mintha az írónő nekem írta volna, bár lehet, hogy minden 16 éves így érez. Ez a legjobb magyar könyv, amit valaha olvastam, és szeretném megköszönni Lázár Ildikónak, hogy megírta, mert nemcsak a szereplők okosak ebben a műben, hanem az egész könyv.
Cím: Még a címe is okos. Lille apja kavicsoknak hívja a különleges embereket. Őket nehéz megtalálni, keresni kell, így olyan, mintha rejtőznének.
Borító: Kék. Ez már alapból plusz. Igazából nem sokat mond a cselekményről, a szereplőkre fókuszál, csakúgy, mint a könyv. És kék.
Ajánlom: 15-16-tól felfelé fiúknak, lányoknak. Nekünk segít a problémáinkat megoldani, vagy legalább elkezdeni megoldani, a felnőtteket megmosolyogtathatja, illetve Anna története érdekes lehet.
Elolvasnám-e újra? Ó, még szép. Legkésőbb nyáron sort akarok keríteni rá, mert azért más felolvasni, mint egyedül lenni a gondolataimmal. Meg amúgy is. Ez akárhány újraolvasást megérdemel.
Mi tetszett benne a legjobban? Lille és az apja kérdéses játéka. Az egyikük rákérdez egy személyre, és a másik csak úgy adhat nemleges választ, ha tudja kiről van szó és valami jellegzetes dolgot kell róla a válaszban mondani. Ezzel a játékkal rengeteget lehet tanulni, akaratlanul is.
Remélem tetszett a beszámolóm, és elkezdtek kutatni a kavicsok után. Ha ez a kis szösszenet felkeltette az érdeklődéseteket, ITT bővebben is olvashattok a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése