Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mint ígértem, itt is van a Füst és csont leánya sorozat második kötetének értékelése. (Kicsit hosszúra nyúlt az a hamarosan). Ezt csak akkor olvasd el, ha már olvastad a könyvet, mert nem vagyok olyan ügyes, hogy spoiler nélkül tudjak róla írni. De ha nem zavarnak, akkor örülök, hogy elolvasod. A kapcsolatom nem igazán változott a könyvvel, ezt talán valamivel lelkesebben kezdtem olvasni, tekintve, hogy tudtam, az első milyen jó volt.
A történet Prágában, Zuzana-val kezdődik. Halvány sejtelme sincs, merre lehet Karou, és eltökélt szándéka, hogy megkeresi. Ebben természetesen számít barátja támogatására. Mik minden feltétel nélkül belemegy.Komolyan mondom, az ő történetük az egyetlen boldog része a könyvnek.De erről majd később. Tehát felkerekednek és az üzenet alapján, amit Karou küldött, elindulnak megkeresni. Eközben ő meglehetősen elfoglalt új feltámasztói teendőivel, most, hogy Kénkő nincs. Thiago zaklatja, úgy állítja be, mintha nem, de igen. Az elején teljesen egyedül van, barátok nélkül, mert bár a táborban tudják, hogy ő Madrigal, nehéz elfogadniuk az emberi külsejét. Ziri, az utolsó kirin mégis kezd nyitni felé és összebarátkoznak. Aztán megérkezik Zuzana és Mik, kiderül, hogy Karou nem azért küldte azt az e-mail-t, hogy megtalálják, mégis ez a legboldogabb időszaka, amit a kimérákkal tölt. Természetesen a szeráfok sem maradhatnak ki a könyvből. Ők öldösik a kimérákat, Akivának azonban elege lesz ebből, és elhatározza, hogy megöli a császárt. Természetesen Liraz és Hazael segítenek neki. Valójában Jael, a császár testvére öli meg, de úgy ügyeskedik, hogy azt higgye mindenki, hogy Akiváék tették. Ők ezért (vagy hát, nemcsak ezért) elmennek Karou-hoz. Beszélnek egyet, elmennek, Thiago meg akarja ölni a kék hajú lányt, de (szerencsére) nem sikerül neki, ehelyett ő hal meg, de nagyon kis trükkös volt az írónő, mert senki nem tudja, hogy meghalt. A könyv majdnem-végén Zuzana felhívja Karou-t azzal, hogy szeráfok jöttek át egy portálon az emberi világba. Mert Razgutot feltétlenül életben kellett hagyni, igaz?!
Történet: Ezt a könyvet fájt olvasni. Nem mintha rossz lett volna,erről szó sincs, de annyian haltak meg és annyian szenvedtek, hogy konkrétan nekem fájt. Volt egy rész, amikor Ziri jött vissza a szeráftáborból, és olyan részletességgel olvashattam azt, hogyan kínozták, hogy meg kellett állnom és jó pár mély lélegzetet vennem. Az egész könyvben így van. Egész falvakat gyilkolnak le. Egy szeráfok által lemészárolt falu, egy kimérák által lemészárolt szeráf tábor. Vártam, mikor kezd el folyni a vér a könyv gerincéből. Szerencsére Akiva észhez tért, és próbálta menekíteni a kimérákat. Azért nem az egész könyv ilyen, kapunk egy aprócska boldogság-morzsát. Zuzana és Mik annyira aranyosak, hogy iciri-picirit ellensúlyozta azt a rengeteg szörnyűséget. Ami azt illeti, teljesen jól elvagyok a befejezéssel. Szerettem, ahogy megmenekítettek sok mindenkit, és úgy ért véget a kötet, hogy Karou és Akiva a barlang két pontjából egymás szemébe néz.
Szereplők: Új kedvenc szereplőm van, mégpedig Zuzana. Olyan tündéri, de kitartó és elszánt. Annyira aranyos volt, ahogy Mik felhozta a házasságot,tetszik ez a három próba dolog. Ezenkívül vicces és nem is tudom, közel áll a szívemhez. Aztán ott van Mik. Jó barát, kicsit visszafogja Zuzana-t, de jó értelemben, szóval nem korlátozza, csak vigyáz rá. Nagyon remélem, hogy össze fognak házasodni. Ziri is hihetetlenül aranyos. Olyan fiatal és annyi szörnyűségen ment keresztül és most a Farkas testében van. Volt egy pont, ahol megfeledkeztem az Akiva-val kapcsolatos érzéseimről és azt akartam, hogy Ziri és Karou együtt legyenek. És akkor, mikor már nagyon-nagyon szerettem ezt az aranyos kis kirint, puff, vége, meghalt. Ez egy újabb olyan pont volt, ahol megálltam, letettem szépen a könyvet egy percre, és néztem ki bambán a fejemből, hogy mi a manó volt ez?! Aztán szerencsére (pff... szerencsére...) nem halt meg "csak" a Farkas testében él tovább. Karou-t rettenetesen sajnáltam. Az a rengeteg fájdalom elviselhetetlen, csodálom, hogy megmaradt ép eszénél. Thiago-t utáltam, mint a kihűlt sültkrumlit, viszont annak örültem, mikor felajánlotta a kékhajú csodának, hogy ő szolgáltatja a fájdalomtizedet. Jó volt még többet megtudni Liraz-ról, viszont Hazael-lel miért kellett ezt tenni? Tényleg szükség volt erre, komolyan? És Akiva. Mikor azt hitte, Karou halott... Mindkét főszereplőt nagyon sajnáltam és nagyon remélem, hogy megkapják a boldog befejezésüket. Akiva anyjának törzse szimpatikus, tetszik, hogy nem szívbajosak. Fú, a császárt de utáltam. Szörnyű volt olvasni, ahogy odavezették a lányt a palotához. Ha tehettem volna, én végeztem volna vele.
A történet Prágában, Zuzana-val kezdődik. Halvány sejtelme sincs, merre lehet Karou, és eltökélt szándéka, hogy megkeresi. Ebben természetesen számít barátja támogatására. Mik minden feltétel nélkül belemegy.Komolyan mondom, az ő történetük az egyetlen boldog része a könyvnek.De erről majd később. Tehát felkerekednek és az üzenet alapján, amit Karou küldött, elindulnak megkeresni. Eközben ő meglehetősen elfoglalt új feltámasztói teendőivel, most, hogy Kénkő nincs. Thiago zaklatja, úgy állítja be, mintha nem, de igen. Az elején teljesen egyedül van, barátok nélkül, mert bár a táborban tudják, hogy ő Madrigal, nehéz elfogadniuk az emberi külsejét. Ziri, az utolsó kirin mégis kezd nyitni felé és összebarátkoznak. Aztán megérkezik Zuzana és Mik, kiderül, hogy Karou nem azért küldte azt az e-mail-t, hogy megtalálják, mégis ez a legboldogabb időszaka, amit a kimérákkal tölt. Természetesen a szeráfok sem maradhatnak ki a könyvből. Ők öldösik a kimérákat, Akivának azonban elege lesz ebből, és elhatározza, hogy megöli a császárt. Természetesen Liraz és Hazael segítenek neki. Valójában Jael, a császár testvére öli meg, de úgy ügyeskedik, hogy azt higgye mindenki, hogy Akiváék tették. Ők ezért (vagy hát, nemcsak ezért) elmennek Karou-hoz. Beszélnek egyet, elmennek, Thiago meg akarja ölni a kék hajú lányt, de (szerencsére) nem sikerül neki, ehelyett ő hal meg, de nagyon kis trükkös volt az írónő, mert senki nem tudja, hogy meghalt. A könyv majdnem-végén Zuzana felhívja Karou-t azzal, hogy szeráfok jöttek át egy portálon az emberi világba. Mert Razgutot feltétlenül életben kellett hagyni, igaz?!
Történet: Ezt a könyvet fájt olvasni. Nem mintha rossz lett volna,erről szó sincs, de annyian haltak meg és annyian szenvedtek, hogy konkrétan nekem fájt. Volt egy rész, amikor Ziri jött vissza a szeráftáborból, és olyan részletességgel olvashattam azt, hogyan kínozták, hogy meg kellett állnom és jó pár mély lélegzetet vennem. Az egész könyvben így van. Egész falvakat gyilkolnak le. Egy szeráfok által lemészárolt falu, egy kimérák által lemészárolt szeráf tábor. Vártam, mikor kezd el folyni a vér a könyv gerincéből. Szerencsére Akiva észhez tért, és próbálta menekíteni a kimérákat. Azért nem az egész könyv ilyen, kapunk egy aprócska boldogság-morzsát. Zuzana és Mik annyira aranyosak, hogy iciri-picirit ellensúlyozta azt a rengeteg szörnyűséget. Ami azt illeti, teljesen jól elvagyok a befejezéssel. Szerettem, ahogy megmenekítettek sok mindenkit, és úgy ért véget a kötet, hogy Karou és Akiva a barlang két pontjából egymás szemébe néz.
Szereplők: Új kedvenc szereplőm van, mégpedig Zuzana. Olyan tündéri, de kitartó és elszánt. Annyira aranyos volt, ahogy Mik felhozta a házasságot,tetszik ez a három próba dolog. Ezenkívül vicces és nem is tudom, közel áll a szívemhez. Aztán ott van Mik. Jó barát, kicsit visszafogja Zuzana-t, de jó értelemben, szóval nem korlátozza, csak vigyáz rá. Nagyon remélem, hogy össze fognak házasodni. Ziri is hihetetlenül aranyos. Olyan fiatal és annyi szörnyűségen ment keresztül és most a Farkas testében van. Volt egy pont, ahol megfeledkeztem az Akiva-val kapcsolatos érzéseimről és azt akartam, hogy Ziri és Karou együtt legyenek. És akkor, mikor már nagyon-nagyon szerettem ezt az aranyos kis kirint, puff, vége, meghalt. Ez egy újabb olyan pont volt, ahol megálltam, letettem szépen a könyvet egy percre, és néztem ki bambán a fejemből, hogy mi a manó volt ez?! Aztán szerencsére (pff... szerencsére...) nem halt meg "csak" a Farkas testében él tovább. Karou-t rettenetesen sajnáltam. Az a rengeteg fájdalom elviselhetetlen, csodálom, hogy megmaradt ép eszénél. Thiago-t utáltam, mint a kihűlt sültkrumlit, viszont annak örültem, mikor felajánlotta a kékhajú csodának, hogy ő szolgáltatja a fájdalomtizedet. Jó volt még többet megtudni Liraz-ról, viszont Hazael-lel miért kellett ezt tenni? Tényleg szükség volt erre, komolyan? És Akiva. Mikor azt hitte, Karou halott... Mindkét főszereplőt nagyon sajnáltam és nagyon remélem, hogy megkapják a boldog befejezésüket. Akiva anyjának törzse szimpatikus, tetszik, hogy nem szívbajosak. Fú, a császárt de utáltam. Szörnyű volt olvasni, ahogy odavezették a lányt a palotához. Ha tehettem volna, én végeztem volna vele.
Stílus: Nagyon szeretem, ahogy Laini Taylor ír. Fantasztikus világot alkotott, tele részletesen kidolgozott karakterekkel. A váltott nézőpont szintén tetszett.
Cím: Pontosan kifejezi, miről szól a könyv. Vér - rengeteg öldöklés, csillagfény - az angyalok ragyogása.
Borító: Gyönyörű. Be kell vallanom, jobban tetszik, mint az első részé, annak ellenére, hogy az első kék. Egy dolog azonban nagyon felbosszantott. Nem illenek össze. Az első kemény borítós, míg ez puha, és 1-2 centivel szélesebb/magasabb, mint a második. Ilyet. Nem. Csinálunk. Tudom, az a fontos, ami benne van, de nagyon irritál így a könyvespolcomon.
Ajánlom: Aki olvasta az első részt, annak gyanítom nem kell mondanom, hogy kötelező. Viszont csak akkor, ha megvan hozzá a kellő hangulatod, és felkészültél arra a rengeteg halálra, ami ebben a kötetben vár rád.
Elolvasnám a következő részt? Nem is kérdés. Az is benne van a pakliban, hogy ha beláthatatlan időn belül jelenik meg magyarul, akkor nekiállok angolul.
Kiméra, angyal vagy ember lennék? Azt hiszem, leginkább kiméra. Ember nem, mert most jöttek az egyáltalán nem kedves és aranyos angyalok, angyal szintén nem, Jael miatt. A kimérákat még fel is támasztják, ha időben begyűjtik a lelkét, szóval ez tűnik a legbiztosabbnak.
Remélem hasznos volt a beszámolóm és nektek is kiszáradnak a könnycsatornátok olvasás közben. Ha érdekel a könyv ITT bővebben olvashatsz róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése