Helló Hölgyek, Urak Gabi vagyok és ma egy igen érdekes könyvről lesz szó. Az egyik barátnőmtől kaptam szülinapomra (ami mellesleg novemberben volt... végül is, vártak ennél többet is könyvek, hogy a kezembe vegyem őket...) és végre márciusban elolvastam. Emberek, ez a könyv elképesztő. Tudjátok, vannak azok a dolgok, amik már annyira rosszak, hogy már jók. Na, ez is ebbe a kategóriába tartozik.
A történetet szerint egy tizenhat éves lány, Meghan gondolatain keresztül követhetjük. Szerencsétlennek a hatodik születésnapján eltűnt az apja. Az anyja újraházasodott, egy új gyerek is lett a családban. A szülők nem igazán foglalkoznak Meghan-nel, az öccse viszont mindig aranyos vele. De mit várunk egy 4 éves kisgyerektől? Mindegy... A lány természetesen tökéletesen néz ki, ennek ellenére csak egy barátja van. A 16. születésnapjával indul a történet, ami persze borzalmasan telik. A nap folyamán több igen fontos felfedezést tesz: a haverja Puck, a Szentivánéji álomból, illetve hogy az öccsét elcserélték egy váltott gyerekre. Elhatározza, hogy elmegy Sohaföldre, hogy megmentse. El is indul, ráébred, hogy az egész eddigi élete hazugság volt, találkozik az ellenséges udvar hercegével. Összefut egy macskával is, akit Kacornak hívnak, tud beszélni, és eltűnik, ha úgy akarja. Ők így négyen (a leány, Ash, a herceg, Puck és Kacor) elindulnak megkeresni a kisgyereket, akit a gonosz kis vastündérek raboltak el. Vajon meg tudják menteni? Vajon sikerül épségben hazaérniük? Vajon 10-es skálán mennyire kiszámítható a történet? (Egyáltalán nem, olyan eredeti, mint minden ebben a könyvben...)
Történet: Egy hatalmas kliséhalmaz. Azt hiszed, hogy valami új lesz, valami más, valami eredeti, majd szomorúan rájössz, mekkorát tévedtél. Ez a könyv nevetségesen kiszámítható. Vannak benne fordulatok, nem mondom, hogy nincsenek, de én azokat a csavarokat szeretem, amikről nem tudom, hogy jönnek. Nemcsak kiszámítható, de minden logikát nélkülöz. Fel nem foghatom, miért akarja MINDENKI ezt a csajt. Oké, a király lánya, nem is olyan csúnya, de én meghalnék mellette az száz. Nem hiszem el, hogy a Vaskirály azután, hogy 16 éven keresztül nézte ennek a lánynak a szerencsétlenkedését, még mindig feleségül akarja venni. Én biztos agybajt kapnék tőle nagyjából a harmadik másodpercben. És ha ez nem lenne elég, egy kezemen meg tudom számolni, hány eredeti elemet olvastam benne. Az írónő fogta a Szentivánéji álmot, kiszedte a szereplőket, adott melléjük gonoszokat, az Árnyudvart, Vasudvart (aminek a neve amúgy nem ismerős egy másik trilógiából, csak úgy, véletlenül?), berakta őket Sohaországba, ja nem, elnézést, Sohaföldre. Mivel kellett egy beszélő állat is,és mi lenne jobb egy macskánál (?!), a macska is megjelenik az Alice Csodaországbanból, javítsatok ki, ha tévedek, de én nem tudok más macsekról, amelyikkel fán találkozott a főhős és egyszerűen köddé válik. A neve pedig Kacor, az már úgyis bevált másnak. Komolyan azt várom, hogy a végére csizmája meg kalapja is legyen. És mivel ez egy ifjúsági könyv, kell bele egy 16 év körüli szerencsétlen leány is. És szerelmi háromszög, az elképesztően fontos. Az volt a sokadik halálom olvasás közben. Mikor először találkozik Ash és Meghan, a srác meg akarja ölni. Ebből 300 oldalon belül akkor sem lesz egészséges szerelem, ha semmi más nem lenne a könyvben. Megmagyarázhatatlan. A leány meglátja félmeztelenül és máris beleszeret. Nem tudom, velem van-e a baj, de én nem kockás hasakba szoktam belehabarodni. A másik Puck. Mert, ugye, szerelmi háromszög. Nem tudom hány éven keresztül semmi jelét nem adta annak, hogy minimálisan is vonzódna a főszerencsétlenhez, erre mikor verekedésre kerül a sor, kér tőle egy szerencsecsókot. Nagyon butának tűnhetek ezután a bejegyzés után, de ez a könyv tele van számomra felfoghatatlan elemekkel. Szóval, a vastündérek azóta léteznek, mióta bűvészkedünk a vassal. Ők pusztítják Sohaföldet, illetve a többi tündér allergiás a vasra. Hát nem tragikus, hogy a technika megöli a tündéreket? Ez is annyira felhúzott. Nem lógok állandóan a telefonomon, se a számítógépen, hát még ha lógnék, milyen ideges lennék. A tündérmesék nem fognak eltűnni, csak azért, mert léteznek okostelefonok és Wi-Fi. Annyira az idegeimre tud menni, ha valaki bele akar halni abba, hogy fejlődik a technika. Valószínű a jövőben is lesznek olyan emberek, akik olvasni fognak a gyerekeiknek, ahelyett, hogy iPadot adjanak a kezébe. Hihetetlenül idegesített az egész könyv, még most is ideges vagyok.
Szereplők: Buták, logikátlanul viselkednek, idegesítőek, érthetetlenek. Talán Puck-ot meg a macskát bírtam legjobban, ami sajnálatos, mivel Puck-ot az utolsó nagyjából 100 oldalon nem is látjuk, a macska is eltünedezik folyton, így egy csapat eszetlent kell követni egy szerencsétlen gondolatain keresztül. A főszereplő annyira idegesítő, hogy az más művészet. Egy szimpla vállrándítással elintézte, hogy tündérek léteznek. Az már kicsit nehezebben ment le a torkán, hogy a király lánya, de ez is inkább dacból volt, mint akármi más. Ash is borzalmas. Ha meg akarja ölni, akkor tegye azt, ha szereti, akkor meg szeresse. Viszont ha csak úgy csinált, mintha szeretné, hát menjen a manóba, mert ezzel csak még több nyafogást zúdít a nyakamba. Oberon sem volt túl nagy kedvencem, sem Titánia. A Vaskirályról már leírtam, hogy az ő viselkedése szintén abszolút érthetetlen. A neve... A neve Masina. Én nem tudok egy ilyen névvel megáldott (megátkozott?) szereplőt komolyan venni. Meghanon egyáltalán nem fedezhető fel semmilyen fejlődés. A végén pontosan ugyanolyan buta, mint az elején.
Stílus: Nem kell túl sokat gondolkodni, miközben az ember gyereke olvassa. Van az a könyv, ami könnyen olvasható, szeretem is azokat, de azért ne legyen ennyire könnyű. Nem igazán szeretem, amikor a varázslat szó helyett akármi mást használnak. Na, itt minden egyes varázslat helyett ragyogást olvashattam. Annyira feszült lettem ettől, hogy a kislámpát is feltölthettem volna ennyi feszültséggel. És hogy a lánynak mindig ki kellett írni a nevét... Biztos nem volt meg a szószám, vagy valami.
Cím: Ígéretes, ez kétségtelen. Mikor először hallottam, biztos valami nagy vonzalmat érezhettem, ha ilyen sokáig velem maradt.
Borító: Az egyetlen nem idegesítő dolog ebben a könyvben. Ez játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy felkerült a kívánságlistámra. Nagyon tetszenek rajta ezek az indaszerű dolgok, a színek is jók, a lány is szép.
Ajánlom: Max 10-12 éves kislányoknak. Ők még talán élvezni is fogják.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem. Talán, ha már nem lesz mit olvasnom, akkor. De ilyen sosem lesz.
El fogom-e olvasni a következő részt? Pénzt biztosan nem fogok kiadni rá, de ha valaki ezt adná ajándékba, azzal meg tudnék barátkozni. Mert igaz, hogy annyit szidtam, hogy öröm lehetett olvasni, igaz, hogy ha egy szóval kellene jellemeznem, az a probléma lenne. Annyiszor másztam tőle falra, hogy izomlázam lett. Ez a könyv végtelenül gonosz, mert annak ellenére, hogy rengeteg agysejtemet elveszítettem olvasás közben, mégis érdekel, mi fog történni. A sok között, amiket nem értek, ez a legfelfoghatatlanabb. Itt a vég. Kíváncsi vagyok egy gonosz probléma folytatására. Mi jöhet még?
Van azért előnye, hogy elolvastam? Egy, de annak nagyon örülök. Elolvastam a Szentivánéji álmot, és nagyon-nagyon tetszett. Ez volt az első dráma, amit Shakespear-től olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.
Remélem tetszett a beszámolóm, ha esetleg érdekelne a könyv ITT olvashattok róla. Kérlek mondjátok, hogy nem vagyok az egyetlen, aki így érez ezzel a könyvvel kapcsolatban. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá,Gabi
Történet: Egy hatalmas kliséhalmaz. Azt hiszed, hogy valami új lesz, valami más, valami eredeti, majd szomorúan rájössz, mekkorát tévedtél. Ez a könyv nevetségesen kiszámítható. Vannak benne fordulatok, nem mondom, hogy nincsenek, de én azokat a csavarokat szeretem, amikről nem tudom, hogy jönnek. Nemcsak kiszámítható, de minden logikát nélkülöz. Fel nem foghatom, miért akarja MINDENKI ezt a csajt. Oké, a király lánya, nem is olyan csúnya, de én meghalnék mellette az száz. Nem hiszem el, hogy a Vaskirály azután, hogy 16 éven keresztül nézte ennek a lánynak a szerencsétlenkedését, még mindig feleségül akarja venni. Én biztos agybajt kapnék tőle nagyjából a harmadik másodpercben. És ha ez nem lenne elég, egy kezemen meg tudom számolni, hány eredeti elemet olvastam benne. Az írónő fogta a Szentivánéji álmot, kiszedte a szereplőket, adott melléjük gonoszokat, az Árnyudvart, Vasudvart (aminek a neve amúgy nem ismerős egy másik trilógiából, csak úgy, véletlenül?), berakta őket Sohaországba, ja nem, elnézést, Sohaföldre. Mivel kellett egy beszélő állat is,és mi lenne jobb egy macskánál (?!), a macska is megjelenik az Alice Csodaországbanból, javítsatok ki, ha tévedek, de én nem tudok más macsekról, amelyikkel fán találkozott a főhős és egyszerűen köddé válik. A neve pedig Kacor, az már úgyis bevált másnak. Komolyan azt várom, hogy a végére csizmája meg kalapja is legyen. És mivel ez egy ifjúsági könyv, kell bele egy 16 év körüli szerencsétlen leány is. És szerelmi háromszög, az elképesztően fontos. Az volt a sokadik halálom olvasás közben. Mikor először találkozik Ash és Meghan, a srác meg akarja ölni. Ebből 300 oldalon belül akkor sem lesz egészséges szerelem, ha semmi más nem lenne a könyvben. Megmagyarázhatatlan. A leány meglátja félmeztelenül és máris beleszeret. Nem tudom, velem van-e a baj, de én nem kockás hasakba szoktam belehabarodni. A másik Puck. Mert, ugye, szerelmi háromszög. Nem tudom hány éven keresztül semmi jelét nem adta annak, hogy minimálisan is vonzódna a főszerencsétlenhez, erre mikor verekedésre kerül a sor, kér tőle egy szerencsecsókot. Nagyon butának tűnhetek ezután a bejegyzés után, de ez a könyv tele van számomra felfoghatatlan elemekkel. Szóval, a vastündérek azóta léteznek, mióta bűvészkedünk a vassal. Ők pusztítják Sohaföldet, illetve a többi tündér allergiás a vasra. Hát nem tragikus, hogy a technika megöli a tündéreket? Ez is annyira felhúzott. Nem lógok állandóan a telefonomon, se a számítógépen, hát még ha lógnék, milyen ideges lennék. A tündérmesék nem fognak eltűnni, csak azért, mert léteznek okostelefonok és Wi-Fi. Annyira az idegeimre tud menni, ha valaki bele akar halni abba, hogy fejlődik a technika. Valószínű a jövőben is lesznek olyan emberek, akik olvasni fognak a gyerekeiknek, ahelyett, hogy iPadot adjanak a kezébe. Hihetetlenül idegesített az egész könyv, még most is ideges vagyok.
Szereplők: Buták, logikátlanul viselkednek, idegesítőek, érthetetlenek. Talán Puck-ot meg a macskát bírtam legjobban, ami sajnálatos, mivel Puck-ot az utolsó nagyjából 100 oldalon nem is látjuk, a macska is eltünedezik folyton, így egy csapat eszetlent kell követni egy szerencsétlen gondolatain keresztül. A főszereplő annyira idegesítő, hogy az más művészet. Egy szimpla vállrándítással elintézte, hogy tündérek léteznek. Az már kicsit nehezebben ment le a torkán, hogy a király lánya, de ez is inkább dacból volt, mint akármi más. Ash is borzalmas. Ha meg akarja ölni, akkor tegye azt, ha szereti, akkor meg szeresse. Viszont ha csak úgy csinált, mintha szeretné, hát menjen a manóba, mert ezzel csak még több nyafogást zúdít a nyakamba. Oberon sem volt túl nagy kedvencem, sem Titánia. A Vaskirályról már leírtam, hogy az ő viselkedése szintén abszolút érthetetlen. A neve... A neve Masina. Én nem tudok egy ilyen névvel megáldott (megátkozott?) szereplőt komolyan venni. Meghanon egyáltalán nem fedezhető fel semmilyen fejlődés. A végén pontosan ugyanolyan buta, mint az elején.
Stílus: Nem kell túl sokat gondolkodni, miközben az ember gyereke olvassa. Van az a könyv, ami könnyen olvasható, szeretem is azokat, de azért ne legyen ennyire könnyű. Nem igazán szeretem, amikor a varázslat szó helyett akármi mást használnak. Na, itt minden egyes varázslat helyett ragyogást olvashattam. Annyira feszült lettem ettől, hogy a kislámpát is feltölthettem volna ennyi feszültséggel. És hogy a lánynak mindig ki kellett írni a nevét... Biztos nem volt meg a szószám, vagy valami.
Cím: Ígéretes, ez kétségtelen. Mikor először hallottam, biztos valami nagy vonzalmat érezhettem, ha ilyen sokáig velem maradt.
Borító: Az egyetlen nem idegesítő dolog ebben a könyvben. Ez játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy felkerült a kívánságlistámra. Nagyon tetszenek rajta ezek az indaszerű dolgok, a színek is jók, a lány is szép.
Ajánlom: Max 10-12 éves kislányoknak. Ők még talán élvezni is fogják.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem. Talán, ha már nem lesz mit olvasnom, akkor. De ilyen sosem lesz.
El fogom-e olvasni a következő részt? Pénzt biztosan nem fogok kiadni rá, de ha valaki ezt adná ajándékba, azzal meg tudnék barátkozni. Mert igaz, hogy annyit szidtam, hogy öröm lehetett olvasni, igaz, hogy ha egy szóval kellene jellemeznem, az a probléma lenne. Annyiszor másztam tőle falra, hogy izomlázam lett. Ez a könyv végtelenül gonosz, mert annak ellenére, hogy rengeteg agysejtemet elveszítettem olvasás közben, mégis érdekel, mi fog történni. A sok között, amiket nem értek, ez a legfelfoghatatlanabb. Itt a vég. Kíváncsi vagyok egy gonosz probléma folytatására. Mi jöhet még?
Van azért előnye, hogy elolvastam? Egy, de annak nagyon örülök. Elolvastam a Szentivánéji álmot, és nagyon-nagyon tetszett. Ez volt az első dráma, amit Shakespear-től olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.
Remélem tetszett a beszámolóm, ha esetleg érdekelne a könyv ITT olvashattok róla. Kérlek mondjátok, hogy nem vagyok az egyetlen, aki így érez ezzel a könyvvel kapcsolatban. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá,Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése