molyok szerint: 3,4 csillag
szerintem: 1,5 csillag
A történetet Morgan, a nemsokára 16 éves lány meséli el nekünk. Az élete a lehető legjobb mederben folyik, minden tökéletes körülötte, a tanárok kedvence (bár ezt csak elmondásából tudjuk, a könyvben egyetlen tanár van, aki nem igazán kedveli), a barátja is tökéletes, minden szép és jó. A legnagyobb problémája, hogy milyen színű legyen a szalvéta a szülinapi buliján. Egészen addig, míg meg nem jelenik Pip, aki azt állítja, hogy Cameron (a tökéletes barát) tündér, és egész Másfölde őt akarja, mert ő a trónörökös. Egy hetük van kitalálni, hogyan tudnák itt tartani a srácot. Vajon sikerül nekik? Vagy nem tudják kijátszani a tündéreket? Vajon tudtam a végét?
Történet: Nem lenne annyira rossz. De, mégis. Nagyon nem tetszett. Kidolgozatlan volt, összecsapott, de legalább nem volt logikátlan. Morgan médium, és nem hiszem el, hogy sosem gondolkodott el azon, hogy miért tudja megmondani a jövőt. Pip annyit mondott neki, hogy bűbájos, de én mit kezdjek ezzel? Nekem ez nem mond túl sokat, ezt elmagyarázhatta volna az írónő. Nem volt egyáltalán izgalmas, bár lehet ez csak azért volt, mert tudtam, mi lesz a vége. Ez két dolog miatt volt: 1) meglehetősen kiszámítható volt, állandóan azt hajtogatták, hogy Cam milyen rosszul néz ki, csak annyi volt, hogy így meg úgy tervezték, hogy majd jól nálunk marad; 2) van egy olyan tulajdonságom, hogy nagyon jó a memóriám, így rengeteg mindent megjegyzek. Ennek következtében emlékeztem a végére, mert a barátnőm elmondta, hogy végződik. Fura, de ez az egyetlen dolog, ami tetszett. A vége. Mostanában valahogy nem visel meg annyira, sőt keresem azokat a könyveket, amik nem happy end-del végződnek. Lehet, hogy a Trónok Harca megacélozott. Ez kifejezetten jó volt, de sajnos semmi más.
Szereplők: Utálom a tündéreket. De nemcsak ebben a regényben, hanem mindegyiket (kivéve Felit, a Fairy Oak-ban, de ő az egyetlen kivétel). Igaz, az is előfordulhat, hogy nem találtam meg a megfelelő tündéres könyvet. Sajnálatos módon ebben a regényben nemcsak a tündérek voltak ellneszenvesek, hanem mindenki más is. Morgan végtelenül idegesítő, teljességgel szerethetetlen, buta, önző, nagyképű, borzalmas. Már az első oldalon nagyon szívesen fejbe vágtam volna, de nem tehettem, mert a vonatokon nem szabad verekedni. Cameron tökéletes amerikai álomfiú, focizik, jól néz ki, valamint gyerekkora óta ismeri Morgan-t. Ennyi. Ja, és nő két szárny a hátán, megy össze, de ezt senki nem veszi észre. Őt talán nem gyűlöltem annyira, mint a főhősnőnket, végül is, annyira nem rossz srác, hazament és tette a kötelességét. Bár ha egy olyan lány lenne a barátnőm, mint Morgan, én sem akarnék itt maradni. Dawn-t, akit azért küldtek, hogy visszavigye Cam-et, teljesen meg lehet érteni. Az a dolga, hogy hazavigye a srácot, az élete függ ettől. A legszerethetőbb talán Pip volt. Ő kis kedves, aranyos, nincs elszállva magától, még akkor sem, mikor átalakul a tökéletes álomfiúvá. Az a bajom a szereplőkel, hogy nincsenek kidolgozva rendesen. Valahogy nem sikerült az írónőnek olyan karaktereket írnia, akikhez kötődik az ember, vagy utálom őket, vagy teljesen közömbösek.
Stílus: Még valami, ami nem tetszett. Annyira egyszerű volt, és nagyon nagyon nagyon idegesítő módon fogalmazta meg a szerző Morgan gondolatait. Nem tudom, hogy akkor is ilyen kellemetlen lett volna olvasni, ha esetleg, véletlenül tetszik a stílusa. Az viszont tény, hogy nem kellett sokat gondolkodni rajta, ami az egész napos tanulás után nem volt hátrány.
Cím: A kevés dolog közül az egyik, ami tetszett. Az angol címe (Fairy Tale) még jobban is hangzik nekem, mint a magyar. Amikor kivettem a könyvtárból, talán még vonzott is, hogy tündéres, akkor még nem tudtam, hogy ki nem állhatom őket.
Borító: Nem csúnya, de a külföldi borítók szerintem szebbek. Az amerikai borítón a szárnyak simán elmennek tündérszárnynak is, sőt, inkább annak, mint lepkének, a magyaron lévő lepkéből nem biztos, hogy tudnék tündért varázsolni.
Ajánlom: 12-13 éves lányoknak talán, ők esetleg élvezhetik (az osztálytársam példája a lapján), de efölött szerintem nem lelnék benne örömüket (saját tapasztalat). Esetleg ha valami olyat szeretnél olvasni, amin egy grammot nem kell gondolkodni, és utána a falhoz vághatod, hát akkor ez a te könyved.
Újra el fogom olvasni? Nem. Nagy valószínűséggel soha az életben többször a kezembe nem veszem ezt a könyvet.
Szeretnék saját példányt? Az alapján,amit eddig írtam? Igen, persze, minden álmom. (Nem.)
Remélem nem bántottam meg senkit azzal, hogy nem minden embernek ugyanazok a könyvek tetszenek. Nem tehetek róla, ez van. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
