A kedvenc őszi könyveimmel akartam kezdeni, majd rájöttem, hogy nem kötök könyveket külön évszakokhoz, azt olvasom, ami éppen jön, de azért sikerült találnom párat, amit az év ezen szakában valóban más hangulatú lehet olvasni.
1. Elisabetta Gnone - Flox őszi bolondságai
Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy ez mit keres itt a listán. A Fairy Oak sorozat kiegészítő kötet szerűsége, és igazából elég, ha az ember olvasta az eredeti trilógiát, mert a másik négy teljesen különálló történet.
2. Neil Gaiman - Coraline és Sosehol
Ezekről is az ősz jut eszembe, a Coraline-ról konkrétan halloween. A Soseholban is vanvalami, ami nekem őszt kiált.
3. Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Hogy az irodalomnál maradjunk, a következő a kedvenc őszi versem. Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című költeménye. Valójában nem is olyan régóta ismerem, a Kávészünet együttes jóvoltából, akik nagyon királyul feldolgozták, de azóta igen szép helyet foglal el a szívemben. Fel nem foghatom, hogy maradt ez ki eddig az életemből. (esetleg, aki nem ismerné, és kíváncsi rá, de nem akarja megkeresni, a bejegyzés végére leírtam)
A filmeknél hasonló a helyzet, csak még durvábban nem kötöm évszakhoz, amit nézek, szóval a Grincset lazán megnézem nyár közepén a forróságban, mit állít meg engem, hogy a képernyőn -10 fok van? Ja, és horrort duplán annyira nem nézek, mint amennyire nem olvasok. De a kedvencem, azt hiszem Az Álmosvölgy legendája és az Alice Csodaországban (2010-es feldolgozás). Őszintén, meg sem lepődöm, hogy mind a kettőt Tim Burton rendezte, és Johnny Depp is játszik bennük. A kedvenc rendezőm és az egyik kedvenc színészem. Az Alice-t igazából bármikor bárhol bárhányszor megnézném, a másik viszont tényleg őszi, sötét, tele varázslattal, boszorkákkal és egy fejnélküli emberrel.
Az utolsó kategória pedig a zene. Én mindent elhallgatok, de komolyan. A rock-tól a jazz-en át a klasszikusig, mindent. Ősszel viszont szeretek lassú dalokat hallgatni, például Passenger-t vagy az Of Monsters and Men. Jelenleg a kedvenc dalom, azt hiszem, Passenger Young as the morning, old as the sea című száma a kedvencem, de igazából minden dalt szeretek erről az albumról.
Vicceltem, még egy kategóriám van, mégpedig hogy általában mit szeretek az őszben. Először is azt, hogy van. Aztán az sem utolsó, mikor a Dunán a mindenféle színű levelű fák között kenuzol. Aztán az is csodálatos, mikor kint szakad az eső és kint állsz a teraszon és nézed, ahogy villámok cikáznak az égen. Vagy egyszerűen fogsz egy plédet, egy bögre finom teát, egy jó könyvet és nem csinálsz semmit egész nap, csak olvasol. Meg az sem annyira rossz, hogy ősszel van a szülinapom.
Szerintem az ősz a legfantasztikusabb évszak a színeivel, az időjárásával, a hangulatával. Még a sulikezdés sem bántja a csőröm.
Remélem tetszett ez a kis áradozásom az őszről. Ha van kedvetek, bátran írjátok le a kommentekbe, Ti mit szerettek vagy éppen nem szerettek ebben az évszakban. Kíváncsi vagyok rátok. És ígérem, nemsokára visszatérek a könyvértékelésekhez, de szeretem az olyan bejegyzéseket, amiből egy kicsit jobban megismeritek azt a lányt, aki bizonytalan időközönként rátok zúdítja a gondolatait. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
A vers:
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
–
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése