Tényleg a felnőttek Harry Pottere? | Lev Grossman - A varázslók (A varázslók-trilógia #1) *mini-könyvklub*

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és hé, megint eltelt két hónap úgy, hogy nem adtam életjelet magamról. Upszi... Na mindegy, ma nem azért vagyunk itt, hogy a magyarázkodásomat hallgassuk, meg hogy mi minden történt velem, bár arra is sort kerítek (remélhetőleg) hamarosan. Nem, azért gyűltünk ma itt össze, hogy megosszam veletek, szerintem miért nem a bejegyzés címében olvasható kérdésre a válasz. Kezdjük hát. Ja, meg persze ez a havi Mini-könyvklubos választás, és gondoltam kicsit összeszedem magam, ha már az előző fordulóban csak olvasni sikerült, de értékelés nem született.

A könyvet már ismertem, illetve hallottam róla, és gondolkodtam is, hogy valamikor elolvasom, de nem voltam annyira rákattanva, hogy hű, nekem ez most kell. Az adaptációjáról is tudtam, az egyik barátnőm kezdte nézni már egy ideje, és mondta, hogy kezdjem el, de előbb el akartam olvasni, ezért a könyvtárból vettem ki és milyen jól is tettem. Enyhén nagyot csalódtam benne, még úgy is, hogy nem is voltak nagyon magasak az elvárásaim. Előre is elnézést kérek, de spoilerezni fogok, mert nem nagyon tudom másképp leírni a gondolataimat.

Molyok szerint: 3,45 csillag

Szerintem: 2 csillag

A történetünk egy Quentin nevű a könyv elején 17 éves srácról szól, akiről kiderül, hogy varázsló. Bekerül Varázskapuba (a legközelebbi varázssuli), szerez magának pár barátot, barátnőt,  kiderül, hogy a világ, amiről gyerekkora óta olvasott, valós. Ja, meg van egy Fenevadnak nevezett dolog is, ami valamiért ki akarja nyírni.

Történet: Izgalmasnak hangzik, nem? De. Izgalmas volt? Sajnos nem. Legalábbis számomra. Minden érdekesebbnek tűnt, miközben olvastam, többször el is aludtam fölötte. Semmi nem történik az ég világon. Egy retkes varázslóiskolába jár, és nagyjából 200 oldal alatt elvégzi az öt ott töltendő évet. Durván minden évnek egy érdekesebb mozzanata volt, na hagyjanak már. Aztán ott van a Fenevad is. Megjelenik a 128. oldalon, beijeszti a népet és konkrétan a 389. oldalig két szót ha hallunk róla, majd a 401. oldalon megszűnik. Kösz, most azért kellett volna izgulnom, hogy ne ölje meg őket az a valami, amiről 10 oldalba tömörítve kaptam meg az információt, egyetlen hullámban? Nem igazán. UN-CSI. Az első érdekes dolog a 269. oldal környékén történik, ami túl van a könyv felén. És amúgy meg Fillory (ami minden gyerek kedvenc könyve) enyhén Narniaszerű volt. A könyvben órán meg szekrényen keresztül jutnak át. Ismerős... Ja, és az idő is természetesen máshogy telik, mert miért ne. Ja, és nem értem, Julia mit keresett ott a végén. Mármint minek, hogy találták meg egymást? Miért?

Szereplők: Imádtam őket. Nem. Kezdjük Quentinnel. Életképtelen, szerencsétlen agyalágyult. Elvileg hipermagas IQ-ja van, mégsem látszik. Elvégzi az iskolát, és beáll hivatásos alkoholistának, mert ó, mi értelme van az életnek? Egy átkozott varázsló vagy, kezdj már magaddal valamit, te idióta! Bár lehet, hogy az a sok alkohol kinyírta az agysejtjeit... A másik. Megcsalja a barátnőjét és meglepődött, hogy már nem csókolgatja olyan nagyon lelkesen. Mégis mi a halált várt?! Fú! Meg még neki áll feljebb, mikor a csaj is lefekszik valaki mással. Nem mondom, hogy ez a jó megoldás erre, de akkor sincs az, hogy ő tehet valamit, a lány meg csendben tűri. És az nem mentség, hogy nem volt magánál, mert full részegek voltak. Amúgy is hihetetlenül idegesítőek a gondolatai, még így is, hogy nem E/1-ben olvastam. 22-24 év körül van a könyv végére, de még akkor is úgy viselkedik, mint egy ötéves. Kit nem szerettem még? Hát, kb senkit, Josh, Janet, Penny, rettenetesek. Főleg Penny, mikor Fillory-ban vannak, akkor mondjuk én is felpofoztam volna, Quentinnel együtt. Alice még tűrhető, nagyjából és Eliotot sem ütném agyon bottal (de lehet, hogy ebben befolyásolt a sorozat, ahol bírtam). A kos meg... Parázs, fantasztikus... Úristen, hogy lehet ennyi hülye szereplőt összeírni??

Stílus: Nem segít. Azt hiszem, egy unalmas történetet megmenthet az, ha szép vagy könnyed, könnyen olvasható, de ez, ez nem. Nem találtam benne semmi különlegeset, nem tetszett, és mint már említettem, nem esett nehezemre elaludni fölötte, egyáltalán nem segített fenntartani az érdeklődésemet.

Cím: Háttérsztori: Quentin kap egy könyvet, ami a 6. Fillory kötet (eredetileg 5-öt adtak ki), aminek a címe: The Magicians, ami egyezik is az angol címmel, de mi természetesen miért is ne kevernénk dolgokat és neveznénk a könyvet, amit mi tartunk a kezünkben,  A varázslók-nak, a kötetet, amit Quentin kap pedig A mágusok-nak? Hát nem teljesen logikus?

Amerikai borító

Borító: Oké, azt el kell ismernem, hogy ez a része tényleg szépre sikerült. Különösképp, ez egy olyan alkalom, mikor a magyar borító jobban tetszik, mint az eredeti. Bár mérges vagyok kicsit, mert megtéveszti azt az olvasót, aki borító alapján ítél (tehát mindenkit, mert valljuk be, könnyebben engedünk egy szép borító csábításának), hogy a szép fedőlap jó történetet takar. Ó, és a gerince is nagyon tetszik.

Ajánlom: Fogalmam sincs, ki élvezné, de nem akarom azt mondani, hogy senkinek, mert kicsit rosszul érzem magam, hogy ennyire lehordom, szóval arra jutottam, hogy azt mondom, ha nagyon nincs mit olvasnod, akkor vedd ki a könyvtárból, kérd kölcsön valakitől vagy valami ilyen módon szerezd meg, így ha tetszik, király, ha nem, akkor pedig vissza tudod vinni, hátha valaki más élvezni tudja. Egyébként adult fantasy, szóval szerintem 17+ korosztály lazán olvashatja (én is 17 évesen olvastam).

Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem. Viszont azt olvastam, hogy a második rész jobb, mint ez, úgyhogy mikor legutóbb a könyvtárban voltam, ki is vettem és itt vár a polcomon.

Milyen a sorozat? Kilométerekkel jobb, mint a könyv, de igazából ezen nem nagyon lepődtem meg, mert velem úgy szokott lenni, hogy ha egy könyvből sorozatot és nem filmet készítenek, sokkal jobban szeretem nézni, mint olvasni. Sokkal izgalmasabb volt, az is sokat dobott rajta, hogy nemcsak Q és csapata történetét követhettük, hanem Juliát is. Nem akkor kezdtem el, mikor befejeztem a könyvet, hanem motivációként, hogy folytassam a könyvet, viszont nagyjából a harmadik részben van olyan információ, ami a könyvnek a felénél. Egyébként nem nagyon hasonlítanak egymásra, megtalálhatók a sorozatban a könyvbeli elemek, viszont más sorrendben, néha rendesen átalakítva. A szereplők is teljesen mások. Például senkit nem utáltam nagyon, kivéve Alice-t. Eliot volt a kedvencem, szerintem őt jól eltalálták. Azt sem bántam, hogy kihagytak embereket, meg hogy Penny-nek adtak egy barátnőt. Az időmúlása is fordítva van, ami amúgy sokkal barátságosabb, mert egyszerűbb, hogy ha oda akarok menni, akkor ott nem telik nagyon az idő. Külön tetszett, hogy van egy könyvtár, és ott először a könyvtáros asszony Penny-t William-nak szólítja, Margo-t (aki a könyvben Janet) Janet-nek. Nem mondom, hogy a kedvenc sorozatom, de 4 nap alatt megnéztem a két évadot, és kíváncsian várom a következőt.

Szóval nem, nem gondolnám, hogy ez a könyv a felnőttek HP-ja lenne, bár nem vagyok felnőtt (még), de úgy gondolom, azt meg tudom állapítani, hogy tévedett, aki ezt mondta. Mert ez a mű unalmas és nem is nagyon szól semmiről.

Remélem senkit nem sértettem meg a gondolataimmal, érzéseimmel, ha mégis, hát... Bocs? Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi