Helló mindenki! Gabi vagyok és ma a régi intrót használom (well, egy naprakészebb változatát), mert egy könyvértékeléssel van dolgunk. Bizony, nem csalás, nem ámítás. Hazudni nem fogok, nem teljesen olyan, mint az előzőek, most nem írtam le a kis füzetecskémbe, ez teljesen spontán jött, mert ahogy a cím is mutatja, eredetileg molyra készültem írni, de oda nincs pofám kisregényt írni. Ide meg, hát, ez az enyém, szóval azt csinálok, amit nem szégyellek. (egy részét már megírtam, szóval lehet, kicsit fura lesz, de just go with it ;))
Oké, kellőképpen volt időm minden mondandómat elfelejteni. De azért próbáljuk meg.
Kezdésnek szeretném leszögezni, hogy nem tiszteletlenségnek szánok semmit, amit leírok és ha valaki nem ért egyet a véleményemmel, tök oké, mindenki élheti tovább az életét. Bár azt hogy nem jövök idegbe, nem tudom megígérni.
Szóval az értékelés.
Először a negatívumok, mert jobb pozitív felhanggal befejezni a dolgot.
A szereplők.
Caroline. Az az asszony. Még sosem voltam 35 éves és lehet, hogy téveszméim vannak, de szerintem egy 35 éves ember ennél érettebben viselkedik. Meg úgy az egész karakterének a könyv vége felé tudtam nevet adni (azon kívül, hogy nem korának megfelelpen viselkedik szerintem): az oroszok felesleges emberéhez hasonlít. Bár persze az is előfordulhat, hogy rosszul emlékszem rájuk, nekem nincs irodalomtanári diplomám, amit múgy sem használok, mert asszisztensként dolgozok egy női magazinnál, de ja, ezt éreztem. Képtelen határozottan fellépni, Bennel ugyanúgy nem képes szakítani, mint a cigiről leszokni. Ha már itt tartunk. Az a kapcsolat. Teljesen kiégtem. Egyrészt nem vágom, Ben mit nem ért azon, hogy ha Caroline szakított vele, az azt jelenti, hogy szakítottak, de Caroline sem ártatlan ám, ha képes lenne határozott lenni és rendesen kommunikálni, akkor esetleg nem lenne ilyen problémája. Meg amúgy azt sem tudom elhinni, hogy a szex annyira fontos/jó lett volna, hogy képtelen meglenni nélküle. Az életképtelenje.
De ami a legjobban fel...hmm...hergelt, hát az a !!!!!!!!!!!SPOILER!!!!!!!!!!!!! megcsalás volt. Nem hiszem el. Konkrétan fel nem bírom fogni, mi viszi rá az embert. Nemcsak Caro-t meg Tomot, úgy általában. Pedig annyira könnyű kihagyni. Esküszöm, azt is szívesebben olvasom, ha valaki szenved, hogy nem lehetnek együtt, mint hogy megcsalásról kelljen. És még akkor a csajnak áll feljebb, hogy mikor Wanda megjön, Tom (A BARÁTNŐJE ELŐTT) nem ugyanúgy viselkedik vele, mint amikor az ágyban voltak. Yezus fuck, agysejtek nem jutottak. Nem mintha Tomra nem lennék ugyanolyan mérges. Őt is fejbekólintottam volna !!!!!!!!!!!SPOILER VÉGE!!!!!!!!!!!!! De a kedvencem, hogy három nap alatt szerettek halálosan egymásba... miss me with that bullshit.
Meg a másik kedvencem még az elején volt, mikor késett, amit "megérdemelt" (????) mert eddig mindig ő volt az első az irodában. Én vagyok hülye, vagy egy munkahelyről tényleg nem késik az ember? Amennyire tudom, nem úgy működik, hogy 10 nem-késés után jár 5 perc késés. Persze még kis fiatalka vagyok, honnan is tudhatnám...
Meg ez a nő annyira ítélkező és előítéletes, hogy azt tanítani lehetne (bár nem biztos, hogy kéne is), képek alapján úgy el tudja dönteni, hogy egy ember milyen, egyszerűen csodálatos. Sekélyes, határozatlan és döntésképtelen.
Meg (és ez már talán az utolsó dolog róla) nem bírom, hogy a férfiak körül forog az élete. Agyam eldobom. Ott van Barcelona-ban (úgy, hogy eddig a legmesszebb, ahova ment, Cornwall volt, még tizennégy éves korában az édesanyjával) és ahelyett, hogy élvezné, itt rí nekem, hogy jaj, a társkeresős férfiak mennyire szerencsétlenek (amúgy mégis mit várt, de úgy őszintén) és Tom is "csak egy epizód az életében". Amivel amúgy furán egyik pillanatban tisztában van, a másikban meg átsírja miatta a napot. Válassz!!! Szóval ja, szerintem több van az életben, mint hogy férfiak elismerését keressük meg hogy az élet legmagasabb pontja, ha fog egy jól kinéző, diplomás (mert ha nincs papír, nyilván nem lehet ember intelligens, jófej, kedves, nagylelkű stb, egyértelmű, ezt már az óvodában megtanulja minden lány) férfit és onnan már nincs tovább. Mármint, oké, nem azt mondom, hogy azzal van a baj, hogy valaki párkapcsolatot szeretne, nem vagyok hülye, de hogy annyi legyen a kritérium, hogy valaki jól nézzen ki és legyen egy papírja... Mármint, ízlések és pofonok, de szerintem ez inkább pofon...
A másik: Tom nélkül rossz lett volna a vakáció (nem "nem lett volna ilyen jó", konkrétan rossz lett volna). Meg szeretném ragadni az alkalmat arra, hogy mindenkinek felhívjam a figyelmét arra, hogy rohadt 35 éves és egy új országban/városban van, új kultúrával találkozik, 35 éves (már mondtam?) és nem tudna 5 napot magában eltölteni. Önállóság much?
Ja, meg a blog. Bár arról csak annyi mondanivalóm van, lehet, hogy azért nem megy annyira, mert nem szívvel-lélekkel csinálja. De ez csak egy tipp. Meg a kaják felét nem is ismeri, de go off i guess.
Meg azt mondja, nem akar összejönni senkivel Spanyolországban, mert nem a távkapcsolatos típus, a könyv végén meg boldogan megy a reptérre (vagy valam hasonló) hogy 3 napot együtt töltsön Tommal. Azért mindennek van határa.
oké, next.
Tom. Találtam egy széket, a fejéhez vágnám. De úgy igazán. És Carlos még azt meri mondani, hogy tisztességes ember. Hát hol? Melyik univerzumban? Teljesen használhatatlan. És tényleg, nála is csak azt tudom elmondani, hogy a megcsalás undorító.
A randipartnerek.
Javier egy zseni, imádom a csalókat (vagyis olvasni róluk) és tök szívesen olvasnék mondjuk arról, hogy űzi a bizniszt és egyszer véletlenül beleszeret az egyik nőbe, akit meg kéne kopasztania (vagy férfiba, ki vagyok én, hogy tudjam, kihez vonzódik). De nem, itt csak annyit kapunk belőle, hogy Caroline az első randiján elkölt egy csomó pénzt.
A második az erőszakos csávó volt. Ehh. Nagy kaland.
A táncossal nem vágtam, mi baj volt, emberek már jól sem érezhetik magukat? Mert szerintem tök jó kiugrálni magát az embernek. De megint csak ízlések és pofonok. De két másodperccel előtte meg Caroline azt mondta, mindent ki akar próbálni. Ezt rakja össze nekem valaki!
A negyedik csávó nem ivott (mert az alkoholtól elálmosodik) és vegán volt, a következtetés? Se-lej-tes. Én meg ülök a könyv fölött, hogy wtf. Hogy ki mikor és miért gondolta, hogy oké ez? A High School Musical első részéből szeretném idézni a "NO NO NO NO" sort. Úgy gondolom, pont ideillik.
Az ötödik meg családon belüli erőszak áldozata, ami. Azta. Csak így. Csak úgy odadobva. K.
Lizzy-t sem szerettem, szintén megcsalás miatt, Miss J mintha egy rossz Anna Wintour utánzat akart volna lenni. Ben bolond, Carlos semleges, más meg nem volt, akire emlékeznék.
A koncepció.
Nem olvastam a fülszöveget, így a társkereső aspektus meglepetésként ért, de ahogy kezelték, hát az valami gyönyörű volt. Mintha valami igen mély, misztikus dolog lenne, pedig aztán, annál távolabb nem is állhatna. Ahh, gyönyörű volt xD Meg nem is értem, hogy gondolta bárki, hogy fél nap alatt talál magának 5 rendes embert egy városon belül és nem katasztrófa lesz a vége. Mármint azta. Egészen elképesztő néha az emberi agy.
Azt már megállapítottuk, hogy nem vagyok oda a 'fogtam egy gazdag férjet, most már meghalhatok' dologért, viszont a könyv más ötleteinek sem nagyon vagyok híve. Én nem tudom, hogy az írónő is így gondolja-e vagy csak Caroline szájába adta a mondatot, de az ötlet, hogy az ember abban bízik, hogy akit szeret, az idővel megváltozik, számomra egészen elképesztő. Én azt hittem (és továbbra is vallom), hogy a szeretet azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el a másik személyt, ahogy van. Persze nyilván, ki ne akarná, hogy egy szerette fejlődjön, de nem hiszem, hogy ez ugyanaz, mint azt kívánni, hogy teljesen a személyisége változzon meg. Akkor nem is őt szeretem, hanem egy változatát, amit a fejemben magamnak kreáltam. Á, tudja a fene, de fura volt ezt leírva látni. Mármint, akit szeretek, azt miért akarnám megváltoztatni, nem? Vagy én vagyok hülye?
Meg a másik, ami kicsit összefügg a diplomával, hogy az ember munkája megmutatja a gondolkodásmódját. Őőőőő. Nem???? Nem. Nem mindenkinek van lehetősége álmai munkáját megtalálni. Ismét egy idéznék (kb), ezúttal a Csillagporból: "nem inas vagyok, csak inasként dolgozok". Ennél jobban meg sem tudnám fogalmazni.
A stílustól is kicsit fura volt, valahogy nem illett a műfajhoz, ha ennek van értelme. Mármint, túl részletes leírások túl sok melléknévvel egymás után, amit mondjuk (mondjuk) el tudok fogadni egy történelmiben, mert valahogy oda passzol és tudom, hogy R. Kelényi Angelika történelmi regényeit is sokan szeretik, szóval valamit biztos jól csinál.
Találtam pár hibát is benne, amit egy plusz figyelmes újraolvasással ki lehetett volna küszöbölni, pl Tom szeme egyszer zöld arany meg sárga pöttyökkel (vagy valami hasonló), oldalakkal később meg kékre váltott. Meg az utolsó oldalon augusztus 8., csütörtök van, a szövegben meg már [valamilyen] a hétfő.
És amit a legjobban sajnálok. Abszolút nem éreztem a könyv atmoszféráját. Nem azt mondom, hogy nincs, viszont engem teljesen elkerült. Nulla késztetést érzek olvasás után, hogy meglátogassam Barcelona-t (mármint, nem többet, mint alapból), nem inspirált, hogy utazzak és többet olvashattunk Caroline ruháiról, mint az ételekről, szeretném kiemelni, egy gasztrobloggerről beszélünk. Pedig olyan jó lehetett volna!
A legelső és egyben legszőrszálhasogatóbb bosszúságom pedig, hogy egy nappal a hozzám egyik legközelebb álló ember születésnapja egy nappal Caroline-é előtt van és tök romantikus lett volna, ha június másodikán kezdődik a könyv. Na mindegy.
És most jöjjjenek a pozitívumok!
A Caro becenév tetszik.
Voltak mondatok, amik tetszettek, pl nekem nincs kivel összehangolnom a lépteimet, meg az utolsó mondat is tetszett
Kiderült, hogy még mindig vicces ember vagyok. Szeretem megnevettetni a barátaimat és akitől kölcsönkaptam a könyvet, volt olyan szerencsés és olvashatta a reakcióimat real time. Meg szeretem, ha egy könyvet így tudok olvasni, hogy van mondanivalóm róla (akár pozitív, akár negatív, bár a negatív fényévekkel szórakoztatóbb), és boy oh boy, erről bizony volt.
Én is nagyon sokat nevettem. A kedvencem az volt, amikor Caro majd' belehalt a csókba. Én a nevetésbe haltam bele, szóval szerintem ez egy win-win situation volt.
A borító is nagyon szép!
Összességében az első fele hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint a Falling Inn Love (csak azt a filmet utáltam a végére), utána viszont többször is hangosan elhangzott a szobámban, hogy 'ez hülye', illetve nagy sóhajok, hogy lehozza a vérnyomásom a csillagok közül.
Meglepő módon kíváncsian várom a folytatást. Remélem az is hasonlóan szórakoztató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése