Elszúrtam

Ó, de még mennyire.

Emlkészik valaki/volt itt bárki, amikor azért ríttam, mert nincs kedvenc könyvem? Ó, micsoda badar dolog volt. 

Ezúton szeretnék hivatalosan is bocsánatot kérni L. I. Lázártól (aka Lázár Ildikó), mert lyukas az agyam, és megfeledkeztem arról, hogy évek óta van kedvenc könyvem, még pedig nem más, mint a Rejtőző kavicsok. Hogy is lehettem olyan botor, hogy megfeledkeztem róla. Buta buta buta dolog volt. (ha valakit érdekel itt elolvashatja az értékelésemet, amit egy millió éve írtam). 

De tényleg, mi a fene. Oké, négy éve olvastam (wáó, váó, wow), de mindig olyan büszke voltam arra, hogy jó a memóriám. Ezek szerint tényleg semmit nem tudok magaról.

Pedig annyira jó az a könyv. Imádom. Lehet, hogy két kedvenc könyvem van. Mert mind a kettő olyan 'otthon' érzést vált ki belőlem (olyat, amit hely sosem volt képes, sosem lehet képes, csak a barátaim társaságában éreztem valaha). Olyan, mint a Radio Silence, de valahogy mégis közelebb van egy fél milliméterrel a Kavics. Nem tudom, hogy azért, mert magyarul van, vagy mert felolvastam a szobatársaimnak és ezt az emléket/érzést kötöm hozzá, de ez nem a szívem csücske, ez a szívem közepe. Mármint ha lenne szívem, ez lenne a közepe.

Annyira szeretem. Bár fake fan vagyok, mert a második részt még nem olvastam. Őszintén szólva, nem is tudom, hogy el fogom-e olvasni, nem azért, mert ne akarnám. De már nem azokkal az emberekkel élek és fura lenne. Persze ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy meglátom a könyvesboltban és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy megvegyem.

Amit várok a jövőtől, hogy leveszem a polcról az első részt és újraolvasom (hátha így sikerül kicsit kipótolni a lyukat, amit a barátaim hagytak, mikor elballagtunk a középiskolából és több száz kilométerre költöztünk egymástól, #justlonelythingz). 

Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy a jövőben semmi hasonló ne történhessen.

Mindenkinek szép napot és ne felejtsetek el kavicsokat keresni, plusz ha lehetőségetek van, olvassátok el a könyvet (Rejtőző kavicsok, ha kimaradt volna) és terjesszétek az igét. Köszönöm, mindenki nevében. Pá, Gabi

life has a hopeful undertone

(ps még mindig gondolkodok egy rebranden, de nem tudom, az energiát igényel. meg amúgy is haldoklik az egész dolog, nem mintha másra számítanék. meg amúgy jól megvagyok ezzel, már annyira nem zavar. majd kitalálok valamit.)