2016. január 24., vasárnap

Keressünk köveket! | L. I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy nagyon különleges könyvről fogok beszélni. Egyrészt azért különleges, mert négyen is ezt a könyvet választottuk. (Egy kis magyarázat: koleszos vagyok, négyen vagyunk egy szobában. Lelkes könyvmolyként minél több embert akarok olvasásra szoktatni. Így történt, hogy fogtam magam, és szavazásra bocsátottam, hogy melyik könyvet olvassam fel. Mindenki szépen átgondolta, és erre a könyvre esett a választás.) Másrészt mind a négyünknek tetszett. Ez azért nagy szó, mert két lány egymás szöges ellentétei, tehát ha az egyik szeret valamit, az 99,9%, hogy a másik nem. Szóval nem kis teljesítmény. Ezután a remek felvezetés után, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a Rejtőző kavicsok című könyvét.

A történetet több szereplő szemszögéből követjük. Ott van a négy srác: Atács, Leó, Praetor és Krisz. Ők a fő bajkeverők. Ott van Lille is, a főszereplő lány. A srácok osztálytársa, de ő nem igazán van benne a tanárszivatósdiban. Végül, de nem utolsó sorban, Anna, az új tanárnő. Ők így, hatan (pár mellékszereplővel) összetalálkoznak és történnek velük dolgok. Nem akarok sokat mondani a történetről, mert nem áll szándékomban semmit sem lelőni (máskor sem, de most különösen nem) szóval be kell érnetek a fülszöveggel: "Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki "nagyvadat" vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival - csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik..."
Történet: Élvezetes és izgalmas volt olvasni, annak ellenére, hogy nem ez volt a hangsúlyos, hanem a szereplők és az ő fejlődésük. Tizenhét évesekről szól (plusz Anna), én is akörül vagyok, így egészen egyszerűen át tudtam érezni a problémáikat. Reálisan mutatja be a középiskolát. Majdnem tökéletes, az egyetlen hibája a könyvnek, hogy csupán 250 oldal. Viszont a vége tetszett, mert végülis ránk bízza az írónő a befejezést.
Szereplők: Szép számmal voltak és majdnem mindenkit imádtam. Mivel a pozitivitás a mindenem, kezdjük azokkal, akik annyira nem jöttek be. Atács volt a legantipatikusabb. Oké, nem bírja Annát, de ennyire azért nem kell tuskónak lenni. Nagyjából három olyan megszólalása volt, amitől nem másztam falra, amikor az édesanyjával/ról beszélt. Betti szintén nem lopta be magát a szívembe. Nem utálom, olyannak tűnik, akivel jóban lennék, de nem lennénk legjobb barinők. Tamás az egyetlen felnőtt, akit nem bírtam. Az elején sem volt okés a pasas, de a végére teljesen kiábrándultam belőle, bár sosem voltam beleábrándulva. Rajta kívül viszont minden felnőttet nagyon szerettem. Lille apja csak úgy ontja magából a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon jó apa, megy neki ez a gyereknevelősdi, így is, hogy egyedül kell csinálnia. Aztán ott van Anna. Szörnyű dolog történt vele, de úgy ahogy sikerült talpra állnia. Segítőkész, a legjobbat hozza ki mindenkiből. Örülnék, ha ilyen magyar (vagy akármilyen) tanárom lenne. Persze a diákokat is nagyon szerettem. Krisz flegma, vezérkedik, de minél több időt tölt Annával, annál inkább előtör az értelmes énje. Praetor volt a kedvencem a srácok négyeséből. Nagyon okos, nem tökéletes, de ez teszi mégis azzá. Volt egy hulláma (kinek nincs?), a felszín alatt sokkal több érzelem van benne, mint azt az ember gondolná. Az egész könyvben Lille volt a kedvencem. Okos, művelt, értelmes, a kapcsolata az apjával olyan szívemelengető. Bettin kívül nem nagyon van jóban senkivel, és ő az egyetlen, aki a kezdetektől kedveli Annát. Kicsit úgy éreztem, hogy hasonlítunk, pár apróság kivételével (nincs titkos hódolóm, és nem írok, helyette olvasok a valóság helyett...), így egy kicsit talán a saját problémáimra is találtam megoldást.
Stílus: Nagyon könnyen és gyorsan olvasható, de nem lebutított. Ha nem felolvastam volna, biztos, hogy egy délután/este alatt elolvasom. A párbeszédek, az oltások viccesek, egy-egy közülük szállóige lett a szobában. Megint idézettel akartam kezdeni, de rájöttem, hogy gyakorlatilag az egész könyvet lemásolhatnám. Egy részletet viszont mégis megosztok veletek, mert ez még mindig itt kavarog a többi gondolat között: "Az állítólagos lábtörlőgyáros rálépett a perzsaszőnyegre. Az ő féltve őrzött perzsaszőnyegére..." Olyan, mintha az írónő nekem írta volna, bár lehet, hogy minden 16 éves így érez. Ez a legjobb magyar könyv, amit valaha olvastam, és szeretném megköszönni Lázár Ildikónak, hogy megírta, mert nemcsak a szereplők okosak ebben a műben, hanem az egész könyv.
Cím: Még a címe is okos. Lille apja kavicsoknak hívja a különleges embereket. Őket nehéz megtalálni, keresni kell, így olyan, mintha rejtőznének.
Borító: Kék. Ez már alapból plusz. Igazából nem sokat mond a cselekményről, a szereplőkre fókuszál, csakúgy, mint a könyv. És kék.
Ajánlom: 15-16-tól felfelé fiúknak, lányoknak. Nekünk segít a problémáinkat megoldani, vagy legalább elkezdeni megoldani, a felnőtteket megmosolyogtathatja, illetve Anna története érdekes lehet.
Elolvasnám-e újra? Ó, még szép. Legkésőbb nyáron sort akarok keríteni rá, mert azért más felolvasni, mint egyedül lenni a gondolataimmal. Meg amúgy is. Ez akárhány újraolvasást megérdemel. 
Mi tetszett benne a legjobban? Lille és az apja kérdéses játéka. Az egyikük rákérdez egy személyre, és a másik csak úgy adhat nemleges választ, ha tudja kiről van szó és valami jellegzetes dolgot kell róla a válaszban mondani. Ezzel a játékkal rengeteget lehet tanulni, akaratlanul is.

Remélem tetszett a beszámolóm, és elkezdtek kutatni a kavicsok után. Ha ez a kis szösszenet felkeltette az érdeklődéseteket, ITT bővebben is olvashattok a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése