Az a helyzet, hogy imádok sütni. Bármit és mindent IS. A legegyszerűbb piskótától kezdve a legkomplikátabb tortáig, bármi jöhet. Ma viszont egy igen egyszerű csokitortáról írok, ami megváltoztatta az életem.
Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem Bon Appetit videókat nézni. Claire videóival kezdtem, mert mindenkinek ő a kedvence, aztán szépen sorban rábukkantam a többiekre is, többek között Chris-re és az ő csokitortás videójára.
Várjunk, elrontottam, ott kezdődik az egész, hogy imádok főzős/sütős videókat nézni, akkor is, ha semmi tervem valójában elkészíteni az adott ételt, és egy ilyen 'hajnalokig videó nézős' eset alkalmával kezdtem nézni a BA videókat.
Vissza a történethez. Szóval Chris, csokitorta. Az a helyzet, hogy ezen a ponton már hónapok óta újra és újra eszembe jutott, hogy csokitortát kéne enni (ami amúgy a kedvencem, anya az első szülinapom óta mindegyikre ilyet süt), de a koleszban nem lehetett, úgyhogy miután megtaláltam a videót (és párszor megnéztem, mert a videó maga is tetszik) fogtam magam és megcsináltam.
Mielőtt tovább megyünk, fontos tudni, hogy apa nem szereti azokat a sütiket, amihez kakaópor kell. A Sacher torta jöhet (amiben az én receptem szerint olvasztott csoki van), de a kakaópor, az no-go zone.
Szóval fogtam, megsütöttem, és úristen de finom volt! Tényleg, ilyet még sosem ettem! Imádom anyáét is, nyilván, de ez! Nem is értem, hogy sikerült ilyen jól! Ami a legérdekesebb, hogy apa is megette, sőt azt mondta, ízlik neki! (bár ez lehet, hogy csak azért volt, mert a lánya vagyok, de akkor is, én hiszem, hogy tényleg ilyen jól sikerült) Eredetileg van hozzá krém is, de azt nem volt kedvem csinálni, és anélkül is tökéletes volt. Pontosan, amire szükségem volt. Nem tudom a megfelelő szavakat a torta jellemzésére, de olyan volt az állaga, mint a Dörminek. Ahh, rágondolni is öröm.
Aztán nem sokkal utána (nem sok=pár nap) egy barátnőmmel is megcsináltuk és ugyanolyan finom lett! (ami lehet, hogy nem meglepő és nem kéne mást várnom, mert mintha az őrület definíciója az lenne, hogy ugyanazt csinálja az ember és más eredményre számít. vagy mi). Oké, páran (a szüleim) baracklekvárt is raktak rá, de anélkül is tökéletesen finom szerintem.
Az egész 2 nap alatt elfogyott, úgy, hogy 3 felnőtt emberrel számolva. (hoznék róla képet, de sajnos ez egy igen low key blog és nem fényképeztem le, amikor még egyben volt. majd lehet, mikor legközelebb csinálok, okosabb leszek és majd átszerkesztem a posztot)
A recept (ha valaki szeretné megcsinálni, legjobb tudásom szerint lefordítva, de itt az eredeti, illetve a videó):
hozzávalók
3/4 (1,77 dl) bögre növényi olaj
1 és 1/3 (166 g) bögre liszt
1 és 1/4 bögre (250 g) kristálycukor
1 és 3/4 teáskanál (7,45 g) sütőpor
1/4 teáskanál (1 g) szódabikarbóna
1 és 1/4 teáskanál (5,32 g) só
1/2 bögre (75 g) kakaópor
2 tojás
1 bögre (2,5 dl) tej
1 teáskanál (5 ml) vaníliakivonat
elkészítés:
1. a sütőt 165 fokra előmelegítjük, és egy 23 cm-es tortaformát kiolajozunk (vagy meg, bár nem a nyikorgás ellen csináljuk, de mindenki kiválaszthatja a saját igekötőjét) és sütőpapírral kibéleljük (ez a szó sem tűnik helyesnek, de a lényeg, hogy a tortaforma aljában legyen egy köralakú sütőpapír)
2. egy nagy tálban összekeverjük egy habverővel a száraz összetevőket (liszt, cukor, sütőpor, szódabikarbóna, só, nem-feltétlenül-átszitált-de-nem-árt-ha-igen kakaópor)
3. egy másik tálban összekeverjük a nedves (így mondjuk magyarul? legyen non-száraz) összetevőket (olaj, tojás, vanília), majd hozzáadjuk a száraz összetevőkhöz és jól összekeverjük (ezen a ponton furán fog kinézni, de nem kell félni, minden rendben lesz, messze még a vég + ez a rész fakanállal/spatulával könnyebb)
4. felmelegítjük a tejet (NEM felforraljuk!) és ezt is hozzáhabverőzzük az aggasztóan fura állagú mixhez, amitől az előbb nem ijedtünk meg
5. beleöntjük a tortaformába és 40-50 percig sütjük vagy amíg kész nem lesz
6. hagyjuk kihűlni a formában
7. megesszük és elképedünk, hogy lehet valami ilyen finom
Ez persze csak a tészta receptje, de gondolom a krém sem lehet nagyon nehéz. Az összes átváltást próbáltam értelmesre csinálni, de minden csak kb, ha valamit elszúrtam, a menedzsernél lehet reklamálni (én vagyok). Sőt, az is előfordulhat, hogy valamit abszolút elrontottam, viszont így is nagyon finom lett a végeredmény, szóval akkora nagy hibákat nem követhettem el...
Na mindegy, remélem azért valaki megcsinálja, és ha van kedved, megbeszélhetjük, milyen finom! :)
Jó sütögetést! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése