A görög Szépség és a szörnyetege | Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc Disney hercegnőm történetének átdolgozásáról írok nektek.

A könyvet már jó ideje nézegettem, és nagyon megörültem, mikor láttam, hogy magyarul is megjelenik. Szülinapomra meg is kaptam az egyik kedves barátnőmtől, a héten meg is tapasztalhattam, milyen egy Menő Könyv. (Most csak három hónapot vett igénybe, hogy elkezdjem a könyvet, amit kapok. Azt hiszem fejlődöm. Mondjuk még van is hova.)

Molyok szerint: 4,15 csillag

Szerintem: 4 csillag

A történetünk helyszíne Árkádia, ahol egy Kegyes Úr nevezetű démon tartja rettegésben a jónépet. Ezen kívül híres arról, hogy szeret alkukat kötni. Ennek a királyságnak a vezetője is egyességet köt vele, minek köszönhetően amint a király leánya eléri a 17 éves kort, feleségül kell mennie a démonhoz. El is jön az idő, megvan az esküvő, Nüx (főhősnőnk) elmegy a kastélyhoz, ahol azonban teljesen más várja, mint amire számított. Apja azzal küldte el, hogy ölje meg a szörnyet, de mi van akkor, ha közben beleszeret? Küldetés vagy szerelem?

Történet: Imádom a Szépség és a szörnyeteget, kiskorom óta Belle a kedvenc hercegnőm (jut eszembe, itt az ideje, hogy újra megnézzem, vagy fél éve nem láttam). Mivel ez ennek a mesének az átdolgozása, az alap ugyanaz: lány, szörny, először utálja, a végére szereti, bumm. A körítés viszont más, például, mivel minden ifjúsági könyv elmaradhatatlan tartozéka az az átkozott szerelmi háromszög, innen sem maradhatott ki, viszont az írónő olyan okosan oldotta meg, hogy le a kalappal. Szerintem még nem is olvastam olyan könyvet, ahol így jelenne meg ez a mindennapi kamaszprobléma. Eme csodás geometriai alakzat egyik felével az én ízlésemnek túl korán (két oldal, nagyjából) kerültek közel, a harmadik csúccsal viszont szépen fokozatosan találtak egymásra, ami nagyon tetszett, mert nem szeretem, ha elkapkodják a dolgokat. Jó, tudom, a fogva tartás miatt eszünkbe juthatna a Stockholm-szindróma, én viszont személy szerint ezt szeretem elküldeni az agyam legmélyebb zugába, hogy véletlenül se találjam meg és rontsa el az élvezetet, és úgy gondolni erre a mesére, mint egy szép történet a belső szépségről. A könyv görög mitológiai elemeket is tartalmaz, de ez leginkább csak a nevekben merül ki és abban, hogy a leányt önfeláldozós történeteken nevelték. Összességében tetszett, viszont kicsit gyorsnak éreztem, bár ezt lehet, hogy azért volt, mert egy éjszaka alatt olvastam el.

Szereplők: Az a helyzet, hogy nem igazán nőtt senki a szívemhez. Nüx az elején idegesített, hogy minden második gondolata az volt, hogy küldetés így, küldetés úgy, a többi meg az, mennyire utálja a családját. A közepe-vége felé viszont szerencsére megnormálisodott, és felüdülés volt végre egy nem 16 évesről olvasni. A húga, Astraia pálfordulását kifejezetten negatívnak éreztem, de az sem tetszett, mikor mindig mosolygós volt. Engem egy idő után kiidegelnek a mindenszipiszupi emberek. Az apjuk meg... Hát gratulálok neki. Ott kezdődik az egész, hogy nem kellett volna alkut kötni egy démonnal. (De ha nincs az alku, történet sincs, szóval egy ici-picit mégis örülök.) Ignifex volt a kedvencem - ő a Kegyes Úr néven emlegetett figura. Ő az a fajta karakter, akiről mindenki azt hiszi, hogy gonosz, de kiderül, hogy nem. Hangulattól és történettől függően kedvelem ezeket a karaktereket, és őt, hát, nyilvánvalóan megszerettem, de igazából bárhogy gondolkodom, nem találok jó kifejezést arra, amit érzek. Megölelgetném, de mégsem, mert fura lenne, de közben mégis. (Hölgyeim és Uraim, életem legértelmesebb és legszebben megfogalmazott mondata. A virágokat az öltözőmbe kérem.) Árny sem volt szörnyű (haha, szörnyű. Nem? Csak én?) Az elején úgy voltam vele, hogy "Tényleg?! Komolyan egy árnyékba fog beleszeretni?!" De nem rossz szándékú árnyék és végül is csak egy fél. A neve viszont lehetett volna fantáziadúsabb.

Stílus: Az elején nagyon idegesítő volt, hogy nagyjából minden második bekezdés tartalma ugyanaz volt, csak máshogy megfogalmazva, de ezek szerencsére eltünedeztek menet közben. Igazából semmi különös, nem viszed haza és mutatod be a szüleidnek, de nem is evolúciós oldalágak szintjén íródott, hanem egy szép középúton. Az egyébként tetszett, hogy a lány neve Nüx, ami ugye az éjszakához köthető, a herceg pedig Lux, ami meg a fényhez, szóval éjszaka és fény. Okos.

Cím: Elég kifejező, mert hát valóban leölni készül a férjét az ifjú asszony, ami, valljuk be, elég kegyetlen és Szépség és a szörny átdolgozás, szóval ez meg a másik. Végre egy cím, ami nem hazudik.

Borító: Ha a cím nem, hát én sem fogok hazudni. Persze, hogy ez fogott meg először (csak kicsit szégyellem, hogy borító alapján ítélek) Szeretem a csigalépcsőket, és nagyon tetszik, ahogy beleépítették azt a rózsát. Viszont a szememet egy kicsit bántja a magyar cím, angolul valahogy jobban állt. Vagy csak az agyam szórakozik velem, ki tudja.

Ajánlom: Ha szereted az eredeti történetet, akkor szerintem tetszeni fog, viszont ne rakd túl magasra a mércét, mert bár nekem ez az első, hallottam, hogy mások szerint nem ez a legjobb feldolgozása a mesének. De szerintem egy próbát megér.

Újra fogom olvasni? Valamikor biztosan, mert még három nappal a befejezés után is mosolyt csal az arcomra, ha rá gondolok, ami jó érzés, és bármikor szívesen olvasok Szépséges könyvet.

Olvasok mást az írónőtől? Ha magyarul megjelennek további könyvei, akkor ha nem nagyon negatívak az értékelések, szerintem lecsekkolom a többit is, de nem várom tűkön ülve a percet, hogy kiderüljön, kiadják magyarul is. Angolul nem hiszem, hogy belevágok, túl sok könyvem van most, ami jobban érdekel.

Remélem nektek is mesés élményt nyújtott a könyv vagy ha eddig nem olvasátok, most kedvet kaptatok hozzá. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Január - vége az első hónapnak | Havi zárás #9

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma 2017 első hónapját búcsúztatom. Számomra nagyon gyorsan eltelt ez a harmincegy nap, pár izgalmas dolog történt is. Megpróbáltam felébresztgetni a blogot (két bejegyzést sikerült is írni), a suliban véget ért az első félév, szereztem egy határidőnaplószerűséget, hátha kicsit segít csökkenteni a szétszórtságomat, és azt, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, és eddig egész jól bevált. Ezenkívül voltam színházban a barátaimmal, amit nagyon élvezetem (az Augusztus Oklahomában-t néztük, és tetszett, viszont a végén azt éreztem, hogy mi a fene volt, amit néztem??!). És természetesen könyvek is kerültek a kezembe, és újra rájöttem, mennyire sokat is jelentenek nekem és mennyire szeretek olvasni. Ilyen szempontból elég jó volt a hónap, ugyanis 4 és fél könyvet olvastam, valamint könyvet is csak egyet vettem, a többit apáéktól kaptam.

Amiket olvastam:

 - James Dashner - Tűzpróba (még decemberben kezdtem, de most fejeztem be)

 - James Dashner - Halálkúra

 - Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

 - Anna Woltz - Black Box

 - Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó

Amikről írtam:

 - 2016 évértékelés

 - Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Újak a polcomon:

 - Kötés, horgolás

 - Egyetemes történelmi kronológia (hátha jól jön majd a jövőben valamikor)

 - Teleki Pál - A földrajzi gondolat története

 - Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó

Február a tél utolsó hónapja, itt a Valentin nap, tehát természetesen a mini-könyvklubos romantikuson kívül semmi olyan könyvet nem fogok olvasni, ami kizárólag a szerelmi szál köré épül, mert engem most hagyjanak békén a rózsaszínnel, szívecskékkel, rózsákkal és boldogsággal. Mivel jobb témát nem tudtam kitalálni, és igencsak bűntudatot érzek a sok eddig el nem olvasott könyvem miatt, ezért ezt a hónapot azoknak szentelem, amik több, mint 3 hónapja ülnek a polcomon. Egy pár lehetőség ezek közül:

Februárra tervezem:

 - Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

 - Marie Lu - Legenda

                                                 - George Orwell - 1984

                                                 - Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Remélem nektek is jól telt az év első hónapja, és az elkövetkezendő 11 is jó lesz. Igazából még több mindent tarvezek olvasni februárban, de nem akarok végtelen hosszú listát írni. Mindnekinek jó szórakozást a tél utolsó hónapjára! Ne feledjétek, nemsokára tavasz. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Kezdjetek el élni! | Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek *mini könyvklub 6*

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és képzeljétek, újra jelentkeztem a Mini-könyvklubba (most jó kis résztvevő leszek, és el fogom olvasni a kijelölt könyveket), aminek a januári könyve a Mielőtt megismertelek. Gondolom sokan ismeritek, tavaly mutatták be filmvásznon az adaptációját, és mindenki oda meg vissza volt/van érte. Hát én nem.

Molyok szerint: 4,75 csillag

Szerintem: 2,5 csillag

A történet szerint a 26 éves Louisa Clark elvesztette az állását és a következő kenyérkeresési lehetőséget Will Traynor mellett találja meg, aki egy 35 éves férfi, aki egy baleset során mellkastól lefelé lebénult, csak a jobb karját tudja minimálisan mozgatni. Ez a könyv az ő történetük, tele szerelemmel, csalódással, nevetéssel és sírással.

Történet: Nem varázsolt el annyira, mint a nagy többséget. Ismerek más történetet is, ami egy mozgássérültről és az ápolójáról szól. Az sem volt túl imponáló számomra, hogy a pénz volt a könyv nagy részében a motiváció. Értem én, hogy kell meg ilyenek, de ettől még nem tetszett. A romantikus szál sem tetszett, ami azért elég kellemetlen, tekintve, hogy ez egy romantikus könyv. Nem volt elég idejük szeretni egymást, így én sem tudtam beleszeretni a szerelmükbe. De lehet, hogy rosszkor talált meg, mert ilyen műfajú könyveket nem sűrűn olvasok, nekem hangulat kell hozzá. Ez nálam néha a történet közben kap el, hát, most sajnos nem így történt. Nem fogott meg, mert nem volt kedvem hozzá, lehet, hogy máskor jobban tetszett volna. Nem lepődtem meg, sokszor éreztem, hogy 'hű, ki gondolta volna?!'. És a vége. Tudtam, hogy fog végződni, mégis abban reménykedtem, hogy ez csak valami városi legenda, amivel a világ engem akar megtéveszteni. Az elején biztos voltam benne, hogy nem fogok sírni, a levélnél mégis sikerült 23 kósza könnycseppnek (megszámoltam) a párnámon kikötnie. Egyébként a nagy durranás nem sokkolt. Az epilógus előtti lezárással nem voltam megelégedve, összecsapottnak tűnt, túl gyorsan lett vége, nem tudtam rendesen érezni közben.

Szereplők: Az elején (és a könyv nagy részében) nem bírtam Lou-t. Elképzelhető, hogy azért, mert félek attól, hogy 27 éves koromra én sem fogok többet látni a világból, mint a suli-otthon útvonal. Igazából idegesített is, hogy semmit nem kezd magával, csak a biztonságos otthonban van, pedig pont ez a lényeg. Hogy ne mindig otthon, biztonságban legyünk. A vége felé már kezdtem kicsit megkedvelni, mert egy kicsit végre kinyílt a szeme. A méhecskés harisnya egyébként aranyos. Persze nem csak negatív tulajdonságai vannak, az például nagyon pozitív, hogy csomó programot szervezett Willnek, és hogy próbálkozott és nem adta fel. Willt viszont annál jobban szerettem, igazából (szerencsétlen módon), ő volt az egyetlen, akihez picit kötődni kezdtem. Tetszett, hogy ösztönözte Lou-t, hogy kibújjon a csigaházából és kezdje el megismerni önmagát. A döntésével kapcsolatban nem tudom, hogyan érzek. Egyrészt pozitívnak tartom, ha valaki ki tud állni az elhatározása mellett, másrészt miért? Miért nem lehetett legalább egy kicsit tovább próbálkozni. Jó, értem, makacs, rendben. A többiek nagyjából közömbösek. Patrick sportmániás, Lou nem, ki lepődött meg, hogy szakítottak? Az elejétől lehetett érezni, hogy nem illenek össze. Treena, Lou húga sem lopta be magát a szívembe, de ez nem hat meg annyira, nem nagyon foglalkozom vele, ahogy a többi szereplővel sem. Szóval ja, Will a kedvencem, de vannak nála szívemcsücskébb szerelmeim.

Stílus: Húhú, még valami, amitől nem ájultam el. Nem szeretem a trágár szavakat nyomtatott formában a szemem által eljuttatni az agyamba, majd ott feldolgozni. Nem volt minden második szó az a bizonyos b-vel kezdődő, meg-gel végződő, de ami volt, az bökte a csőrömet. Meg úgy az egészben a szavak kiválasztása és egymásutánja nem tetszett. A néhány más szemszögből íródott fejezet sem jött be. Gondolom a cél az lett volna, hogy többet megtudjunk a háttérsztoriból, de engem inkább csak kizökkentettek. Ez egy pici dolog, de az is nagyon idegesített, hogy egyszer Treena volt, másszor Katrina Lou tesója. 

Cím: Nagy kamu. Nem is a megismerkedés előttről szól a könyv (ami nem biztos, hogy baj, tekintve Lou izgalmas életét).

Borító: Sem az eredeti, sem a filmes borító nem kápráztatja a szememet, de egyik sem csúnya. (Ha már a csúnyánál tartunk: a múltkor azon gondolkodtam, van-e egyáltalán olyan, hogy szép meg csúnya, és arra jutottam, hogy nincs, csak olyan van, hogy tetszik vagy nem.) Az eredeti jobban bejön, mert olyan, mint egy festmény.

Ajánlom: Ha nem riadsz vissza a saddy end-től és elég, ha a szerelmi szálon kívül gyakorlatilag semmi más történet nincs a könyvben, akkor tetszhet.

Újraolvasnám? Majd talán egy gyenge pillanatomban, a távoli jövőben.

A következő részt elolvasom? Ismét a válaszom: talán egy gyenge pillanatomban.

A film? Még nem láttam, de kíváncsi vagyok rá, valamikor hamarosan sort is kerítek rá.

Remélem ti jobban élveztétek a könyvet, mint én. Bár nem életem regénye, nincs 'kérem vissza a pénzem' érzésem (főleg, mert könyvtári volt), nem érzem, hogy elpazarolt idő lenne, amit az olvasással töltöttem. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016 - évértékelés+ néhány fogadalom, de inkább célkitűzés

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma icipicit megkésve hivatalosan is lezárom magamban a 2016-os évet (valamint ez egy gyenge próbálkozás a blog újraélesztésére).
A tavalyi év is egész tűrhető volt, viszont ajha milyen gyorsan elszállt. Néhány személyes boldogsággal kezdeném, aztán rátérek a könyvekre. Tehát, tavaly szereztem egy német középfokú nyelvvizsgát, voltunk a családdal Prágában nyaralni, nem otthon punnyadtam egész nyáron, harmadik évemet kezdtem a gimnáziumban. Ezenkívül találtam 2 vagyis inkább 4 musicalt, amiket nagyon szeretek (Hamilton, A Very Potter Musical, A Very Potter Sequel, A Very Potter Senior Year), ezek miatt hosszú olvasói válságba is kerültem, mert ha én egyszer találok valamit, aminagyon tetszik, akkor az NAGYON TETSZIK és képtelen vagyok mást csinálni, csak azzal a valamivel tudok foglalkozni.
A blogon tavaly 24 bejegyzés született, ami az azelőtti 7-hez képest nem is olyan rossz. Illetve, elmúltunk egyévesek, amiről szégyenszemre lemaradtam, és átléptük az 1000 kattintást, amire igazából nem számítottam, mert sehol nem promózom a blogot, nem gondoltam, hogy emberek megtalálják. És ami a legfontosabb  és amire a legbüszkébb vagyok: az egyik kedvenc könyvem írója olvasta az ajánlómat. Még mindig nem hiszem el, hogy ez történt, mármint váó, pedig áprilisban írta, hogy olvasta, és ennyi idő alatt már igazán feldolgozhattam volna, de hát nem ment... Azt hiszem, erre sokáig fogok emlékezni.
És akkor könyvek. Minden hónapban ellátogattam a könyvtárba, ahová rendszerint nem sikerül időre visszavinni a kikölcsönzött könyveket. Ezen amúgy abszolút nem lepődök meg, szerintem velem született rendellenesség, hogy nem vagyok képes időre csinálni akármit.
Idén összesen 58 könyvet olvastam, 10 sorozatindítót, 4 befejezőkötetet és 12 folytatást.Volt még közöttük egy verseskötet, 3 dráma és 7 kötelező.
A könyvespolcom 64 új könyvvel lett gazdagabb, ebből viszont csak 24 került a beszerzés évében elolvasásra. Ezzel át is vándorolhatunk a 2017-re vonatkozó terveimhez, mivel az egyik így szól:
- a tavaly kapott/beszerzett könyveket olvasom el elsőként
- júniusig csak vészhelyzet esetén veszek könyvet (ezt eddig sikerült betartanom :D)
- legalább 5 megkezdett sorozatot befejezni
- legalább 24 bejegyzést írni a blogra
- betartani a határidőket (határidőnaplóm már van hozzá, már csak használni kell)

Szóval, 2016 végülis egész jó év volt, kíváncsi vagyok 2017 mit tartogat. Az idő viszont lassíthatna, megijeszt, hogy ilyen gyorsan telik. Remélem nektek sem kínszenvedés volt, és hát, boldog új évet mindenkinek! Teljen 2017 legalább olyan jól, mint az elődje! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

Itt van az ősz, itt van újra | KEDDvencek #4

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc évszakommal kapcsolatos kedvenc dolgokat osztok meg.

A kedvenc őszi könyveimmel akartam kezdeni, majd rájöttem, hogy nem kötök könyveket külön évszakokhoz, azt olvasom, ami éppen jön, de azért sikerült találnom párat, amit az év ezen szakában valóban más hangulatú lehet olvasni.
 1. Elisabetta Gnone - Flox őszi bolondságai
Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy ez mit keres itt a listán. A Fairy Oak sorozat kiegészítő kötet szerűsége, és igazából elég, ha az ember olvasta az eredeti trilógiát, mert a másik négy teljesen különálló történet.
 2. Neil Gaiman - Coraline és Sosehol
Ezekről is az ősz jut eszembe, a Coraline-ról konkrétan halloween. A Soseholban is vanvalami, ami nekem őszt kiált.
 3. Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Tényleg, fantasztikus, hogy milyen egyértelmű, hogy ezen a listán melyik könyv miért van. Nem is értem, mit magyarázok, de mindegy. Ez a sorozat szintén azért került fel a listára, mert különleges, őszi hangulata van.

Hogy az irodalomnál maradjunk, a következő a kedvenc őszi versem. Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című költeménye. Valójában nem is olyan régóta ismerem, a Kávészünet együttes jóvoltából, akik nagyon királyul feldolgozták, de azóta igen szép helyet foglal el a szívemben. Fel nem foghatom, hogy maradt ez ki eddig az életemből. (esetleg, aki nem ismerné, és kíváncsi rá, de nem akarja megkeresni, a bejegyzés végére leírtam)

A filmeknél hasonló a helyzet, csak még durvábban nem kötöm évszakhoz, amit nézek, szóval a Grincset lazán megnézem nyár közepén a forróságban, mit állít meg engem, hogy a képernyőn -10 fok van? Ja, és horrort duplán annyira nem nézek, mint amennyire nem olvasok. De a kedvencem, azt hiszem Az Álmosvölgy legendája és az Alice Csodaországban (2010-es feldolgozás). Őszintén, meg sem lepődöm, hogy mind a kettőt Tim Burton rendezte, és Johnny Depp is játszik bennük. A kedvenc rendezőm és az egyik kedvenc színészem.  Az Alice-t igazából bármikor bárhol bárhányszor megnézném, a másik viszont tényleg őszi, sötét, tele varázslattal, boszorkákkal és egy fejnélküli emberrel.

Az utolsó kategória pedig a zene. Én mindent elhallgatok, de komolyan. A rock-tól a jazz-en át a klasszikusig, mindent. Ősszel viszont szeretek lassú dalokat hallgatni, például Passenger-t vagy az Of Monsters and Men. Jelenleg a kedvenc dalom, azt hiszem, Passenger Young as the morning, old as the sea című száma a kedvencem, de igazából minden dalt szeretek erről az albumról.

Vicceltem, még egy kategóriám van, mégpedig hogy általában mit szeretek az őszben. Először is azt, hogy van. Aztán az sem utolsó, mikor a Dunán a mindenféle színű levelű fák között kenuzol. Aztán az is csodálatos, mikor kint szakad az eső és kint állsz a teraszon és nézed, ahogy villámok cikáznak az égen. Vagy egyszerűen fogsz egy plédet, egy bögre finom teát, egy jó könyvet és nem csinálsz semmit egész nap, csak olvasol. Meg az sem annyira rossz, hogy ősszel van a szülinapom.
Szerintem az ősz a legfantasztikusabb évszak a színeivel, az időjárásával, a hangulatával. Még a sulikezdés sem bántja a csőröm.

Remélem tetszett ez a kis áradozásom az őszről. Ha van kedvetek, bátran írjátok le a kommentekbe, Ti mit szerettek vagy éppen nem szerettek ebben az évszakban. Kíváncsi vagyok rátok. És ígérem, nemsokára visszatérek a könyvértékelésekhez, de szeretem az olyan bejegyzéseket, amiből egy kicsit jobban megismeritek azt a lányt, aki bizonytalan időközönként rátok zúdítja a gondolatait. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

A vers:
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
–
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Szeptember - visszatérések | havi zárás #8

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és a mai napon lezárom az iskola első hónapját, ami eléggé feldob, annak ellenére, hogy nem érzek olyan gyűlöletet ezen intézmény iránt, mint sokan mások. És bizony szeptemberben nemcsak a suli tért vissza, hanem én is. Mert mi logikusabb annál, hogy akkor folytassuk a blogunk írását, mikor ezer más tennivaló van? Illetve van, ami nem visszatért, hanem megjött. Az esős idő! El nem tudom mondani, mennyire feldob, hogy megint zuhog majd. Nincs is jobb, mint egy jó meleg teával, egy könyvvel és egy pléddel bekuckózni az ágyba és hallgatni az eső kopogását, miközben olvasok. Igaz, hogy elég gányul kezdődött a kedvenc évszakom, de nem adtam fel a reméynt, és most itt az eredménye!
Egyébként szeptember nem volt olyan rossz hónap, bár olvasásra nem nagyon jutott időm, idő volt, míg visszaállok a 12 óra alvás helyett a napi 5-6-ra, így amikor délután olvashattam volna, inkább aludtam. Azért pár könyvre sikerült sort kerítenem. Könyvvásárlás terén szintén nagyon ügyes voltam, mert csak két könyvet vettem, ami, tekintve, hány alkalommal voltam könyvesboltban, igen szép teljesítmény.

Amiket olvastam:
- Moliére - Tartuffe
- Roald Dahl - Danny, a szupersrác
- Voltaire - Candide vagy az optimizmus
- Kalapos Éva - Nagy döntések (D.A.C. 5.)

Amikről írtam: 
- Nyárzárás
- Időutazás a köbön
- Rock/metál számok book tag

Újak a polcomon:
- Rick Riordan - A villámtolvaj
- Rick Riordan - A szörnyek tengere

Egész jól működik az a rendszer, hogy egy kötelező után olvasok egy nemkötelezőt, így októberben is ezt fogom folytatni. Tudom, október az ijesztő könyvek hónapja (vagy valami ilyesmi), de én nemigazán vagyok oda a horrorért, meghagyom őket a kevésbé nyusziknak, inkább maradok a sulis olvasásnál.

Októberre tervezem:
- Swift - Gulliver utazásai
- Goethe - Az ifjú Werther szenvedései
- Puskin - Anyegin
-Sophie Kinsella - Hová lett Audrey?

Remélem nektek is hasonlóan sikeresen és fájdalommentesen kezdődött az év, mint nekem. Ha nem, hát annyit tudok mondani: kitartás, már csak 8 és fél hónap. Fel a fejjel, nemsokára vége! Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Rock/metál számok | pénTag #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy olyan taggel készültem nektek, amire még augusztusban Lazacc hívott ki molyon. Lassan két hónapja. Igyekszem utolérni magam.

1. Black Veil Brides - Goodbye Agony \Viszlát Gyötrelem/ - Egy könyv, amit nehézkesen olvastál, és örültél, hogy eljött a búcsú ideje.
 Cyn Balog - Tündérszerelem Ez a könyv amennyire rövid, annyira nem tetszett. Erről pont írtam bejegyzést, itt olvashatjátok a kiborulásom.

2. Rolling Stones - (I Can't Get No) Satisfaction \Nem vagyok megelégedve semmivel/ - Egy könyv, aminek egy szereplőjét se tudtad megszeretni igazán, akármennyire igyekeztél.
 Julie Kagawa - Vaskirály Ez a könyv. Erről sem akarok túl sokat írni, erről is van egy bejegyzés. A véleményem dióhéjban: innen-onnan összeollózott 372 oldalas fúdeidegesvagyok, aminek valami csoda folytán érdekel a folytatása.

3. Marilyn Manson - Tainted Love \Romlott szerelem/ - Egy könyves páros, akik az adott regény alatt többnyire csak kínlódtak a kapcsolatukban/a kialakuló kapcsolatban.
 Anna Todd - Miután című könyve. Hogy az a két ostoba mit össze nem szerencsétlenkedik. Fantasztikus. És én még csak az elsőt olvastam, de van belőle még három, ezekről nem nyilatkozom, mert nem tudom, milyenek, de az elsőben szegényeknek nagyon hullámzó volt a kapcsolatuk.

4. Avenged Sevenfold - Nightmare \Rémálom/ - Egy regény, aminem valamelyik főszereplőjének nehéz élete volt, azaz az élete egy rémálom.
 Ide rengeteg könyvet felsorolhatnék, de mivel egyet muszáj választani, David Levithan - Nap nao után című művét mondom. Annak ellenére, hogy nem tetszett a regény, még el tudom képzelni, hogy nem lehet egy leányálom minden nap más testben felébredni.

5. Bon Jovi - Livin' on a prayer \A mának élni/ - Egy könyv, amit viszonylag hirtelen felindulásból vásároltál meg, komolyabb hezitálás nélkül.
 Hát az úgy volt... Célirányosan bementem a könyvesboltba a kis kuponocskámmal, hogy én majd jól megveszem, amit keresek, de mit ad Isten, nincs a könyv. Persze jól felidegesítettem magam, és mondom csak azért is veszek valamit, ha már így rákészültem, hogy új könyvem lesz. Így történt, hogy megvettem a Percy Jackson és az Olimposziak első két részét.

6. Bullet for My Valentine - You want a battle? (There's a war) \Harcot akarsz? Itt egy háború)/ - Egy regény, ahol hosszú ideig elnyomtak egy szereplőt/népet, aki/ami később megelégelte azt a bánásmódot és kiállt magáért/fellázadt.
 Nem tudom, mennyire spoiler. Az első, ami eszembe jutott, az Marie Rutkoski - A nyertes átka című könyve.

7. Skillet - Better than drugs \Jobb, mint a drogok/ - Kedvenc könyv vagy könyvsorozat, amit a szó szoros értelmében imádsz és már fülig ér a szád, ha meglátod a címét vagy egy idézetet belőle.
 Nekem ez Böszörményi Gyulától az Ambrózy báró esetei című sorozat. Alig hiszem el, hogy valami ilyen jó legyen, és csak három részes. Várom és egyben nem is az utolsó rész megjelenését. Ha esetleg valaki emlékszik a Könyvhétre, ott úgy mutatták be, mint "legális drogot", szóval így még viccesebb, hogy ehhez a ponthoz kapcsoltam. Nem? Jó, akkor csak nekem..

8. Guns 'n Roses - Don't Cry \Ne sírj/ - Egy könyvsorozat, amitől nehezen búcsúztál, és sajnáltad, hogy nincs több része.
 Nem az a baj, hogy nincs több része, az a probléma, hogy nem fordítják le magyarra. (amit egyébként egyre könnyebben hidalok át, tekintve hogy erősen vonzódom Angliához, így amit lehet angolul csinálok.) Ide két sorozatot is hoztam, az egyik Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozata, a másik Laini Taylor - Füst és csont leánya. Mind a kettőt nagyon szeretem, és még mindig reménykedem benne, hogy egyszer ékes anyanyelvemen is olvashatom a folytatásokat.


Ennyi lettem volna mára. Remélem tetszett a bejegyzés, ha tetszik a tag, nyugodtan viheted, bár ahogy láttam, alig akad valaki, aki ne töltötte volna ki. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Magyarázat a pénTag elnevezéshez, amit lehet, hogy az elején le kellett volna írnom: kerestem egy olyan napot a héten, amibe erőltetés nélkül bele lehet erőszakolni a tag szót, és a péntekre esett a választásom, úgyhogy előfordulhat, hogy péntekenként tagekkel találkozhattok a blogon. Ha minden jól megy.