Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma (jócskán megkésve) az élményeimet mesélem el a Könyvhétről.
Az elején kezdem (bár hol máshol? Jól meglepődnétek, ha a közepe lenne az eleje, mi? :D).
Anya 5-kor keltett minket (itt aludt az egyik barátnőm), így fél hatkor sikerült is kikászálódni az ágyból. Szerencsére simán elértük a vonatot, egyszer kellett csak átszállni, és utána nyugodtan lehetett aludni. Végtelenül szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis bármilyen helyzetben, közlekedési eszközön el tudok minden gond nélkül aludni, és olyan mélyen alszok, hogy akárki akármit csinál mellettem, én fel nem ébredek rá. Szóval a vonaton a mellettünk beszélgető nők fecsegésére elaludtunk, majd megérkeztünk a Keletibe. Nagyon büszke vagyok magunkra, mert annak ellenére, hogy mindketten először voltunk egyedül Pesten (nem egyedül, de nem olyannal, aki ismeri a járást), egyszer sem tévedtünk el, nem szálltunk rossz metróra, semmi ügyetlenkedés. Fél 10 körül odaértünk a Vörösmarty térre. Akkor még csak pár standnál pakolták ki a könyveket, de azért elindultunk felfedezni a terepet, megnézni melyik kiadó hol van, és hasonlók. Aztán tíz előtt pár perccel odaálltunk a színpadhoz, ahol Böszörményi Gyula beszélt a könyveiről, egy kicsit arról is, hogy mik a tervei. 11-kor kezdődött a dedikálás, szintén Böszörményi úrral, és ott volt Magocsa-Horváth Éva, aki a gyönyörű borítókat tervezte. Erről nem is tudtam, nem is vettem észre, hogy oda volt írva, hogy ő is dedikál, úgyhogy ez egy jó kis meglepetés volt. És kék haja van! Egy jó ideje én is szeretném ilyen színűnek látni a hajam, de még nincs itt az ideje, de mikor megláttam a kék loboncot, oda meg vissza voltam. És mind a ketten olyan nagyon aranyosak. Egyébként nagy szerencsénk volt, mert időben beálltunk a sorba, nagyjából két perc alatt olyan hosszú lett, hogy csak na. Aztán, miután kiörömködtük magunkat, hogy van dedikált könyvünk, még ötvenszer körbesétáltuk a teret, közben vettünk (kettőnkét összeadva) 3 könyvet, majd a könyvekkel megpakolva elindultunk visszafelé. Ez az út valahogy, ötletem sincs, milyen módon, feleolyan hosszúra sikeredett, mint reggel. Visszaértünk a Keletihez, felszálltunk a vonatra és Any (csak azért, hogy becézzük Anonymus-t, mert nem tudom, hogy a barátnőm adja-e a nevét ehhez a kiránduláshoz.. :D) aludt hazafelé, én viszont azonnal elkezdtem olvasni a Beretva és tőrt, amit egyébként be is fejeztem, nem az út alatt, de aznap még annyit vonatoztam, hogy sikerült.
Hihetetlenül jól éreztem magam, ez volt az első alkalom, hogy a fővárosban voltam a Könyvhéten, eddig csak Győrbe szoktam benézni, de összehasonlíthatatlan a kettő. Nagyon jó élmény volt, mindenki nagyon kedves és aranyos volt, az meg, hogy egyszer sem tévedtünk el, csak hab a tortán.
Végül 5 új könyvvel gazdagodtam, egy jó darabig most nem fogok egyet sem venni, mert a) van mit olvasni b) man muss sparen.
Megbeszéltük drága Névtelen Barátnőmmel, hogy ezentúl hagyománnyá tesszük, hogy elmegyünk a Könyvhétre, és mindig vonattal, mert az olyan stílusos.
Nagyon boldog vagyok, hogy pozitív élmény volt ez az esemény, bár ha az ember könyvekkel és könyvmolyokkal van körbevéve, az nehezen végződhet rosszul. Nagyon jól éreztem magam, remélem mások is, akik ott voltak. Akik pedig nem, és van rá lehetőségük, hogy legközelebb elmenjenek, csak annyit tudok mondani, hajrá, bátran!
Egy fix programom már tuti van jövőre. :)
A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése