Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma úgy döntöttem, egy picit személyesebb bejegyzést írok, mert elkapott az információmegosztási láz. Mostanában egyre több olyan dolgot észlelek magam körül, ami nekem örömet okoz, a körülöttem élőknek viszont inkább bosszúságot. Ma ilyen dolgokat osztok meg veletek.
1. Hideg
Régebben soha nem tudtam eldönteni, hogy az őszt vagy a tavaszt szeretem-e jobban, hiszen a kettő ugyanaz, csak visszafelé. Ősz után hideg, havas tél jön, tavasz után pedig csupa napsütéses nyár, mint az közismert. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy pont ezért szeretem jobban az őszt. Ki nem állhatom, mikor folyik rólam a víz, egyszerűen nem bírok megmaradni a melegben. Az őszt viszont nagyon szeretem, az eleje a kedvencem, mikor még lehet hosszú gatyát rövid ujjú pólóval hordani, a színek is nagyon szépek, szeretem, ahogy a fák átöltöznek. Lehet jó meleg teát inni, egy pléddel betakarózva olvasni. Az sem utolsó dolog, hogy ősszel van a szülinapom. Persze minden évszaknak megvan a maga szépsége, de nekem az ősz a legszebb.
2. Vihar és minden velejáró gyönyörűség
Mindig olyan gyerek voltam, aki ha vihar van, nem bent marad a házban, hanem legalább az ablakig elfut, hogy onnan csodálja az esőt, ahogy a szél fújja a fákat, ahogy gyűlik a pocsolya az udvaron, ahogy a villámok cikáznak az égen. Nagyon nehezen viselem, ha sokáig nem esik, ebből a szempontból a nyarat szeretem, mert anya nem parancsol be a házba, mert nem hideg eső esik. Imádok kint lenni, mikor elázhatok. Azt is nehezen értem, hogy olyan csodálatos dologtól hogy lehet félni, mint a villám. (Jó, hazudtam, teljesen meg tudom érteni, ha valamibe belecsap, akkor annak vége, meg hasonlók, de akkor is...) Annyira szép, és olyan nehéz elkapni. Az utána lévő dörgést is nagyon szeretem, valahogy olyan vicces. A szelet is nagyon szeretem, amikor pont jó irányból fúj, és nem kell állandóan igazgatnom a hajam, elvégzi helyettem a levegőáramlás. Fura, de akkor érzem magam a legfelszabadultabbnak, mikor vihar van, mindegy, hogy zivatar-e vagy tartós eső, ez tesz legboldogabbá (meg persze még pár dolog, de benne van a top 3-ban)
Egy vicces történet azoknak, akik eddig elolvasták: A múltkor, egy jó ideje nem esett az eső, vasárnap volt, koleszba visszamenős nap. Ülünk, a többiek tanulnak, én olvasok. Hirtelen felnézek a könyvemből, majd így szólok: - Lányok, nektek nem hiányzik az eső? Olyan jó lenne egy kis vihar, nem? - Válasz: - Dehogy, Gabi, minek az?- öt perc múlva elkezdett zuhogni, villámlani és dörögni. Csodás volt.
3. Embereket nézni, hallgatni a beszélgetéseiket
Na, ez a legrosszabb. Én is utálom, ha bámulnak, viszont én csinálom. Mikor elmegyünk vásárolni, elég hamar megunom, és ilyenkor elkezdem nézegetni a többi embert. Érdekes, hogy milyen sokuknak milyen unott arca van, némelyiküknek olyan mintha citromba harapott volna. Ezt apától örököltem, ő is szokta ezt csinálni, ha együtt vagyunk, néha kitalálunk az embereknek történeteket, hogy mit dolgozhatnak, mi a nevük meg hasonlók. Jó kis játék. Aztán a vasúton is, mikor túl hamar ott vagyok vagy nincsen semmi dolgom, nem sietek, akkor ott is szoktam nézegetni. Érdekes, az biztos.
A beszélgetéseket persze nem az elejétől a végéig szoktam hallgatni, csak foszlányokat belőle, így még viccesebb. Néha igen fura mondatokat hall az ember az utcán, ha figyel.
4. Rendetlenség
Anyának herótja van tőle, hogy nem vagyunk képesek rendet rakni/tartani a szobában. Néha tényleg igaza van, de nem mindig. Én nem bírom, ha egy szoba úgy néz ki, hogy ha betoppanna egy fotós, akkor bármelyik lakásos magazinba azonnal beleillene, olyan rendes. Azt olyan személytelennek érzem. Szeretem, ha egy helyiségen látszik, hogy lakik ott valaki. A koleszban hála az égnek a többiek nem problémáznak azon, hogy az én negyedemen hogy néz ki a szoba, max röhögünk egyet rajta, mikor az egyik könyvem egy teljesen lehetetlen helyről kerül elő. Igyekszem azért a háborús övezet és az egészséges rendetlenség között egyensúlyt tartani.
5. Angol nyelv, -óra, minden, ami Nagy-Britanniához kapcsolódik
Ez az egyik kedvenc tantárgyam, a második nyelv, amit tanulok, és a csoportból én vagyok az egyetlen, aki lelkesedik is érte. Vannak még, igen kevesen, akik nem utálják, de csak engem vonz. De engem minden mennyiségben, korlátok nélkül. Egy kicsit talán az is hozzátesz, hogy ennek van (viszonylag) kézzelfogható eredménye, miszerint a tanárnő is észrevette ezt a lelkesedést, és emiatt kitűnő lettem angolból, ami azért jólesik. De enélkül is nagyon szeretem ezt a nyugati országot. A nyelv nagyon tetszik, a humoruk fergeteges, az időjárásukat gyorsan megszoknám. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda, dolgozom rajta, hogy sikerüljön is.
6. Iskolai kötelezők
Általánosban én is utáltam ezeket a köteteket. Unalmasak és hosszúak voltak, semmi értelmét nem láttam, minek kell elolvasni őket, de mindig ügyes kis diák voltam, és átküzdöttem magam rajtuk. Ahogy középiskolás lettem, minden megváltozott. A mostani kötelezők nagyon tetszenek. Lehet, hogy azért, mert már nyitottabb vagyok könyvek szempontjából, vagy rugalmasabb a lista, vagy esetleg jobban szeretek olvasni, és nem érzem kényszernek, de már általános végén is szerettem. Nem tudom, de a tavalyiakat és az ideieket is nagyon szerettem. Remélem jövőre is ennyi örömöt fogok lelni bennük.
Egy újabb lista, aminek illett volna ötpontosnak lennie, de nem az lett. Mondanám, hogy megleptem magam, de hazudni, ugyebár, csúnya dolog. Ha nektek is van valami hasonló dilitek, írjátok meg hozzászólásban, kíváncsi vagyok, vannak-e még furák rajtam kívül (biztos vannak, hogy a manóba ne lennének). A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése