Dolgok, amiket akkor is szeretek, ha mások utálják őket | besorolhatatlan #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma úgy döntöttem, egy picit személyesebb bejegyzést írok, mert elkapott az információmegosztási láz. Mostanában egyre több olyan dolgot észlelek magam körül, ami nekem örömet okoz, a körülöttem élőknek viszont inkább bosszúságot. Ma ilyen dolgokat osztok meg veletek.

1. Hideg
  Régebben soha nem tudtam eldönteni, hogy az őszt vagy a tavaszt szeretem-e jobban, hiszen a kettő ugyanaz, csak visszafelé. Ősz után hideg, havas tél jön, tavasz után pedig csupa napsütéses nyár, mint az közismert. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy pont ezért szeretem jobban az őszt. Ki nem állhatom, mikor folyik rólam a víz, egyszerűen nem bírok megmaradni a melegben. Az őszt viszont nagyon szeretem, az eleje a kedvencem, mikor még lehet hosszú gatyát rövid ujjú pólóval hordani, a színek is nagyon szépek, szeretem, ahogy a fák átöltöznek. Lehet jó meleg teát inni, egy pléddel betakarózva olvasni. Az sem utolsó dolog, hogy ősszel van a szülinapom. Persze minden évszaknak megvan a maga szépsége, de nekem az ősz a legszebb.

2. Vihar és minden velejáró gyönyörűség
  Mindig olyan gyerek voltam, aki ha vihar van, nem bent marad a házban, hanem legalább az ablakig elfut, hogy onnan csodálja az esőt, ahogy a szél fújja a fákat, ahogy gyűlik a pocsolya az udvaron, ahogy a villámok cikáznak az égen. Nagyon nehezen viselem, ha sokáig nem esik, ebből a szempontból a nyarat szeretem, mert anya nem parancsol be a házba, mert nem hideg eső esik. Imádok kint lenni, mikor elázhatok. Azt is nehezen értem, hogy olyan csodálatos dologtól hogy lehet félni, mint a villám. (Jó, hazudtam, teljesen meg tudom érteni, ha valamibe belecsap, akkor annak vége, meg hasonlók, de akkor is...) Annyira szép, és olyan nehéz elkapni. Az utána lévő dörgést is nagyon szeretem, valahogy olyan vicces. A szelet is nagyon szeretem, amikor pont jó irányból fúj, és nem kell állandóan igazgatnom a hajam, elvégzi helyettem a levegőáramlás. Fura, de akkor érzem magam a legfelszabadultabbnak, mikor vihar van, mindegy, hogy zivatar-e vagy tartós eső, ez tesz legboldogabbá (meg persze még pár dolog, de benne van a top 3-ban)
Egy vicces történet azoknak, akik eddig elolvasták: A múltkor, egy jó ideje nem esett az eső, vasárnap volt, koleszba visszamenős nap. Ülünk, a többiek tanulnak, én olvasok. Hirtelen felnézek a könyvemből, majd így szólok: - Lányok, nektek nem hiányzik az eső? Olyan jó lenne egy kis vihar, nem? - Válasz: - Dehogy, Gabi, minek az?- öt perc múlva elkezdett zuhogni, villámlani és dörögni. Csodás volt.

3. Embereket nézni, hallgatni a beszélgetéseiket
  Na, ez a legrosszabb. Én is utálom, ha bámulnak, viszont én csinálom. Mikor elmegyünk vásárolni, elég hamar megunom, és ilyenkor elkezdem nézegetni a többi embert. Érdekes, hogy milyen sokuknak milyen unott arca van, némelyiküknek olyan mintha citromba harapott volna. Ezt apától örököltem, ő is szokta ezt csinálni, ha együtt vagyunk, néha kitalálunk az embereknek történeteket, hogy mit dolgozhatnak, mi a nevük meg hasonlók. Jó kis játék. Aztán a vasúton is, mikor túl hamar ott vagyok vagy nincsen semmi dolgom, nem sietek, akkor ott is szoktam nézegetni. Érdekes, az biztos.
  A beszélgetéseket persze nem az elejétől a végéig szoktam hallgatni, csak foszlányokat belőle, így még viccesebb. Néha igen fura mondatokat hall az ember az utcán, ha figyel.

4. Rendetlenség
  Anyának herótja van tőle, hogy nem vagyunk képesek rendet rakni/tartani a szobában. Néha tényleg igaza van, de nem mindig. Én nem bírom, ha egy szoba úgy néz ki, hogy ha betoppanna egy fotós, akkor bármelyik lakásos magazinba azonnal beleillene, olyan rendes. Azt olyan személytelennek érzem. Szeretem, ha egy helyiségen látszik, hogy lakik ott valaki. A koleszban hála az égnek a többiek nem problémáznak azon, hogy az én negyedemen hogy néz ki a szoba, max röhögünk egyet rajta, mikor az egyik könyvem egy teljesen lehetetlen helyről kerül elő. Igyekszem azért a háborús övezet és az egészséges rendetlenség között egyensúlyt tartani.

5. Angol nyelv, -óra, minden, ami Nagy-Britanniához kapcsolódik
  Ez az egyik kedvenc tantárgyam, a második nyelv, amit tanulok, és a csoportból én vagyok az egyetlen, aki lelkesedik is érte. Vannak még, igen kevesen, akik nem utálják, de csak engem vonz. De engem minden mennyiségben, korlátok nélkül. Egy kicsit talán az is hozzátesz, hogy ennek van (viszonylag) kézzelfogható eredménye, miszerint a tanárnő is észrevette ezt a lelkesedést, és emiatt kitűnő lettem angolból, ami azért jólesik. De enélkül is nagyon szeretem ezt a nyugati országot. A nyelv nagyon tetszik, a humoruk fergeteges, az időjárásukat gyorsan megszoknám. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda, dolgozom rajta, hogy sikerüljön is.

6. Iskolai kötelezők
  Általánosban én is utáltam ezeket a köteteket. Unalmasak és hosszúak voltak, semmi értelmét nem láttam, minek kell elolvasni őket, de mindig ügyes kis diák voltam, és átküzdöttem magam rajtuk. Ahogy középiskolás lettem, minden megváltozott. A mostani kötelezők nagyon tetszenek. Lehet, hogy azért, mert már nyitottabb vagyok könyvek szempontjából, vagy rugalmasabb a lista, vagy esetleg jobban szeretek olvasni, és nem érzem kényszernek, de már általános végén is szerettem. Nem tudom, de a tavalyiakat és az ideieket is nagyon szerettem. Remélem jövőre is ennyi örömöt fogok lelni bennük.

Egy újabb lista, aminek illett volna ötpontosnak lennie, de nem az lett. Mondanám, hogy megleptem magam, de hazudni, ugyebár, csúnya dolog. Ha nektek is van valami hasonló dilitek, írjátok meg hozzászólásban, kíváncsi vagyok, vannak-e még furák rajtam kívül (biztos vannak, hogy a manóba ne lennének). A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Könyvhét | élmények #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma (jócskán megkésve) az élményeimet mesélem el a Könyvhétről.
Az elején kezdem (bár hol máshol? Jól meglepődnétek, ha a közepe lenne az eleje, mi? :D).
Anya 5-kor keltett minket (itt aludt az egyik barátnőm), így fél hatkor sikerült is kikászálódni az ágyból. Szerencsére simán elértük a vonatot, egyszer kellett csak átszállni, és utána nyugodtan lehetett aludni. Végtelenül szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis bármilyen helyzetben, közlekedési eszközön el tudok minden gond nélkül aludni, és olyan mélyen alszok, hogy akárki akármit csinál mellettem, én fel nem ébredek rá. Szóval a vonaton  a mellettünk beszélgető nők fecsegésére elaludtunk, majd megérkeztünk a Keletibe. Nagyon büszke vagyok magunkra, mert annak ellenére, hogy mindketten először voltunk egyedül Pesten (nem egyedül, de nem olyannal, aki ismeri a járást), egyszer sem tévedtünk el, nem szálltunk rossz metróra, semmi ügyetlenkedés. Fél 10 körül odaértünk a Vörösmarty térre. Akkor még csak pár standnál pakolták ki a könyveket, de azért elindultunk felfedezni a terepet, megnézni melyik kiadó hol van, és hasonlók. Aztán tíz előtt pár perccel odaálltunk a színpadhoz, ahol Böszörményi Gyula beszélt a könyveiről, egy kicsit arról is, hogy mik a tervei. 11-kor kezdődött a dedikálás, szintén Böszörményi úrral, és ott volt Magocsa-Horváth Éva, aki a gyönyörű borítókat tervezte. Erről nem is tudtam, nem is vettem észre, hogy oda volt írva, hogy ő is dedikál, úgyhogy ez egy jó kis meglepetés volt. És kék haja van! Egy jó ideje én is szeretném ilyen színűnek látni a hajam, de még nincs itt az ideje, de mikor megláttam a kék loboncot, oda meg vissza voltam. És mind a ketten olyan nagyon aranyosak. Egyébként nagy szerencsénk volt, mert időben beálltunk a sorba, nagyjából két perc alatt olyan hosszú lett, hogy csak na. Aztán, miután kiörömködtük magunkat, hogy van dedikált könyvünk, még ötvenszer körbesétáltuk a teret, közben vettünk (kettőnkét összeadva) 3 könyvet, majd a könyvekkel megpakolva elindultunk visszafelé. Ez az út valahogy, ötletem sincs, milyen módon, feleolyan hosszúra sikeredett, mint reggel. Visszaértünk a Keletihez, felszálltunk a vonatra és Any (csak azért, hogy becézzük Anonymus-t, mert nem tudom, hogy a barátnőm adja-e a nevét ehhez a kiránduláshoz.. :D) aludt hazafelé, én viszont azonnal elkezdtem olvasni a Beretva és tőrt, amit egyébként be is fejeztem, nem az út alatt, de aznap még annyit vonatoztam, hogy sikerült.
Hihetetlenül jól éreztem magam, ez volt az első alkalom, hogy a fővárosban voltam a Könyvhéten, eddig csak Győrbe szoktam benézni, de összehasonlíthatatlan a kettő. Nagyon jó élmény volt, mindenki nagyon kedves és aranyos volt, az meg, hogy egyszer sem tévedtünk el, csak hab a tortán. 
Végül 5 új könyvvel gazdagodtam, egy jó darabig most nem fogok egyet sem venni, mert a) van mit olvasni b) man muss sparen.
Megbeszéltük drága Névtelen Barátnőmmel, hogy ezentúl hagyománnyá tesszük, hogy elmegyünk a Könyvhétre, és mindig vonattal, mert az olyan stílusos.

Nagyon boldog vagyok, hogy pozitív élmény volt ez az esemény, bár ha az ember könyvekkel és könyvmolyokkal van körbevéve, az nehezen végződhet rosszul. Nagyon jól éreztem magam, remélem mások is, akik ott voltak. Akik pedig nem, és van rá lehetőségük, hogy legközelebb elmenjenek, csak annyit tudok mondani, hajrá, bátran!
Egy fix programom már tuti van jövőre. :)
A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

Május - időutazás | havi zárás #5

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és újra eljött a hó végi zárás. Eltelt május, nemsokára vége az iskolának és itt van a küszöbön a nyári szünet. Májusban szorítottam nővéremnek, hogy jól sikerüljön az érettségije (ami hála az égnek meg is történt, bár mind tudtuk, hogy így lesz), részt vettem két barátnőm társaságában az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett erdős versenyen, ahol 10 csapat volt jelen, és kilencedikek lettünk, amire büszkék vagyunk, mert a cél az volt, hogy ne legyünk utolsók. Volt kompetenciamérés is, ahol remélem jól szerepeltem (bár mindig az történik, hogy elveszítem azt a lapot, amin a kódszámom van, így sosem tudom meg, milyen lett az eredmény), befejeztem a közösségi szolgálatot erre az évre, már csak 10 óra hiányzik az 50-hez. Részt vettem a Mini-könyvklub nevezetű, hát.. könyvklubban (bővebben ITT). Amire büszke vagyok, az az, hogy ebben a hónapban 7 (!) könyvet is sikerült elolvasnom. Ahhoz képest, hogy eddig ilyen 3-4-eket olvastam, nagyon boldog vagyok.

Amiket olvastam:
 - Kiera Cass - Az Elit
 - Kiera Cass - Az Igazi
 - Gail Carriger - Lélektelen
 - Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz
 - Julianne Donaldson - Edenbrooke
 - William Shakespeare - Rómeó és Júlia
 - Lois Lowry - Az emlékek őre

Amiről írtam:
 - Április - sorozatok | havi zárás
 - Kedvenc nem jelenben játszódó könyvek | kedvencek #3
 - Emlékezzünk! | Lois Lowry - Az emlékek őre

Újak a polcomon:
 - James Fenimore Cooper - Nagy indiánkönyv
 - Lewis Caroll - Alice's Adventures in Wonderland/Through the Looking-Glass
 - Patrick Rothfuss - A szél neve

Mivel szégyenszemre van három olyan könyv, amit már egy jó ideje elkezdtem, de sehogy sem sikerül befejezni, így június ezeké a könyveké lesz. Remélhetőleg ez nem fogja elvenni az egész hónapomat, úgyhogy amint végeztem azokkal, a hónap hirtelen átváltozik idegen nyelvű könyvek hónapjává, nyelvvizsgára hangolódva vagy befejezem az elkezdett sorozatokat.

Júniusra tervezem:
 - Vavyan Fable - Szennyből az angyal
 - Oláh Gábor - Holnap más leszek
 - C. S. Lewis - Az ezüsttrón
 - Kerstin Gier - Rubinrot
 - Stephenie Meyer - Bis(s) zum Morgengrauen
 - C. S. Lewis - A végső ütközet
 - Elizabetta Gnone - Ég veled, Fairy Oak!

Nem vagyok benne biztos, hogy az összes könyvet a listáról el fogom tudni olvasni, de majd igyekszem. Kitartás, már csak egy hét van a suliból, azt már féllábon is kibírjuk. Mindnekinek jó júniust és szép nyarat! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Április - sorozatok | havi zárás #4

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mivel ismét véget ért egy hónap, itt az ideje visszatekinteni a mögöttünk állóra. Mellesleg, nektek is úgy tűnik, mintha az időnek valami halaszthatatlan dolga akadna, mert úgy rohan, hogy csak na.
Áprilisban gyorsan olvastam a könyveket. A helyzet viszont az, hogy vagy nem bírtam rávenni magam, hogy olvassak, vagy nem bírtam kikászálódni a világból, amiről olvastam. A bloggal viszont sikerült többet foglalkoznom, ha ezt még ti nem is látjátok. Volt egy olyan estém, amikor nem bírtam aludni, különböző okok miatt és akkor szerencsére sikerült néhány ötletet gyűjtenem a jövőre nézve.

Amiket olvastam:
- Kalapos Éva - D.A.C 4. Nem gyerekjáték
- Marissa Meyer - Scarlet
- Kiera Cass - A Párválasztó

Amikről írtam:
- Március | havi zárás #3
- Az a gonosz technika! | Julie Kagawa - Vaskirály
- Kedvenc tv/könyvsorozatok | kedvencek #2

Újak a polcomon:
- Amy Kaufman és Meghan Spooner - These Broken Stars ~ Lehullott csillagok
- Gail Carriger - Soulles ~ Lélektelen

Április az sorozatoké volt, májust az időutazásnak szentelem. Olyan könyveket tervezek olvasni ebben a hónapban, amik a jövőbe vagy a múltba repítenek. Sunyi kis téma ez, mert úgy tűnik, hogy könnyű a választás, de annak tekintetében, mennyi ilyen témájú könyv áll rendelkezésemre, igen nehéz eldönteni, mit olvassak. Azért valahogy megbírkozom vele.

Májusra tervezem:
- Kiera Cass - Az Elit; Az Igazi; A koronahercegnő
- Erin Morgenstern - Az éjszakai cirkusz
- Julianne Donaldson - Edenbrooke
- Amy Kaufman és Meghan Spooner - These Broken Stars ~ Lehulott csillagok

Bízom benne, hogy májusra is átragad valami a gyorsolvasásomból, de mint tudjuk, nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Remélem az érettségizőknek minden jól mert, és kitartást kívánok még a jövő héthez. Mindenkinek napsütésben, vidámságban és olvasásban gazdag májust kívánok. Pá, Gabi

U.i. Nemsokára itt a suli vége, ezt már féllábon is kibírjuk.