A mű először 2011. körül került először a kezembe, ugyanis a nővérem ezt kapta karácsonyra és persze, hogy kíváncsi voltam rá. A benne lévő képek aztán jól elrettentettek az elolvasásától, mert nevetségesen félős vagyok, és rendszerint nagyon hosszú ideig velem maradnak ezek a félelmek. Aztán tavaly november körül megembereltem magam és nekikezdtem. Könyvhéten beszereztem a második részt, majd évvégi jóldolgoztálkislányunk könyvként megkaptam a harmadik, egyben befejező kötetet.
A három könyv során részünk van sok-sok veszélyben, izgalmas kalandokban és felfedezésekben, és természetesen a szerelmi szál sem maradhat ki a történetből.
Molyok szerint: 4,45 csillag
Szerintem: 4,95 csillag
Történet: Nagyon tetszett. Imádom az időutazást, ez a megoldás különösen tetszett, nem olvastam még olyan könyvet, ahol ugyanazt a napot élnék át folyamatosan (persze ez azért is lehet, mert még nem olvastam eleget). Végig izgultam, nemigen volt olyan pillanat, amikor azt éreztem volna, hogy mikor történik már végre valami. A másik, amit nagyon szeretek: fiú szemszögéből olvasni. Mostanában pedig valahogy mégjobban rákattantam, szóval ez is hatalmas pozitívum. A szigetes könyvekért szintén odavagyok, és igaz, hogy nem a teljes történet játszódik ott, de ennek ellenére tetszett. SPOILER A legvégén viszont el tudtam volna képzelni, hogy tényleg minden csak Jacob fejében történt meg, persze örülök a happy endnek, de érdekes lett volna. SPOILER VÉGE
Szereplők: A kedvenceim a különlegesek, közülük is Millard (a láthatatlan fiú) és Hugh (akinek méhek vannak a hasában) voltak a legszimpatikusabbak. Aztán persze ott van Olive is, a pöttöm kis lebegő lány. Hát ő valami nagyon aranyos. Emma sem volt antipatikus, mégsem sikerült belopnia magát a szívembe. Azért az elég király, hogy lazán tüzet gyújt a kezével, irigylem is érte. Jacob sem rosszfej, nem butácska, bírtam. Kettejük kapcsolata viszont elég... Furcsa.. És érdekes.. És fura.. És éssel nem kezdünk mondatot.. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: Alma LeFay Vándorsólyom kisasszony. Ez a nő.. Annyira király, hogy vissza tudja forgatni az időt. Kedves, de szigorú, és számomra különös módon, nagyon kedvelem az ilyen embereket. (a kedvenc tanáraim óráira kb gyomorgörccsel megyek be, de nagyon szeretem őket.) A kisasszony nem ennyire durva, de azért ő is kordában tud tartani egy csapat gyereket, akiknek még képességeik is vannak, szóval le a kalappal előtte. A második részben aztán még több szereplő kerül elő, akiket szintén nagyon bírtam. A gonoszok is elég királyak voltak, mármint nem a módszereik tetszettek, de jól kidolgozott volt a főgonosz. A többi mellékszereplő nem nagyon hagyott nyomot bennem, Jake szülei közömbösek maradtak.
Stílus: Könnyű, de nem azt érzem olvasás közben, hogy milyen hülyének néz már megint ez a fölnőtt. Annak ellenére, hogy kezdetben a képek miatt nem akartam belekezdeni, igazából utólag örülök, hogy belekerültek. Nagyon ötletes, hogy Riggs bácsi (haha) a képek köré építette fel a könyvet. Jó hangulatot kölcsönöznek a műnek, olyat, amire halloween környékén vágyik az ember.
Cím: Az egyik leghosszabb cím valaha. Na jó, talán nem a leghosszabb, de azért eltelik egy idő, mire kimondom, ha nem rövidítek semmit.
Borító: Igazából, ha elvonatkoztatok attól, hogy frászt kapok a régi képektől (és nagyon jó vagyok elvonatkoztatásban), akkor azt kell hogy mondjam, az egyik legjobb borítójú könyvek, amikkel olvasási pályafutásom alatt találkoztam. Számomra az is impozáns, hogy a könyv hátuljára is raktak képeket, a gerince pedig olyan régikönyves gerinc (mellesleg ez plusz plusz pont, hamár egyszer a gerince van felém a polcomon.)
Ajánlom: Maga a történet egyáltalán nem olyan ijesztő, a képek tezsik azzá, szóval aki bírja, az igazából akárhány éves, bírja. Akit hozzám hasonlóan kiver a víz ezen képek láttán, de mégis megpróbálkozna vele, annak azt tanácsolom, hogy ne sötétben olvassa, és akkor nem lesz semmi gáz. ;)
Újra fogom-e olvasni? Mielőtt megnézném a filmet, már biztosan nem, de kevesebb, mint egy éve olvastam, így még elég jól emlékszem rá. A jövőben azonban biztos sort kerítek rá.
Megnézem-e a filmet? Azt hiszem, erre a kérdésre, aki eddig elolvasta, tudja a választ. Igen, nagyon kíváncsi vagyok a filmre, hogy Tim Burton mit hozott ki belőle, és hogy hogy működnek a változtatások.
Melyik képesség tetszik legjobban? Emmáé nagyon tetszik, de láthatatlan is szívesen lennék, azt hiszem. Bár elég ijesztő lehet, ha egyik napról a másikra eltűnik a lábad, és fokozatosan minden testrészed. Bivalyerős biztos nem lennék, állandóan félnem kellene, hogy ne roppantsak senkit össze, mikor megölelem. Maradok a tűzcsiholásnal. Vagy ha van valami vizes, akkor az is jöhet.
Remélem tetszett a bejegyzés és ti is legalább annyira élveztétek/élvezni fogjátok, mint én. A filmet reményeim szerint hamarosan megnézem, és esetleg talán lehetséges, hogy írok róla. De mind tudjuk (vagy nem) mi szokott történni, ha eltervezek valamit. Mindenesetre, ha bővebben szeretnél olvasni a könyvről, ITT megteheted. Ha pedig már olvastad, és kedved van megosztani a tapasztalataidat, a komment szekció csak rád vár! Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszett. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
