2015 - évértékelés+néhány fogadalom

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és (ahogy észrevehettétek) egy jó ideje ez az első bejegyzésem. Ennek különböző okai vannak, leginkább az, hogy könnyen elhanyagolok mindent. Ebben a posztban kicsit a 2015-ös évemről szeretnék beszélni, illetve a következő évi terveimről.
Ez az év több szempontból is nagyon jó volt. Először is, sikeresen túléltem az első középiskolai évemet. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és közülük páran nagyon jó barátaim is lettek. Bár azt képzelni sem mertem, hogy ennyi barátom lesz, mert nem vagyok az a fajta. Szóval ezzel a sok emberrel nyáron is tartottam a kapcsolatot. Ez a nyár pedig elképesztően jó volt. Elsőként a suli vége utáni második héten Németországba mentünk, a suli szervezésében. Németországban akkor még nem ért véget a tanítás, és egy ottani testvériskolaszerűséget látogattunk meg. Ott voltunk egy hétig, és még jobban összekovácsolódtunk. Nagyon vicces volt az odafele út, az ottlét és a hazafele út is. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ezután egy hétig otthon voltam és cuccoltam össze, hogy induljak Lengyelországba. Az unokatestéremék úgy döntöttek, jó ötlet magukkal vinni és nagyon hálás vagyok, hogy így történt. Lengyelország nagyon szép, a hegyek, a táj fantasztikusan szép. Egyetlen rossz dolog volt nyáron. A szüleimmel és a testvéremmel nem tudtunk sehova elmenni. De.. nem így jött ki a lépés, van ilyen. Aztán vége lett ennek a szép időszaknak, elkezdődött az iskola. Nem volt olyan szörnyű a kezdés, mint amire számítottam, a kolesszal elviselhető. A jegyeim annyira nem foglalkoztatnak, mint az eddigi években, és erre büszke vagyok. 10 év kellett, hogy ne legyen rajtam nyomás... A lényeg, hogy elértem, nem?
Olvasás szempontjából is nagyon jó évet zárok. A Reading Challenge-t sajnos nem sikerült teljesíteni, pár könyv még hiányzik, de így is több, mint 50 könyvet olvastam, ami nekem nagyon nagy szó, szóval büszke vagyok magamra.
Nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak, ezért inkább a következő dolgokat nevezzük inkább tervnek. Tehát:
-mielőtt vennék egy könyvet, elolvasom azokat, amik itthon vannak elolvasatlanul
-többet foglalkozom a bloggal. ezentúl tényleg igyekszem minden héten írni, ha nemis értékelést, de valamit (spoiler: van pár értékelés a füzetembe, csak be kéne gépelni)
-folytatom a jó szokásomat és nem stresszelek felesleges dolgokon
-addig nem jelentkezek molyos kihívásokra, amíg egy párat nem csináltam meg
-mostmár tényleg elmegyek nyelvvizsgázni

Ennyi lenne ez a kis bejegyzéske, remélem jó évetek lesz. Utólag is boldog karácsonyt és boldog új évet! A következő bejegyzés szerintem már csak jövőre lesz, addig is legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónonülést. Pá, Gabi

Chanda Hahn - Bűbájtalan (Bűbájtalan #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mostanában sok tündérmese újragondolással találom szembe magam.
Nyáron kezdtem nagyon hosszú idő után megint könyvtárba járni, mivel ott csináltam az 50 órás közösségi szolgálatot. Idén is folytatom (mármint iskolai év idén) és miután végeztem, ott szoktam még maradni egy kicsit. Idén jóval több tanulnivaló van, mint tavaly,  de valamit mégis kéne olvasni. Egy rövid könyvet szerettem volna, amit könnyen lehet olvasni, és kicsit megfeledkezhetem az iskoláról. Így került a kezembe ez a könyv. Emlékeztem, hogy molyon is viszonylag jó értékelést kapott, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem tetszik.
A történet szerint Mina Grime egy meglehetősen szerencsétlen tizenöt éves lány. Édesanyjával és öccsével él egy város kínai negyedében. Egy nap az iskola szervez egy látogatást az ottani sütödébe. Ott Mina szerencsétlenkedik egy sort, a túra végére mégis ő lesz a nap hőse. Édesanyja mindig arra intette, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, így amikor bekerül hőstette miatt az újságokba, Sara el akar költözni. Megint. Azonban ez alkalommal Mina a sarkára áll, és rábírja anyját, hogy árulja el folytonos költözésük okát. Kiderül, hogy a lány valódi családneve Grimm, vagyis a Grimm-testvérek leszármazottja, akinek sorsa az átokmegtörése. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, végig kell játszani minden egyes mesét, amihez a Grimm-testvérek nevéhez köthető. A Történet (igen, él és lélegzik) van annyira jó arc, hogy küld egy könyvet, amiben minden befejezett mese megjelenik. Történet valami mágikus dolog, ami a kész történetekből szerzi az erejét, így gyakorlatilag mindent megad Minának ahhoz, hogy teljesíteni tudja  a küldetését. Minden jól megy,megtalálja a Grimoire-t (a könyvet), a szívügyei is rendben vannak. Párszor megtámadják, amit természetesen nem mond el az anyjának, mert miért is tenné?! Jön a bál (napi kérdés: vajon miért mindig a bálon történnek a dolgok? Kommentben várom a válaszokat:)), onnan elmegy, befejezi a meséket, és amint ez megtörtént, rajta kívül senki nem emlékszik semmire.
Történet: Az alapötlet tetszett, a kivitelezéssel volt néhány problémám. Néhol hiányosnak, összecsapottnak és kidolgozatlannak éreztem a történetet. Nem tudom megmondani, mi hiányzott, de azt tudom, hogy valami igen. A szerelmi szál a halálom volt. Falra tudok mászni az olyan "kapcsolatoktól", mikor meglátják egymást, a következő pillanatban meg már imádják a másikat. Jó, Mina részéről nem egy pillanat volt, de hogy megmentette Brody életét, és ő ettől már fülig szerelmes belé, na ettől téptem a hajam. A másik: az életmentés. Nem, egyszerűen nem vagyok képes elfogadni, akárhogy szeretném. Tudom, hogy ez egy könyv, de azért így is létezik olyan, hogy realitás. Természetesen vannak jó dolgok is benne, például az tetszett, hogy Történet egyik meséből átemeli a szereplőket a másikba, és felkészítette Minát a következő mesére. A vége is jó volt. Lehet, hogy sajnálnom kellett volna Minát, sajnáltam is, de nem erre számítottam, azt hittem happy end lesz.
Szereplők: Minát nagyjából minden egyes megszólalásakor felpofoztam volna. Annyira buta az a lány, hogy elképesztő. Mindenkivel kiabál, ok nélkül kiakad, hülyén reagál, és nem képes elfogadni a segítséget. Brody-val a legnagyobb bajom az egyik pillanatról a másikra beleszerelmesedés volt, amúgy normális srácnak ismertük meg. Nan-t utáltam, egy barát nem rak ki a netre kellemetlen képeket a másikról. Néha poénból igen, de egyrészt nem állandóan, másrészt az esetek többségében mindkét félnek vicces. Sara, Mina édesanyja bizonyos helyzetekben nem úgy viselkedik, ahogy (szerintem) egy anyának illene. Ha egy szóval kéne jellemeznem, az a szétcsúszott lenne. Az egyetlen szimpatikus karakter számomra Jared, Mina segítője volt. Nem tudunk meg róla sokat, de ő legalább épeszűen gondolkodott, azt tette, ami a feladata volt. Nagyon elkeseredtem, mikor úgy volt, hogy el kell tőle búcsúznunk. Mina meg sem érdemli.
Stílus: Hát... Tény, hogy nagyon könnyen és gyorsan olvasható, egy éjszaka alatt elolvastam. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy mindössze 255 oldal és viszonylag nagy betűtípussal nyomtatták. Azt kell, hogy mondjam, olvastam már választékosabban fogalmazott könyvet is. Nem állítom, hogy a 0 írói vénámmal tudnék egy 250 oldalas könyvet írni, sőt... De ha megerőltetném magam, akkor akár én is írhattam volna.
Cím: Következtetni lehet belőle, hogy valami meséről és átokról fog szólni, és talán a főszereplő szerencsétlenségére is.
Borító: Hasonló a stílushoz. Láttam már szebbet is, de tetszik, hogy Piroska van rajta.
Ajánlom: Ez egy tündérmese feldolgozás, szóval, ha szereted az ilyen típusú történeteket, ez egy jó választás. Ne várjatok tőle túl sokat, egy délutáni kalandnak viszont megteszi.
Elolvasnám újra? Igen. Annak ellenére, hogy mennyi rosszat mondtam róla, szórakoztató volt, élvezetes olvasni.
Szeretnék saját példányt? Erre szintén igen a válaszom. Magamnak nem biztos, hogy megvenném, de ha valaki ezzel lepne meg, nem vágnám a fejéhez.
Elolvasnám a következő részét? Igen, érdekel, hogy fogja Mina megoldani a következő meséket.

Remélem tetszett a beszámolóm és egy óvatlan pillanatban a kezetekbe akad a könyv, mert tényleg nem szörnyű. Ha felkeltette az érdeklődéseteket ITT olvashattok többet a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Marissa Meyer - Cinder (Holdbéli Krónikák #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és (meglepő módon) ez egy újabb értékelés. Törekszem a spoiler mentességre, de úgy vettem észre, hogy nem megy túl jól, ezért előre is elnézéseteket kérem. Azért igyekszem. Úgy döntöttem, rendhagyásból rendszert csinálok, tehát leírom a történetemet az adott könyvvel, ez esetben a Cinder-rel. Már lassan négy éve megjelent, és mikor először láttam a könyvesboltban (ami nagyjából jó két éve volt), nem igazán fogott meg. Sem másodjára. Sem harmadjára. Mindenhol azt láttam, hogy ilyen meg olyan jó, így meg úgy szeretik. Akkoriban még nem voltam olyan hatalmas könyvmoly, mint most, és nem adogattam csak úgy, felelőtlenül az esélyeket a könyveknek. Meglehetősen szkeptikus voltam magával a műfajjal is, a Star Wars-t szeretem, de azon kívül nem nagyon találkoztam semmilyen sci-fis dologgal.Aztán most, hogy ovis korba lépett a könyv, és bőkezűbb vagyok az esélyekkel, gondoltam, egye fene, megérdemli. Bár így is két hónapba került, hogy leemeljem a polcról, kétségtelenül állítom, hogy megérte.

A történet szerint Cinder egy tizenhat éves lány, Új Peking legjobb műszerésze. Ezt annak köszönheti, hogy kiborg, vagyis az egyik lába és keze helyén fémből készült végtagok vannak, valamint a nyaka és az agya körül is megbuheráltak valamit. (Csak hogy tiszta legyen, ahhoz, hogy valaki kiborg legyen, nem feltétlenül a fenti dolgoknak kell teljesülniük, a lényeg, hogy az embernek valamelyik része fémből legyen. Ez így elég furán hangzik, de azért egy kis értelme csak van.. ) Egy nap Kai herceg elviszi hozzá javításra az androidját. Cinder-nek megtetszik, annak ellenére, hogy tudja, nem szabadna. Miután egy bizonyos dolog történik a kedvesebbik mostohatestvérrel, Adri, főszereplőnőnk mostohaanyja elküldi a palotába, hogy kísérletezzenek rajta. Éles kanyar jobbra: a Földön pestis tizedeli a lakosságot, és kiborgokon kísérleteznek, mert "értük nem kár". Vissza a történethez. Cinder csodálatos módon immunis a betegségre, ami később még nagy szerepet fog játszani. A palotában összefut a herceggel, aki elhívja a bálba. Többször is. Cinder minden alkalommal visszautasítja, egyrészt kiborgsága miatt, amit szégyell és titkol, másrészt azért, mert a bál estéjére tervezi a szökést. A harmadik okot nem árulom el, mert mint mondtam, igyekszem spoiler mentesen írni. Időközben a császár meghal, ezért Kai lesz az új uralkodó. Pár órával a császár halála után feltűnik Levana, a Hold királynője. Újabb kanyar: a Holdon élő embereket (logikusan) holdlakóknak hívják. Nekik különleges képességük, hogy képesek a bioelektromos manipulációra, ami annyit tesz, hogy képesek befolyásolni, hogy milyennek lássák őket, sőt a cselekedeteket is tudják irányítani. Ja, mindenki utálja őket, mert létezik egy olyan sztereotípia, hogy a holdlakók kapzsik és gonoszak. Ez természetesen csak általánosítás. Újra vissza: Levana nem minden hátsó szándék nélkül jött a Földre. Császárnő akar lenni, és mindent meg is tesz ennek érdekében. Kai kitartóan ellenáll neki, ami nagyon sok energiájába kerül. Hamar összehoztak Kai-nak egy koronázást, majd jön a bál. Cinder mégis elmegy, mert rendkívül fontos információ birtokába jut. Olvasás közben azon járt az agyam, milyen fura lenne, ha cipő helyett a lábát hagyná ott. Hát nem a lába esett le?! Aztán különböző okok miatt börtönbe zárják, ott beszélget egyet az orvossal, aki kísérletezett rajta és vége. Hajnali fél kettőkor dühöngtem, amiért nincs több lap a könyvben. Illetve volt, de a köszönetnyilvánítás annyira nem szokott magával ragadni.
Történet: Nagyon tetszett. Ez volt az első sci-fi, amit olvastam, és jó élmény volt. Szeretem a tündérmesék alapján íródott könyveket, és annak ellenére, hogy nem a Hamupipőke volt a kedvencem, ez a feldolgozás tetszett legjobban. Az is jó volt, hogy olvashattuk az "egyszerű lakos" és a vezető szemszögét is. Vicces volt, hogy néha előbb tudtam,mi fog történni, mint maguk a szereplők, és örültem a fejemnek, hogy Hehe, én olyat tudok, amit ti még nem!
Szereplők: Ami azt illeti, mindenkit szerettem, aki szerethető volt, és mindenkit utáltam, akit utálni lehetett. Kai-ban picit csalódtam a végén, mikor meg sem hallgatta Cinder-t, de valószínűleg én sem tettem volna. Ennek ellenére szerettem, sajnálom, hogy rosszul váltunk el egymástól. Adri-val az elején semmi bajom nem volt, tipikus gonosz mostoha. Miután az a dolog történt Peony-val, teljesen nem, de megváltozott, onnantól kezdve utáltam. Levana-val is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy őt már azelőtt gyűlöltem, hogy egyáltalán megszólalt volna. Dr. Erland, az orvos, aki vezette a kísérleteket és Cinder kapcsolata tetszett, olyan apa-lánya kapcsolathoz tudnám leginkább hasonlítani. Iko-t nagyon sajnáltam, olyan szerethető kis android volt. Az, mai Cinder-rel kapcsolatban kiderült a végén, annyira nem lepett meg. Ami az tilleti, számítottam rá, és boldog voltam, hogy igazam lett. Bár kicsit csalódtam is, de azért a vállveregetést megkaptam.
Stílus: Gyorsan olvasható, nagyjából három nap alatt végeztem vele. A felépítése szintén jó volt, az írónő jól adagolta a dolgokat, nem egyszerre zúdította ránk az összes információt.
Cím: Ezen nincs sok minden magyaráznivaló, elég egyszerűen ki lehet találni, miről szól a könyv.
Borító: Szép, tetszik rajta a betűtípus. Nekem az a kiadás van meg, amin a lány van, ami másik annyira nem jön be.
Ajánlom: Tudom, rengetegen olvasták már, de csak akad, akinek még tudom ajánlani. Tehát, ha szereted a meséket, nem olvastál még sci-fit, de szeretnél, szerintem ez egy jó kezdés lehet.
Elolvasnám a következő részt? Szerintem az mindent elárul, hogy automatikusan nyúltam a következő kötetért.
Holdlakó vagy földlakó lennék inkább? Nehéz kérdés. A Földön a pestis, a Holdon egy veszélyesen kegyetlen királynő, aki képes manipulálni. Bár a Hold tűnik a kisebbik rossznak, mégis a Földet választom. Egy nagyon óvatos földlakó lennék, aki az Egyesült Királyságban éli vidáman az életét.

Remélem tetszett a beszámolóm és sikerült meghozni a kedveteket a könyv elolvasásához. Abban az esetben, ha olvastátok már, kíváncsian olvasnám a véleményeteket. Ha érdekel ITT többet olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Laini Taylor - Füst és csont leánya (Füst és csont leánya #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ez egy gyönyörűen fájdalmas értékelés. Igyekszem spoiler mentesen írni, de ki tudja, mi lesz... Rengeteg mondanivalóm van.

Rendhagyó módon azzal kezdeném, hogy találkoztam a könyvvel. Nagyon sokat lógok a YouTube-on, annak is inkább a BookTube felén, így nem meglepő, nagyon sok könyvön megakad a szemem. Ebben az esetben azonban nem ez történt. Katytastic-nál láttam először, de annyira nem fogott meg. Aztán egyre több videót néztem és csak nagy ritkán volt olyan, hogy meg ne említette volna. Aztán már molyon is egyre többet láttam (ez azóta sem változott), a könyvesboltban is, minden alkalommal egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg egy gyenge pillanatomban (és az akciónak köszönhetően) megtörtént a nagy egymásra találás. De még milyen nagy! Én szerencsétlen pont nyaralás előtt kezdtem el olvasni, és nem tudtam magammal vinni, de ha a köztes időt nem számoljuk, nagyjából 2 nap alatt végeztem az első résszel.
Tehát:

Füst és csont leánya

A történet szerint Karou, a tizenhét éves, kék hajú lány éli Prágában az egyáltalán nem átlagos életét, a kimondottan nem átlagos családjával. Őt ugyanis kimérák, félig állat-félig emberi lények nevelik. Egy kívülállónak nem igazán tűnhet fel semmi, hiszen Karou iskolába jár, saját lakása van és csinálja a többi dolgot, amit a tizenhét évesek szoktak. Legfeljebb a kimerültsége lehet egyes napokon szembetűnő. Van a lánynak egy másik élete is, ahol Kénkőnek - aki apja helyett apja - kell fogakat gyűjtenie, kívánságokért. Egy nap Karou találkozik egy angyallal, és ez megváltoztatja az egész életét. Annak ellenére, hogy Akiva, az angyal meg akarta ölni, nem hagyja nyugodni, olyan ismerős. Az angyal időről-időre felkeresi, és az idő múlásával egymásba szeretnek. De túl egyszerű lenne, ha minden simán menne a szerelmesek között. Mindkettejükről megdöbbentő dolgok derülnek ki. Akiva szakította el Karou-t Kénkőéktől, még mielőtt megismerték volna egymást. Karou-ról pedig, aki nem tudta, honnan származik, a kötet végén kiderül. Mert feltétlenül el kellett törni azt a csontot.
Történet: Tetszett, bár nem vagyok oda az angyalos történetekért. Érdekes volt , hogy az angyalok voltak a rossz fiúk. A romantikus szál is jó volt, egyáltalán nem csöpögős. Összességében nagyon izgalmas volt.
Szereplők: Karou-ban az tetszett, hogy nagyon erős és talpraesett. Helyén volt az esze. Akiva-t nem tudtam nem szeretni, annak ellenére, amit Kénkővel tett. Neki is kijutott bőven a szenvedésből. A kívánságkereskedőt és Karou egész családját is megkedveltem, de annyira nagyon sajnáltam őket. Kedvenc mellékszereplőm Zuzana volt, Karou barátnője. Kis talpraesett, cserfes tündérke.
Stílus: Könnyen, gyorsan olvasható, letehetetlen. Pozitívum, hogy nem túl hosszúak a fejezetek, nekem ez is gyorsítja az olvasást.
Cím: Bár elsőre nem fogott meg, azért mégis elég király. Nem erre számítottam, nem tudom, mire, de nekem a cím nem ezt sugallja. Nem tudom eldönteni, hogy pozitívan vagy negatívan csalódtam.
Borító: Nagyon szeretem a kék színt, és érdekes az álarc.
Ajánlom: Angyalosoknak kötelező!
Elolvasnám a következő részt? Már meg is tettem. Arról is nemsokára jön az értékelés.
Remélem tetszett a beszámolóm és sikerült nem lelőni a végét, valamint hogy kedvet kaptatok a könyv elolvasásához. Ha így van ITT bővebben is olvashattok róla. A következő bejegyzésig legytek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Victoria Forester - A lány, aki tud repülni

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok, ez pedig itt egy újabb értékelés. Spoiler-veszély (bár...)

A történet egy kilencéves lányról szól, aki (meglepő módon) tud repülni. Egy farmon nevelkedik a szüleivel, akik nem engedik a faluba, nem akarják, hogy bárkivel is találkozzon. Egy nap mégis úgy döntenek, elviszik magukkal egy kerti partira. A lelkére kötik, hogy ne repüljön, de baseball-ozás közben mégis természetellenesen magasra emelkedik a talajtól. Ezt persze mindenki észreveszi, eljönnek érte és elviszik egy olyan intézménybe, amit direkt az ilyen gyerekeknek találtak ki. Ott Piper (főhősünk) találkozik még pár olyan teremtménnyel, mint ő. Egy fontos tény: a legidősebb köztük maximum 12 éves. Ez még fontos lesz... Ezen a helyen iskolába járnak, és nem használhatják a képességeiket, mert a hely vezetője különböző okok miatt nem akarja. Piper azt hiszi, minden szép és jó, de rájön, hogy kicsit máshogy mennek a dolgok, mint ahogy azt ő gondolta. Ezt el is mondja a többieknek, és elkezdik tervezni a szökést. A terv meghiúsul, mert az egyik kölyök elárulta, mire készülnek. Aztán Piper (ki más) rájön, hogy nem megszökni kéne, hanem lázadni. Így elfoglalják a helyet és boldog vége lesz mindennek.
Történet: Nem. Én ezt nem vagyok hajlandó elhinni. Egy csapat olyan gyerek, akiknek az átlag életkora kb 12 év, nem tudnak elfoglalni egy ilyen intézményt, akármilyen szupererővel rendelkeznek. Ez még fantasy-nak is túl sok. Egy pozitívum volt benne, a vége. Tetszett, hogy Piper-ék befogadták a hiperokos gyereket.
Szereplők: Velük sem voltam megelégedve. Mindenki azt mondja, hogy Piper milyen hihetetlenül különleges, azért, mert tud repülni. De istenem, az intézmény vezetője is tud repülni...! Mindegy. Egyedül a gonosz háttértörténete volt kicsit érdekes, de az is összecsapott volt. Talán Conrad (a hiperokos) volt számomra a legszerethetőbb karakter. Piper kifejezetten idegesített.
Stílus: Nem volt vele különösebb bajom, egy átlagos Vörös Pöttyös.
Cím: Kétségtelenül jobb a cím, mint maga a könyv. Figyelemfelkeltő, érdekes. Valószínűleg a mű legjobb része...
Borító: Ugyanaz a helyzet, mint a címnél. Szintén pozitívum, hogy a történet egy viszonylag izgalmas pillanatát mutatja.
Ajánlom: Hát... Félve mondom, de talán az X-man rajongóknak talán (nagyon talán) tetszene.
Elolvasnám-e újra? Biztos vagyok benne, hogy nem. Ha az életem múlna rajta, akkor meggondolnám, de magamtól 100%, hogy nem.

Remélem tetszett a beszámolóm és elnézést kérek, ha ez a kedvenc könyvetek. Ez egy teljesen szubjektív vélemény, amit vagy elfogadtok, vagy nem. Ha mégis kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, akkor ITT olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Darren Shan - Rémségek cirkusza (Vámpír könyvek #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és egy könyvértékelés lesz. Azért nem kritika, mert a kritika (szerintem) valami több, mint értékelés. Mindegy. Ja, és SPOILER VESZÉLY!!

A történetet Darren Shan, egy tinédzser fiú szemszögéből olvashatjuk. Éli a normális életét, iskolába jár, focizik a szünetekben a barátaival és imádja a pókokat. Egy nap az egyik barátja egy szórólappal állít az iskolába. Egy szórólap a Cirque du Freak-ről (magyarul: Rémségek Cirkusza). A négy barát összedobja négy jegyre a pénzüket, azonban Steve csak két jegyet tud szerezni. A jegyet különös módon Darren szerzi meg. Éjszaka mennek a cirkuszba, ahol mindenféle torzszülötteket mutatnak be, mert ez a fajta "cirkusz" be lett tiltva. Az előadás folyamán rengeteg érdekes lényt látnak: farkasembert, kétgyomrú embert, gumitestű fiút és még sok mást, köztük egy idomított pókot. Darren-t ez fogja meg leginkább, Steve-t viszont Mr. Crepsley, az idomár. Ott is marad előadás után, hogy beszéljen vele. Arra kéri, hogy változtassa vámpírrá, hogy az inasa lehessen. Mr. Crepsley meg is tenné, de nem tudja, mert Steve gonosz, a vére nem jó. Mindezt Darren hallja és látja, kezdi kerülni a barátját, mert megijedt. De nem hagyja nyugodni Madame Octa, a pók. Elhatározza, hogy ellopja. Meg is teszi, minden jól megy, azonban egy nap Steve jelenik meg a szobájában. Kitalálta, hogy a pók Darren-nél van. A fiúk kiengedik a ketrecből és játszanak vele, mikor hirtelen Annie, Darren húga benyit a szobába. Elveszítik a kontrollt a pók fölött és az megharapja Steve nyakát. A fiú majdnem belehal, de szerencsére van egy ellenszer. De vajon kinél lehet? Ha Mr. Crepsley-re tippeltetek, akkor jól tettétek. Darren elmegy hozzá, de az idomár csak úgy hajlandó segíteni, ha Darren az inasa, egy félvámpír lesz. A fiú belemegy, hogy megmentse a barátja életét. Elmennek hozzá a kórházba, meggyógyítják. Darren azonban elszökik a vámpírtól, visszamegy az iskolába, de mikor majdnem megharapja a húgát, ráébred, hogy nem élhet így örökké. Újra felkeresi az idomárt, és megbeszélik, hogy úgy kell beállítani a dolgokat, mintha Darren meghalt volna. A temetés után a vámpír kiássa újdonsült inasát, a temetőben még találkoznak Steve-vel, majd ketten nekivágnak a sötét éjszakának.
Történet: tetszett, a vámpíros vonal is érdekes, ahogy maga a cirkusz is. Darren halálának és temetésének jelenete nagyon szomorú volt, de voltak vicces részek is. Izgalmas volt olvasni egy hétköznapi fiú átváltozását vámpírinassá. Jó kezdése a sorozatnak.
Szereplők: Mr. Crepsley volt a kedvencem, Steve karaktere a végén eléggé megijesztett.
Stílus: könnyű volt olvasni, de a tőmondatok néha már kiakasztottak.
Cím: nem ezt vártam a cím alapján, de jó, felfigyel rá az ember.
Borító: annyira nem jön be, a filmes se, de mivel könyvtári, nem fog a polcomon csücsülni, így annyira nem zavaró. Különben sem az számít, hanem ami benne van.
Ajánlom: 12 éves kortól, fiúknak lányoknak egyaránt, de ha már kettessel kezdődik az életkorod, nem tudom garantálni, hogy ugyanolyan élvezetes lesz az olvasás.
El fogom olvasni a következő kötetet? Persze, kíváncsi vagyok a vámpír és inasa történetére.
Meg fogom nézni a filmet? Majd valamikor, nem hiszem, hogy a közeljövőben, de valamikor sort kerítek rá.

Remélem hasznos volt a beszámolóm, a könyvről többet ITT tudhatsz meg. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Bemutatkozás :)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok, ez pedig az első bejegyzés a blogomon.

Régóta gondolkodtam arról, hogy kéne egy blogot csinálnom, és úgy gondoltam, itt az ideje.
Arra gondoltam, hogy elsőre egy bemutatkozás-félét írnék, hogy egy kicsit megismerjetek. :)
Szóval, Gabi vagyok, 16 éves, gimnáziumba járok és, ami a legfontosabb: IMÁDOM a könyveket. De ez nemcsak annyi, hogy "jaj, odavagyok meg vissza a könyvekért", ez hard-core imádat. A könyvek az életem. Felvidítanak, sosem hagynak el, néha sírásra késztetnek, de utána mindig megvigasztalnak. Az évvégi vizsgán is a könyvekről beszéltem. Annak ellenére, hogy sokat olvasok, a fogalmazással néha meggyűlik a bajom, ez is az egyik oka ennek a blognak. A könyveken kívül még szeretem a zenét. Mindegy, milyen műfaj, meghallgatom. Kivéve a lakodalmas rock-ot. Az sehogy nem megy le a torkomon (illetve a fülemen...) Valamint a filmek iránt is érdeklődök. Kedvenc trióm: Johnny Depp, Helena Bohnam Carter és Tim Burton. Ha ők összeállnak, abból rossz nem sülhet ki.

Ez itt én lennék
a legmenőbb pólóban
VALAHA

Még annyit írnék a végére, hogy igyekszem majd hetente írni bejegyzést, ha sok időm lesz, akár többet is, de az is lehet, hogy egy időre eltűnök.
Ennyi lettem volna így elsőre, a legközelebbi bejegyzésig pá :)
Gabi