2016. október 4., kedd

Itt van az ősz, itt van újra | KEDDvencek #4

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc évszakommal kapcsolatos kedvenc dolgokat osztok meg.



A kedvenc őszi könyveimmel akartam kezdeni, majd rájöttem, hogy nem kötök könyveket külön évszakokhoz, azt olvasom, ami éppen jön, de azért sikerült találnom párat, amit az év ezen szakában valóban más hangulatú lehet olvasni.
 1. Elisabetta Gnone - Flox őszi bolondságai
Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy ez mit keres itt a listán. A Fairy Oak sorozat kiegészítő kötet szerűsége, és igazából elég, ha az ember olvasta az eredeti trilógiát, mert a másik négy teljesen különálló történet.
 2. Neil Gaiman - Coraline és Sosehol
Ezekről is az ősz jut eszembe, a Coraline-ról konkrétan halloween. A Soseholban is vanvalami, ami nekem őszt kiált.
 3. Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Tényleg, fantasztikus, hogy milyen egyértelmű, hogy ezen a listán melyik könyv miért van. Nem is értem, mit magyarázok, de mindegy. Ez a sorozat szintén azért került fel a listára, mert különleges, őszi hangulata van.

Hogy az irodalomnál maradjunk, a következő a kedvenc őszi versem. Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című költeménye. Valójában nem is olyan régóta ismerem, a Kávészünet együttes jóvoltából, akik nagyon királyul feldolgozták, de azóta igen szép helyet foglal el a szívemben. Fel nem foghatom, hogy maradt ez ki eddig az életemből. (esetleg, aki nem ismerné, és kíváncsi rá, de nem akarja megkeresni, a bejegyzés végére leírtam)

A filmeknél hasonló a helyzet, csak még durvábban nem kötöm évszakhoz, amit nézek, szóval a Grincset lazán megnézem nyár közepén a forróságban, mit állít meg engem, hogy a képernyőn -10 fok van? Ja, és horrort duplán annyira nem nézek, mint amennyire nem olvasok. De a kedvencem, azt hiszem Az Álmosvölgy legendája és az Alice Csodaországban (2010-es feldolgozás). Őszintén, meg sem lepődöm, hogy mind a kettőt Tim Burton rendezte, és Johnny Depp is játszik bennük. A kedvenc rendezőm és az egyik kedvenc színészem.  Az Alice-t igazából bármikor bárhol bárhányszor megnézném, a másik viszont tényleg őszi, sötét, tele varázslattal, boszorkákkal és egy fejnélküli emberrel.

Az utolsó kategória pedig a zene. Én mindent elhallgatok, de komolyan. A rock-tól a jazz-en át a klasszikusig, mindent. Ősszel viszont szeretek lassú dalokat hallgatni, például Passenger-t vagy az Of Monsters and Men. Jelenleg a kedvenc dalom, azt hiszem, Passenger Young as the morning, old as the sea című száma a kedvencem, de igazából minden dalt szeretek erről az albumról.

Vicceltem, még egy kategóriám van, mégpedig hogy általában mit szeretek az őszben. Először is azt, hogy van. Aztán az sem utolsó, mikor a Dunán a mindenféle színű levelű fák között kenuzol. Aztán az is csodálatos, mikor kint szakad az eső és kint állsz a teraszon és nézed, ahogy villámok cikáznak az égen. Vagy egyszerűen fogsz egy plédet, egy bögre finom teát, egy jó könyvet és nem csinálsz semmit egész nap, csak olvasol. Meg az sem annyira rossz, hogy ősszel van a szülinapom.
Szerintem az ősz a legfantasztikusabb évszak a színeivel, az időjárásával, a hangulatával. Még a sulikezdés sem bántja a csőröm.

Remélem tetszett ez a kis áradozásom az őszről. Ha van kedvetek, bátran írjátok le a kommentekbe, Ti mit szerettek vagy éppen nem szerettek ebben az évszakban. Kíváncsi vagyok rátok. És ígérem, nemsokára visszatérek a könyvértékelésekhez, de szeretem az olyan bejegyzéseket, amiből egy kicsit jobban megismeritek azt a lányt, aki bizonytalan időközönként rátok zúdítja a gondolatait. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

A vers:
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Szeptember - visszatérések | havi zárás #8

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és a mai napon lezárom az iskola első hónapját, ami eléggé feldob, annak ellenére, hogy nem érzek olyan gyűlöletet ezen intézmény iránt, mint sokan mások. És bizony szeptemberben nemcsak a suli tért vissza, hanem én is. Mert mi logikusabb annál, hogy akkor folytassuk a blogunk írását, mikor ezer más tennivaló van? Illetve van, ami nem visszatért, hanem megjött. Az esős idő! El nem tudom mondani, mennyire feldob, hogy megint zuhog majd. Nincs is jobb, mint egy jó meleg teával, egy könyvvel és egy pléddel bekuckózni az ágyba és hallgatni az eső kopogását, miközben olvasok. Igaz, hogy elég gányul kezdődött a kedvenc évszakom, de nem adtam fel a reméynt, és most itt az eredménye!
Egyébként szeptember nem volt olyan rossz hónap, bár olvasásra nem nagyon jutott időm, idő volt, míg visszaállok a 12 óra alvás helyett a napi 5-6-ra, így amikor délután olvashattam volna, inkább aludtam. Azért pár könyvre sikerült sort kerítenem. Könyvvásárlás terén szintén nagyon ügyes voltam, mert csak két könyvet vettem, ami, tekintve, hány alkalommal voltam könyvesboltban, igen szép teljesítmény.

Amiket olvastam:
- Moliére - Tartuffe
- Roald Dahl - Danny, a szupersrác
- Voltaire - Candide vagy az optimizmus
- Kalapos Éva - Nagy döntések (D.A.C. 5.)

Amikről írtam: 
- Nyárzárás
- Időutazás a köbön
- Rock/metál számok book tag

Újak a polcomon:
- Rick Riordan - A villámtolvaj
- Rick Riordan - A szörnyek tengere



Egész jól működik az a rendszer, hogy egy kötelező után olvasok egy nemkötelezőt, így októberben is ezt fogom folytatni. Tudom, október az ijesztő könyvek hónapja (vagy valami ilyesmi), de én nemigazán vagyok oda a horrorért, meghagyom őket a kevésbé nyusziknak, inkább maradok a sulis olvasásnál.

Októberre tervezem:
- Swift - Gulliver utazásai
- Goethe - Az ifjú Werther szenvedései
- Puskin - Anyegin
-Sophie Kinsella - Hová lett Audrey?

Remélem nektek is hasonlóan sikeresen és fájdalommentesen kezdődött az év, mint nekem. Ha nem, hát annyit tudok mondani: kitartás, már csak 8 és fél hónap. Fel a fejjel, nemsokára vége! Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. szeptember 30., péntek

Rock/metál számok | pénTag #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy olyan taggel készültem nektek, amire még augusztusban Lazacc hívott ki molyon. Lassan két hónapja. Igyekszem utolérni magam.

1. Black Veil Brides - Goodbye Agony \Viszlát Gyötrelem/ - Egy könyv, amit nehézkesen olvastál, és örültél, hogy eljött a búcsú ideje.
 Cyn Balog - Tündérszerelem Ez a könyv amennyire rövid, annyira nem tetszett. Erről pont írtam bejegyzést, itt olvashatjátok a kiborulásom.

2. Rolling Stones - (I Can't Get No) Satisfaction \Nem vagyok megelégedve semmivel/ - Egy könyv, aminek egy szereplőjét se tudtad megszeretni igazán, akármennyire igyekeztél.
 Julie Kagawa - Vaskirály Ez a könyv. Erről sem akarok túl sokat írni, erről is van egy bejegyzés. A véleményem dióhéjban: innen-onnan összeollózott 372 oldalas fúdeidegesvagyok, aminek valami csoda folytán érdekel a folytatása.

3. Marilyn Manson - Tainted Love \Romlott szerelem/ - Egy könyves páros, akik az adott regény alatt többnyire csak kínlódtak a kapcsolatukban/a kialakuló kapcsolatban.
 Anna Todd - Miután című könyve. Hogy az a két ostoba mit össze nem szerencsétlenkedik. Fantasztikus. És én még csak az elsőt olvastam, de van belőle még három, ezekről nem nyilatkozom, mert nem tudom, milyenek, de az elsőben szegényeknek nagyon hullámzó volt a kapcsolatuk.

4. Avenged Sevenfold - Nightmare \Rémálom/ - Egy regény, aminem valamelyik főszereplőjének nehéz élete volt, azaz az élete egy rémálom.
 Ide rengeteg könyvet felsorolhatnék, de mivel egyet muszáj választani, David Levithan - Nap nao után című művét mondom. Annak ellenére, hogy nem tetszett a regény, még el tudom képzelni, hogy nem lehet egy leányálom minden nap más testben felébredni.

5. Bon Jovi - Livin' on a prayer \A mának élni/ - Egy könyv, amit viszonylag hirtelen felindulásból vásároltál meg, komolyabb hezitálás nélkül.
 Hát az úgy volt... Célirányosan bementem a könyvesboltba a kis kuponocskámmal, hogy én majd jól megveszem, amit keresek, de mit ad Isten, nincs a könyv. Persze jól felidegesítettem magam, és mondom csak azért is veszek valamit, ha már így rákészültem, hogy új könyvem lesz. Így történt, hogy megvettem a Percy Jackson és az Olimposziak első két részét.

6. Bullet for My Valentine - You want a battle? (There's a war) \Harcot akarsz? Itt egy háború)/ - Egy regény, ahol hosszú ideig elnyomtak egy szereplőt/népet, aki/ami később megelégelte azt a bánásmódot és kiállt magáért/fellázadt.
 Nem tudom, mennyire spoiler. Az első, ami eszembe jutott, az Marie Rutkoski - A nyertes átka című könyve.

7. Skillet - Better than drugs \Jobb, mint a drogok/ - Kedvenc könyv vagy könyvsorozat, amit a szó szoros értelmében imádsz és már fülig ér a szád, ha meglátod a címét vagy egy idézetet belőle.
 Nekem ez Böszörményi Gyulától az Ambrózy báró esetei című sorozat. Alig hiszem el, hogy valami ilyen jó legyen, és csak három részes. Várom és egyben nem is az utolsó rész megjelenését. Ha esetleg valaki emlékszik a Könyvhétre, ott úgy mutatták be, mint "legális drogot", szóval így még viccesebb, hogy ehhez a ponthoz kapcsoltam. Nem? Jó, akkor csak nekem..

8. Guns 'n Roses - Don't Cry \Ne sírj/ - Egy könyvsorozat, amitől nehezen búcsúztál, és sajnáltad, hogy nincs több része.
 Nem az a baj, hogy nincs több része, az a probléma, hogy nem fordítják le magyarra. (amit egyébként egyre könnyebben hidalok át, tekintve hogy erősen vonzódom Angliához, így amit lehet angolul csinálok.) Ide két sorozatot is hoztam, az egyik Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozata, a másik Laini Taylor - Füst és csont leánya. Mind a kettőt nagyon szeretem, és még mindig reménykedem benne, hogy egyszer ékes anyanyelvemen is olvashatom a folytatásokat.


Ennyi lettem volna mára. Remélem tetszett a bejegyzés, ha tetszik a tag, nyugodtan viheted, bár ahogy láttam, alig akad valaki, aki ne töltötte volna ki. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Magyarázat a pénTag elnevezéshez, amit lehet, hogy az elején le kellett volna írnom: kerestem egy olyan napot a héten, amibe erőltetés nélkül bele lehet erőszakolni a tag szót, és a péntekre esett a választásom, úgyhogy előfordulhat, hogy péntekenként tagekkel találkozhattok a blogon. Ha minden jól megy.

2016. szeptember 29., csütörtök

Időutazás a köbön | Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (sorozat)

Helló Hölgyek, Urak Gabi vagyok és ma, mivel a mai napon megjelenik/megjelent a mozikban a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című film (amit mellesleg nagyon szeretnék megnézni, de még nem sikerült), arra gondoltam, mi lenne, ha ráhangolódásképp megosztanám veletek az élményeimet a könyvvel.

A mű először 2011. körül került először a kezembe, ugyanis a nővérem ezt kapta karácsonyra és persze, hogy kíváncsi voltam rá. A benne lévő képek aztán jól elrettentettek az elolvasásától, mert nevetségesen félős vagyok, és rendszerint nagyon hosszú ideig velem maradnak ezek a félelmek. Aztán tavaly november körül megembereltem magam és nekikezdtem. Könyvhéten beszereztem a második részt, majd évvégi jóldolgoztálkislányunk könyvként megkaptam a harmadik, egyben befejező kötetet.

A történet (anélkül, hogy elspoilereznék akármit) egy 16 éves fiúról, Jacobról szól, akinek a nagyapja egészen különleges történeteket mesél. Egy nap aztán valahogy kiderül, hogy a történeteknek lehet némi valóságalapja, és Jacob eltökélt szándéka, hogy kideríti az igazságot.
A három könyv során részünk van sok-sok veszélyben, izgalmas kalandokban és felfedezésekben, és természetesen a szerelmi szál sem maradhat ki a történetből.

Molyok szerint: 4,45 csillag
Szerintem: 4,95 csillag

Történet: Nagyon tetszett. Imádom az időutazást, ez a megoldás különösen tetszett, nem olvastam még olyan könyvet, ahol ugyanazt a napot élnék át folyamatosan (persze ez azért is lehet, mert még nem olvastam eleget). Végig izgultam, nemigen volt olyan pillanat, amikor azt éreztem volna, hogy mikor történik már végre valami. A másik, amit nagyon szeretek: fiú szemszögéből olvasni. Mostanában pedig valahogy mégjobban rákattantam, szóval ez is hatalmas pozitívum. A szigetes könyvekért szintén odavagyok, és igaz, hogy nem a teljes történet játszódik ott, de ennek ellenére tetszett. SPOILER A legvégén viszont el tudtam volna képzelni, hogy tényleg minden csak Jacob fejében történt meg, persze örülök a happy endnek, de érdekes lett volna. SPOILER VÉGE

Szereplők: A kedvenceim a különlegesek, közülük is Millard (a láthatatlan fiú) és Hugh (akinek méhek vannak a hasában) voltak a legszimpatikusabbak. Aztán persze ott van Olive is, a pöttöm kis lebegő lány. Hát ő valami nagyon aranyos. Emma sem volt antipatikus, mégsem sikerült belopnia magát a szívembe. Azért az elég király, hogy lazán tüzet gyújt a kezével, irigylem is érte. Jacob sem rosszfej, nem butácska, bírtam. Kettejük kapcsolata viszont elég... Furcsa.. És érdekes.. És fura.. És éssel nem kezdünk mondatot.. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: Alma LeFay Vándorsólyom kisasszony. Ez a nő.. Annyira király, hogy vissza tudja forgatni az időt. Kedves, de szigorú, és számomra különös módon, nagyon kedvelem az ilyen embereket. (a kedvenc tanáraim óráira kb gyomorgörccsel megyek be, de nagyon szeretem őket.) A kisasszony nem ennyire durva, de azért ő is kordában tud tartani egy csapat gyereket, akiknek még képességeik is vannak, szóval le a kalappal előtte. A második részben aztán még több szereplő kerül elő, akiket szintén nagyon bírtam. A gonoszok is elég királyak voltak, mármint nem a módszereik tetszettek, de jól kidolgozott volt a főgonosz. A többi mellékszereplő nem nagyon hagyott nyomot bennem, Jake szülei közömbösek maradtak.

Stílus: Könnyű, de nem azt érzem olvasás közben, hogy milyen hülyének néz már megint ez a fölnőtt. Annak ellenére, hogy kezdetben a képek miatt nem akartam belekezdeni, igazából utólag örülök, hogy belekerültek. Nagyon ötletes, hogy Riggs bácsi (haha) a képek köré építette fel a könyvet. Jó hangulatot kölcsönöznek a műnek, olyat, amire halloween környékén vágyik az ember.

Cím:  Az egyik leghosszabb cím valaha. Na jó, talán nem a leghosszabb, de azért eltelik egy idő, mire kimondom, ha nem rövidítek semmit.

Borító: Igazából, ha elvonatkoztatok attól, hogy frászt kapok a régi képektől (és nagyon jó vagyok elvonatkoztatásban), akkor azt kell hogy mondjam, az egyik legjobb borítójú könyvek, amikkel olvasási pályafutásom alatt találkoztam. Számomra az is impozáns, hogy a könyv hátuljára is raktak képeket, a gerince pedig olyan régikönyves gerinc (mellesleg ez plusz plusz pont, hamár egyszer a gerince van felém a polcomon.)

Ajánlom: Maga a történet egyáltalán nem olyan ijesztő, a képek tezsik azzá, szóval aki bírja, az igazából akárhány éves, bírja. Akit hozzám hasonlóan kiver a víz ezen képek láttán, de mégis megpróbálkozna vele, annak azt tanácsolom, hogy ne sötétben olvassa, és akkor nem lesz semmi gáz. ;)

Újra fogom-e olvasni? Mielőtt megnézném a filmet, már biztosan nem, de kevesebb, mint egy éve olvastam, így még elég jól emlékszem rá. A jövőben azonban biztos sort kerítek rá.

Megnézem-e a filmet? Azt hiszem, erre a kérdésre, aki eddig elolvasta, tudja a választ. Igen, nagyon kíváncsi vagyok a filmre, hogy Tim Burton mit hozott ki belőle, és hogy hogy működnek a változtatások.

Melyik képesség tetszik legjobban? Emmáé nagyon tetszik, de láthatatlan is szívesen lennék, azt hiszem. Bár elég ijesztő lehet, ha egyik napról a másikra eltűnik a lábad, és fokozatosan minden testrészed. Bivalyerős biztos nem lennék, állandóan félnem kellene, hogy ne roppantsak senkit össze, mikor megölelem. Maradok a tűzcsiholásnal. Vagy ha van valami vizes, akkor az is jöhet.

Remélem tetszett a bejegyzés és ti is legalább annyira élveztétek/élvezni fogjátok, mint én. A filmet reményeim szerint hamarosan megnézem, és esetleg talán lehetséges, hogy írok róla. De mind tudjuk (vagy nem) mi szokott történni, ha eltervezek valamit. Mindenesetre, ha bővebben szeretnél olvasni a könyvről, ITT megteheted. Ha pedig már olvastad, és kedved van megosztani a tapasztalataidat, a komment szekció csak rád vár! Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszett. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

 

2016. szeptember 19., hétfő

Nyárzárás | (neméppen)havi zárás #7

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és visszatértem! Nemigen terveztem hanyagolni a blogot, de meg sem lepődök, hogy máshogy történt. Arra gondoltam, így, hogy az esős idő megérkezett, hivatalosan is lezárom a nyarat.

Ha minden igaz, és jól megy a matek, idén nyáron 20 könyvet olvastam. 3 sorozatot befejeztem, 5 másikat elkezdtem.
Íme pár nyári kedvenc:

Könyvek
 Sorozatkezdő: Marie Rutkoski - A nyertes átka
 Befejező kötet: Elisabetta Gnone - Ég veled, Fairy Oak!
 Egyrészes: Sarah Addison Allen - A barackfa titka

Film
 10 dolog, amit utálok benned (tudom, nem mai film, egyidős velem, nem is először láttam, de azt hiszem, ez volt az egyik legjobb, amit a nyáron megnéztem)

Zene
 Mind a 46 dal a Hamilton musicalből. (ami egyébként nagyban hozzásegített ahhoz, hogy csak 20 könyvet olvassak a nyáron.)

Más
 A nyaram egyébként meglepően eseménydús volt. Rögtön az elején szereztem magamnak egy nyelvvizsgát, úgyhogy két hét kemény tanulás után Hawaii volt az egész. Váratlanul sokszor találkoztam a barátaimmal, régebbi nyarakon valahogy ez sosem jött össze. A családdal voltunk három király napot Prágában. Ez a város nagyon nagyon szép, és a rövid idő ellenére sikerült minden nap lejárni a lábunkat. Voltam pár koncerten, az egyik alkalommal 3 és félen egymás után. Nem mondom, jó kis izomlázam volt utána. A blog időközben egyéves lett, amiről sikeresen lemaradtam, de lesz még szülinap. Valamint az 1000 megtekintést is átléptük, jelenleg 1015-nél tartunk, amire nagyon büszke vagyok, mert nem vagyok elég magabiztos ahhoz, hogy ennél jobban reklámozzam a gondolataimat, és így is, ennyiszer rákattintottak.

Tervek
 Igazán megtanulhatnám már, hogy sose semmi nem úgy történik, ahogy tervezem, de azért még pislákol bennem a remény. Az év végéig szeretném elérni az 50 könyvet, amire van esély. Több bejegyzést is szeretnék írni, ami igazából sikerülhetne is, mert miután befejeztem a könyveket, leírtam az értékelésemet a kis füzetecskémbe, csak időm/alkalmam/türelmem nem volt hozzá, de dolgozok rajta. Más nagyszabású tervem nincs, ezzel is elég lesz megbirkózni. Tarthatatlanul rendezetlen vagyok. Ezen szeretnék még változtatni, eddig jól megy.

Remélem nektek is legalább olyan jó volt a nyaratok, mint nekem, és senkit nem viselt meg nagyon a sulikezdés. Sok kitartást küldök, bennem úgyis túlteng. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

2016. július 8., péntek

Megint tündérek | Cyn Balog - Tündérszerelem

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma igen sok idő elteltével újra egy értékeléssel örvendeztetlek meg titeket. A mai bejegyzés alapanyagával még hetedikes koromban kerültem távoli ismeretségbe, miszerint az egyik barátnőm olvasta, és áradozott róla, hogy ilyen meg olyan jó. Így négy év után, mikor szembejött velem a könyvtárba, ki is vettem, gondoltam csak nem fájhat. Tévedtem. Most szeretnék elnézést kérni attól, akinek ez a kedvenc könyve, mert nekem egyáltalán nem tetszett, illetve meg szeretném kérni őket, hogy ne vegyék személyes sértésnek, amiket az elkövetkezendő percekben fognak olvasni. ezenkívül nagy valószínűséggel tele lesz az értékelésem spoilerekkel.

molyok szerint: 3,4 csillag
szerintem: 1,5 csillag

A történetet Morgan, a nemsokára 16 éves lány meséli el nekünk. Az élete a lehető legjobb mederben folyik, minden tökéletes körülötte, a tanárok kedvence (bár ezt csak elmondásából tudjuk, a könyvben egyetlen tanár van, aki nem igazán kedveli), a barátja is tökéletes, minden szép és jó. A legnagyobb problémája, hogy milyen színű legyen a szalvéta a szülinapi buliján. Egészen addig, míg meg nem jelenik Pip, aki azt állítja, hogy Cameron (a tökéletes barát) tündér, és egész Másfölde őt akarja, mert ő a trónörökös. Egy hetük van kitalálni, hogyan tudnák itt tartani a srácot. Vajon sikerül nekik? Vagy nem tudják kijátszani a tündéreket? Vajon tudtam a végét?
Történet: Nem lenne annyira rossz. De, mégis. Nagyon nem tetszett. Kidolgozatlan volt, összecsapott, de legalább nem volt logikátlan. Morgan médium, és nem hiszem el, hogy sosem gondolkodott el azon, hogy miért tudja megmondani a jövőt. Pip annyit mondott neki, hogy bűbájos, de én mit kezdjek ezzel? Nekem ez nem mond túl sokat, ezt elmagyarázhatta volna az írónő. Nem volt egyáltalán izgalmas, bár lehet ez csak azért volt, mert tudtam, mi lesz a vége. Ez két dolog miatt volt: 1) meglehetősen kiszámítható volt, állandóan azt hajtogatták, hogy Cam milyen rosszul néz ki, csak annyi volt, hogy így meg úgy tervezték, hogy majd jól nálunk marad; 2) van egy olyan tulajdonságom, hogy nagyon jó a memóriám, így rengeteg mindent megjegyzek. Ennek következtében emlékeztem a végére, mert a barátnőm elmondta, hogy végződik. Fura, de ez az egyetlen dolog, ami tetszett. A vége. Mostanában valahogy nem visel meg annyira, sőt keresem azokat a könyveket, amik nem happy end-del végződnek. Lehet, hogy a Trónok Harca megacélozott. Ez kifejezetten jó volt, de sajnos semmi más.
Szereplők: Utálom a tündéreket. De nemcsak ebben a regényben, hanem mindegyiket (kivéve Felit, a Fairy Oak-ban, de ő az egyetlen kivétel). Igaz, az is előfordulhat, hogy nem találtam meg a megfelelő tündéres könyvet. Sajnálatos módon ebben a regényben nemcsak a tündérek voltak ellneszenvesek, hanem mindenki más is. Morgan végtelenül idegesítő, teljességgel szerethetetlen, buta, önző, nagyképű, borzalmas. Már az első oldalon nagyon szívesen fejbe vágtam volna, de nem tehettem, mert a vonatokon nem szabad verekedni. Cameron tökéletes amerikai álomfiú, focizik, jól néz ki, valamint gyerekkora óta ismeri Morgan-t. Ennyi. Ja, és nő két szárny a hátán, megy össze, de ezt senki nem veszi észre. Őt talán nem gyűlöltem annyira, mint a főhősnőnket, végül is, annyira nem rossz srác, hazament és tette a kötelességét. Bár ha egy olyan lány lenne a barátnőm, mint Morgan, én sem akarnék itt maradni. Dawn-t, akit azért küldtek, hogy visszavigye Cam-et, teljesen meg lehet érteni. Az a dolga, hogy hazavigye a srácot, az élete függ ettől. A legszerethetőbb talán Pip volt. Ő kis kedves, aranyos, nincs elszállva magától, még akkor sem, mikor átalakul a tökéletes álomfiúvá. Az a bajom a szereplőkel, hogy nincsenek kidolgozva rendesen. Valahogy nem sikerült az írónőnek olyan karaktereket írnia, akikhez kötődik az ember, vagy utálom őket, vagy teljesen közömbösek.
Stílus: Még valami, ami nem tetszett. Annyira egyszerű volt, és nagyon nagyon nagyon idegesítő módon fogalmazta meg a szerző Morgan gondolatait. Nem tudom, hogy akkor is ilyen kellemetlen lett volna olvasni, ha esetleg, véletlenül tetszik a stílusa. Az viszont tény, hogy nem kellett sokat gondolkodni rajta, ami az egész napos tanulás után nem volt hátrány.
Cím: A kevés dolog közül az egyik, ami tetszett. Az angol címe (Fairy Tale) még jobban is hangzik nekem, mint a magyar. Amikor kivettem a könyvtárból, talán még vonzott is, hogy tündéres, akkor még nem tudtam, hogy ki nem állhatom őket.
Borító: Nem csúnya, de a külföldi borítók szerintem szebbek. Az amerikai borítón a szárnyak simán elmennek tündérszárnynak is, sőt, inkább annak, mint lepkének, a magyaron lévő lepkéből nem biztos, hogy tudnék tündért varázsolni.
Ajánlom: 12-13 éves lányoknak talán, ők esetleg élvezhetik (az osztálytársam példája a lapján), de efölött szerintem nem lelnék benne örömüket (saját tapasztalat). Esetleg ha valami olyat szeretnél olvasni, amin egy grammot nem kell gondolkodni, és utána a falhoz vághatod, hát akkor ez a te könyved.
Újra el fogom olvasni? Nem. Nagy valószínűséggel soha az életben többször a kezembe nem veszem ezt a könyvet.
Szeretnék saját példányt? Az alapján,amit eddig írtam? Igen, persze, minden álmom. (Nem.)

Remélem nem bántottam meg senkit azzal, hogy nem minden embernek ugyanazok a könyvek tetszenek. Nem tehetek róla, ez van. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi



Június - kaotikus | havi zárás #6

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és (talán) az idei legeseménydúsabb hónapon vagyok túl. Júniusban két olyan film is megjelent, amire kíváncsi voltam (Alice Tükörországban, Szemfényvesztők 2.) és volt szerencsém mind a kettőt moziban megnézni. A hónap második hetében véget ért az iskola, volt egy nem olyan rossz osztálykirándulás, és sajnos a kollégiumból is ki kellett költözni. Aztán részt vettem életemben először a Könyvhéten, Pesten. Az egyik barátnőmmel mentem és mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Az év vége természetesen bizonyítványosztással jár. Egész jól sikerült, csak testből és fizikából lettem négyes. Majd ahelyett, hogy elkezdtem volna vakációzni, a következő két hetet a nyelvvizsgára készüléssel töltöttem. Minden reggel korán keltem, és későn feküdtem, így nem tudom, hogy sikerült hét könyvet elolvasnom. De valahogy ment. Az egyetlen valóban rossz és idegesítő dolog az volt, hogy nem tudtam elolvasni a Mini-könyvklubos könyvet. Sehol nem találtam, se könyvtárba, se boltba. Ez a szomorú része. Az idegesítő pedig, hogy szombaton voltam könyvesboltban és majd kiszúrta a szemem. De dacból nem vettem meg.

Amiket olvastam:
- Amy Kaufman és Meghan Spooner - Lehullott csillagok
- Jeffrey Brown - Vader kicsi hercegnője
- Böszörményi Gyula - Beretva és tőr
- Vavyan Fable - Szennyből az angyal
- Oláh Gábor - Holnap más leszek
- Libba Bray - Rettentő gyönyörűség
- Cyn Balog - Tündérszerelem

Amiről írtam:
- Május - időutazás | havi zárás #5
- Könyvhét | élmény #1
- Dolgok, amiket akkor is szeretek, ha mások utálják őket | besorolhatatlan #1

Újak a polcomon:
- Penelope Fitzgerald - A könyvesbolt/ A part mentén
- Klasszi körkép 2016
- Böszörményi Gyula - Beretva és tőr
- Marie Rutkoski - A nyertes átka
- Ransom Riggs - Üresek városa
- Dawn Rae Miller - Pacsirta
- Zima Szabolcs - A civilizáció csodái
- Stephen King - 11. 22. 63
- Ransom Riggs - Lelkek könyvtára
Ez egy nagyon jó hónap volt, rengeteg új könyvet szereztem. Mivel ennyi újdonság csücsül a polcomon, ezért a júliust annak szentelem, hogy ezeket el is olvasom. Tehát július az új könyvek hónapja lesz.



Júliusra tervezem:
- Stephen King - 11. 22. 63
- Patrick Rothfuss - A szél neve
- Marie Rutkoski - A nyertes átka
- Dawn Rae Miller - Pacsirta
Két dolgot szeretek a nyárban: 1) hogy nem kell korán kelni, 2) kedvemre tehetem a semmit. Remélem ebben a hónapban is lesz erre lehetőségem, és sikerül elolvasni a listán szereplő könyveket. Remélem nektek is jól telt a júniusotok, és minden jót kívánok júliusra. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. június 18., szombat

Dolgok, amiket akkor is szeretek, ha mások utálják őket | besorolhatatlan #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma úgy döntöttem, egy picit személyesebb bejegyzést írok, mert elkapott az információmegosztási láz. Mostanában egyre több olyan dolgot észlelek magam körül, ami nekem örömet okoz, a körülöttem élőknek viszont inkább bosszúságot. Ma ilyen dolgokat osztok meg veletek.

1. Hideg
  Régebben soha nem tudtam eldönteni, hogy az őszt vagy a tavaszt szeretem-e jobban, hiszen a kettő ugyanaz, csak visszafelé. Ősz után hideg, havas tél jön, tavasz után pedig csupa napsütéses nyár, mint az közismert. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy pont ezért szeretem jobban az őszt. Ki nem állhatom, mikor folyik rólam a víz, egyszerűen nem bírok megmaradni a melegben. Az őszt viszont nagyon szeretem, az eleje a kedvencem, mikor még lehet hosszú gatyát rövid ujjú pólóval hordani, a színek is nagyon szépek, szeretem, ahogy a fák átöltöznek. Lehet jó meleg teát inni, egy pléddel betakarózva olvasni. Az sem utolsó dolog, hogy ősszel van a szülinapom. Persze minden évszaknak megvan a maga szépsége, de nekem az ősz a legszebb.

2. Vihar és minden velejáró gyönyörűség
  Mindig olyan gyerek voltam, aki ha vihar van, nem bent marad a házban, hanem legalább az ablakig elfut, hogy onnan csodálja az esőt, ahogy a szél fújja a fákat, ahogy gyűlik a pocsolya az udvaron, ahogy a villámok cikáznak az égen. Nagyon nehezen viselem, ha sokáig nem esik, ebből a szempontból a nyarat szeretem, mert anya nem parancsol be a házba, mert nem hideg eső esik. Imádok kint lenni, mikor elázhatok. Azt is nehezen értem, hogy olyan csodálatos dologtól hogy lehet félni, mint a villám. (Jó, hazudtam, teljesen meg tudom érteni, ha valamibe belecsap, akkor annak vége, meg hasonlók, de akkor is...) Annyira szép, és olyan nehéz elkapni. Az utána lévő dörgést is nagyon szeretem, valahogy olyan vicces. A szelet is nagyon szeretem, amikor pont jó irányból fúj, és nem kell állandóan igazgatnom a hajam, elvégzi helyettem a levegőáramlás. Fura, de akkor érzem magam a legfelszabadultabbnak, mikor vihar van, mindegy, hogy zivatar-e vagy tartós eső, ez tesz legboldogabbá (meg persze még pár dolog, de benne van a top 3-ban)
Egy vicces történet azoknak, akik eddig elolvasták: A múltkor, egy jó ideje nem esett az eső, vasárnap volt, koleszba visszamenős nap. Ülünk, a többiek tanulnak, én olvasok. Hirtelen felnézek a könyvemből, majd így szólok: - Lányok, nektek nem hiányzik az eső? Olyan jó lenne egy kis vihar, nem? - Válasz: - Dehogy, Gabi, minek az?- öt perc múlva elkezdett zuhogni, villámlani és dörögni. Csodás volt.

3. Embereket nézni, hallgatni a beszélgetéseiket
  Na, ez a legrosszabb. Én is utálom, ha bámulnak, viszont én csinálom. Mikor elmegyünk vásárolni, elég hamar megunom, és ilyenkor elkezdem nézegetni a többi embert. Érdekes, hogy milyen sokuknak milyen unott arca van, némelyiküknek olyan mintha citromba harapott volna. Ezt apától örököltem, ő is szokta ezt csinálni, ha együtt vagyunk, néha kitalálunk az embereknek történeteket, hogy mit dolgozhatnak, mi a nevük meg hasonlók. Jó kis játék. Aztán a vasúton is, mikor túl hamar ott vagyok vagy nincsen semmi dolgom, nem sietek, akkor ott is szoktam nézegetni. Érdekes, az biztos.
  A beszélgetéseket persze nem az elejétől a végéig szoktam hallgatni, csak foszlányokat belőle, így még viccesebb. Néha igen fura mondatokat hall az ember az utcán, ha figyel.

4. Rendetlenség
  Anyának herótja van tőle, hogy nem vagyunk képesek rendet rakni/tartani a szobában. Néha tényleg igaza van, de nem mindig. Én nem bírom, ha egy szoba úgy néz ki, hogy ha betoppanna egy fotós, akkor bármelyik lakásos magazinba azonnal beleillene, olyan rendes. Azt olyan személytelennek érzem. Szeretem, ha egy helyiségen látszik, hogy lakik ott valaki. A koleszban hála az égnek a többiek nem problémáznak azon, hogy az én negyedemen hogy néz ki a szoba, max röhögünk egyet rajta, mikor az egyik könyvem egy teljesen lehetetlen helyről kerül elő. Igyekszem azért a háborús övezet és az egészséges rendetlenség között egyensúlyt tartani.

5. Angol nyelv, -óra, minden, ami Nagy-Britanniához kapcsolódik
  Ez az egyik kedvenc tantárgyam, a második nyelv, amit tanulok, és a csoportból én vagyok az egyetlen, aki lelkesedik is érte. Vannak még, igen kevesen, akik nem utálják, de csak engem vonz. De engem minden mennyiségben, korlátok nélkül. Egy kicsit talán az is hozzátesz, hogy ennek van (viszonylag) kézzelfogható eredménye, miszerint a tanárnő is észrevette ezt a lelkesedést, és emiatt kitűnő lettem angolból, ami azért jólesik. De enélkül is nagyon szeretem ezt a nyugati országot. A nyelv nagyon tetszik, a humoruk fergeteges, az időjárásukat gyorsan megszoknám. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda, dolgozom rajta, hogy sikerüljön is.

6. Iskolai kötelezők
  Általánosban én is utáltam ezeket a köteteket. Unalmasak és hosszúak voltak, semmi értelmét nem láttam, minek kell elolvasni őket, de mindig ügyes kis diák voltam, és átküzdöttem magam rajtuk. Ahogy középiskolás lettem, minden megváltozott. A mostani kötelezők nagyon tetszenek. Lehet, hogy azért, mert már nyitottabb vagyok könyvek szempontjából, vagy rugalmasabb a lista, vagy esetleg jobban szeretek olvasni, és nem érzem kényszernek, de már általános végén is szerettem. Nem tudom, de a tavalyiakat és az ideieket is nagyon szerettem. Remélem jövőre is ennyi örömöt fogok lelni bennük.

Egy újabb lista, aminek illett volna ötpontosnak lennie, de nem az lett. Mondanám, hogy megleptem magam, de hazudni, ugyebár, csúnya dolog. Ha nektek is van valami hasonló dilitek, írjátok meg hozzászólásban, kíváncsi vagyok, vannak-e még furák rajtam kívül (biztos vannak, hogy a manóba ne lennének). A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. június 17., péntek

Könyvhét | élmények #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma (jócskán megkésve) az élményeimet mesélem el a Könyvhétről.
Az elején kezdem (bár hol máshol? Jól meglepődnétek, ha a közepe lenne az eleje, mi? :D).
Anya 5-kor keltett minket (itt aludt az egyik barátnőm), így fél hatkor sikerült is kikászálódni az ágyból. Szerencsére simán elértük a vonatot, egyszer kellett csak átszállni, és utána nyugodtan lehetett aludni. Végtelenül szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis bármilyen helyzetben, közlekedési eszközön el tudok minden gond nélkül aludni, és olyan mélyen alszok, hogy akárki akármit csinál mellettem, én fel nem ébredek rá. Szóval a vonaton  a mellettünk beszélgető nők fecsegésére elaludtunk, majd megérkeztünk a Keletibe. Nagyon büszke vagyok magunkra, mert annak ellenére, hogy mindketten először voltunk egyedül Pesten (nem egyedül, de nem olyannal, aki ismeri a járást), egyszer sem tévedtünk el, nem szálltunk rossz metróra, semmi ügyetlenkedés. Fél 10 körül odaértünk a Vörösmarty térre. Akkor még csak pár standnál pakolták ki a könyveket, de azért elindultunk felfedezni a terepet, megnézni melyik kiadó hol van, és hasonlók. Aztán tíz előtt pár perccel odaálltunk a színpadhoz, ahol Böszörményi Gyula beszélt a könyveiről, egy kicsit arról is, hogy mik a tervei. 11-kor kezdődött a dedikálás, szintén Böszörményi úrral, és ott volt Magocsa-Horváth Éva, aki a gyönyörű borítókat tervezte. Erről nem is tudtam, nem is vettem észre, hogy oda volt írva, hogy ő is dedikál, úgyhogy ez egy jó kis meglepetés volt. És kék haja van! Egy jó ideje én is szeretném ilyen színűnek látni a hajam, de még nincs itt az ideje, de mikor megláttam a kék loboncot, oda meg vissza voltam. És mind a ketten olyan nagyon aranyosak. Egyébként nagy szerencsénk volt, mert időben beálltunk a sorba, nagyjából két perc alatt olyan hosszú lett, hogy csak na. Aztán, miután kiörömködtük magunkat, hogy van dedikált könyvünk, még ötvenszer körbesétáltuk a teret, közben vettünk (kettőnkét összeadva) 3 könyvet, majd a könyvekkel megpakolva elindultunk visszafelé. Ez az út valahogy, ötletem sincs, milyen módon, feleolyan hosszúra sikeredett, mint reggel. Visszaértünk a Keletihez, felszálltunk a vonatra és Any (csak azért, hogy becézzük Anonymus-t, mert nem tudom, hogy a barátnőm adja-e a nevét ehhez a kiránduláshoz.. :D) aludt hazafelé, én viszont azonnal elkezdtem olvasni a Beretva és tőrt, amit egyébként be is fejeztem, nem az út alatt, de aznap még annyit vonatoztam, hogy sikerült.
Hihetetlenül jól éreztem magam, ez volt az első alkalom, hogy a fővárosban voltam a Könyvhéten, eddig csak Győrbe szoktam benézni, de összehasonlíthatatlan a kettő. Nagyon jó élmény volt, mindenki nagyon kedves és aranyos volt, az meg, hogy egyszer sem tévedtünk el, csak hab a tortán. 
Végül 5 új könyvvel gazdagodtam, egy jó darabig most nem fogok egyet sem venni, mert a) van mit olvasni b) man muss sparen.
Megbeszéltük drága Névtelen Barátnőmmel, hogy ezentúl hagyománnyá tesszük, hogy elmegyünk a Könyvhétre, és mindig vonattal, mert az olyan stílusos.

Nagyon boldog vagyok, hogy pozitív élmény volt ez az esemény, bár ha az ember könyvekkel és könyvmolyokkal van körbevéve, az nehezen végződhet rosszul. Nagyon jól éreztem magam, remélem mások is, akik ott voltak. Akik pedig nem, és van rá lehetőségük, hogy legközelebb elmenjenek, csak annyit tudok mondani, hajrá, bátran!

Egy fix programom már tuti van jövőre. :)
A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

2016. június 8., szerda

Május - időutazás | havi zárás #5

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és újra eljött a hó végi zárás. Eltelt május, nemsokára vége az iskolának és itt van a küszöbön a nyári szünet. Májusban szorítottam nővéremnek, hogy jól sikerüljön az érettségije (ami hála az égnek meg is történt, bár mind tudtuk, hogy így lesz), részt vettem két barátnőm társaságában az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett erdős versenyen, ahol 10 csapat volt jelen, és kilencedikek lettünk, amire büszkék vagyunk, mert a cél az volt, hogy ne legyünk utolsók. Volt kompetenciamérés is, ahol remélem jól szerepeltem (bár mindig az történik, hogy elveszítem azt a lapot, amin a kódszámom van, így sosem tudom meg, milyen lett az eredmény), befejeztem a közösségi szolgálatot erre az évre, már csak 10 óra hiányzik az 50-hez. Részt vettem a Mini-könyvklub nevezetű, hát.. könyvklubban (bővebben ITT). Amire büszke vagyok, az az, hogy ebben a hónapban 7 (!) könyvet is sikerült elolvasnom. Ahhoz képest, hogy eddig ilyen 3-4-eket olvastam, nagyon boldog vagyok.

Amiket olvastam:
 - Kiera Cass - Az Elit
 - Kiera Cass - Az Igazi
 - Gail Carriger - Lélektelen
 - Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz
 - Julianne Donaldson - Edenbrooke
 - William Shakespeare - Rómeó és Júlia
 - Lois Lowry - Az emlékek őre

Amiről írtam:
 - Április - sorozatok | havi zárás
 - Kedvenc nem jelenben játszódó könyvek | kedvencek #3
 - Emlékezzünk! | Lois Lowry - Az emlékek őre

Újak a polcomon:
 - James Fenimore Cooper - Nagy indiánkönyv
 - Lewis Caroll - Alice's Adventures in Wonderland/Through the Looking-Glass
 - Patrick Rothfuss - A szél neve



Mivel szégyenszemre van három olyan könyv, amit már egy jó ideje elkezdtem, de sehogy sem sikerül befejezni, így június ezeké a könyveké lesz. Remélhetőleg ez nem fogja elvenni az egész hónapomat, úgyhogy amint végeztem azokkal, a hónap hirtelen átváltozik idegen nyelvű könyvek hónapjává, nyelvvizsgára hangolódva vagy befejezem az elkezdett sorozatokat.

Júniusra tervezem:
 - Vavyan Fable - Szennyből az angyal
 - Oláh Gábor - Holnap más leszek
 - C. S. Lewis - Az ezüsttrón
 - Kerstin Gier - Rubinrot
 - Stephenie Meyer - Bis(s) zum Morgengrauen
 - C. S. Lewis - A végső ütközet
 - Elizabetta Gnone - Ég veled, Fairy Oak!

Nem vagyok benne biztos, hogy az összes könyvet a listáról el fogom tudni olvasni, de majd igyekszem. Kitartás, már csak egy hét van a suliból, azt már féllábon is kibírjuk. Mindnekinek jó júniust és szép nyarat! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Április - sorozatok | havi zárás #4

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mivel ismét véget ért egy hónap, itt az ideje visszatekinteni a mögöttünk állóra. Mellesleg, nektek is úgy tűnik, mintha az időnek valami halaszthatatlan dolga akadna, mert úgy rohan, hogy csak na.
Áprilisban gyorsan olvastam a könyveket. A helyzet viszont az, hogy vagy nem bírtam rávenni magam, hogy olvassak, vagy nem bírtam kikászálódni a világból, amiről olvastam. A bloggal viszont sikerült többet foglalkoznom, ha ezt még ti nem is látjátok. Volt egy olyan estém, amikor nem bírtam aludni, különböző okok miatt és akkor szerencsére sikerült néhány ötletet gyűjtenem a jövőre nézve.
Amiket olvastam:
- Kalapos Éva - D.A.C 4. Nem gyerekjáték
- Marissa Meyer - Scarlet
- Kiera Cass - A Párválasztó
Amikről írtam:
- Március | havi zárás #3
- Az a gonosz technika! | Julie Kagawa - Vaskirály
- Kedvenc tv/könyvsorozatok | kedvencek #2
Újak a polcomon:
- Amy Kaufman és Meghan Spooner - These Broken Stars ~ Lehullott csillagok
- Gail Carriger - Soulles ~ Lélektelen
Április az sorozatoké volt, májust az időutazásnak szentelem. Olyan könyveket tervezek olvasni ebben a hónapban, amik a jövőbe vagy a múltba repítenek. Sunyi kis téma ez, mert úgy tűnik, hogy könnyű a választás, de annak tekintetében, mennyi ilyen témájú könyv áll rendelkezésemre, igen nehéz eldönteni, mit olvassak. Azért valahogy megbírkozom vele.
Májusra tervezem:
- Kiera Cass - Az Elit; Az Igazi; A koronahercegnő
- Erin Morgenstern - Az éjszakai cirkusz
- Julianne Donaldson - Edenbrooke
- Amy Kaufman és Meghan Spooner - These Broken Stars ~ Lehulott csillagok
Bízom benne, hogy májusra is átragad valami a gyorsolvasásomból, de mint tudjuk, nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Remélem az érettségizőknek minden jól mert, és kitartást kívánok még a jövő héthez. Mindenkinek napsütésben, vidámságban és olvasásban gazdag májust kívánok. Pá, Gabi
U.i. Nemsokára itt a suli vége, ezt már féllábon is kibírjuk.

2016. május 31., kedd

Emlékezzünk! | Lois Lowry - Az emlékek őre

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy különleges értékelés jön. Nem a forma, a külső változik, az az érdekes, hogy miért olvastam ezt a könyvet. Azért, mert részt veszek a Mini-könyvklub 4. felvonásában. Részletesen ITT olvashattok róla, de dióhéjban annyi, hogy négy hónapon keresztül el kell olvasni egy adott könyvet, minden hónapban egyet, értékelést írni róla, majd ezt elküldeni. Mondanám, hogy jelentkezzetek, de mivel semmit soha nem hagyok az utolsó pillanatra, így természetesen ezt sem a határidő előtti éjszaka írom. Tehát a könyvvel így találkoztam úgy igazán, szemtől szembe. Nem igazán voltam úgy vele, hogy belehalok, ha nem olvasom el, de a 'majd egyszer talán' listán fent volt. És most sikeresen lekerítettem róla.

A történet egy szürke világban játszódik, az embereknek nincsenek igazi érzelmeik, se emlékeik, mindent eldöntöttek helyettük, egy grammot nem kell gondolkodni. A társadalmat úgy alakították, hogy az ember gyereke tizenkettes (tizenkét éves) koráig minden év decemberében aktívan részt vesz a ceremónián, ahol a különböző életkort elérő gyerekek újabb és újabb, a felnőttség megközelítését jelképező dolgot tudhatnak magukénak. Tizenkettes korukban eldönti a bizottság, hogy milyen munkát szán az adott gyereknek, akiknek életük végéig azt kell csinálniuk. Tizenkettes koruk után mindenki felnőttnek számít. Főszereplőnk, Jonas épp eme jeles alkalom előtt áll, és halvány gőze sincs arról, vajon milyen munkára fogják beosztani. Végül is feleslegesen aggódott, hiszen egy öregember mellé állítják be, hogy ő legyen a következő őrző, aki vigyáz az emlékekre. Közel egy év alatt rengeteg mindent megtapasztal, örömöt, kínt, fájdalmat, szeretetet, a színeket. Majd egy nap olyasmit lát, ami elborzasztja, és olyan tettre készteti, amihez igen nagy bátorságra van szüksége.
Történet: Ebben a könyvben az emberek olyanok, mintha valami ultra-endorfin és - engedelmesség-tabletta hatása alatt állnának. Igazán szomorú volt egy olyan jövőről olvasni, ahol nincsenek színek, teljesen érzelemmentes, az embereknek nincs szabad akaratuk.. Nem tudom, a többi ember hogy van vele, de én élvezem, hogy dönthetek, nem mondják meg, mit dolgozzak, kihez menjek feleségül, milyen színű pólót vegyek fel. Szeretem, hogy érzek, még akkor is, ha nem a legvidámabb a hangulatom. A legjobb szó talán amit találhatok rá, az az elszomorító. El sem tudom képzelni, hogy emlékek nélkül kelljen élnünk, igaz, hogy a rossz dolgokra is emlékszünk, mégis, milyen üres lenne emlékek nélkül az életünk. Az elbocsátás ceremóniája körül valahogy éreztem, hogy valami nincs rendben, túl szép volt a neve. Az elnevezések érdekesek voltak, például a fiúk az A-neműek, a lányok a B-neműek. Az életkor is furcsa, mintha valami rang lenne, vagy csoport, amihez tartozik az ember, nem is az, hogy hány éves. Az kifejezetten nem tetszett, hogy van egy szülőanya nevezetű állás. A kis tizenkettes lányt erre osztják be, három év alatt szül három gyereket, majd valami fizikai munkát végez. Ez elég lealacsonyító, mintha másra nem lenne jó, csak arra, hogy három (véletlenül se több!) gyereket hoz a világra, és itt kifújt a tehetsége. A másik a rengeteg szabály. Hát én megőrülnék, ha itt kellene élnem. Igaz, az itteniek egy jó ideje így élnek, mégis, én úgy érezném, hogy megfulladok a rendeletek, parancsok, törvények tengerében.
Szereplők: A kedvencem gondolkodás nélkül az örökítő, akinek sajnos nem tudjuk meg a nevét, pedig nagyon foglalkoztatja a fantáziámat. Valahogy természetesnek érzem, hogy rokonszenvet érzek iránta. Nekem kicsit olyan, mintha a főszereplő nagypapája lenne. Jonas jó fej srác, nagyon strapabíróan kezeli az emlékeket, illetve azok befogadását. Kitartó, eltökélt, céltudatos. Néha kicsit furcsa volt egy tizenkét éves fiú fejében lenni, de jobb szó híján csak úgy tudom leírni,hogy furcsa. Valójában az összes felnőtt végtelenül kiábrándító, még úgy is, hogy azért gondolni lehet, hogy nem szentek. De rendesen kiábrándultam. Asher, Jonas barátja az elején aranyos, de a végére inkább enyhén ellenséges. Fiona, Jonas másik barátjáról annyit tudunk, hogy vörös a haja, és az öregek gondozása lett a munkája. Nincs túl sok szereplővel telezsúfolva a történet, ami jó, viszont jobban is megismerhettük volna a meglévőket. Igaz, nehéz lehet egy érzelemmentes világban ezt megoldani.
Stílus: Ahhoz képest, hogy 12 éves a srác, nem olyan könnyed, mint amire az ember számítana. Igaz, hogy gyorsan olvasható, egy délután alatt elolvastam, de be kell, hogy valljam, nagyon siettem vele. Minden betűt elolvastam, de újra el kéne olvasni, mert ilyenkor a legtöbb esetben olyan dolgokra is felfigyelek, amiken esetleg elsőre átsuhantam. Amerikában egyébként kötelező olvasmány, csak úgy, mellékesen.
Cím: Enyhe spoiler, hiszen elárulja Jonas foglalkozását, kicsit érdekes, annyit talán ki lehet találni belőle, hogy nem egy romantikus könyv lesz.
Borító: Ez volt az egyik oka annak, hogy vonakodtam a kezembe venni a könyvet. Nem igazán tetszett, nem tudtam, mi a manót keres ott az a szánkó, azt hittem, csak egy random valamit raktak oda. De így, hogy olvastam a könyvet, már van értelme. Úgy szeretem azt az érzést, mikor megvilágosodom és értelmet nyer a borító. A cím betűtípusa viszont még mindig nem tetszik, nem tudok vele megbarátkozni.
Ajánlom: 14-15 éves kortól fölfelé, koraérett 13 éveseknek. Fiúknak, lányoknak.
Folytatom a sorozatot? Úgy gondolom, hogy igen. Ha nem is a közeljövőben, de valamikor biztos, bár nem estem hasra, azért még érdekel, mi fog történni Jonas-szal.
Meg fogom nézni a filmet? Ugyanaz a helyzet, valamikor biztos, de nem érzek égető vágyat arra, hogy most, ebben a pillanatban elkezdjem, nem ez lesz a következő filmem, de valamikor sort kerítek rá.

Remélem tetszett a beszámolóm. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi


2016. május 24., kedd

Kedvenc nem jelenben játszódó könyvek | kedvencek #3

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma, mivel más korban játszódó könyveket olvasok ebben a hónapban, megosztom veletek a kedvenc múltban vagy jövőben játszódó könyvemet. Nagyon szeretem az ilyen könyveket, mert konkrétan bármikor szívesen élnék, csak most nem. A kedvenc időszakom talán a 18-19. század. A visszafogott udvarlás gondolata tetszik nagyon, és olyan vicces, mikor az ebben az időszakban folyó veszekedéseket olvasom, mindig felvidítanak. A nyelvezetük is tetszik ezeknek a könyveknek. Gyakran azt kívánom,bárcsak időutazó lehetnék. (A művek egyébként nem kedvencségi sorrendben lesznek állítva, csak a rend kedvéért számozom meg őket.)

10. Agatha Christie - Halál a Níluson
  Ez az első (és eddig egyetlen) AC könyv, amit olvastam. Megfilmesítve közel az összes történetet láttam, mivel anyukám nagy rajongója. Személy szerint a Poirot-történeteket jobban szeretem, nála valahogy ő sokkal kifinomultabb, mint Miss Marple, bár vitathatatlan, hogy az is végtelenül szórakoztató, ahogy egy idős hölgy hivatásos nyomozókat megszégyenítő módon oldja meg az ügyeket.

9. Ernest Cline - Ready Player One
  Ez egy könyv, tele a '80-as évekkel, előfordulhat, hogy ez valakinek kicsit sok, de nekem nagyon tetszett. Ijesztő, hogy az ilyen közeli jövőről (2044.) szól, mégis elképzelhető, hogy idáig jut a világ.

8. Markus Zusak - A könyvtolvaj
  Alapjáraton elegem van a II. világháborúból, ki nem állhatom, hogy állandóan emlékeztetnek arra, mennyi szörnyűség történt, nincs gyomrom hozzá. Ez a könyv viszont más volt. Nem fordult fel tőle a gyomrom, sőt, kifejezetten élveztem. Érdekes volt a Halál szemszögéből olvasni.

7. Szabó Magda - Abigél
  Nyolcadikos voltam, mikor olvastam, de előtte és utána is számtalanszor láttam az adaptációját. Nagyon szeretem ezt a könyvet, talán ez volt az első magyar regény, amit úgy igazán élveztem olvasni, bár emlékszem, borzasztóan elkeserített, hogy egy egész hónap kellett ahhoz, hogy elolvassam, de úgy gondolom, mindig emlékezni fogok Ginára és a Matulára.

6. Kiera Cass - Párválasztó-trilógia
  Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Szeretek úgy tekinteni rá, mint egy trilógiára, mert a negyedik rész sajnos csalódás volt számomra. A történet egy lányról szól, akit kiválasztanak a Párválasztóba, hogy ott 34 másik lánnyal megküzdjön a herceg szívéért. Nagyon aranyos könyvek, gyorsan és könnyen olvashatóak, akár egy nap alatt is el lehet olvasni, hogy aztán a kezedbe is vehesd a következő részt.

5. Marissa Meyer - Holdbéli Krónikák-sorozat
  Szintén egy jövőben játszódó történet. Ez egy négykötetes sorozat, amiről valaki úgy határozott, hogy elég két részt lefordítani. Egyébként a különböző részekben különböző karakterek szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket, illetve minden kötet más mesét dolgoz fel. Nagyon tetszett, alapból odavagyok a tündérmese-feldolgozásokért, és az, hogy sci-fi elemek is voltak a könyvben, végképp levett a lábamról.

4. Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala-sorozat
  Nem hiszem, hogy akárkinek el kéne mesélnem, miről szól ez a sorozat, de a biztonság kedvéért nagy vonalakban leírom: A sokadik világháború után járunk Amerikában, amit már Panem-nek hívnak. Minden évben rendeznek egy öldöklős valósás show-t, aminek az arénájába 12 és 18 év közötti gyerekeket küldenek be. Van egy lány, akinek a húgát, és jelentkezik helyette, majd igyekszik túlélni. Ezt a könyvet még az olvasási karrierem elején olvastam, és azóta is nagyon szeretem. Tudom, hogy sokan vannak, akiknek nem tetszik a lezárás, de nekem azzal sem volt több problémám, mint bármi mással.

3. Böszörményi Gyula - Ambrózy báró esetei-sorozat (remélem nem 'csak' trilógia)
  Az eddig megjelent két kötetéhez jó emlékék fűznek, ugyanis mind a kettőt a barátnőimmel vettem, és közösen is olvastuk őket. Nagyon szeretem ezt a sorozatot is, és alig bírok várni a következő kötetre. A történet egy lányról szól, aki a nővére után kutat Pesten, és eközben összeakad egy báróval, aki történetesen nem hivatalos detektív, és nagylelkűen segít neki a nyomozásban. Végtelenül élvezetes olvasni a csípős megjegyzéseket,a veszekedéseiket, amik után természetesen mindig kibékülnek, a nyomozás is izgalmas. Ritka az olyan magyar könyv, amit szeretek, de amit igen, azt nagyon, és ez egy ezek közül a könyvek közül.

2. Julianne Donaldson . Edenbrooke
  Ezt a könyvet már nagyjából november óta el akartam olvasni, de valahogy sose került a kezeim közé, de kihasználva az időutazós hónapot, elolvastam. Mit ne mondjak, egyből beleszerettem. Olyan könnyed és vidám, hogy képtelenség letenni. A szereplők aranyosak, a főszereplő makacs, szétszórt, egy kicsit szeleburdi. A férfi főszereplő igazi úriember, de nem túl kimért, nem karót nyelt, azonnal beleszerettem. Amint befejeztem, rögtön akartam is újrakezdeni, de sajnos háromnegyed négy volt, és hát aludni is kellett valamikor.

1. Lewis Caroll - Alice kalandjai Csodaországban és a Tükör másik oldalán
  Na jó, talán tényleg ez a kedvenc ilyen típusú könyvem. Na jó, ez mind közül a kedvenc könyvem. Én nem tudom, hogy ez az ember mit csinált, de valami nagyon királyt alkotott. Mindig is szerettem ezt a történetet, de a rajongásom csak akkor kezdődött igazán, mikor először láttam a Tim Burton-féle feldolgozást. Alapjáraton is nagyon szeretem ezt az embert, szerintem valami zseniális, de amit ezzel a könyvvel művelt, az fantasztikus. Emlékszem, volt olyan, hogy háromszor néztem meg egymás után a filmet, majd elkezdtem olvasni a könyvet. Nem sok dologra mondom, hogy imádom, de ezt igen.

Most is van egy különdíjasunk, mert a kerek számok még mindig unalmasok.

Különdíj: Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame
  Ezt a könyvet idén olvastam először, kötelezőként. Nagyjából 30 oldalt leszámítva az egész könyv tetszett. Azt szeretem a magyartanáromban, hogy jó kötelezőket ad fel. Amióta gimibe járok, nem olvastam olyan kötelezőt, ami ne tetszett volna, pedig általánosban dacból is utáltam őket, de itt nem lehet. Nagyon tetszett a történet, meg olyan vicces a régi könyvekben, hogy a végére mindenki meghal, ez is tetszett benne.

Remélem tetszett a listám. Ha van kedvetek megosztni a világgal a ti Top 10/5/3 múltban/jövőben játszódó könyveteket, írjátok meg kommentben. Kívánok sok szép és jó időutazást! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. április 25., hétfő

Kedvenc tv/könyvsorozatok | kedvencek #2

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma, mivel sorozatok hónapját tartok, gondoltam megosztom veletek a kedvenceimet. Azt előre le kell szögeznem, hogy borzalmas vagyok, ha sorozatok befejezéséről van szó. Általában az utolsó részek maradnak le, fogalmam sincs, hogy csináltam, de most kapásból 17-et fel tudok sorolni (ebből 4 rajtam kívül álló ok miatt befejezetlen, de a 13 is egy elég szép szám). Így elképzelhető, hogy egy-kettő ilyen is felkerül a listára.

Könyvek:

5. Stephenie Meyer - Alkonyat
 Az a helyzet, hogy nem utálom ezt a sorozatot, annak ellenére, hogy tisztában vagyok a rengeteg hibájával. Nem tudom utálni. Emlékszem a kis hetedikes Gabira, ahogy ült az emeletes ágyon, befejezte a Hajnalhasadást, és azzal a lendülettel, ahogy visszatette a polcra, már vette is le az Alkonyatot újra. Majd ezt még kétszer eljátszottam. A hetedikes évem első hónapját ennek a sorozatnak az olvasásával töltöttem. Ezelőtt is szerettem olvasni, de ez indította el a lavinát, habár a Harry Potter-t előbb olvastam. Tudom, tele van hibával, de akkor is különleges. (egy titok: most kezdem olvasni németül)

4. Kerstin Gier - Időtlen szerelem-trilógia
  Az első, amit még nem sikerült befejezni. Ez csakis és kizárólag annak köszönhető, hogy végtelenül idegesít, ha a sorozatban a könyvek nem ugyanúgy néznek ki. Én buta, felelőtlen leány, kemény borítóval szereztem meg az első részt. Majd a másodikat. A harmadikra pedig már nyár óta vadászok, de csak nem sétál bele a hálómba. Felettébb idegesítő tud lenni. Egyébként egy nagyon aranyos időutazós történet.

3. Kiera Cass - A Párválasztó
  Az eredeti trilógiát szeretem. A koronahercegnő elképesztően idegesítő volt, és mégis, alig várom, hogy megjelenjen A korona (gyanítom ez lesz a címe...). Nagyon bírtam America-ék történetét, a veszekedéseiket, kicsit fájt is őket öregen viszontlátni. (jó, nem voltak nyolcvan évesek, de úgy tűnt...)

2. Marissa Meyer - Holdbéli Krónikák
 A második, amit nem sikerült befejezni. Ez viszont nem az én saram, hanem a gonosz fordítóké/kiadóké/akárkié, aki megakadályozza, hogy az anyanyelvemen olvashassam ezt a király történetet tovább. Nemrég fejeztem be a második részt (hamarosan értékelés, ott bővebben kifejtem majd a véleményem) és nagyon tetszett. Egy újabb tündérmesét figyelhettünk, egy jó kis csavarral. Annyira egyébként nem hat meg, ha nem fordítják le, mert nagyon szívesen elolvasomangolul is, de azért aranyos lenne tőlük, ha megtennék.

1. J. K. Rowling - Harry Potter
 Megleptem ezzel bárkit is? Szerintem bátran mondhatom, hogy az emberek 90-95%-ának ez a kedvenc könyvsorozata. Egyszer az életben én is lehetek klisés. (nyilván nem egyszer történik meg, de próbálom a minimumra csökkenteni)

Mielőtt áttérnénk a TV-sorozatokra, még van egy olyan könyvsorozat, amit szeretnék említeni. A top 5 olyan unalmas már, mindenki ilyeneket csinál. Kell néha egy kis felfrissülés, mint például egy plusz könyv egy top 5 listához.

Különdíjas: Laini Taylor - Füst és csont leánya
  Ez egy másik befejezetlen sorozat, ami szintén nem az én hibám. Bár ennek a harmadik részének legalább hallottam a fordításáról. Ha minden igaz, idén meg is jelenik. Remélem ennek egy harmadik fajta méretet találnak ki, ha az első kettő így passzol egymáshoz.


És most:
Sorozatok:

Régen több sorozatot néztem, mint mostanában, mindent úgy elhúznak, így egy idő után unalmassá válik. Most 3 sorozatot nézek, a többi lemorzsolódott, így bátran mondhatom, hogy ez a három a kedvencem. Sorrendet nem tudok felállítani, így sorsolás alapján sorolom fel őket. (feltűnt ez a sok 'sor' a mondatban?)


3. Dr. Who/Ki vagy, Doki?
 Ezt a sorozatot nemrég kezdtem nézni, még csak az első évadnál tartok, de azt hiszem az mond valamit, hogy két sulis nap alatt néztem meg az évad felét. (azért fontos, hogy iskolai nap volt, mert nem egész nap volt, hanem délután/este/éjszaka) Nagyon tetszik, izgalmas, imádok mindent, ami időutazásos, engem megvett kilóra. Angol, nagyon szeretem Angliát, az angol kultúrát, a humort, mindent, ami Angliához kapcsolódik. Nagyon szeretem a Doktort és Rose-t is. És a Tardis kék. Imádom a kék színt. Komolyan, ez a sorozat az egyik legkirályabb mind közül.

2. Once Upon A Time/Egyszer volt, hol nem volt
 Nagyon régóta nézem már, talán már a harmadik évad megjelenésére is vártam. Az a remek a koleszos életben, hogy tudunk olyan estéket tartani, amikor megnézzük a soron következő részt, és miután mind a négyen szeretjük, csinálunk is ilyen estéket. Amit nagyon szeretek benne, az az, ahogy a sok mesehőst így össze tudják hozni,minden összefügg mindennel, nagyon bírom. A kedvencem Hook, mert nagyon szeretem a kalózokat, és csodálom azokat az embereket, akik egymástól függetlenül képesek mozgatni a szemöldöküket. Mary Margaretet bírom legkevésbé, mert van egy olyan furcsa tulajdonságom, hogy ellenszenvet érzek azok iránt, akik túl kedvesek.

1. Game of Thrones/Trónok harca
 Ma jött ki a hatodik évad első része,és alig bírok várni, hogy megnézzem. Két éve nyáron mutatta az unokatesóm, és két nap alatt megnéztem az első két évadot. Gyakorlatilag mást nem is csináltam. A harmadik napon pedig kialudtam magam. Szerencsére tovább tudtam adni e tudást a többieknek, így ebből is koleszos program lesz. A múltkor megálmodtam a végét, és nagyon remélem, hogy tényleg így lesz vége, bár nem hiszem, hogy tényleg így lesz, túl jó, túl boldog volt ahhoz. Nem tudom, ki a kedvencem, de a jelöltek Arya, Dany vagy Jon. Meg persze csomó mindenki, aki az évek során elhullott. Az egyik tervem idénre az, hogy elolvassam a könyveket. Páran a környezetemben olvasták, és azt mondják jó, és én hiszek nekik. Akárhogy is végződik, nem fogok neki örülni, mert szomorú lesz a búcsúzás.

Ezek a kedvenc sorozataim, kíváncsi vagyok a tiétekre. Ha esetleg kedvetek van megosztani a nagyvilággal, a komment szekció csak rátok vár. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. április 18., hétfő

Az a gonosz technika! | Julie Kagawa - The Iron King: Vaskirály

FIGYELEM! AZ ÉRTÉKELÉS NYOMOKBAN SPOILERT TARTALMAZHAT!

Helló Hölgyek, Urak Gabi vagyok és ma egy igen érdekes könyvről lesz szó. Az egyik barátnőmtől kaptam szülinapomra (ami mellesleg novemberben volt... végül is, vártak ennél többet is könyvek, hogy a kezembe vegyem őket...) és végre márciusban elolvastam. Emberek, ez a könyv elképesztő. Tudjátok, vannak azok a dolgok, amik már annyira rosszak, hogy már jók. Na, ez is ebbe a kategóriába tartozik. 

A történetet szerint egy tizenhat éves lány, Meghan gondolatain keresztül követhetjük. Szerencsétlennek a hatodik születésnapján eltűnt az apja. Az anyja újraházasodott, egy új gyerek is lett a családban. A szülők nem igazán foglalkoznak Meghan-nel, az öccse viszont mindig aranyos vele. De mit várunk egy 4 éves kisgyerektől? Mindegy... A lány természetesen tökéletesen néz ki, ennek ellenére csak egy barátja van. A 16. születésnapjával indul a történet, ami persze borzalmasan telik. A nap folyamán több igen fontos felfedezést tesz: a haverja Puck, a Szentivánéji álomból, illetve hogy az öccsét elcserélték egy váltott gyerekre. Elhatározza, hogy elmegy Sohaföldre, hogy megmentse. El is indul, ráébred, hogy az egész eddigi élete hazugság volt, találkozik az ellenséges udvar hercegével. Összefut egy macskával is, akit Kacornak hívnak, tud beszélni, és eltűnik, ha úgy akarja. Ők így négyen (a leány, Ash, a herceg, Puck és Kacor) elindulnak megkeresni a kisgyereket, akit a gonosz kis vastündérek raboltak el. Vajon meg tudják menteni? Vajon sikerül épségben hazaérniük? Vajon 10-es skálán mennyire kiszámítható a történet? (Egyáltalán nem, olyan eredeti, mint minden ebben a könyvben...)
Történet: Egy hatalmas kliséhalmaz. Azt hiszed, hogy valami új lesz, valami más, valami eredeti, majd szomorúan rájössz, mekkorát tévedtél. Ez a könyv nevetségesen kiszámítható. Vannak benne fordulatok, nem mondom, hogy nincsenek, de én azokat a csavarokat szeretem, amikről nem tudom, hogy jönnek. Nemcsak kiszámítható, de minden logikát nélkülöz. Fel nem foghatom, miért akarja MINDENKI ezt a csajt. Oké, a király lánya, nem is olyan csúnya, de én meghalnék mellette az száz. Nem hiszem el, hogy a Vaskirály azután, hogy 16 éven keresztül nézte ennek a lánynak a szerencsétlenkedését, még mindig feleségül akarja venni. Én biztos agybajt kapnék tőle nagyjából a harmadik másodpercben. És ha ez nem lenne elég, egy kezemen meg tudom számolni, hány eredeti elemet olvastam benne. Az írónő fogta a Szentivánéji álmot, kiszedte a szereplőket, adott melléjük gonoszokat, az Árnyudvart, Vasudvart (aminek a neve amúgy nem ismerős egy másik trilógiából, csak úgy, véletlenül?), berakta őket Sohaországba, ja nem, elnézést, Sohaföldre. Mivel kellett egy beszélő állat is,és mi lenne jobb egy macskánál (?!), a macska is megjelenik az Alice Csodaországbanból, javítsatok ki, ha tévedek, de én nem tudok más macsekról, amelyikkel fán találkozott a főhős és egyszerűen köddé válik. A neve pedig Kacor, az már úgyis bevált másnak. Komolyan azt várom, hogy a végére csizmája meg kalapja is legyen. És mivel ez egy ifjúsági könyv, kell bele egy 16 év körüli szerencsétlen leány is. És szerelmi háromszög, az elképesztően fontos. Az volt a sokadik halálom olvasás közben. Mikor először találkozik Ash és Meghan, a srác meg akarja ölni. Ebből 300 oldalon belül akkor sem lesz egészséges szerelem, ha semmi más nem lenne a könyvben. Megmagyarázhatatlan. A leány meglátja félmeztelenül és máris beleszeret. Nem tudom, velem van-e a baj, de én nem kockás hasakba szoktam belehabarodni. A másik Puck. Mert, ugye, szerelmi háromszög. Nem tudom hány éven keresztül semmi jelét nem adta annak, hogy minimálisan is vonzódna a főszerencsétlenhez, erre mikor verekedésre kerül a sor, kér tőle egy szerencsecsókot. Nagyon butának tűnhetek ezután a bejegyzés után, de ez a könyv tele van számomra felfoghatatlan elemekkel. Szóval, a vastündérek azóta léteznek, mióta bűvészkedünk a vassal. Ők pusztítják Sohaföldet, illetve a többi tündér allergiás a vasra. Hát nem tragikus, hogy a technika megöli a tündéreket? Ez is annyira felhúzott. Nem lógok állandóan a telefonomon, se a számítógépen, hát még ha lógnék, milyen ideges lennék. A tündérmesék nem fognak eltűnni, csak azért, mert léteznek okostelefonok és Wi-Fi. Annyira az idegeimre tud menni, ha valaki bele akar halni abba, hogy fejlődik a technika. Valószínű a jövőben is lesznek olyan emberek, akik olvasni fognak a gyerekeiknek, ahelyett, hogy iPadot adjanak a kezébe. Hihetetlenül idegesített az egész könyv, még most is ideges vagyok.
Szereplők: Buták, logikátlanul viselkednek, idegesítőek, érthetetlenek. Talán Puck-ot meg a macskát bírtam legjobban, ami sajnálatos, mivel Puck-ot az utolsó nagyjából 100 oldalon nem is látjuk, a macska is eltünedezik folyton, így egy csapat eszetlent kell követni egy szerencsétlen gondolatain keresztül. A főszereplő annyira idegesítő, hogy az más művészet. Egy szimpla vállrándítással elintézte, hogy tündérek léteznek. Az már kicsit nehezebben ment le a torkán, hogy a király lánya, de ez is inkább dacból volt, mint akármi más. Ash is borzalmas. Ha meg akarja ölni, akkor tegye azt, ha szereti, akkor meg szeresse. Viszont ha csak úgy csinált, mintha szeretné, hát menjen a manóba, mert ezzel csak még több nyafogást zúdít a nyakamba. Oberon sem volt túl nagy kedvencem, sem Titánia. A Vaskirályról már leírtam, hogy az ő viselkedése szintén abszolút érthetetlen. A neve... A neve Masina. Én nem tudok egy ilyen névvel megáldott (megátkozott?) szereplőt komolyan venni. Meghanon egyáltalán nem fedezhető fel semmilyen fejlődés. A végén pontosan ugyanolyan buta, mint az elején.
Stílus: Nem kell túl sokat gondolkodni, miközben az ember gyereke olvassa. Van az a könyv, ami könnyen olvasható, szeretem is azokat, de azért ne legyen ennyire könnyű. Nem igazán szeretem, amikor a varázslat szó helyett akármi mást használnak. Na, itt minden egyes varázslat helyett ragyogást olvashattam. Annyira feszült lettem ettől, hogy a kislámpát is feltölthettem volna ennyi feszültséggel. És hogy a lánynak mindig ki kellett írni a nevét... Biztos nem volt meg a szószám, vagy valami.
Cím: Ígéretes, ez kétségtelen. Mikor először hallottam, biztos valami nagy vonzalmat érezhettem, ha ilyen sokáig velem maradt.
Borító: Az egyetlen nem idegesítő dolog ebben a könyvben. Ez játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy felkerült a kívánságlistámra. Nagyon tetszenek rajta ezek az indaszerű dolgok, a színek is jók, a lány is szép.
Ajánlom: Max 10-12 éves kislányoknak. Ők még talán élvezni is fogják.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem. Talán, ha már nem lesz mit olvasnom, akkor. De ilyen sosem lesz.
El fogom-e olvasni a következő részt? Pénzt biztosan nem fogok kiadni rá, de ha valaki ezt adná ajándékba, azzal meg tudnék barátkozni. Mert igaz, hogy annyit szidtam, hogy öröm lehetett olvasni, igaz, hogy ha egy szóval kellene jellemeznem, az a probléma lenne. Annyiszor másztam tőle falra, hogy izomlázam lett. Ez a könyv végtelenül gonosz, mert annak ellenére, hogy rengeteg agysejtemet elveszítettem olvasás közben, mégis érdekel, mi fog történni. A sok között, amiket nem értek, ez a legfelfoghatatlanabb. Itt a vég. Kíváncsi vagyok egy gonosz probléma folytatására. Mi jöhet még?
Van azért előnye, hogy elolvastam? Egy, de annak nagyon örülök. Elolvastam a Szentivánéji álmot, és nagyon-nagyon tetszett. Ez volt az első dráma, amit Shakespear-től olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.

Remélem tetszett a beszámolóm, ha esetleg érdekelne a könyv ITT olvashattok róla. Kérlek mondjátok, hogy nem vagyok az egyetlen, aki így érez ezzel a könyvvel kapcsolatban. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá,Gabi


2016. április 3., vasárnap

Március | havi zárás #3

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és egy nagyon jó hírem van. Elindultam felfelé az emelkedőn, legalábbis az egyik felem, az, amelyik olvas. A másik, amelyik a blogot írja, még mindig az szakadékban van, de dolgozom rajta, hogy teljes gőzzel felfelé haladjak. Bár olvasás szempontjából sokkal jobban teljesítettem, mint az előző hónapokban, mégis, úgy érzem olvashattam volna többet. Volt tavaszi szünet, amikor rengeteg időmnek kellett volna lennie. De nem volt. Itt egy jó tanács a jövőre nézve: ne gondoljatok arra, milyen kellemetlen lenne, ha a szünetre megbetegednétek, mert megtörténik. Úgyhogy egy egész napot átaludtam, hogy egyáltalán a fejem ne fájjon annyira. Utána pedig még egy gyönyörű hetet tölthettem két új barátommal torokfájással és náthával. De azért büszke vagyok magamra.

Amiket olvastam:
- Andy Weir - A marsi
- Matthew Quick - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
- Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok
- Julie Kagawa - The Iron King-Vaskirály
- William Shakespeare - Szentivánéji álom

Amiről írtam:
- Február | havi zárás #2

Új a polcomon:
- Marissa Meyer - Scarlet
Így, hónap végén vettem észre, hogy az öt könyvből 4-et férfi írt. Az jutott erről eszembe, mi lenne, 
ha tematizálnám a hónapokat. Ez volt a férfi írók hónapja, április pedig lehetne a sorozatok hónapja.



Áprilisra tervezem:
- Marissa Meyer - Scarlet
- Kalapos Éva - D.A.C 4.
- Elizabeth Gnone - Ég veled, Fairy Oak!
- C. S. Lewis - Az ezüsttrón

Valószínűleg nem fogom tudni elolvasni az összes könyvet a listáról, de mindenképpen megpróbálkozom vele.

Remélem jól telt a márciusotok, a lányokat sokan meglocsolták, a fiúk sok helyen voltak locsolni és hogy sikerült egymás megviccelnetek április elsején. Mindenkinek eseménydús olvasásban és napsütésben gazdag áprilist kívánok. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. március 6., vasárnap

Február | havi zárás #2

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és egy újabb olvasásban szegény hónapot tudhatok magam mögött. Maga február nem volt rossz, sok mindent csináltam (ápoltam a kapcsolatomat a nővéremmel, voltam lövészet EB-n a barátnőimmel, sokat sétáltam).

Amiket olvastam:
 - Neal Shusterman - Unwind: Bontásra ítélve

Amiket írtam:
 - Januári zárás
 - Neal Shusterman - Unwind: Bontásra ítélve

Újak a polcomon:
 - Andy Weir - A marsi
 - Matthew Quick - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
 - George Orwell - 1984
 - Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok

Nem igazán sikerült azokat és annyit olvasni, mint szerettem volna, de a szobatársamnak szüksége volt rám Trónok Harca nézés közbe, és hogy mondhattam volna neki nemet?! De, jön a március, a tavasz, a jó idő, szóval lehet menni a parkba, az udvarra, a partra olvasni. Nézzük, mi lesz velem!


Márciusra tervezem:
 - Matthew Quick - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
 - Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok
illetve befejezni:
 - Vavyen Fable - Szennyből az angyal
 - Oláh Gábor - Holnap más leszek

Nem tettem túl magasra a lécet, de ez így okés.. Remélem nektek sikerült többet olvasni, mint nekem. Szorítsunk, hogy március már minden szempontból jó lesz. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2016. február 29., hétfő

Darabolós disztópia | Neal Shusterman - Bontásra ítélve

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megkésve, de el nem feledve hozok egy új értékelést.
Ma egy (számomra) nehéz könyvről fogok írni. Egy molyos ajándékozás útján jutottam hozzá (ha az ajándékozóm olvassa ezt, még egyszer nagyon köszönöm). Nem hallottam még róla sokat, de a fülszövege alapján érdekesnek tűnt, így gondoltam adok neki egy esélyt, és ezzel felraktam a listára. Amint megjött, elkezdtem olvasni. Ez a könyv nem más, mint Neal Shusterman Bontásra ítélve című könyv.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol ha eleged van a gyerekedből és elmúlt tizenhárom éves, egyszerűen elküldheted, hogy szétbontsák (ez annyit takar, hogy egy műtét során darabokra szedik a gyerek testét). És nem lehet visszavonni. Ha egyszer elküldted, de még egyben van, akkor is, minden esetben szétszedik. A könyv elején három bontásra ítélt fiatalt ismerhetünk meg. Connor, a tizenhat éves srác, akit szülei azért akarnak szétbontattni, mert problémásabb az átlagnál. Risa, a tizenöt éves árva lány, akinek költségmegtakarítási okok miatt kell mennie. Végül Lev, akit születése óta arra készítik fel, hogy tizenhárom éves korában nem fognak egymáshoz kapcsolódni a végtagjai többé. Egy véletlen során összeakadnak, és megkezdődik a menekülés a törvény, a rendőrök és a bontás elől.
Történet: Furcsa érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Tetszett, de olyan, mintha nem szabadna, hogy tetszen, mert ki az, akinek bejön egy olyan könyv, amiben kamaszokat szednek darabokra? Egyébként izgalmas volt, sose volt olyan, hogy unatkoztam volna olvasás közben. Természetesen voltak benne borzalmas részek, a legbetegebb az volt, mikor az író lépésről lépésre leírta a bontás folyamatát. Ez az első Hard Selection könyvem, nem tudtam, mire számítsak (az egyetlen kapaszkodó a fülszöveg volt), de azt az elején éreztem, hogy féltenem kell a boldog befejezést.
Szereplők: Connor volt a kedvencem, az ő részei tetszettek legjobban. Imponált a kitartása, az élni akarása. Talán az ő sztorija a legrosszabb a három fő szál közül, bár egyik sem túl vidám, de hogy a szülei azért akarták szétbontattni, mert 16 évesen nem mintagyerek, az azért nem túl szép. Levet nem bírtam, aztán mégis, utána utáltam, aztán sajnáltam, végül kibékültem vele, néha elfelejtettem, hogy csak 13 éves. Nem bírtam, mert selyemfiú volt. Aztán mégis, mert eszembe jutott, hogy milyen nevelést kapott, és hogy hány éves. Utána utáltam, mert feldobta Connorékat. Aztán sajnáltam, mert egyedül volt. Végül kibékültem vele, mert ő lett a tapsoló, aki nem tapsolt. Risat azért kedveltem, mert önálló volt, okos, talpraesett, értelmes lány volt, és még zongorázni is tudott. Az Admirális először félelmetesnek látszott, de miután kiderült, mi a célja, már nem tűnt annak.
Stílus: Ez az egyetlen nem hard rész ebben a könyvben. Könnyen, gyorsan olvasható, én is sokkal hamarabb befejeztem, mint szerettem volna. Több szemszögből olvashatunk, ez plusz pont. Szeretem az ilyen könyveket, mert sokkal több oldalról vizsgálhatunk meg egy adott eseményt vagy személyt.
Cím: Ha semmi mást nem látok/hallok/olvasok, nem hiszem, hogy az lenne az első gondolatom, hogy ebben a könyvben most arról fogok olvasni, hogy kapnak szét kamaszokat. Pont ezért jó: kíváncsivá tesz, de nem mond el túl sokat. (nálam működött)
Borító: Menő, de egyben elég para is az a kéz az elején.
Ajánlom: Inkább azt mondanám, kinek nem. Érzékeny lelkű, brutális dolgokra nem kíváncsi embereknek. És 16 év alatt semmiképpen sem, felette is csak erős idegzetűeknek.
Újra a kezembe veszem-e? Pár év múlva biztos. Most tetszett, kíváncsi vagyok, az érettebb énem mit fog róla gondolni.
Várom-e a folytatást? Nem igazán. Nem tudom, tervezik-e lefordítani a sorozat többi részét, de ha igen, nem vagyok biztos benne, hogy elolvasnám. Nekem ez így kerek volt, jó volt, és a sokévi átlag azt mutatja, hogy a második rész nem üti meg az első rész szintjét.

Remélem tetszett a beszámolóm, és egy kicsit derűsebbnek látjátok a világot, amiben élünk, most, hogy tudjuk, feldarabolva is végezhetnénk. Ha többet szeretnél olvasni a könyvet, ITT megteheted. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi



2016. február 14., vasárnap

Itt a Valentin nap! | kedvencek #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mivel itt a Valentin nap, arra gondoltam, hogy megosztom veletek az 5  kedvenc romantikus könyvemet.

5. Neil Gaiman - Csillagpor
Ez a könyv egy olyan világban játszódik, aminek két felé van: a normális, megszokott és a varázslattal, boszorkányokkal, királlyal teli. Nagyon aranyos könyv utazásról, kalandokról és az igaz szerelem megtalálásáról, kalózokkal és egy csillaggal.

4. Kiera Cass - Az Igazi
A Párválasztó sorozat befejező része, személy szerint ezt szeretem legjobban. Herceg, izgalom, gyönyörű ruhák, boldog befejezés. Kell ennél több?



3. Rainbow Rowell - Fangirl
Egy könyv egy friss főiskolásról, aki szöges ellentéte az ikertestvérének. Cath visszahúzódó, gyakorlatilag nincsenek barátjai, Wren ezzel szemben nyílt, rengeteg új baráttal. Cath lassan, de biztosan összebarátkozik a szobatársával, és megismerkedik egy sráccal. Innen azt hiszem, tudjuk, hogyan folytatódik a történet. Az egyik legaranyosabb könyv, amit valaha olvastam. Ha eleged van az akciódús, pörgős könyvekből, ez tökéletes.







2. Stephanie Perkins - Anna és a francia csók
Ez a könyv egy igazi limonádé, de nem is baj, hiszen néha erre van szükségünk. A történet egy lányról szól, Annáról, akit az apja Párizsba küld tanulni. És mi más történne itt, mint hogy Anna rátalál a szerelemre. Nem kell aggódni, bonyodalom van bőven, a végére mégis minden megoldódik. A sorozat többi részét is ajánlom azok figyelmébe, akik valami lazítós olvasmányt keresnek, vagy esetleg egy képtelenvagyokbármitolvasni helyzetben találnák magukat, ez a könyv biztos elűzi ezt az érzést.




1. Szilvási Lajos - Egymás szemében
A történet a '70-es években játszódik. Két szerelmes kamasz szemszögéből követhetjük végig a nyár eseményeit. Ez is egy nagyon aranyos könyv, a felnőtteknek jó kis nosztalgia (gondolom), mi meg (mármint 15-16-17 évesek) betekintést nyerünk a régi világba, ahol a leveleket még kézzel írták, és nem a telefonjukon lógtak a hét minden napjának 24 órájában. Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert szeretem, mikor az emberek tényleg kommunikálnak egymással, és nem is tudom... Olyan jó ez a könyv.





Remélem meghoztam a kedveteket valami romantikus könyv elolvasásához. Ennyi lett volna ez a kis kedvences bejegyzés. Mindenkinek boldog Valentin napot, legyetek boldogok a párotokkal, vagy egy jó könyvvel. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi


2016. február 13., szombat

Január | havi zárás #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a januáromat fogom leírni Nektek, olyan hónapzárás képpen.
Amiket olvastam:
Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame
L. I. Lázár - Rejtőző kavicsok
Amiket írtam:
Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai
Ernest Cline - Ready Player One
L. I. Lázár - Rejtőző kavicsok
The Unpopular Opinions Book Tag
Új könyvek a polcomon:
Neal Shusterman - Unwind | bontásra ítélve
Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame
Olvasás szempontjából nem volt túl jó ez a hónap, de sikernek könyvelem el, hogy tudtam írni minden héten, és könyvek vásárlásakor sem szaladt el velem a ló.
Februárra tervezem:
Neal Shusterman - Unwind | bontásra ítélve
Benina - Bíborhajú (A Boszorka fénye #1.)
Julianne Donaldson - Edenbrooke

Remélem Nektek jobb volt a januárotok, mint nekem és hogy a február jobban fog sikerülni. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi