Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc könyvekről lesz szó, az enyémről is, meg úgy általában.
Egy kis háttértörténet. Nagyjából 7 éve szippantott magába a könyvek világa, azóta sem ereszt. Valahol 4-5 éve elkezdett zavarni, hogy nem tudom, mi a kedvenc könyvem. Egy ideig úgy gondoltam, az Alice Csodaországban, amit szeretek is, félreértés ne essék, de valami mégsem érződött teljesen jól. Azóta volt még egy-két könyv, amit hasonlóan nagyon szeretek. Az egyik a Night Circus. Kétszer is olvastam, először magyarul, úgy annyira nem tetszett, viszont egy évig a gondolataim valahogy vissza-vissza kanyarodtak hozzá, így angolul is nekiálltam. Úgy pedig teljesen elvarázsolt. De nem magamnak találtam. Egy booktuber csatornáján hallottam róla (nevezetesen Hannah-én, aka clockworkreader) és valamiért úgy gondoltam/om, hogy ha valakinek már a kedvenc könyve, akkor az enyém már nem lehet. A Radio Silence-szel ugyanez a helyzet (annyi különbséggel, hogy a paperbackdreams csatornán találtam). Pedig aztán. Idén szereztem, júliusban és azóta kétszer olvastam, talán még egy harmadik, esetleg negyedik alkalommal is meg fog történni. El is küldöm a levelezőtársamnak (a Night Circus-t is elküldtem), mert this is our thing. De mégsem lehet a kedvencem.
Viszont most.
Most megtaláltam. És nem is lehetnék boldogabb.
A könyv pedig Neil Gaiman-től A temető könyve. Már kétszer olvastam, egy nap eltéréssel napra pontosan egy évvel az eredeti után, meg most (szóval ez a harmadik), viszont most hallgattam. Angul. Neil Gaiman olvasta fel és annyira jó hangja van, hogy nem is tudtam gyorsítva hallgatni. Nagyon nagyon tetszett. Már korábban is különösen tetszett a könyv, azért is olvastam újra, de most valahogy más volt és úgy gondolom, nem a nyelv miatt. Gaiman egyébként az egyik kedvenc íróm, olvastam tőle ezen kívül a Csillagport, a Soseholt, a Coraline-t, az első 4 kötetet a Sandmanből (tervezem megvenni az új kiadást), a Norse Mythology-t, illetve most tartok az American Gods közepén.
De valahogy A temető könyve más. Nem is tudom leírni, egyszerűen úgy érzem, hogy a részem vagy hogy én vagyok a könyv része. Ennek nincs sok értelme, de hát, a fejemben sok az ilyen dolog.
- Például van egy elméletem, hogy ha egy könyv tetszik, akkor az a valaki, akinek tetszik, létezik abban a párhuzamos univerzumban, amiben a történet játszódik, ami nem tetszik, az pedig azért nem, mert nem illik bele az olvasó. -
Olyan leírhatatlan érzéseket vált ki belőlem, de nemcsak egy szóval nem tudom megfogalmazni, hanem körül sem tudom írni.
Lehet, hogy a kedvenc könyv egy titok, mármint nem maga az, hogy melyik, hanem a jelenség, amit senki nem tud megmagyarázni. Persze, lehet elemezni, hogy tök jó a történet, a stílus, de azt a valamit, amitől kedvenc lesz, nem lehet megnevezni.
Neked mi a vélemeényed? Mi a kedvenc könyved?
Örültem, Gabi voltam. (most már az egyetemről)
