2017. december 2., szombat

November - kezdődnek a felnőtt problémák | Havi zárás #17

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma valahogy úgy éreztem, megtöröm a jó szokásom, és nem a hónap közepén hozom az előző havi zárást. Hát nem csodás a változás? Remélem ti is annyira élvezni fogjátok. Szóval november.

November eleje az őszi szünet végét jelentette, megint érvényes a mondás: Minden kezdet valaminek a vége. Vagy fordítva? Minden vég valaminek a kezdete? A lényeg, a szünet szép volt, jó volt, így természetesen véget is kellett érnie. De mielőtt ez bekövetkezett volna, megtörtént velem is, ami remélhetőleg minden ember életében eljön, 18 lettem. Kicsit fura érzés. Mármint, az egyik szülinapi dolog az volt, hogy elmentünk étterembe és belegondoltam, hogy basszus, kérhetnék sört, és minden gond nélkül kihoznák, mert megtehetem, hogy a nap közepén sört iszok. Más kérdés, hogy akarom-e én ezt tenni. De nem is ez a lényeg, csak maga a lehetőség. Egészen érdekes érzés.
Az a helyzet, hogy nem nagyon voltam iskolában ebben a hónapban. Beteg voltam, OKTV-ken voltam, meg ilyenek.
Furcsán gyorsan vége lett az ősznek.
Blogügyileg szerintem tudjuk, hogy állok. Akinek esetleg nem lenne világos: rosszul. Ami amúgy nevetséges, mert van vagy 6 piszkozatom, de mind csak félig van kész. Komolyan mondom, nevetséges.
A könyvvásárlással sem vagyok rosszul, mert bár több könyvet szerezgettem, mint általában, a legtöbbet szülinapomra kaptam.
Az olvasás viszont! Olyan sokat olvastam, mint még talán soha! Kilenc könyvet olvastam! Kilencet! Azt sem tudtam, hogy létezik ez a szám! Nézzük, mik voltak ezek:

Amiket olvastam:
 - J. K. Rowling - Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált)
 - Vivien Holloway - Moira
 - Stendhal - Vörös és fekete
 - Elle Kennedy - Az üzlet
 - Leiner Laura - Hullócsillag
 - Jenny Han - Utóirat: Még mindig szeretlek!
 - Elle Kennedy - A baklövés
 - Kylie Scott - Taktus
 - Sarah Addison Allen - Édes élet

Amikről írtam:

Újak a polcomon:
 - Neil Gaiman - Törékeny holmik
 - Oscar Wilde - A boldog herceg
 - Jenny Han - Utóirat: Még mindig szeretlek!
 - Sarah Addison Allen - Édes élet
 - Rita Monaldi-Francesco Sorti - Salai kételyei
 - John Green - Turtles All The Way Down
 - Rick Riordan - Csata a labirintusban
 - Rick Riordan - Az utolsó olimposzi
 - MaryJanice Davidson - Egy haláli szingli meséi 1.

És hát, decemberben jön a karácsony meg minden, úgyhogy boldogság lesz, viszont üröm az örömben, hogy ki tudja, mennyi időm lesz olvasni. Bár ha jobban belegondolok, mást sem csinálok, és ennyit csak megérdemel a külvilág, hogy két hétig foglalkozzak vele.

Decemberre tervezem:
 - Böszörményi Gyula - Nász és téboly (nagyon várom)
 - V. E. Schwab - Gyülekező árnyak (szégyenszemre még mindig)
 - Madách Imre - Az ember tragédiája (kötelező)
 - Arany János - Toldi estéje (kötelező)
 - Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelmei (talán belefér)

Kíváncsi vagyok, mennyit sikerül ezek közül elolvasni... Majd meglátjuk. Meg azt is, hogy a piszkozatokkal képes leszek-e kezdeni valamit.

Remélem mindenki készül már a rendes télre (remélem sok hó fog esni) meleg pulcsikkal, takarókkal, zoknikkal és persze teával/forrócsokival. Mindenkinek jó kuckózást, és ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. november 10., péntek

Október - Visszatérés napi parti! | Havi zárás #16

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma ünnepeljük a 600. visszatérésemet! Merthogy, nem tudom, feltűnt-e, de megint nem írtam semmit egy jó ideje. Foghatnám a sulira... És azt is teszem. Az iskola tehet róla. Meg kicsit talán én is, de muszáj kipihennem magam, mert igaz, hogy október Halloween hava, mégsem terveztem egész végig zombiként járkálni. Nem volt túl izgalmas amúgy ez a hónap, de volt pár izgalmas pillanat.
Túl vagyunk a diákdirin. Nagyon jól éreztük magunkat, jók voltak a programok, a táncot is jobban élveztem, mint gondoltam volna. Nem nyertünk, de összességében nagyon jó volt.
Ezenkívül volt egy Halloween buli a suliban (Wednesday Addams voltam, tök vicces volt), ami nem volt rossz.
Őszi szünet is volt, ami nagyon kellett. De tényleg. Szeptember elseje óta erre vártam. Semmit nem csináltam (amin nem lepődtem meg), pedig lehet, hogy kellett volna, de van egy szokásom, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, így minden feladat a szünet végére maradt, ami már november volt, így arról majd egy hónap múlva jelentek.
A blog tájékán tudjuk, hogy trehány voltam, viszont könyvek terén igen sikeres hónapot tudhatok magam mögött, és nem is tértem el nagyon a múlt havi terveimtől. Lássuk, mi történt.

Amiket olvastam:
 - Csehov - Sirály
 - Csehov - A hatos számú kórterem
 - Ibsen - Nóra
 - Madeleine L'Engle - Időcsavar
 - Neil Gaiman - A temető könyve
 - Alexandra Bracken - Az idő vándorai
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi

Amikről írtam:

Újak a polcomon:
 - V. E. Schwab - Gyülekező árnyak
 - Christian Friedemann - A világegyetem
 - Cecilia Ahern - Thanks for the Memories

A Mini-könyvkluos könyvet megint nem sikerült elolvasni, szóval ez a köt bukta, de amúgy büszke vagyok magamra, bár nem hosszú könyvek, legtöbbjük tetszett. A hangulatom sajnos már nem olyan hipiszupiszuper, mint sulikezdéskor, de majd csak elmúlik. Legalábbis ez az egyetlen reményem. Meg az, hogy nemsokára karácsony, újév, utána kicsit szünet nélkül leszünk, aztán húsvét, május, és már itt is van a június, azaz szünet. Jézusom, csak tartanánk már ott! Jócskán benne vagyunk már a novemberben, de azért írok egy mini (meglátjuk mennyire mini) TBR-t, hátha nagy szomorúságomban olvasnék még valamit.

Novemberre tervezem:
 - Neil Gaiman - Törékeny holmik (eltervezem olvasni Neil Gaiman összes könyvét, és ez jön a sorban)
 - V. E. Schwab - Gyülekező árnyak (októberben nem sikerült, de még mindig izgatott vagyok miatta)
 - Rachel Hawknis - Kísértetsuli (könyvtár)
 - Leslye Walton - Ava Lavender különös és szépséges bánata (könyvtár)
 - Veronica Roth - Árnyak és jelek (könyvtár)



Annyira nem is lett mini... A könyvtárasok közül nem tudom, mennyire fog időm jutni, majd kiderül.
Remélem jól éreztétek magatokat októberben, király jelmezeitek voltak Halloweenkor. Mindenkinek olvasásban gazdag november második felét kívánok és legkésőbb egy hónap múlva találkozunk.

Addig is, ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. október 17., kedd

Szeptember - újra nehéz az iskolatáska | Havi zárás #15

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és gondoltam így, hogy már egy jó két hete benne vagyunk az októberben, ideje lenne lezárni a szeptembert. Lássuk, mi történt.

Természetesen elkezdődött a suli, de ezzel senkinek nem mondok újat. Annyira nem rázott már, szerintem 11-12 év alatt hozzászoktam, hogy mindig ez van.
Rájöttem, hogy egy tök király erdő mellett lakom. Oké, ez így hülyén hangzik, eddig is tisztában voltam vele, hogy ott van, kiskoromban sokat is jártunk oda, viszont mindig a városközpont felé indultam el, ez meg a másik irányban van. És rájöttem, hogy amúgy tök szép meg tök jó kicsit a természetben lenni, még ha nem is egy Bakony.
Kiderült a nyelvvizsgám eredménye, amivel elsőre nem voltam megelégedve, de miután kb mindenki azt mondta, hogy mekkora hülye vagyok, örüljek (mert amúgy tényleg nagyon magas százalékkal lett meg), és igazából igazuk van, szóval már inkább büszke vagyok magamra.
Még egy barátnőm felnőttkorba lépett, és már nekem is csak 17 napot kell várnom a jeles napig.
Utaztam is, ami tök meglepő és igazából nem értem, hogy kerültem a kiválasztottak közé, mindenesetre örülök neki. A suli szervezett egy kirándulást Széphalom környékére és ebben az a vicces, hogy osztálykirándulni is ott voltunk, és májusban eszembe sem jutott, hogy fél éven belül megint ott leszek. Amúgy nagyon jól éreztem magam, a tanárokról megint kiderült, hogy jót lehet rajtuk derülni (időnként). Ennek keretei között Kassára is ellátogattunk, és meglepetés, ebben is van valami vicces. Mégpedig hogy mióta gimis vagyok, valahogy minden évben elkeveredek Szlovákiába (mármint nem szó szerint, szervezett kirándulás, meg minden, csak éppen nem számítok rá, hogy megyek) és hát, az idei év sem maradt ki.
Apa elvitt az OMÉK-ra, a háromnapos kirándulás hetén, szóval akkor csak 1 pénteket mentem suliba (meglehetősen élvezetes volt). Kérdezhetnétek, hogy mégis mit keresett egy 17 éves lány egy mezőgazdasági kiállításon. A válaszom pedig az rá, hogy 1)tök jó volt suli helyett Pestre menni (természetesen nem a fő ok...) és 2) érdekel a meteorológia, az éghajlatváltozás és mit ad isten, pont volt ehhez kapcsolódó előadás. Sok érdekes dolgot hallottam, plusz az is kiderült, hogy aki az OMSZ-nél dolgozik, az nem ó-em-esz-nek mondja, hanem omsz-nak. Legalábbis azok, akik ott előadtak.
Más nagyon nem történt, ezerrel készültünk a diákdirire, de azt majd októberben, az annak a hónapnak a nagy eseménye.
Blog szempontjából hónap elején úgy tűnt, mintha nem lenne olyan siralmas a helyzet, de aztán elindultam a lejtőn. Upsz.
Könyvek terén egész jól teljesítettem, bár nem nagyon követtem a TBR-omat, de őszintén szólva, nem is nagyon lepődök meg ezen már. Nézzük, miket olvastam:

Amiket olvastam:
 - Sidney Lawrence - A kalóz asszonya
 - Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra?
 - Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem
 - Lev Tolsztoj - Ivan Iljics halála
 - Erin Morgenstern - The Night Circus

Amikről írtam:
 - Summer Book Tag
 - Augusztusi zárás
 - Nyári kedvencek
 - Sidney Lawrence - A kalóz asszonya

Újak a polcomon:
 - Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem

Egész büszke vagyok magamra, hogy suli mellett is tudtam olvasni, bár sajnos a Mini-könyvklubos könyvhöz nem jutottam el, reméljük, hogy most sikerülni fog. Meg úgy amúgy is elég jó a hangulatom, sikerült a sulinak ez alatt a másfél hónap alatt nem mély depresszióba sodornia (bár mostanában kezd leesni, hogy két szobatársam is érettségizni fog, ami kicsit megijeszt, mert felnőnek, ketten maradunk a szobában és egy évvel később mi is ballagunk, kicsit nehéz felfogni). Mivel már a hónap közepét is elhagytuk, a TBR-omon nem lesznek fent a könyvek, amiket már olvastam, mert úgy gondolom, logikátlan lenne. Nem tervezek különösen ijesztő könyveket olvasni, csak mert Halloween lesz, bár ki tudja. Mondjuk, hogy jelenleg nem hiszem, hogy ez történne.

Októberre tervezem:
 - J. K. Rowling - Harry Potter és a Titkok Kamrája (tavaly óta nem olvastam el az illusztrált kiadást - itt az ideje)
 - Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe (Mini-könyvklubos könyv)
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi (június óta vár rám)
 - Alexandra Bracken - Az idő vándorai (szintén június óta hanyagolom)
 - V. E. Schwab - Gyülekező árnyak (nagyon nagyon vártam)
 - Stendhal - Vörös és fekete (kötelező - őszi szünet utánra portfóliót kell csinálni belőle)



Azt hiszem, ennyi elég lesz, nagyon nevetnék, ha sikerülne ezt mindet elolvasni október végéig, addig még nagyjából két hetem van... Meglátjuk.



A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. szeptember 16., szombat

Mindig van lejjebb | Sidney Lawrance - A kalóz asszonya

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy újabb értékeléssel örvendeztetlek meg titeket. Igazság szerint nem ezt a posztot terveztem kirakni, viszont muszáj kiírnom magamból az érzéseimet, különben felrobban az agyam. Legszívesebben amúgy emelt hangon sorolnám a mai könyvünk hibáit és problémáit, de mint tudjuk, írásban erre nem nagyon van lehetőség.
Azonban még mielőtt belekezdenék ennek a csodának a porba alázásába, szeretném leszögezni, hogy igen, tisztában vagyok vele, hogy nem szép dolog azt mondani valamire, hogy rossz, én is inkább próbálok úgy fogalmazni, hogy nem tetszik. Ez a könyv viszont annyira kiverte a biztosítékot (még most is felidegesedek, ha rágondolok, pedig már párat aludtam rá), hogy ízekre fogom szedni és addig rugdalom, amíg lélegzik. Szóval ha ezt nem bírod, most szólok, hogy zárd be ezt az ablakot, mert csúnya dolgok következnek. Ja, meg spoilerek.

Molyok szerint: 2,55 csillag
Szerintem: 0,5 csillag

A történet szerint Lilian elmegy Indiába vőlegénye után, arra, hogy meghalt. Rögtön vissza is akar menni Londonba, mert bár minden az indulás ellen szól, apuci pici lánya annyira szomorú, hogy egyszerűen muszáj. A tengeren összetalálkoznak a kalózokkal, akik elsüllyesztik a hajót, apuci és a legénysége meghalnak, a kapitány beleszeret a lány szemébe és orrába (?), ezért természetesen magával viszi a szigetére. A lány elszökik, és miközben menekül, összetalálkozik a megmentésére sietett nem annyira halott apjával és vőlegényével. Hazaviszik, de Lilian már nem olyan régen. A család nem tudja, mi baja, mert a csaj tudja, hogy azért nem olyan élettel teli, mert beleszeretett a kalózkapitányba és nem lehet vele, mert megszökött. Már nem akar Henryhez (a vőlegénye) hozzámenni, milyen szerencse, hogy az esküvőn az utolsó pillanatban felbukkan a kalóz, akiről kiderül, hogy nem is kalóz, hanem annak a grófnak a gyereke, akit valami 10 évvel ezelőtt száműzött a királynő, mert valaki hamisan esküdött ellene (10 év után jutott eszébe bevallani). Ez a hamisan esküvő ember pedig persze nem más, mint Henry apja, mindezt azért, mert féltékeny volt Eric (kalózunk) apjára. A végén Eric és Lilian kelnek egybe és örülnek a közös gyereknek. Merthogy a srác megerőszakolta még a szigeten és persze teherbe esett a csaj.

Történet: Katasztrófa. Oké, ez kicsit erős, de ha jobban belegondolok, ha a háromnegyedét elvesszük ennek a förmedvénynek, akkor annyira nem gáz. Mert bár nem eredeti, közel sincs hozzá, de nem rossz. Vagyis így ha osztályozni kéne, nem egyest, hanem kettes alát kapna. Tényleg, ha annyi lenne, hogy a gonosz kalózkapitány elrabolja a lányt, de rendesen viselkedik vele, egymásba szeretnek, bumm, olvastam egy újabb klisés sztorit, nagy kaland. Viszont az, hogy elrabolja, megerőszakolja, majd a csaj ezután szeret bele, na az nem oké. Kicsit sem. Tényleg nem gondolt bele az írónő, hogy lehet, hogy nem kéne romantikusnak lefesteni? Nem? Van olyan, akinek ez normális?
A másik nagy problémám, hogy minden összefügg mindennel. Ez így elsőre hülyén hangozhat, de megmagyarázom. Ne legyen mindenki valaki! Ne csak alibiként legyen ott valaki, ha valakinek fontos szerepe van, azt ismerhessem is meg. Henry apja lehetett volna csak az apja, de nem. Nem tudunk róla kb semmit, majd hirtelen, a könyv végén kiderül, hogy ő volt a névtelen ember, aki szólt, hogy "hé, mégsem kellett volna száműzni őket". Egy mondattal elintézte az egészet. Amúgy az egész könyv kiszámítható. Az egyértelmű volt, hogy a száműzött gróf fia és a kalózkapitány ugyanaz a személy, az sem lepett meg, hogy Lilian terhes lett (addigra már tudtam, hogy van olyan rossz a könyv, hogy ne érjen váratlanul). Ezek a fordulatok inkább késztettek hajtépésre, mint hogy elállították volna a szavam.
Aztán ott van maga az egész esküvő. Eric azt mondja, neki van joga Lilianhez, joga van elvenni őt. Na már most, ha jól értelmezem az életet, akkor rohadtul nem így van. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy feleségül vegyen. Azt fogadom férjemül, akit szeretek és aki szeret és nem azt, aki úgy bánik velem, mintha egy darab hús lennék. Én komolyan remélem, hogy ezt a könyvnek nevezett valamit nem gondolja komolyan sem az írónő, se senki.
Szereplők: Az összes agyhalott. Liliant úgy ábrázolják, mintha ez az erős, okos, talpraesett, büszke lány lenne, erre kapok egy libát, aki úgy viselkedik, mintha az agya helyén semmi nem lenne. De tényleg, nem bírom felfogni, egyáltalán hogy jutott eszébe, hogy beleszeret abba, aki megerőszakolta? Amúgy ha már itt tartunk, tök jól elvolt a szigeten. Ott volt a szívszerelme és annyira nem hangoztatta, hogy hiányoznának neki az otthoniak. Ezenkívül hihetetlenül buta ez a lány. Azt mondja, a nászéjszakán majd színleli, hogy még szűz. Azt mégis hogy tervezted, aranyom? Annál azért tájékozottabbnak tűnt, hogy ezt ne tudja. Meg hogy milyen sokáig siratja a szerelmét. Nem bírom. Én is voltam igen szomorú fiú miatt, de kisírtam a szemem és kész. Ez meg hónapokig járkál félholtan. Ha vele kezdtem, maradjunk a családnál. Az apja is egy fantasztikus ember. Szerencsétlen félnótás, hogy képes hallgatni az intelligenciahányadossal nem rendelkező lányára? Esküszöm, vak vezet világtalant. Az anyja talán nem olyan borzalmas, mint kedves rokonai, bár ő sem szent. És persze ott van Henry, a vőlegény, aki egyszerűen nem bart halott maradni. Komolyan, olyan nehéz lett volna? Legalább a végén nem kezdett el patáliázni, csak durcás arccal eloldalgott. Neki sem jobb az apja, egy fokkal sem. Mégis kit kezd 10 év után furdalni a lelkiismeret a hamis tanúskodás miatt? Az is, basszus, mit gondolt, ha a másikba szeretett bele a nő, akkor tegyük tönkre az életüket? Ja, tényleg van ennek értelme. És nem hiszitek el, de Erzsébet (a királynő) megbocsát neki. Meg ha már itt vagyunk. Erzsébet úgy viselkedik, mint egy világi bolond. Nem tudom, milyen volt a természete, nyilván nem voltam ott, mikor uralkodott, de szeretném azt hinni, hogy több esze volt annál, mint ahogy az írónő ábrázolta. Meg amúgy csak egy apró megjegyzés, mekkora pofátlanság már így megformálni. Mert azért fikció, de mindennek van határa.
A végére pedig maradt a mi drága kalózkapitányunk. Hát ez egy világi paraszt! Amúgy, ha jól értelmezem, akkor ez a csávó 22 éves. Max 25. Na nekem az a kérdésem, hogy 25 éves korára hogy a manóba lesz az emberből a "Tenger Ördöge", úgy hogy amúgy az életének első 12-15 évét selyemfiúként töltötte? Oké, legyen, mindegy, ez még szódával elmegy. Következő kérdés: Miért gondolja, hogy a szeretetét úgy kéne kifejeznie, hogy megerőszakolja? Amúgy nem tudom, mennyire idegesítő, hogy ezen lovagolok, de nem bírok túllépni. Fennakadok rajta és azt kívánom bár jól fejbe kólinthatnám egy jó kis vasszékkel azt, aki elkövette vagy azt, aki kitalálta, hogy romantizálja, mert rohadtul nem romantikus. Vissza Erichez, de még mindig ehhez kapcsolódóan. Ha annyira nagyon szereti Liliant, akkor nem azt kéne néznie, hogy a másiknak mi a jó, nem önző módon viselkednie? Ha nemet mond először, akkor az nem azt jelenti, hogy próbálkozz még egyszer, hanem azt, hogy nem. Aztán jön ez a pálfordulás, amikor minden megváltozik, mert lesz neve (utálom, ha nincs rendes neve a karaktereknek - amúgy nem illik hozzá az Eric név, szerintem), és mindent elfelejtenek neki, csak mert kiderült róla, hogy a gróf fia. Mert ez mindent megold.
Egyszóval az összes szereplőnek együtt összesen feleannyi esze van, mint egy csirkének. És ez a csirkének sértés.
Stílus: Csodálatos kis részlete a könyvnek. A párbeszédek fantasztikusak. Nevetséges mondatokat ad az írónő a karakterek szájába, teljesen oda nem illőnek hatnak. Szájbarágós, mindent 500-szor olvasunk, hogy a hihetetlenül csoda tőmondatokat már ne is említsem.
"Kedvenc" idézetek:
"- Hazudik!!! Láttam egy gyönyörű szempárt, tudni akarom, kinek a tulajdona, mondja meg, hogy ki a nő, és hol találom? - üvöltötte." Ki üvölti azt, hogy "gyönyörű szempár"?

"Lilian érezte, hogy arcába fut a vér. Nem szívesen hallgatta a férfi szavait, hisz nem illettek rá. A szíve nem szabad, és már egyáltalán nem ártatlan, tiszta. Már asszony... Ó, ha Henry tudná, mennyire haragudna, milyen megvetéssel  nézne rá... Nem, soha nem szabad megtudnia. Majd színlel a nászéjszakán."

"Amikor ő a Kalózok szigetére került, nem verték láncra, nem bántak vele fogolyként - vette védelembe a férfit gondolatban. Aztán maga előtt látta, amint arra kényszerítette, hogy az övé legyen. Megalázta és meggyötörte, aztán kinevette és otthagyta. Elvette tőle a tisztaságát, a büszkeségét... Kirabolta, kifosztotta... Vagy mégsem?"

Cím: Ez is remek. Természetesen szó szerint benne kellett lennie a könyv szövegében. Természetesen.
Borító: Pár pozitívuma van, kék, a tenger és a telihold. Az alakok... Nem mondom, hogy felidegesít, hogy a nő felfelé néz a pasira, de azért egy közepes erősségű pofont ki tudnék osztani érte. Mondjuk, hogy nem a kedvenc borítóm.
Ajánlom: Senkinek. Az ellenségeimnek se. Csak tovább pusztítaná az agyukat.
Újraolvasnám-e? Hahaha. Nem. Soha. Ha fizetnének se.
Mást olvasnék-e az írónőtől? Általában szoktam második esélyt adni íróknak, de ebben az esetben határozottan nem tervezek.

Nem vártam sokat ettől a könyvtől. Az unokatestvéremtől kaptam kölcsön azzal a felkiáltással, hogy rossz lesz, de azért vártam, hogy a minimum szintet megüsse, de hát, ez sem sikerült. Komolyan, nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani egy könyvre, de ennek a legjobb helye a pokolban lenne, még meg lángolva.

Őszintén remélem, hogy soha nem fog ez a könyv a kezetekbe kerülni, ha mégis, javasolnám, hogy minimum három méterre dobjátok el azonnal, minél távolabbra megy, annál jobb. Ha mégis, valami érthetetlen okból kifolyólag többet szeretnél olvasni a könyvről, ITT megteheted.
Ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. szeptember 6., szerda

Vége van a nyárnak... | KEDDvencek #6

... hűvös szelek járnak.

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és szomorúan jelentem be, hogy pár napja bizony véget ért a nyár. Vége a jó időnek, a szünetnek, a szabadságnak. De mielőtt mind mély depresszióba esnénk emiatt, arra gondoltam, mi lenne, ha együtt felidéznénk nyári emlékeinket.
Nem mondom, hogy ez volt kamaszkorom legszebb nyara, de biztos lehetett volna rosszabb is. Aki olvasta a havi zárásaimat (június, július, augusztus) az tudja, hogy mivel múlattam az időt, aki nem annak dióhéjban összefoglalom. Július közepétől augusztus közepéig dolgoztam, a családi nyaralás idén különböző okok miatt elmaradt, viszont eltöltöttem egy tök jó hetet a nagymamámnál. Nem volt túl izgalmas nyár, de legalább nyár volt.
És hát, nézzük, mik voltak a kedvenceim az év legforróbb hónapjaiban.

Könyv:
 Összesen 16 könyvet olvastam, ami igaz, hogy kevesebb, mint a tavalyi, viszont munka mellett olvastam, ami úgy döntöttem, számít. Ebből 5 volt sorozatkezdő, 5 folytatás és 6 egyrészes. Melyikek voltak a kedvenceim?
  Sorozatkezdő: V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia
  Folytatás: Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
  Egyrészes: Julianne Donaldson - Blackmoore
  Számomra új író: Viven Holloway
 Ha már kedvenceim vannak, arra gondoltam, mi lenne, ha megosztanám azt is, melyik könyv tetszett legkevésbé. Egyébként meglepően nehéz a választás, de nézzük.
  Legkevésbé tetszett: Amy Tintera - Lázadók hajnala

Film/sorozat:
 Idén újra felfedeztem a snittet, aminek amúgy nagyon örülök, mert így nem kell megjegyeznem és észben tartanom, melyik volt az utolsó rész, amit láttam a sorozatból. Mostanában amúgy is inkább sorozatokat nézek, mint filmeket, így nem csoda, hogy be is fejeztem párat. Rengeteg Városfejlesztési osztályt néztem, A szolgálólány meséjének 10 része is lement, és persze a Trónok Harca. De muszáj (igazából nem) kedvencet választani, szóval lássuk!
  Sorozat: Jane The Virgin (ha minden igaz, októberben jön a következő évad)
 Moziba meglepően keveset mentem az idei nyáron, viszont így is sikerült pár igen jó (és kevésbe jó) filmet megnéznem. Számomra meglepő módon a kedvenc nyári filmem egy magyar alkotás, amit még júniusban láttam, szóval bőven lett volna ideje valami másnak überelni, de nem sikerült.
   Film: Kincsem

Zene:
 Azt hiszem, már említettem, hogy ritkán találok új előadót, akit szerethetek, általában újra felfedezem őket. Most is ez történt, illetve majdnem, ugyanis én nem voltam nagy Lorde fan, mikor a Royals kijött, inkább idegesített, viszont az új albuma nagyon tetszik. A másik, akiket újra beléptek az életembe, nem más, mint a The Killers. Évek óta nem hallgattam tőlük semmit, pedig CD-nk is van és mégsem. Most viszont egy ideje ők mennek. De lássuk a kedvenceim tőlük.
  Album: Lorde - Melodrama (kedvenc számok: Green Light, Sober, Perfect Places, Louvre)
  Szám: The Killers - Sam's Town


Tervek
 Még korán van ehhez, tekintve, hogy még csak az első hét felénél tartunk, de most leginkább a sulira, a faktra akarok koncentrálni. Ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy olvassak vagy bármi mást csináljak, inkább az vele a baj, hogy nehezen mondok le ezekről (könyvekről, sorozatokról) és ez az alvásom rovására megy. De hát, mit tudok magammal kezdeni, két-három napig bírnám tartani magam ahhoz, hogy változtatni akarok, majd nem érződne természetesnek és visszaállnék erre a bagoly-üzemmódra. Hát ez van, mit tehetek ellene?
 Az 'év végéig 50 könyv' projekt jól áll, a Goodreads azt mondja, 33 könyvet olvastam és így pont jól állok.
 Blog terén mondjuk, hogy lehetnék aktívabb, bár az utóbbi időben azt hiszem, egész jól megy ez a dolog. Na mindegy, tudom, hogy nem segít, ha megosztom, de azért hátha, szóval ha minden jól megy és ügyes kislány leszek, akkor rendszeresen fognak kikerülni bejegyzések (amik naphoz vannak kötve, mint ez is, az a napján, egyébként szeretnék 4-5 naponta írni) Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Úgy érzem, mindig elmondom, mennyire szalad az idő, de az az igazság, hogy állandóan így érzem. Bár legalább annyi már eljutott az agyamig, hogy január nem a múlt hónapban volt. Viszont akkor is őrült az egész. Két szobatársam idén fog érettségizni és én csak azért menekülök meg tőle egy évre még, mert előkészítős osztályba járok. Olyan, mintha most kezdtük volna a gimit, nem pedig 4 éve. Elképesztő. És idén papíron felnőtt leszek. Az egyik felem várja, a másik halálra van ijedve, pedig 18 év, ha úgy vesszük, nem sok.

De hogy tényleg ne depresszióval zárjuk a mai bejegyzést, mi lenne, ha eldalolnám, miért is az ősz a kedvenc évszakom. Merthogy az.
Elsősorban azért, mert ilyenkor van a szülinapom, ez kiskorom óta nagyon befolyásolta az 'Évszakok kedvencségi sorrendben' listámat.
Aztán az idő is sokkal elviselhetőbb, mint nyáron. Sosem bírtam a meleget, ki nem állhatom, ha 40°C van éjszaka is. Inkább felöltözök, minthogy annyira meleg legyen, hogy ruha nélkül is szétolvadjak. Imádok ilyenkor sétálni a városban, szeretem a szürke felhőket, mert van, hogy sokkal élénkebbnek látom az épületeket velük a háttérben. Ilyenkor a legkényelmesebb öltözködni is, lehet tornacipőt hordani, farmert és rövid ujjút, ha pedig még jobban lehűlne az idő, pulcsit vagy egyszerűen lecserélem a pólót egy hosszú ujjúra és nem kell a téli kabáttal, sállal, sapkával szenvedni. Hát nem tökéletes?
A természetet is nagyon szeretem, imádok ilyenkor kirándulni, kenuzni, szeretem a színes faleveleket. A múltkor rájöttem, hogy lehet, hogy azért szeretem annyira az ősz színeit, mert a kedvenc színem amúgy a kék, aminek a komplementere a narancssárga, és ősszel sok minden ebben a színben pompázik, így olyan, mintha én is ki lennék egészítve.

Ugye, mennyivel boldogabb így a vége? És a rengeteg teát még nem is említettem.

Remélem élvezetes nyaratok volt, de azért nem siratjátok nagyon. Kitartást, akár a munkához, akár a sulihoz (ha minden igaz, már csak 7 hét van az őszi szünetig, az laza ;)) Ne feledjétek, puha takaró, meleg tea és egy jó könyv mindent megold. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. szeptember 4., hétfő

Augusztus - fél hónap munka, fél hónap szórakozás | Havi zárás #14

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma, mivel három napja vége lett augusztusnak, gondoltam mi lenne, ha le is zárnánk. Szóval ma ezt csináljuk.
Folytattam a munkát a hónap közepéig, aztán elegem lett, és elutaztam egy egy hétig tartó kártyapartira. Nem, vicceltem, alapból 18-ig dolgoztam, az elején ezt beszéltük meg. Utána meg a nagymamámat látogattam meg (messze-messze) és ha ott vagyok, akkor mindig sokat römizünk (szégyenemre ez az egyetlen kártyajáték, amit ismerek).
Életemben először fürödtem a Fertő-tóban. Ami amúgy nagyon furcsa, mert kb egy órára van kocsival, de valahogy sose mentünk el. De mindenképpen akartam úszni, mert nem akartam, hogy ez a nyár is úgy teljen el, hogy nem megyek víz közelébe, úgyhogy apával kocsiba pattantunk és pillanatok alatt ott is voltunk. Egy rövid ideig úgy láttam rajta, hogy kicsit rosszul érzi magát amiatt, hogy ilyen közel van és sosem voltunk, de szerintem nem akkora baj, mert ha kétéves korom óta oda járnánk, akkor mostanra elvesztette volna a varázsát, viszont így, hogy 17 évesen jártam ott először, így biztosan emlékszem, mennyire élveztem.
Befejeződött a Trónok Harca 7. évada és ó, hogy én mennyire élveztem ezt a hét hétfőt, el sem tudjátok képzelni. Imádtam, és nem bírom elhinni, hogy két évet kell várni az utolsó évadra.
Más sorozatos dolog: elkezdtem a Szívek szállodáját. Egy délután/éjszaka alatt megnéztem 11 részt, azóta viszont hozzá sem nyúltam, amit magamnak is igen nehezen magyarázok meg, ugyanis nagyon tetszik. Annyira aranyos és cuki, néztem és nem bírtam abbahagyni a mosolygást, olyan boldog és aranyos és cuki és édes meg aranyos.
31-én pedig beköltöztem imádott (irónia nélkül, tényleg nagyon szeretem) kollégiumomba. Nagyon fura volt, mert olyan, mintha nem két és fél hónap telt volna el, hanem csak egy átlagos vasárnap lett volna. A másik érdekes dolog, hogy alig ismerek valakit. Illetve most már több az új arc, mint a régi. És természetesen megvolt a csodálatos (irónia) évnyitó is, amit mindenki évzáróként emleget. De tényleg, mikor szóba jön, mindenki (jómagam is) összekeverem. Nem is értem, miért, biztos nem, mert a másikra vágyom.
Olvasás szempontjából király volt a hónap. 8 könyvet olvastam. Az annyi amennyit az elmúlt két hónapban olvastam összesen. Szóval büszke vagyok magamra. 
Blog szempontjából annyira nem volt csodálatos. Úgy döntöttem, hogy amíg a nagymamámnál voltam, úgy döntöttem, internettelenítem magam, a Mini-könyvklubos könyvemről sem sikerült értékelést írnom (bár elolvastam), de nem lepődtem meg. Mármint, rólam van szó. Sose csinálok úgy semmit, ahogy eltervezem. Na, mindegy, nézzük, a könyveket!

Amiket olvastam:
 - Amy Tintera - Lázadók hajnala
 - Vivien Holloway - Mesterkulcs
 - Vivien Holloway - Tolvajbecsület
 - Neil Gaiman - Sandman-Az álmok fejedelme-Álomország
 - Nicola Yoon - Minden, minden
 - V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia
 - Julianne Donaldson - Blackmoore
 - Kevin Hearne - Üldöztetve

Amiről írtam:

Újak a polcomon:
 - Julianne Donaldson - Blackmoore

Amint a mellékelt ábra mutatja, sikerült nem szétolvadni, viszont nehogy már életcél nélkül maradjak, természetesen kitaláltam egy új projektet, mégpedig túlélni az iskolakezdést. Na jó, annyira nem rossz, szerdán például van két plusz órám aludni, három tesim van, két nap nincsen magyarom, szóval igazán nem panaszkodhatok. De akkor is. Nehéz dél előtt felkelni. Mivel múlt hónapban, meg úgy minidig sikerül követnem az előző hónap végén összeállított várólistámat (ja, mégsem), most is ez következik.

Szeptemberre tervezem:
 - Margaret Atwood - A szolgálólány meséje (Mini-könyvklub)
 - Patrick Ness - Kés a Zajban (ha most sem kezdem el, visszakerül a barátnőmhöz)
 - Lev Grossman - A varázslókirály (könyvtárba vissza)
 - Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra? (könyvtárba vissza)

Ha még nyár lenne, azt mondanám, nem tettem túl magasra a lécet, de így, hogy elkezdődött a suli és mindenki beleveti magát a nagy tanításba, meglátjuk, hogy alakul.

Remélem jól telt az utolsó nyári hónap, és nektek sem akkora halál az iskolakezdés vagy a szabadságról visszamenés a munkahelyre. Mindenesetre én élvezem, hogy többet fúj a szél és a hőmérő sem mászkál olyan magasra. A biztonság kedvéért készítsétek a puha takarót, a teát/kávét, természetesen egy jó könyvet és ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. szeptember 1., péntek

Summer Book Tag | PénTag #3

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy book taggel örvendeztetlek meg titeket, még talán az egész PénTag rovatszerűséget is sikerül visszacsempésznem. Egy bejegyzés erejéig biztos. És még pont aktuális, mert pff.. Nem most lett vége a nyárnak, á, nem tudom, miről beszéltek....
A Summer Book Tag-re Gorkie hívott ki, az Olvasó körút bloggerinája, akinek ezúton is köszi.

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabadideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek a régen olvasott regények is., egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad legtöbbször?

Az a helyzet, hogy abszolút újraolvasós típus vagyok, úgyhogy kicsit megfogott ez a kérdés. Ami először eszembe jut, az természetesen a Harry Potter, viszont az SzJG-t is 4-szer 5-ször olvastam, a Párválasztó is jópárszor a kezembe került. Mégis, azt hiszem, az Alice Csodaországban az a könyv, amit legtöbbször olvastam.

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmány vagy tipikus nyári olvasmányok?

Azt mind (vagy hát, páran) tudjuk, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, ez a kötelezőkkel sincs másképp. Storytime, tavaly Az apostolt konkrétan előző este éjfélkor jutott eszembe elolvasni. Úgyhogy nyáron nem nagyon kerül kötelező a kezembe, viszont nem nagyon szoktam könyveket évszakhoz kötni, szóval azt sem mondhatom, hogy tipikus nyári olvasmányokról szól nálam ez az időszak. Jön, ami jön.

3. Szerinted tipikus nyári olvasmány:

Oké, az előbbi kérdésre a válaszom?! Azért megerőltetem magam... Julianne Donaldson - Edenbrooke-ja szerintem ilyen könyv. Nagyon édes, és azt hiszem, sokat elmond róla, hogy ez egy olyan romantikus volt, ami tetszett.





4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves páros?

Nehéz ügy, nagyon nagyon nehéz ügy. Mivel annyi kedvenc párosom van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, a legfrissebbet választom. Ők pedig Kate és Henry a Blackmoore-ból. Imádom őket, a kapcsolatukat is, mert komoly.





5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?

Nem akarom ugyanazt a választ adni, szóval nem fogom Edenbrooke-ot vagy Blackmoore-t mondani. Pedig szívesen ellátogatnék mindkét birtokra. Viszont a Hazudósok magánszigetén is szívesen eltöltenék pár kellemes hetet.





6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél:

Nem nagyon olvasok horrort, se thrillert, mert ismerem magam és tudom, hogy ha egyszer elkezdek félni valamitől, az évekig velem marad, azt meg nem szeretem, szóval nem sűrűn nyúlok borzongató könyvek felé. De mondjuk, hogy a Sosehol Neil Gaiman-től beleillik a kategóriába.



7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!

Hm, romantikus, mi? Másik kedvenc... Anna Todd Miután sorozata a legtúlfűtöttebb, amit valaha olvastam.



8. Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?

A nyaraláson már túl vagyok, de az útitársaim V. E. Schwab Egy sötétebb mágiája, Julianne Donaldson Blackmoore-ja és Kevin Hearne Üldöztetvéje voltak. 30 oldal híján mindhármat el is olvastam.

Kihívottak:
Bárki, aki szeretne kicsit visszagondolni a nyarára. Miközben kitölti a tag-et. Csak nekem hangzik ez furán?

Remélem jól éreztétek magatokat a nyáron és ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. augusztus 4., péntek

Július - pokoli meleg | Havi zárás #13

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megint eltelt egy hónap és én megint kiégtem ezen. Egyszerűen nem bírom az idő múlását. Mindjárt vége a nyárnak, lehet beköltözni, elővenni a sulis cuccokat, napi 8 órát ülni az órákon. Na de mielőtt mély depresszióba esnék emiatt, nézzük, hogy telt a nyár második hónapja.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy július közepén elkezdtem dolgozni. Nem túl izgalmas, egy gyárban rakok össze két alkatrészt BMW-k visszapillantótükréhez. Nem rossz, a sarkam fáj a 8 óra állástól, de ezen nem lepődtem meg. Kicsit fura amúgy belegondolni, hogy dolgozok és pénzt keresek, mert azt a felnőttek csinálják, nekem meg még van 3 hónapom amíg papíron az leszek.
Persze nem csak ebből állt a nyár közepe. Hosszú várakozás után visszatért a Trónok Harca is, amit nézek is, hétről hétre, ahogy egy rendes fanhoz illik. Az eddigi három rész közül azt hiszem, az első tetszett a legjobban, viszont nagy izgalommal várom a folytatást.
Egy családi mozizást is beiktattunk, ami tök jó volt, mert erre egyre ritkábban kerül sor. A Valerian és az ezer bolygó városára esett a választásunk. Nem volt rossz, élveztem, viszont nem is volt rám túl nagy hatással, nem valami, amire örökké emlékezni fogok, egynek elment.
Fesztiválozni is voltam, igaz, nem valamelyik nagyon, "csak" a csornai Veréb fesztiválra néztünk el az egyik barátnőmmel. Enyhén felidegesedtem, mikor ott jártunk, mert eredetileg az Intim Torna Illegál koncert vonzott mindkettőnket, mert ezer éve nem voltunk koncertjükön, gondoltuk, éppen itt az ideje. Erre nem elmarad?! Jó, nem ők tehettek róla, de attól még lazán elpáholtam volna valakit. Viszont utána a Paddy and the Rats lépett fel, akiknek a régi számaikat nagyon szeretem, az újak közül csak párat bírok, viszont sikerült azokat kiválogatniuk, amiket nagyon szívesen hallgatok, szóval az pozitív csalódás volt.
A blog pedig egy évvel öregebb lett (az írója pedig nem lett bölcsebb - továbbra sem tudok rendszeresen írni, majd talán jövőre), jelenleg 2160-szor kattintottak valamelyik bejegyzésemre, ami nagyjából kétszer annyi, mint ami az egyéves fordulónál volt, és én igazából elvagyok így ezzel a lassú evezgetéssel. Persze ez nem azt jelenti, hogy letettem arról, hogy egyszer képes legyek rávenni magam, hogy rendesen foglalkozzak a bloggal. De azért itt kívánok magunknak boldog szülinapot. Jövőre is legyen legalább ennyire jó.

Olvasás szempontjából nem volt kiemelkedően jó a hónap, de elkeserítően rossz sem. A TBR-omhoz nem igen sikerült hűnek maradnom, de hát, ezen igazából, annyira nem lepődtem meg, ismerem magam annyira, hogy tudjam, megesik az ilyen, de nézzük, mi a helyzet a könyvek terén általában:

Amiket olvastam:
 - Naomi Novik - Rengeteg
 - Anna Todd - Miután elbuktunk
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (a forgatókönyv)
 - Walt Disney - A Szépség és a Szörnyeteg

Amikről írtam:
 - Június havi zárás
 - Erdő, erdő, kerek erdő

Újak a polcomon:
 - Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelmei

A nem szétolvadós projekt még mindig tart, viszont egyre nehezebb, főleg, hogy minden nap biciklivel járok a város túlsó végébe, fél kettő környékén, amikor kb a legmelegebb van. Na mindegy, legalább kiderül, hogy képes vagyok rá, ha nagyon muszáj.
Kicsit feleslegesnek érzem ezen a ponton leírni, mit tervezek olvasni a következő hónapban, de azért nem hagyom ki, hátha éppen most lenne kedvem ragaszkodni hozzá. Hát lássuk:

Augusztusra tervezem:
 - V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia (Mini-könyvklub 7 választott könyv)
 - Dave Eggers - A kör (vissza a könyvtárba)
 - Lev Grossman - A varázslókirály (vissza a könyvtárba)
 - Neil Gaiman - A temető könyve
 - Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelmei

Oké, ez így soknak tűnik, főleg úgy, hogy azt is tudom, hogy 18-ig tart a zsebpénz szerzés, viszont utána egy hét semmittevés jön, mert ha minden jól megy (nagyon remélem, hogy így lesz), akkor megyek a nagymamámhoz a világvégére (oké, csak az ország túlsó végére) és mi jobb szórakozás, mint együtt olvasni? Na mindegy, jó lesz ez!

Remélem élvezitek a nyarat, a napsütést, sokat jártok strandra, de minimum rendesen ki tudjátok magatokat pihenni. Legyen jó napotok és vidámkodjátok ki magatokat, amíg lehet. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. július 9., vasárnap

Erdő, erdő, kerek erdő | Naomi Novik - Rengeteg

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy olyan esemény részesei lehettek, ami még talán sose (az utóbbi időben biztos nem) fordult elő. Nem az utolsó pillanatban rakom ki a Mini-könyvklubos értékelésemet! Pacsi, vállveregetés meg minden.
Kicsit komolyabban (bár kit akarok átverni, szinte sosem vagyok komoly) igazából már egy jó ideje szemeztem a könyvvel, a Booktube-on is rengeteget (haha, értitek) lehet hallani róla, viszont ha nem ez a mostani könyvklubos könyv, valószínűleg még sokáig halogattam volna, szóval örülök, hogy ezt szavazták meg.

Molyok szerint: 4,45 csillag
Szerintem: 3,27 csillag

A történet szerint él egy varázsló, akit Sárkánynak becéznek (és akiről azt hittem, hogy tényleg a pikkelyes állatka). Abszolút antiszociális, semmi falusi partiba nem látogat el, csak ha nagyon muszáj, a tornyában éli a kis életét. Ezzel senkinek semmi baja, mert ő azon kevesek egyike, aki tud varázsolni és ezzel meg tudja védeni a völgy lakóit a Rengetegtől (egy gonosz erdő, ami előszeretettel keseríti meg az emberek mindennapjait). Ja, és a varázsló tízévente magával visz egy leányt a tornyába (ezzel már nincs annyira kibékülve a plebsz). Valamiért mindig a legszebbet, legtökéletesebbet választja, idén is mindenki arra számít, hogy a főhősnő barátnője lesz az áldozat, de hát az olvasók közül ki lepődött meg azon, hogy nem így történt?

Történet: Nem az volt, amire számítottam. Az első felével nem is volt semmi bajom, sőt, még tetszett is, viszont mikor másodjára jött a herceg, elmentek a fővárosba és elkezdték megpróbálni megmenteni a királynőt, na onnantól nekem egy rohanásnak tűnt az egész. Nem mondom, hogy jobb lett volna az egy helyben toporgás, de az őrült módjára futkosásnak sem vagyok nagy híve. Viszont az tény, hogy így nagyon haladós volt, és nem volt annyira idegesítő, hogy akadályozzon az olvasásban. A romantikus szálért sem voltam oda, nem nagyon értettem? Attól szerettek egymásba, hogy összevarázsoltak egy rózsabokrot? Elnézést, de nekem ennél több kell. A másik, annyira elegem van abból, mikor zárkózott a srác, és jön a lány és megváltoztatja, meg ilyenek. Nem, csak nem. Azt viszont nagyon díjaztam, hogy nem volt szerelmi háromszög. Voltak benne apró logikátlanságok, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás (milyen szerencse, hogy bekészítettem a mini fejszémet, szóval ha már itt tartunk...). Az elején azt mondja, hogy az ő falujából választ idén a varázsló, majd konkrétan ugyanannak a lapnak az alján azt mondja, hogy egy csomó lányt nem ismer, mert nem odavalósiak. Meg (mini spoiler) Szarkan (a Sárkány rendes neve) az alapján választ, hogy ki képes varázsolni, de banyek mennyi az esélye, hogy minden egyes alkalommal a legtökéletesebb lányban van meg ez a képesség? Hagyjanak már. Aztán ott van a torony, amiből nevetségesen könnyű megszökni. Komolyan elég kimászni az ablakon? Na mindegy... A mágia működése sem jön be annyira. Mármint, könyvnyi hosszú varázsigék, amiket lehetetlenség megjegyezni, de vannak rövidebbek is, meg énekeljünk és a varázsige egy történet? Nem köszönöm, jobban szeretem, pálcával hadonászunk, és ostoba varázsigéket kántálunk (idézet Pitontól, ha esetleg valaki nem tudná fejből a Harry Potter filmek szövegét). Az viszont nagy pluszpont, hogy egyrészes fantasy, azért ezzel nem lehet minden utcaszegleten találkozni.
Szereplők: Agnyeska ( a főszereplő) nem nagyon lopta be magát a szívembe. Nem szeretem, ha egy főszereplő tökéletesnek van beállítva, viszont a másik véglet is az idegeimre megy, mikor extra szerencsétlen. Mármint, tök béna, nem képes 50 métert megtenni anélkül, hogy ne koszolná össze magát, teljesen életképtelennek tűnik, legalábbis számomra. És róla kéne elhinnünk, hogy két nappal azután, hogy rájött, hogy boszorkány, folyamatosan olyan varázslatokat mutat be, amin egy 100 éves varázslón kifog. Mert neki ez természetesen jön. Aha, nem. Meg elég gyér magyarázat a szerencsétlenségére, hogy 'mindig körülölelte a mágia'. Kasja (a barátnője) is idegesített, de leginkább csak azért, mert nem érdekelt, mi történik vele, olyanról meg minek olvassak, aki hidegen hagy? A fővárosi varázslók sem lettek nagy haverjaim. Marek (a herceg) volt talán az, akit legkevésbé bírtam. Értem, az anyját akarta megmenteni, blabla, de nem lennénk jóban, ha összetalálkoznánk. Szarkan semleges, nem utálom, viszont többet kéne tudnom róla ahhoz, hogy azt mondhassam, hogy szeretem. De határozottan vele hasonlítunk legjobban, mármint, nem megy társaságba, egyedül él a tornyocskájában és van egy király könyvtára, ó és józan esze is. 
Stílus: Gördülékeny, könnyen, gyorsan olvasható, 3-4 nap alatt végeztem vele, úgy, hogy nem az egész napot töltöttem olvasással. Nincsenek benne gyönyörűen megfogalmazott mondatok, viszont egetrengető hülyeségek sem, szépen a kettő között foglal helyet.
Cím: Angolul Uprooted (kiszakított, kiirtott), aminek van értelme, mert az erdőt ki kéne irtani, Szarkan meg a lányokat falujukból. Nagyon örülök, hogy nem tükörfordítás a magyar cím, mert ez így minimális irányt ad, mire számítsak, viszont ha A kiszakított vagy valami hasonlóan drámai címe lenne, nagyot csalódnék a tartalomban. 
Borító: Szép, tetszik, hogy csak három szín van rajta, az sem a hupilila, a meggypiros és a rétzöld, hanem a fekete-fehér-arany. Jól néz ki, ahogy a fák ágai összegabalyodnak, de látszik mögöttük a torony. Nem vagyok nagyon oda érte, ha a borítókon arc van, viszont itt csak a lány sziluettje látszik (meg az arany köténye), így tetszik. Tényleg nagyon szép lett, taps a tervezőnek.
Ajánlom: Hogyha még nem nagyon volt dolgod fantasyval, de szeretnél olvasni valamit ebből a műfajból, akkor ez egy jó első könyv. Ha nem szeretnél elkezdeni egy egész sorozatot, hanem csak egy laza történetre vágysz, akkor ez tökéletes. Illetve pont ebből az okból kifolyólag akkor is jó, ha éppen egy olvasási válság közepén jársz, mert gyorsan végezni lehet vele, és semmi komollyal nem terheli a lelked.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem, azt hiszem, egyszer elég volt, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Szeretnék-e saját példányt? Miután nem tervezem még egyszer a kezembe venni, ezért a válaszom erre a kérdésre is nem.
Fogok-e mást olvasni az írónőtől? Igen, a Temeraire sorozatot talán elkezdem, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, mert a moly azt mondja, hogy a 4. kötet után nem jelenik meg a többi magyarul és nem tudom, hogy el akarok-e kezdeni egy 9 részes sorozatot.

Összességében nem volt olyan rossz ez a könyv, nem hagyott maradandó nyomot (se rosszat, se jót), egynek elment. Remélem, hogy ti jobban élveztétek, mint én. Ha többet szeretnétek olvasni róla, ITT megtehetitek. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. július 5., szerda

Június - visszatértem | Havi zárás #12

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ó, te jó ég, eltelt egy fél év! Mi a fene, hova tűnt az a rengeteg idő? Mármint... Eltelt 180akárhány nap, de mégsem tűnik annyinak. Na, de most ne arról beszéljünk, hogy milyen jó lábai lesznek az időnek, ha ennyire rohan, hanem arról, hogy mégis mivel töltöttem a suli utolsó félhónapját. Először is, befejeztem a sulit! Vagy hát, nem örökre, még van két évem a gimiben, meg ha minden jól megy, akkor egyetem, de most van két és fél (már csak kettő) hónap szünetem! Hurrá! Aztán 1/5-öm érett, ugyanis sikeresen megcsináltam az infóérettségit. Haza is jöttem, ami mondjuk egyértelmű, na mindegy... Szóval kiköltöztem a koleszból, megint csak nem véglegesen, határozottan tervezek oda visszamenni, de majd csak augusztus 31-én. Mi volt még? Ó, hát persze, Könyvhét (amiről sikerült bejegyzést nem írni... de tanulni kellett az érettségire) Megint nagyon jó volt. Ugyanazzal a barátnőmmel voltam, akivel tavaly, és megint voltunk Böszörményi Gyula dedikálásán és megint ott volt Magocsa-Horváth Éva, aki azt mondta, hogy tetszik neki a pólóm!!! És tök bénán fog hangzani, de sose fogom elfelejteni, mert olyan jó (és sajnos ritka) hogy tök kedves és aranyos emberekkel találkozok.
Ú, hazajött az egyik barátnőm Hollandiából, és hozott egy HP-s pólót, ami már önmagában is nagyon aranyos, a plusz benne viszont az, hogy előrelépés afelé a célom felé, hogy a hét minden napján tudjak Harry Potter es pólót felvenni.
Moziban is voltunk a sulival, megnéztük a Kincsemet, ami váó, de jó volt. Nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz, de hű. 
Nagyjából ennyi történt. Ja, meg még két barátnőm 18 lett, ami egyrészt rossz, mert a végén én leszek a legkisebb, másrészt rossz, mert az én szülinapom is közeledik (jó, van még kb 4 hónap) és én azt hittem, tovább leszek 17, már kezdtem megszeretni ezt a számot.
Na, de nézzük, könyvek terén hogy állunk: 

Amiket olvastam:
 - Petőfi Sándor - Az apostol
 - Gail Carriger - Változatlan
 - Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
 - Lev Grossman - A varázslók

Amiről írtam:

Újak a polcomon:
 - Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (a forgatókönyv)
 - Alexandra Bracken - Az idő vándorai

Jelenleg próbálok nem szétolvadni a melegben, bár az utóbbi pár napban egész elviselhető volt kint is az idő. Nézzük, mit tartogat az év legmelegebb hónapja:

Júliusra tervezem:
 - Stephen King - 11/22/63
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (forgatókönyv)
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi
 - Jack Kerouac - Úton

Ezzel a TBR-ral nem raktam túl magasra a lécet, remélhetőleg mindegyik könyvet el tudom majd olvasni, akár többet is. Nem tudom, feltűnt-e, de a Rengeteg (a júliusi Mini-könyvklub könyv) nincs a listán. Jó megfigyelés, valóban, mert azt már nem tervezem elolvasni, hanem meg is tettem, szóval hamarosan esetleg talán nemsokára értékelést is olvashattok róla.

Remélem mindenkinek jól telik a nyári vakáció, sokat strandoltok, degeszre eszitek magatokat lángossal, fagyival, görögydinnyével és gondoltok a védekezésre (értsd: használtok naptejet). Kívánom, hogy senki ne olvadjon szét a Napon és a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

U.i.: megnéztem a tavalyi júniusos bejegyzésemet is, és akkor is terveztem elolvasni a Stephen King könyvet. Most már tényleg neki kéne állni, nem?

2017. június 30., péntek

Tényleg a felnőttek Harry Pottere? | Lev Grossman - A varázslók (A varázslók-trilógia #1) *mini-könyvklub*

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és hé, megint eltelt két hónap úgy, hogy nem adtam életjelet magamról. Upszi... Na mindegy, ma nem azért vagyunk itt, hogy a magyarázkodásomat hallgassuk, meg hogy mi minden történt velem, bár arra is sort kerítek (remélhetőleg) hamarosan. Nem, azért gyűltünk ma itt össze, hogy megosszam veletek, szerintem miért nem a bejegyzés címében olvasható kérdésre a válasz. Kezdjük hát. Ja, meg persze ez a havi Mini-könyvklubos választás, és gondoltam kicsit összeszedem magam, ha már az előző fordulóban csak olvasni sikerült, de értékelés nem született.
A könyvet már ismertem, illetve hallottam róla, és gondolkodtam is, hogy valamikor elolvasom, de nem voltam annyira rákattanva, hogy hű, nekem ez most kell. Az adaptációjáról is tudtam, az egyik barátnőm kezdte nézni már egy ideje, és mondta, hogy kezdjem el, de előbb el akartam olvasni, ezért a könyvtárból vettem ki és milyen jól is tettem. Enyhén nagyot csalódtam benne, még úgy is, hogy nem is voltak nagyon magasak az elvárásaim. Előre is elnézést kérek, de spoilerezni fogok, mert nem nagyon tudom másképp leírni a gondolataimat.

Molyok szerint: 3,45 csillag
Szerintem: 2 csillag

A történetünk egy Quentin nevű a könyv elején 17 éves srácról szól, akiről kiderül, hogy varázsló. Bekerül Varázskapuba (a legközelebbi varázssuli), szerez magának pár barátot, barátnőt,  kiderül, hogy a világ, amiről gyerekkora óta olvasott, valós. Ja, meg van egy Fenevadnak nevezett dolog is, ami valamiért ki akarja nyírni.

Történet: Izgalmasnak hangzik, nem? De. Izgalmas volt? Sajnos nem. Legalábbis számomra. Minden érdekesebbnek tűnt, miközben olvastam, többször el is aludtam fölötte. Semmi nem történik az ég világon. Egy retkes varázslóiskolába jár, és nagyjából 200 oldal alatt elvégzi az öt ott töltendő évet. Durván minden évnek egy érdekesebb mozzanata volt, na hagyjanak már. Aztán ott van a Fenevad is. Megjelenik a 128. oldalon, beijeszti a népet és konkrétan a 389. oldalig két szót ha hallunk róla, majd a 401. oldalon megszűnik. Kösz, most azért kellett volna izgulnom, hogy ne ölje meg őket az a valami, amiről 10 oldalba tömörítve kaptam meg az információt, egyetlen hullámban? Nem igazán. UN-CSI. Az első érdekes dolog a 269. oldal környékén történik, ami túl van a könyv felén. És amúgy meg Fillory (ami minden gyerek kedvenc könyve) enyhén Narniaszerű volt. A könyvben órán meg szekrényen keresztül jutnak át. Ismerős... Ja, és az idő is természetesen máshogy telik, mert miért ne. Ja, és nem értem, Julia mit keresett ott a végén. Mármint minek, hogy találták meg egymást? Miért?
Szereplők: Imádtam őket. Nem. Kezdjük Quentinnel. Életképtelen, szerencsétlen agyalágyult. Elvileg hipermagas IQ-ja van, mégsem látszik. Elvégzi az iskolát, és beáll hivatásos alkoholistának, mert ó, mi értelme van az életnek? Egy átkozott varázsló vagy, kezdj már magaddal valamit, te idióta! Bár lehet, hogy az a sok alkohol kinyírta az agysejtjeit... A másik. Megcsalja a barátnőjét és meglepődött, hogy már nem csókolgatja olyan nagyon lelkesen. Mégis mi a halált várt?! Fú! Meg még neki áll feljebb, mikor a csaj is lefekszik valaki mással. Nem mondom, hogy ez a jó megoldás erre, de akkor sincs az, hogy ő tehet valamit, a lány meg csendben tűri. És az nem mentség, hogy nem volt magánál, mert full részegek voltak. Amúgy is hihetetlenül idegesítőek a gondolatai, még így is, hogy nem E/1-ben olvastam. 22-24 év körül van a könyv végére, de még akkor is úgy viselkedik, mint egy ötéves. Kit nem szerettem még? Hát, kb senkit, Josh, Janet, Penny, rettenetesek. Főleg Penny, mikor Fillory-ban vannak, akkor mondjuk én is felpofoztam volna, Quentinnel együtt. Alice még tűrhető, nagyjából és Eliotot sem ütném agyon bottal (de lehet, hogy ebben befolyásolt a sorozat, ahol bírtam). A kos meg... Parázs, fantasztikus... Úristen, hogy lehet ennyi hülye szereplőt összeírni??
Stílus: Nem segít. Azt hiszem, egy unalmas történetet megmenthet az, ha szép vagy könnyed, könnyen olvasható, de ez, ez nem. Nem találtam benne semmi különlegeset, nem tetszett, és mint már említettem, nem esett nehezemre elaludni fölötte, egyáltalán nem segített fenntartani az érdeklődésemet.
Cím: Háttérsztori: Quentin kap egy könyvet, ami a 6. Fillory kötet (eredetileg 5-öt adtak ki), aminek a címe: The Magicians, ami egyezik is az angol címmel, de mi természetesen miért is ne kevernénk dolgokat és neveznénk a könyvet, amit mi tartunk a kezünkben,  A varázslók-nak, a kötetet, amit Quentin kap pedig A mágusok-nak? Hát nem teljesen logikus?
Amerikai borító
Borító: Oké, azt el kell ismernem, hogy ez a része tényleg szépre sikerült. Különösképp, ez egy olyan alkalom, mikor a magyar borító jobban tetszik, mint az eredeti. Bár mérges vagyok kicsit, mert megtéveszti azt az olvasót, aki borító alapján ítél (tehát mindenkit, mert valljuk be, könnyebben engedünk egy szép borító csábításának), hogy a szép fedőlap jó történetet takar. Ó, és a gerince is nagyon tetszik.
Ajánlom: Fogalmam sincs, ki élvezné, de nem akarom azt mondani, hogy senkinek, mert kicsit rosszul érzem magam, hogy ennyire lehordom, szóval arra jutottam, hogy azt mondom, ha nagyon nincs mit olvasnod, akkor vedd ki a könyvtárból, kérd kölcsön valakitől vagy valami ilyen módon szerezd meg, így ha tetszik, király, ha nem, akkor pedig vissza tudod vinni, hátha valaki más élvezni tudja. Egyébként adult fantasy, szóval szerintem 17+ korosztály lazán olvashatja (én is 17 évesen olvastam).
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem. Viszont azt olvastam, hogy a második rész jobb, mint ez, úgyhogy mikor legutóbb a könyvtárban voltam, ki is vettem és itt vár a polcomon.
Milyen a sorozat? Kilométerekkel jobb, mint a könyv, de igazából ezen nem nagyon lepődtem meg, mert velem úgy szokott lenni, hogy ha egy könyvből sorozatot és nem filmet készítenek, sokkal jobban szeretem nézni, mint olvasni. Sokkal izgalmasabb volt, az is sokat dobott rajta, hogy nemcsak Q és csapata történetét követhettük, hanem Juliát is. Nem akkor kezdtem el, mikor befejeztem a könyvet, hanem motivációként, hogy folytassam a könyvet, viszont nagyjából a harmadik részben van olyan információ, ami a könyvnek a felénél. Egyébként nem nagyon hasonlítanak egymásra, megtalálhatók a sorozatban a könyvbeli elemek, viszont más sorrendben, néha rendesen átalakítva. A szereplők is teljesen mások. Például senkit nem utáltam nagyon, kivéve Alice-t. Eliot volt a kedvencem, szerintem őt jól eltalálták. Azt sem bántam, hogy kihagytak embereket, meg hogy Penny-nek adtak egy barátnőt. Az időmúlása is fordítva van, ami amúgy sokkal barátságosabb, mert egyszerűbb, hogy ha oda akarok menni, akkor ott nem telik nagyon az idő. Külön tetszett, hogy van egy könyvtár, és ott először a könyvtáros asszony Penny-t William-nak szólítja, Margo-t (aki a könyvben Janet) Janet-nek. Nem mondom, hogy a kedvenc sorozatom, de 4 nap alatt megnéztem a két évadot, és kíváncsian várom a következőt.

Szóval nem, nem gondolnám, hogy ez a könyv a felnőttek HP-ja lenne, bár nem vagyok felnőtt (még), de úgy gondolom, azt meg tudom állapítani, hogy tévedett, aki ezt mondta. Mert ez a mű unalmas és nem is nagyon szól semmiről.

Remélem senkit nem sértettem meg a gondolataimmal, érzéseimmel, ha mégis, hát... Bocs? Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. május 22., hétfő

Férjvadászat felsőfokon - Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma ismét egy romantikus regényről hozok értékelést. Kicsit furán álltam neki ennek a posztnak, mert hát egy klasszikust van bátorságom nem isteníteni. Aztán rájöttem, hogy igazából a könyv az könyv, annyi a különbség, hogy ezt az értékelést az író már nem olvashatja. Hát lássuk.
A Büszkeség és balítélet évek óta várja, hogy leemeljem a polcomról. Két éve ez meg is történt, viszont 50 oldal után leraktam, hogy majd máskor. Azóta már járt pár embernél, illetve több könyvespolc-átrendezést is megélt. A legutóbbi rendrakásnál úgy voltam vele, hogy most már pont eljött az ideje a második esélynek.
Molyok szerint: 4,65 csillag
Szerintem: 3,5 csillag

A történet az 1800-as évek Angliájában játszódik. A Bennet család életét követhetjük figyelemmel. 5 lány van és természetesen minden minél előbb férjhez kell adni, amíg szépek. Milyen szerencse, hogy a közelbe költözik egy jóképű, gazdag fiatalember és okozhatja a bonyodalmakat a barátjával együtt.
Történet: Nem volt túl sok minden. Megint csak romantikus szál volt, mondjuk 3, az igaz. De nem volt hű de nagyon izgalmas egyik sem. Talán Lydiáé, de őt nem szerettem annyira, hogy érdekeljen, mi történik vele. Mármint, a könyv elején lehet tudni, mi lesz a vége, mint általában a romantikusoknál, de vannak olyanok, amik másról is szólnak, nem csak a románcról. Az mondjuk nem igaz, hogy az egész nem tetszett, ahogy volt, az első és utolsó pár fejezet jó volt, de a közepe nekem nagyon lassú és unalmas volt. Mármint, minden negyedik bekezdés valakinek a jellemét taglalta, de istenem. KIT ÉRDEKEL? Nem abból akarok valakit megismerni, hogy mindenki elmondja róla a véleményét, legalább háromszor, hanem hogy mit csinálnak. Értem én, hogy balítélet, de elsőre is felfogtam, hogy senki nem bírja Darcy-t.
Szereplők: A három fiatalabb lány hihetetlenül idegesítő. Rettenetes volt. Jane-t sem szerettem, túl kedves volt. Ez azt hiszem, csak az én hülyeségem, hogy nem bírom a nagyonhiperszuper kedves embereket. Vagy hát, néha jól esik csúnyán nézni azokra, akiket annyira nem kedvelek. Darcy-ba nem habarodtam bele, pedig azt hittem, úgy lesz, mert különösen könnyen szeretek bele kitalált karakterekbe. Az öt lány közül Elizabeth volt a kedvencem, bár tény, hogy tényleg túlbecsülte jó emberismerő képességét. A kedvenc szereplőm a könyvben Mr. Bennet volt. Volt egy könyvtára, oda járt pihenni, és én is pontosan ezt tenném, ha hat nővel/lánnyal kéne egy fedél alatt laknom. Nem tudom, mit mond rólam, de azt hiszem, vele tudtam leginkább azonosulni. Sajnálom szegény embert, hogy olyan feleséggel lett megáldva, akinek ennyi gondja van az idegeivel. És tudom, hogy az egész könyvben eltúlzottak a karakterek, de ettől még szaladgáltak az idegeimen.
Stílus: Kicsit tartottam tőle, hogy nehezen fogom tudni felfogni a 19. századi szóhasználatot, de nem okozott nagy problémát. Bár lassabban haladtam vele, mint ahogy általában olvasok, de ezért az olvasási válságomat és a történetet hibáztatom.
Cím: Pontosan az, amiről a könyv szól. Ha három szót kéne választanom a történet tömör összefoglalására, ez a három tuti szóba jönne.
Borító: Mivel sokezer éves klasszikusról van szó, sokezerféle borítója is van, jobbak-rosszabbak, a kedvenceimet kicsit lejjebb görgetve láthatjátok.
Ajánlom: Ha elég a romantika és nem kapsz agybajt a 19. századi szerelmesektől (ismerek ilyen lányt), akkor tetszhet.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg igen. De várok vele pár évet, az biztos. Érdekes lesz megnézni, változott-e valamit a véleményem.
Fogok-e olvasni valami más Jane Austen könyvet? Szerintem igen. Egy könyv alapján nem tudom megítélni, hogy szeretem-e vagy nem, ezért biztos fogok még vele próbálkozni. De nem mostanában, ki kell ürülnie a szervezetemből a sok romantikának, amit az utóbbi időben olvastam.
Milyen a film? Nagyon régen láttam, akkor is szerintem csak a Keira Knightly-s verziót, de úgy emlékszem, szerettem. Abban biztos vagyok, hogy sokszor megnéztem, mert anya nagyon szerette.


Remélem senkinek nem fájt, hogy nem csupa jó dolgot mondtam erről a könyvről. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. május 4., csütörtök

Április - Ó, te drága olvasási válság! | Havi zárás #11

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy hónap kihagyás után ismét jelentkezek. Szóval április... Bátran jelentem ki, hogy eddig ez volt a legrosszabb hónap az évben. Volt egy tavaszi szünetem, ami még hosszabb is volt, mint a többieknek, erre nem megbetegszem? És persze csak a szünet ideje alatt gyötört a láz, amint vissza kellett menni a suliba, (majdnem) tökéletesen voltam. A dupla gyönyörűség ebben, hogy amúgy hiperritkán vagyok beteg. Aztán túl vagyok egy infó osztályozón, ami remélhetőleg nem sikerült annyira siralmasan. Nemsokára kiderül. De szerencsére pozitívumok is voltak. Például elhatároztam, hogy megpróbálom menteni a menthetőt, vagyis nekiállok tanulni. Épp időben, nem? Aztán voltam színházban is, ami nagyon jó volt. Aztán újra volt 100, amit nagyon hiányoltam (olyannyira, hogy betegségem egy hetében újranéztem az egészet), és végre valahára rendet raktam és átrendeztem a könyvespolcomat.
Olvasás szempontjából teljesen katasztrófa volt ez a hónap, ugyanis egy könyvet sem sikerült befejeznem, és ez annyira rosszul esik, hogy rossz erre gondolni. És ahogy láthatjátok, egy bejegyzést sem raktam ki. Így hát nézzük, mik

Újak a polcomon:
 - Erin Morgenstern - The Night Circus (magyarul: Az éjszakai cirkusz)
 - Neil Gaiman - A temető könyve


Ezután a fantasztikus hónap után remélem, hogy egy sokkal jobb elé nézek. Azt már érzem, hogy az olvasáshoz jön vissza a kedvem, aminek örülök, mert jó érzéssel tölt el, hogy még mindig szeretem ezt csinálni. Szóval igazából a TBR-omon azok vannak, amiket most olvasok, és, mivel újra megpróbálkozom a Mini-könyvklubbal, az e havi könyv is felkerült a listára:

Májusra tervezem:
 - Jane Austen - Büszkeség és balítélet
 - Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel
 - J. K. Rowling - Harry Potter and the Goblet of Fire

Remélem, hogy tényleg jobb lesz ez a hónap, mint április volt és hogy nektek azért nem telt olyan rosszul, mint nekem. Boldogságos, olvasásban gazdag és napsütéses májust mindekinek! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. március 31., péntek

A gyöngyhajú lány | Tommy Wallach - Kösz, hogy...

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma csodák csodájára megint utolsó utáni pillanatban hozom a Mini-könyvklubos értékelésemet. Ez esetben azonban duplán nevetséges, hogy majdnem lekéstem, mert a könyvet amúgy már kb a hónap közepén elolvastam. Nem baj, vannak logikátlan lépéseim.
Erről a könyvről még sosem hallottam, de mikor olvastam a koleszban, sorban mondta mindenki, hogy milyen jó, én  meg csak csodálkoztam, hogy hát akkor hogy került el engem? Mindegy, most a kezembe fogtam, és azt kell, hogy mondjam, ez a könyv a példa arra, hogy tényleg van olyan romantikus regény, amitől nem mászok a falra. Lássuk, miért.

Molyok szerint: 4,3 csillag
Szerintem: 4,5 csillag

A történet egy fiúról szól, akinek elvitte a cica a nyelvét (majdnem szó szerint, tehát öt éve nem ejtett ki egyetlen szót sem a száján) és aki előszeretettel keres fel különböző helyeket, ahol a hetedik parancsolat (Ne lopj!) ellen véthet. Egy ilyen alkalommal összetalálkozik a titokzatos Zelda Toth-tal, aki gyönyörű, de enyhén őrültnek tűnik. Alkut kötnek, minek következtében együtt töltenek némi időt, megismerik egymást, és főszereplő srácunk rájön néhány igencsak fontos dologra.


Történet: Igen, végre valami, ami tetszett. Ez valami, ami akár meg is történhetne, mégis, egy kicsit elrugaszkodott az én valóságomtól. Hosszú idő után ez volt az első könyv, ami tetszett, és aminek a mondanivalójával és annak tálalásával is ki voltam békülve. A vége pedig kifejezetten tetszett. Vagyis nem a legvége, hanem Zelda részének vége. Azt hiszem, csalódott lettem volna, ha SPOILER életben marad SPOILER VÉGE. Jó volt az is, hogy nemcsak a szerelmi szál volt ott, hanem Parker környezetében is történtek dolgok, például az édesanyjával, a sakk klubosokkal. Úgy vettem észre magamon, hogy kifejezetten szeretem azokat a könyveket, amik emberek utolsó napjairól szólnak. Talán mert ezekben a napokban keresik az élet értelmét, és így én is emlékszem, hogy talán nem annyira felesleges ez a sok idő a Földön. Azt szerintem már párszor megemlítettem, hogy szívesen olvasok fiú szemszögéből, szóval ez is plusz pont.
Szereplők: Parkerhez nagyon közel éreztem magam. Korban ugyanott vagyunk, és azt hiszem, nagyon hasonlóan is gondolkodunk. Mondjuk, abban elég biztos vagyok, hogy nem lopnék, se gazdagtól, szegénytől főleg, de ezenkívül nincs nagyon más eltérés. Oké, iskolakerülő sem vagyok. De szeretem figyelni az embereket, és a némaságot is el tudná viselni. Talán. Tudom, nem ugyanaz, de általánosban kísérleteztem azzal, hogy kibírom-e beszéd nélkül egy napig, és, hát, kibírtam. Annyira éreztem ezt a srácot. Lehet, hogy minden 17 éves így van ezzel, de azt hiszem ez esetben boldogan vagyok a tömeggel, mert jó érzés volt olvasni. Zelda is szimpatikus volt. Az ő küldetése volt, hogy megmutassa Parkernek, hogy érdemes itt lenni. Megértem, miért akart meghalni. Én sem szeretném végignézni, ahogy mindenki, akit szeretek eltávozik. Az ezüst haja pedig nagyon tetszik. Parker édesanyja tudom, hogy gyászol és hála az égnek, nekem még senkim sem halt meg (vagy nagyon kicsi voltam vagy még meg sem születtem, mikor családtagok haltak meg), nem tudom, milyen érzés elveszíteni valaki fontosat, így inkább csak annyit fűznék hozzá, hogy örülök, hogy tovább tudott lépni. A sakk klubos srácok pedig fantasztikusak voltak. Nagyon bírtam őket, külön öröm, hogy a legjobb sakkos egy lány volt.
Stílus: Könnyen emészthető, mégis valahogy több, mint a hétköznapi beszéd. Gyorsan is lehet vele haladni, nincsenek benne barokk körmondatok, amik közönséges halandók számára értelmezhetetlenek.
Cím: Kösz, hogy... Kösz, hogy kiléptettél a komfortzónámból és megmutattad, hogy van nem teljesen élvezhetetlen számomra ez a műfaj.
Borító: Az egyetlen, ami nem tetszik. Parker még okés, de Zelda nekem egyáltalán nem tetszik. A haja szerintem nem az igazi, az a napszemüveg meg abszolút nem odaillő.
Ajánlom: Ha nem riaszt vissza a szomorú vég, és egy kicsit belelátnál egy 17 éves fejébe, akkor szerintem tetszeni fog.
Újra fogom olvasni? Biztos. Valamikor a jövőben tuti.
Szeretnék saját példányt? Igen, hogy bármikor és akárhányszor elolvashassam. 

Remélem tetszett a beszámolóm és ti is kézbeveszitek a kötetet. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi