2017. február 28., kedd

200 oldal Tumblr | Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma, mivel visszatértem remek szokásomhoz, az utolsó pillanatban osztom meg veletek a második Mini-könyvklub-os könyvről az értékelésemet.
A műről egyébként már hallottam, viszont sose láttam, meg sem néztem, hány oldalas, így igencsak nagyot néztem, mikor a könyvtárban megláttam a kis 200 oldalát, gondoltam, 'Ó, egy egydélutános olvasmány, gyorsan haladok majd vele.' A francokat. Egy hétbe telt, mire átrágtam magam rajta (átlagosan 50 oldal/órával olvasok, csakhogy legyen mihez viszonyítani). És ha az írónő valaha errefelé keveredne, akkor most szeretném neki mondani, hogy kattintson az x-re, mert tudom, hogy a negatív kritika lehet építő, de ez csak egy 17 éves lány kiakadása.
Hát, lássuk, mivel szenvedtem ennyit.

Molyok szerint: 4 csillag
Szerintem: 1 csillag (bár kicsit bűntusatom van miatta)

A történetünk egy névtelen lányról/nőről szól. Kiadták egy verseskötetét, ennek az egyik dedikálásán/író-olvasó találkozóján adja elő a versek születésének fájdalmas folyamatát. A főiskola utolsó pár napját és a rákövetkezendő 7 rettenetes évet. Hogy mi történt? A könyvből kiderül (meg úgy nagyjából a következő pár sorból is, mert van egy olyan érzésem, hogy meglehetősen spoilerekkel megspékelt értékelést olvashattok az elkövetkezendő percekben.. Upsz..)


Történet: Jézus Krisztus, mi a halál?! Arra már rájöttem, hogy a romantikus nem az én műfajom, de azért ebből is van, amit szeretek. Ez nem az. Ez két ostoba "szerelmi története", akik négy éven keresztül nem szóltak egymáshoz, erre 5 nap alatt egymásba habarodnak, de úgy, hogy a csajnak 7 év sem elég, hogy kiheverje. Mert természetesen mindkettőjük párkapcsolatban élt jó ideje, és azt az öt napot el kell felejteni. De persze, full elhiszem, hogy rohadt 7 év kell hozzá. Mármint, komolyan?! Leány, lépj. Túl. Rajta. Oké, nekem gyakorlatilag nulla a tapasztalatom ilyen téren, de valahogy számomra ez nem okés meg romantikus meg szép meg gyönyörű, hanem szerencsétlenkedés miatt kialakult kínkeserv. Igazából nekem az egész könyv egy depressziós szenvedés, amire per pillanat mondjuk nem nagyon volt szükségem.
Szereplők: A főszereplők állati idegesítőek. Nem bírják eldönteni, hogy mit akarnak, mikor meg ott vannak, hogy na, valamit kezdeni kéne magunkkal, akkor meg semmit nem csinálnak. És a végén, mikor a nő otthagyta az embert miután lefeküdtek, hát azt hittem, nekivágom a könyvet a szemközti falnak (végül azért nem tettem, mert könyvtári, aztán arra duplán annyira kell vigyázni, mint a sajátomra). Annyira buták és életképtelenek, hogy a hajamat téptem (szerencse, hogy sok van, így ha a felét kitépem, még úgy is marad). Azt meg, hogy a lány persze különleges meg sem említem. Természetesen ő az egyetlen 25 éves magyar szakos lány, akinek önálló gondolatai vannak és úgy ítéli meg, hogy éretten gondolkodik. Ugyan, hagyjuk már. Nyilván így van. Hogy máshogy? Miért is lenne átlagos? Az olyan... átlagos. A többiek igazából annyira nem maradtak meg, talán csak azért, mert NEKIK VOLT NEVÜK.
Stílus: Tényleg olyan, mintha 200 oldalon keresztül Tumblr posztokat olvasnék, amiktől amúgy relatíve gyorsan elmegy az életkedvem, szóval nagy élmény volt ez a könyv. De hogy ne csak rosszat mondjak, miután hozzászoktam az E/2.-höz, nem volt annyira rossz. Viszont szeretem a párbeszédeket, és azt hiszem értem, miért nem voltak, de ez nem változtat a tényen, hogy jobban szeretem őket, mint a törés nélküli szöveget.
Cím: A nővérem kiröhögte, de ő nem érti ezt az egészet(a könyveket és hogy miért szeretem őket annyira) szóval nem nagyon számít. Természetesen megjelenik a lapokon is ez a szó. Miért is ne?
Borító: Meglepődik akárki, aki eljutott eddig az értékelés olvasásában, hogy ez sem tetszik? Bár egész jól eltalálták, mégis, ne mondják már meg, hogy képzeljem el. Nem dönthetek sok mindenben, ezt hagyják már meg!
Ajánlom: Akkor ne olvasd, ha vidám vagy, mert le fog húzni. Akkor ne olvasd, ha szomorú vagy, mert ez garantáltan nem fog feldobni. Olvasd akkor, ha más nyomorára vagy kíváncsi, vagy ha beleszerettél valakibe 5 nap alatt és érdekel, más hogy birkózik meg ezzel a problémával. De én a helyedben inkább meghallgatnék pár olyan számot, amire lehet ugrálni.
Újra fogom olvasni? Valószínűleg soha az életben.
A következő részt el fogom olvasni? Valószínűleg soha az életben.
Megbántam, hogy elolvastam? Ritkán mondok ilyet, de azt hiszem, hogy igen. Biztos volt már rosszabb könyv is, amit olvastam, de most tényleg úgy érzem, hogy felesleges volt elolvasni 200 oldal depressziót. Egyébiránt valószínűleg a könyv nem olyan rossz, mint amilyennek lefestettem, csak nekem nem fekszik.

Remélem nem nagyon húztalak le titeket és elnézést, ha valakinek ez a kedvenc köynve, azt hiszem, meg kell tanulnunk együttélni a ténnyel, hogy legtöbbünknek van saját véleménye. Ahogy visszaolvasom, enyhén taplónak tűnök, de az idegesség beszélt belőlem, azt meg inkább nem fojtanám el, ki tudja, milyen katasztrófa történne. Ha esetleg bővebben szeretnél olvasni a köynvről, ITT megteheted. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. február 10., péntek

A görög Szépség és a szörnyetege | Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc Disney hercegnőm történetének átdolgozásáról írok nektek.
A könyvet már jó ideje nézegettem, és nagyon megörültem, mikor láttam, hogy magyarul is megjelenik. Szülinapomra meg is kaptam az egyik kedves barátnőmtől, a héten meg is tapasztalhattam, milyen egy Menő Könyv. (Most csak három hónapot vett igénybe, hogy elkezdjem a könyvet, amit kapok. Azt hiszem fejlődöm. Mondjuk még van is hova.)


Molyok szerint: 4,15 csillag
Szerintem: 4 csillag

A történetünk helyszíne Árkádia, ahol egy Kegyes Úr nevezetű démon tartja rettegésben a jónépet. Ezen kívül híres arról, hogy szeret alkukat kötni. Ennek a királyságnak a vezetője is egyességet köt vele, minek köszönhetően amint a király leánya eléri a 17 éves kort, feleségül kell mennie a démonhoz. El is jön az idő, megvan az esküvő, Nüx (főhősnőnk) elmegy a kastélyhoz, ahol azonban teljesen más várja, mint amire számított. Apja azzal küldte el, hogy ölje meg a szörnyet, de mi van akkor, ha közben beleszeret? Küldetés vagy szerelem?

Történet: Imádom a Szépség és a szörnyeteget, kiskorom óta Belle a kedvenc hercegnőm (jut eszembe, itt az ideje, hogy újra megnézzem, vagy fél éve nem láttam). Mivel ez ennek a mesének az átdolgozása, az alap ugyanaz: lány, szörny, először utálja, a végére szereti, bumm. A körítés viszont más, például, mivel minden ifjúsági könyv elmaradhatatlan tartozéka az az átkozott szerelmi háromszög, innen sem maradhatott ki, viszont az írónő olyan okosan oldotta meg, hogy le a kalappal. Szerintem még nem is olvastam olyan könyvet, ahol így jelenne meg ez a mindennapi kamaszprobléma. Eme csodás geometriai alakzat egyik felével az én ízlésemnek túl korán (két oldal, nagyjából) kerültek közel, a harmadik csúccsal viszont szépen fokozatosan találtak egymásra, ami nagyon tetszett, mert nem szeretem, ha elkapkodják a dolgokat. Jó, tudom, a fogva tartás miatt eszünkbe juthatna a Stockholm-szindróma, én viszont személy szerint ezt szeretem elküldeni az agyam legmélyebb zugába, hogy véletlenül se találjam meg és rontsa el az élvezetet, és úgy gondolni erre a mesére, mint egy szép történet a belső szépségről. A könyv görög mitológiai elemeket is tartalmaz, de ez leginkább csak a nevekben merül ki és abban, hogy a leányt önfeláldozós történeteken nevelték. Összességében tetszett, viszont kicsit gyorsnak éreztem, bár ezt lehet, hogy azért volt, mert egy éjszaka alatt olvastam el.
Szereplők: Az a helyzet, hogy nem igazán nőtt senki a szívemhez. Nüx az elején idegesített, hogy minden második gondolata az volt, hogy küldetés így, küldetés úgy, a többi meg az, mennyire utálja a családját. A közepe-vége felé viszont szerencsére megnormálisodott, és felüdülés volt végre egy nem 16 évesről olvasni. A húga, Astraia pálfordulását kifejezetten negatívnak éreztem, de az sem tetszett, mikor mindig mosolygós volt. Engem egy idő után kiidegelnek a mindenszipiszupi emberek. Az apjuk meg... Hát gratulálok neki. Ott kezdődik az egész, hogy nem kellett volna alkut kötni egy démonnal. (De ha nincs az alku, történet sincs, szóval egy ici-picit mégis örülök.) Ignifex volt a kedvencem - ő a Kegyes Úr néven emlegetett figura. Ő az a fajta karakter, akiről mindenki azt hiszi, hogy gonosz, de kiderül, hogy nem. Hangulattól és történettől függően kedvelem ezeket a karaktereket, és őt, hát, nyilvánvalóan megszerettem, de igazából bárhogy gondolkodom, nem találok jó kifejezést arra, amit érzek. Megölelgetném, de mégsem, mert fura lenne, de közben mégis. (Hölgyeim és Uraim, életem legértelmesebb és legszebben megfogalmazott mondata. A virágokat az öltözőmbe kérem.) Árny sem volt szörnyű (haha, szörnyű. Nem? Csak én?) Az elején úgy voltam vele, hogy "Tényleg?! Komolyan egy árnyékba fog beleszeretni?!" De nem rossz szándékú árnyék és végül is csak egy fél. A neve viszont lehetett volna fantáziadúsabb.
Stílus: Az elején nagyon idegesítő volt, hogy nagyjából minden második bekezdés tartalma ugyanaz volt, csak máshogy megfogalmazva, de ezek szerencsére eltünedeztek menet közben. Igazából semmi különös, nem viszed haza és mutatod be a szüleidnek, de nem is evolúciós oldalágak szintjén íródott, hanem egy szép középúton. Az egyébként tetszett, hogy a lány neve Nüx, ami ugye az éjszakához köthető, a herceg pedig Lux, ami meg a fényhez, szóval éjszaka és fény. Okos.
Cím: Elég kifejező, mert hát valóban leölni készül a férjét az ifjú asszony, ami, valljuk be, elég kegyetlen és Szépség és a szörny átdolgozás, szóval ez meg a másik. Végre egy cím, ami nem hazudik.
Borító: Ha a cím nem, hát én sem fogok hazudni. Persze, hogy ez fogott meg először (csak kicsit szégyellem, hogy borító alapján ítélek) Szeretem a csigalépcsőket, és nagyon tetszik, ahogy beleépítették azt a rózsát. Viszont a szememet egy kicsit bántja a magyar cím, angolul valahogy jobban állt. Vagy csak az agyam szórakozik velem, ki tudja.
Ajánlom: Ha szereted az eredeti történetet, akkor szerintem tetszeni fog, viszont ne rakd túl magasra a mércét, mert bár nekem ez az első, hallottam, hogy mások szerint nem ez a legjobb feldolgozása a mesének. De szerintem egy próbát megér.
Újra fogom olvasni? Valamikor biztosan, mert még három nappal a befejezés után is mosolyt csal az arcomra, ha rá gondolok, ami jó érzés, és bármikor szívesen olvasok Szépséges könyvet.
Olvasok mást az írónőtől? Ha magyarul megjelennek további könyvei, akkor ha nem nagyon negatívak az értékelések, szerintem lecsekkolom a többit is, de nem várom tűkön ülve a percet, hogy kiderüljön, kiadják magyarul is. Angolul nem hiszem, hogy belevágok, túl sok könyvem van most, ami jobban érdekel.

Remélem nektek is mesés élményt nyújtott a könyv vagy ha eddig nem olvasátok, most kedvet kaptatok hozzá. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. február 1., szerda

Január - vége az első hónapnak | Havi zárás #9

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma 2017 első hónapját búcsúztatom. Számomra nagyon gyorsan eltelt ez a harmincegy nap, pár izgalmas dolog történt is. Megpróbáltam felébresztgetni a blogot (két bejegyzést sikerült is írni), a suliban véget ért az első félév, szereztem egy határidőnaplószerűséget, hátha kicsit segít csökkenteni a szétszórtságomat, és azt, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, és eddig egész jól bevált. Ezenkívül voltam színházban a barátaimmal, amit nagyon élvezetem (az Augusztus Oklahomában-t néztük, és tetszett, viszont a végén azt éreztem, hogy mi a fene volt, amit néztem??!). És természetesen könyvek is kerültek a kezembe, és újra rájöttem, mennyire sokat is jelentenek nekem és mennyire szeretek olvasni. Ilyen szempontból elég jó volt a hónap, ugyanis 4 és fél könyvet olvastam, valamint könyvet is csak egyet vettem, a többit apáéktól kaptam.

Amiket olvastam:
 - James Dashner - Tűzpróba (még decemberben kezdtem, de most fejeztem be)
 - James Dashner - Halálkúra
 - Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek
 - Anna Woltz - Black Box
 - Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó

Amikről írtam:
 - 2016 évértékelés
 - Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Újak a polcomon:
 - Kötés, horgolás
 - Egyetemes történelmi kronológia (hátha jól jön majd a jövőben valamikor)
 - Teleki Pál - A földrajzi gondolat története
 - Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó

Február a tél utolsó hónapja, itt a Valentin nap, tehát természetesen a mini-könyvklubos romantikuson kívül semmi olyan könyvet nem fogok olvasni, ami kizárólag a szerelmi szál köré épül, mert engem most hagyjanak békén a rózsaszínnel, szívecskékkel, rózsákkal és boldogsággal. Mivel jobb témát nem tudtam kitalálni, és igencsak bűntudatot érzek a sok eddig el nem olvasott könyvem miatt, ezért ezt a hónapot azoknak szentelem, amik több, mint 3 hónapja ülnek a polcomon. Egy pár lehetőség ezek közül:

Februárra tervezem:
 - Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség
 - Marie Lu - Legenda
                                                 - George Orwell - 1984
                                                 - Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Remélem nektek is jól telt az év első hónapja, és az elkövetkezendő 11 is jó lesz. Igazából még több mindent tarvezek olvasni februárban, de nem akarok végtelen hosszú listát írni. Mindnekinek jó szórakozást a tél utolsó hónapjára! Ne feledjétek, nemsokára tavasz. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi