Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és szeretek utazni.
Vonattal, autóval, busszal, akárhogy az ország/világ különböző részeire, viszont ma inkább a belső utazásokra fektetném a hangsúlyt.
Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok képes rendszeresen csinálni semmit. Vagyis a semmit nem biztos, hogy lejött, de az elég világos, hogy a bloggal nem foglalkozok. Hát, ez az életem többi részével is így van. Illetve nem is tudom. Nehéz megfogalmazni, de valahogy azt hiszem, nem akkor csinálok dolgokat, amikor kéne, mármint nappal abszolút képtelen vagyok létezni. Talán nem is létezni, de délutánra ébredek fel úgy igazán először, másodszor pedig éjszaka. És ez így egy kicsit megnehezíti az életemet. Persze magamnak kreáltam a problémát még évekkel ezelőtt, de már annyira felborult minden, hogy ha normális emberi időben fekszem le aludni, képtelen vagyok kialudni magam. Kellemetlen. De nem is ez a lényeg, ez csak egy kis háttérsztori volt.
A lényeg az, hogy mindenhol káosz van, viszont én valahogy nem bánom, rendet látok benne és megnyugtat. Fura, mindegy, tudom.
Mikor három és fél évvel ezelőtt elkezdtem a blogot, nem volt vele tervem. Ez mára sem változott. Nem akarom, hogy sokan ismerjék ezt a dolgot, mert igazándiból magamnak csinálom. Magamnak írok, és nagyon fura, ha más is elolvassa. Ijesztő. Meg amúgy is, kit érdekel, én mit gondolok dolgokról. De mindegy.
Egyébként, amit ezzel mondani akartam, hogy feltűnt, hogy az utóbbi sok bejegyzés inkább személyes, nem tudom, miért, valószínű sehol nem találtam motivációt arra, hogy értelmesen írjak egy ajánlót/értékelést könyvekről. De reméljük, hogy ez változni fog. Ha nem, akkor meg, hát, ez van, I guess.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire nem vagyok képes kezelni, akkor miért nem hagytam abba egyszerűen. Vagy miért nem írok szimplán naplót. Írok, viszont hogy miért nem fejeztem ezt be, hát arról halvány gőzöm sincs. Talán azért, mert jól esik néha nem a barátaimat zargatni a gondolataimmal és az internet meg úgyis akkora, hogy nincs nagy esély rá, hogy bárki megtalálja, amit írok, kivéve persze, ha mindenhova kiteszem, hogy hé, nézzétek, nekem is van valami a fejemben. Meg egyébként gépelni is jó érzés. Meg keresni a szavakat, vagy inkább csak megtalálni őket.
Azt hiszem ennyi lett volna. Szóval csak hogy majd igyekszem visszahozni a könyvértékeléseket is, meg úgy az egész mindenséget visszafordítani úgy, ahogy volt. Meg lehet, hogy a dizájn is változni fog, majd találok valamit, amivel ki vagyok békülve.
Addig is: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
U.i.: Elnézést az agymenésért, csak jött és mind tudjuk, hogy jobb kint, mint bent.
