Laini Taylor - Füst és csont leánya (Füst és csont leánya #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ez egy gyönyörűen fájdalmas értékelés. Igyekszem spoiler mentesen írni, de ki tudja, mi lesz... Rengeteg mondanivalóm van.

Rendhagyó módon azzal kezdeném, hogy találkoztam a könyvvel. Nagyon sokat lógok a YouTube-on, annak is inkább a BookTube felén, így nem meglepő, nagyon sok könyvön megakad a szemem. Ebben az esetben azonban nem ez történt. Katytastic-nál láttam először, de annyira nem fogott meg. Aztán egyre több videót néztem és csak nagy ritkán volt olyan, hogy meg ne említette volna. Aztán már molyon is egyre többet láttam (ez azóta sem változott), a könyvesboltban is, minden alkalommal egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg egy gyenge pillanatomban (és az akciónak köszönhetően) megtörtént a nagy egymásra találás. De még milyen nagy! Én szerencsétlen pont nyaralás előtt kezdtem el olvasni, és nem tudtam magammal vinni, de ha a köztes időt nem számoljuk, nagyjából 2 nap alatt végeztem az első résszel.
Tehát:

Füst és csont leánya

A történet szerint Karou, a tizenhét éves, kék hajú lány éli Prágában az egyáltalán nem átlagos életét, a kimondottan nem átlagos családjával. Őt ugyanis kimérák, félig állat-félig emberi lények nevelik. Egy kívülállónak nem igazán tűnhet fel semmi, hiszen Karou iskolába jár, saját lakása van és csinálja a többi dolgot, amit a tizenhét évesek szoktak. Legfeljebb a kimerültsége lehet egyes napokon szembetűnő. Van a lánynak egy másik élete is, ahol Kénkőnek - aki apja helyett apja - kell fogakat gyűjtenie, kívánságokért. Egy nap Karou találkozik egy angyallal, és ez megváltoztatja az egész életét. Annak ellenére, hogy Akiva, az angyal meg akarta ölni, nem hagyja nyugodni, olyan ismerős. Az angyal időről-időre felkeresi, és az idő múlásával egymásba szeretnek. De túl egyszerű lenne, ha minden simán menne a szerelmesek között. Mindkettejükről megdöbbentő dolgok derülnek ki. Akiva szakította el Karou-t Kénkőéktől, még mielőtt megismerték volna egymást. Karou-ról pedig, aki nem tudta, honnan származik, a kötet végén kiderül. Mert feltétlenül el kellett törni azt a csontot.
Történet: Tetszett, bár nem vagyok oda az angyalos történetekért. Érdekes volt , hogy az angyalok voltak a rossz fiúk. A romantikus szál is jó volt, egyáltalán nem csöpögős. Összességében nagyon izgalmas volt.
Szereplők: Karou-ban az tetszett, hogy nagyon erős és talpraesett. Helyén volt az esze. Akiva-t nem tudtam nem szeretni, annak ellenére, amit Kénkővel tett. Neki is kijutott bőven a szenvedésből. A kívánságkereskedőt és Karou egész családját is megkedveltem, de annyira nagyon sajnáltam őket. Kedvenc mellékszereplőm Zuzana volt, Karou barátnője. Kis talpraesett, cserfes tündérke.
Stílus: Könnyen, gyorsan olvasható, letehetetlen. Pozitívum, hogy nem túl hosszúak a fejezetek, nekem ez is gyorsítja az olvasást.
Cím: Bár elsőre nem fogott meg, azért mégis elég király. Nem erre számítottam, nem tudom, mire, de nekem a cím nem ezt sugallja. Nem tudom eldönteni, hogy pozitívan vagy negatívan csalódtam.
Borító: Nagyon szeretem a kék színt, és érdekes az álarc.
Ajánlom: Angyalosoknak kötelező!
Elolvasnám a következő részt? Már meg is tettem. Arról is nemsokára jön az értékelés.
Remélem tetszett a beszámolóm és sikerült nem lelőni a végét, valamint hogy kedvet kaptatok a könyv elolvasásához. Ha így van ITT bővebben is olvashattok róla. A következő bejegyzésig legytek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Victoria Forester - A lány, aki tud repülni

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok, ez pedig itt egy újabb értékelés. Spoiler-veszély (bár...)

A történet egy kilencéves lányról szól, aki (meglepő módon) tud repülni. Egy farmon nevelkedik a szüleivel, akik nem engedik a faluba, nem akarják, hogy bárkivel is találkozzon. Egy nap mégis úgy döntenek, elviszik magukkal egy kerti partira. A lelkére kötik, hogy ne repüljön, de baseball-ozás közben mégis természetellenesen magasra emelkedik a talajtól. Ezt persze mindenki észreveszi, eljönnek érte és elviszik egy olyan intézménybe, amit direkt az ilyen gyerekeknek találtak ki. Ott Piper (főhősünk) találkozik még pár olyan teremtménnyel, mint ő. Egy fontos tény: a legidősebb köztük maximum 12 éves. Ez még fontos lesz... Ezen a helyen iskolába járnak, és nem használhatják a képességeiket, mert a hely vezetője különböző okok miatt nem akarja. Piper azt hiszi, minden szép és jó, de rájön, hogy kicsit máshogy mennek a dolgok, mint ahogy azt ő gondolta. Ezt el is mondja a többieknek, és elkezdik tervezni a szökést. A terv meghiúsul, mert az egyik kölyök elárulta, mire készülnek. Aztán Piper (ki más) rájön, hogy nem megszökni kéne, hanem lázadni. Így elfoglalják a helyet és boldog vége lesz mindennek.
Történet: Nem. Én ezt nem vagyok hajlandó elhinni. Egy csapat olyan gyerek, akiknek az átlag életkora kb 12 év, nem tudnak elfoglalni egy ilyen intézményt, akármilyen szupererővel rendelkeznek. Ez még fantasy-nak is túl sok. Egy pozitívum volt benne, a vége. Tetszett, hogy Piper-ék befogadták a hiperokos gyereket.
Szereplők: Velük sem voltam megelégedve. Mindenki azt mondja, hogy Piper milyen hihetetlenül különleges, azért, mert tud repülni. De istenem, az intézmény vezetője is tud repülni...! Mindegy. Egyedül a gonosz háttértörténete volt kicsit érdekes, de az is összecsapott volt. Talán Conrad (a hiperokos) volt számomra a legszerethetőbb karakter. Piper kifejezetten idegesített.
Stílus: Nem volt vele különösebb bajom, egy átlagos Vörös Pöttyös.
Cím: Kétségtelenül jobb a cím, mint maga a könyv. Figyelemfelkeltő, érdekes. Valószínűleg a mű legjobb része...
Borító: Ugyanaz a helyzet, mint a címnél. Szintén pozitívum, hogy a történet egy viszonylag izgalmas pillanatát mutatja.
Ajánlom: Hát... Félve mondom, de talán az X-man rajongóknak talán (nagyon talán) tetszene.
Elolvasnám-e újra? Biztos vagyok benne, hogy nem. Ha az életem múlna rajta, akkor meggondolnám, de magamtól 100%, hogy nem.

Remélem tetszett a beszámolóm és elnézést kérek, ha ez a kedvenc könyvetek. Ez egy teljesen szubjektív vélemény, amit vagy elfogadtok, vagy nem. Ha mégis kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, akkor ITT olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Darren Shan - Rémségek cirkusza (Vámpír könyvek #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és egy könyvértékelés lesz. Azért nem kritika, mert a kritika (szerintem) valami több, mint értékelés. Mindegy. Ja, és SPOILER VESZÉLY!!

A történetet Darren Shan, egy tinédzser fiú szemszögéből olvashatjuk. Éli a normális életét, iskolába jár, focizik a szünetekben a barátaival és imádja a pókokat. Egy nap az egyik barátja egy szórólappal állít az iskolába. Egy szórólap a Cirque du Freak-ről (magyarul: Rémségek Cirkusza). A négy barát összedobja négy jegyre a pénzüket, azonban Steve csak két jegyet tud szerezni. A jegyet különös módon Darren szerzi meg. Éjszaka mennek a cirkuszba, ahol mindenféle torzszülötteket mutatnak be, mert ez a fajta "cirkusz" be lett tiltva. Az előadás folyamán rengeteg érdekes lényt látnak: farkasembert, kétgyomrú embert, gumitestű fiút és még sok mást, köztük egy idomított pókot. Darren-t ez fogja meg leginkább, Steve-t viszont Mr. Crepsley, az idomár. Ott is marad előadás után, hogy beszéljen vele. Arra kéri, hogy változtassa vámpírrá, hogy az inasa lehessen. Mr. Crepsley meg is tenné, de nem tudja, mert Steve gonosz, a vére nem jó. Mindezt Darren hallja és látja, kezdi kerülni a barátját, mert megijedt. De nem hagyja nyugodni Madame Octa, a pók. Elhatározza, hogy ellopja. Meg is teszi, minden jól megy, azonban egy nap Steve jelenik meg a szobájában. Kitalálta, hogy a pók Darren-nél van. A fiúk kiengedik a ketrecből és játszanak vele, mikor hirtelen Annie, Darren húga benyit a szobába. Elveszítik a kontrollt a pók fölött és az megharapja Steve nyakát. A fiú majdnem belehal, de szerencsére van egy ellenszer. De vajon kinél lehet? Ha Mr. Crepsley-re tippeltetek, akkor jól tettétek. Darren elmegy hozzá, de az idomár csak úgy hajlandó segíteni, ha Darren az inasa, egy félvámpír lesz. A fiú belemegy, hogy megmentse a barátja életét. Elmennek hozzá a kórházba, meggyógyítják. Darren azonban elszökik a vámpírtól, visszamegy az iskolába, de mikor majdnem megharapja a húgát, ráébred, hogy nem élhet így örökké. Újra felkeresi az idomárt, és megbeszélik, hogy úgy kell beállítani a dolgokat, mintha Darren meghalt volna. A temetés után a vámpír kiássa újdonsült inasát, a temetőben még találkoznak Steve-vel, majd ketten nekivágnak a sötét éjszakának.
Történet: tetszett, a vámpíros vonal is érdekes, ahogy maga a cirkusz is. Darren halálának és temetésének jelenete nagyon szomorú volt, de voltak vicces részek is. Izgalmas volt olvasni egy hétköznapi fiú átváltozását vámpírinassá. Jó kezdése a sorozatnak.
Szereplők: Mr. Crepsley volt a kedvencem, Steve karaktere a végén eléggé megijesztett.
Stílus: könnyű volt olvasni, de a tőmondatok néha már kiakasztottak.
Cím: nem ezt vártam a cím alapján, de jó, felfigyel rá az ember.
Borító: annyira nem jön be, a filmes se, de mivel könyvtári, nem fog a polcomon csücsülni, így annyira nem zavaró. Különben sem az számít, hanem ami benne van.
Ajánlom: 12 éves kortól, fiúknak lányoknak egyaránt, de ha már kettessel kezdődik az életkorod, nem tudom garantálni, hogy ugyanolyan élvezetes lesz az olvasás.
El fogom olvasni a következő kötetet? Persze, kíváncsi vagyok a vámpír és inasa történetére.
Meg fogom nézni a filmet? Majd valamikor, nem hiszem, hogy a közeljövőben, de valamikor sort kerítek rá.

Remélem hasznos volt a beszámolóm, a könyvről többet ITT tudhatsz meg. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Bemutatkozás :)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok, ez pedig az első bejegyzés a blogomon.

Régóta gondolkodtam arról, hogy kéne egy blogot csinálnom, és úgy gondoltam, itt az ideje.
Arra gondoltam, hogy elsőre egy bemutatkozás-félét írnék, hogy egy kicsit megismerjetek. :)
Szóval, Gabi vagyok, 16 éves, gimnáziumba járok és, ami a legfontosabb: IMÁDOM a könyveket. De ez nemcsak annyi, hogy "jaj, odavagyok meg vissza a könyvekért", ez hard-core imádat. A könyvek az életem. Felvidítanak, sosem hagynak el, néha sírásra késztetnek, de utána mindig megvigasztalnak. Az évvégi vizsgán is a könyvekről beszéltem. Annak ellenére, hogy sokat olvasok, a fogalmazással néha meggyűlik a bajom, ez is az egyik oka ennek a blognak. A könyveken kívül még szeretem a zenét. Mindegy, milyen műfaj, meghallgatom. Kivéve a lakodalmas rock-ot. Az sehogy nem megy le a torkomon (illetve a fülemen...) Valamint a filmek iránt is érdeklődök. Kedvenc trióm: Johnny Depp, Helena Bohnam Carter és Tim Burton. Ha ők összeállnak, abból rossz nem sülhet ki.

Ez itt én lennék
a legmenőbb pólóban
VALAHA

Még annyit írnék a végére, hogy igyekszem majd hetente írni bejegyzést, ha sok időm lesz, akár többet is, de az is lehet, hogy egy időre eltűnök.
Ennyi lettem volna így elsőre, a legközelebbi bejegyzésig pá :)
Gabi