2020. január 11., szombat

Csillagászat helyett

Meg fogom bánni? Enyhén nagy valószínűséggel, de ez van. Most mit lehet tenni? Bezárni a Chrome-ot és elővenni a tételeket? lol. Nem. Nem csinálunk ilyeneket, az a logikus dolog lenne. Pfuj.

Szóval, a vizsgaidőszak éppen megy az agyamra. Elvileg most szerdán letudtam volna mindent, de megijedtem, és az anyagnak a negyedét néztem át felületesen kb, úgyhogy elhalasztottam az egészet egy héttel. Persze ha lett volna egy kis eszem, akkor nem veszek fel két nehéz vizsgát úgy, hogy egy nap van közöttük, de hát, nem voltam ott, mikor osztották. Majd megtanulom elfogadni.

Amúgy boldog új évet minden kedves jelenlévőnek, remélem 2019 jó volt és 2020 még jobb lesz. Ha meg 2019 nem volt jó, akkor is, 2020 legyen jobb. 
Ó, és azt is remélem, hogy mindenki tudja, hogy attól, hogy a húszas évek vannak, még nem kezdődött egy új évtized, mert az 2011-2020 között van. Szóval jövőre kezdődik, alig várom, hogy mindenki rájöjjön év vége felé és shitshow legyen az egész internet. Nem mintha amúgy nem lenne az, de na, mind értjük, mire gondolok.

Ó, hogy könyvek is legyenek, stílusosan A nagy Gatsby az év első olvasmánya nekem, még meg angolul. Wáó. És(sel nem kezdünk mondatot) amin még mindig meglepődök, azok után, hogy tavaly kb a könyvek felét angolul olvastam, értem. Valahogy nem tudom felfogni, hogy beszélek egy másik nyelvet, mármint waaat who gave me permission???? Plusz negyedjére is elkezdtem a Welcome To Night Vale hangoskönyvet és végül az lett az első, amit be is fejeztem idén (még mindig imádom).

Gondolkoztam azon is, hogy youtube-on folytatnám, mert lehet, hogy ott jobban átjönne a stílus meg whatnot, de sajnos nem akarok videót szerkeszteni/vágni, úgyhogy amíg nem találok egy barátot/barátnőt, aki megcsinálja nekem, addig maradnak a kéthavi agymenések blogposzt formájában. Remélem senkinek nem okozok ezzel csalódást. Ha valaki érzi, instán is követhet (@addicted_to_books112), ott tényleg könyvekről van szó és nem látszik ennyire a depresszió (bár mostanában de, upsz)

Más.
2019 egy rohadt jó év volt. Minden hosszabbtávú álmom teljesült, olyan is, ami nem volt olyan hosszú, úgyhogy a vége felé enyhén elveszve éreztem magam, mert hát, mi a francnak folytatni az egész hülye életet, ha nincsenek céljaim, nem igaz? Még most sem sikerült teljesen kilábalni ebből, de egy naaaagyon hosszútávú van, meg kitaláltam a specializációmat, a mesteremet is arra az esetre, ha nem sikerülne kiszabadulni az országból. Meg pár utazási cél/terv is van megvalósítható időn belül.

Az egyetemről egy kicsit.
Tanulás szempontjából imádom. A tanárok, az épület, a felépítés (mármint hogy félévek vannak) számomra tökéletes, főleg ebben az állapotban, amikor jövök le az életről és kell valami, ami eltereli róla a figyelmemet. 
A város. Imádom Pécset. Ez nagyon rosszul hangzik, de imádom, hogy távol vagyok a családomtól, mármint szeretem őket, nagyon nagyon, de itt kicsit önállóbb vagyok. És mindenki azt mondja, hogy ó, majd utálni fogom, mikor magamnak kell a bevásárlást megcsinálni, magamnak főzni, mosni, vasalni, de nem. Én ezt nagyon is élvezem. Imádom, hogy én osztom be magamnak és senki nincs itt, hogy nézze, mikor mit csinálok. Szeretem, hogy nem függök és tőlem sem függenek. Ehhez hozzátartozik, egy kicsit, aminek amúgy lehet semmi keresnivalója az interneten, de fuck it, tök mindegy. Szóval, a nővéremmel mindig közös szobám volt és ezért nyilván mindenből kettő volt - két szekrény, két asztal, stb. És most kikerül az enyém!!! És kicsit rosszul érzem magam miatta, de annyira örülök, hogy eggyel kevesebb dolog köt ahhoz a helyhez. Ami jó kis átvezetés a következő dologhoz (ami után visszakanyarodunk az egyetemhez, ígérem).
Kicsit félek, hogy sosem fogom otthon érezni magam. Néha már vannak pillanatok, amikor elfogadom, de máskor megijeszt. Mert "otthon" (aka a ház, ahol a szüleim laknak) egyáltalán nem érződik annak, gyűlölöm azt a várost. Az egyetlen pozitívum, hogy közel van a Szigetköz, de ennyi. Lepratelep. A koleszokban is jó (mármint a gimisben, meg most az egyetemen is, bár erre még visszatérünk), de az is átmeneti. De nem is az van, hogy úgy megyek oda, hogy oké, akkot itt csak 3-5 évet fogok tölteni, nyárra úgyis haza ("haza") kell menni, akkor ne csináljunk semmit, amitől otthonosabb lehetne. Egész sok mindent tettem azért, hogy jól érezzem magam, úgy gondolom. De mégis. Meg valahogy, bárhova megyek, van egy out of place érzésem a háttérben. Az egész országban, bár Pécsen kicsit jobb a helyzet, mint "otthon". Viszont ha külföldre költözök, ott sem tudom teljesen otthon érezni magam, mert igazából gyakorlatilag egy betolakodó vagyok. Na mindegy, majd kitalálok erre valamit.
Vissza a koleszhoz.
Tök jó. Ezt is imádom (meglepő, huh? lol). Tök jó, gyakorlatilag egy mini albérlet az egész. Ha a mosogépek nem mennének tönkre minden második nap, tökéletes lenne. Viszont amire rájöttem. Rohadtul várom, hogy egyedül éljek. Mármint rendesen egyedül egyedül. Mert oké, a szobatársaim hétvégére sose maradtak itt, most is, a vizsgaidőszakban sincsenek itt, de a másik szobában vannak és rohadt magányos érzés, hogy egy fallal arébb van 1-2 ember és az első 5 napban, mikor viszajöttem szilveszter után, annyi volt a rendes emberi kommunikációm, amit az aldiban folytattam a pénztárossal. Ami persze a saját hibám is, nyilván, de fú. Meg tényleg, úgy szeretném, ha saját dolgaim lennének. Mármint, kezd épülni a konyhai felszereléskészletem (névnapomra nokedliszaggató yaay), de nem az igazi. Meg, őszintén szólva, az életben az egyik legnagyobb célom, hogy a lehető legkevesebb embert zavarjam, különböző okok miatt, amiket nincs időnk kibogozni, de itt ~500-an lakunk, van 5 mosógép, ha valamit elszúrok, valaki tuti mérges lesz, ami thx no. Meg attól is állandóan félek, hogy elindítom a tűzjelzőt.
Meg az egésznek a legnagyobb hátránya, ami amúgy egyrészt a saját hibám, másrészt az élet velejárója, piszkosul magányos vagyok. Bár erről lehet, már írtam, de aki elfelejtette volna vagy valami, helló, még mindig rohadtul egyedül vagyok. Egyrészt (ami az én hibám): félek az emberektől vagyis nem is tudom, szóval nem a tömegtől, hanem úgy általában. Nem tudom, hogy magyarázzam meg úgy, hogy ne akarjon senki dokihoz küldeni (ahova amúgy lehet, hogy el kéne mennem lol, nem mintha vicces lenne), szóval megfigyelek dolgokat/embereket/szituációkat és mire úgy érzem, hogy valami alapfogalmam van a környezetemről, már késő, mert addigra megvolt az első benyomás, ami mi volt? Semmi. Gimiben is, kb 3 hónap kellett ahhoz, hogy közelebb kerüljek a SZOBATÁRSAMhoz. Akivel minden egyes nap együtt voltam (kivéve hétvége). Szóval nem megy nekem ez az ember dolog, bár próbálok rajta javítani, de hát, mind látjuk, mennyire sikeres vagyok benne.
Másrészt (ami az élet velejárója) nyilván nincsenek itt a barátaim. Ahogy nyáron is mindig rossz volt, mert a koleszból voltak leginkább barátaim (vagy a gimihez közeli faluból), az egyetemek között is enyhén szétszóródtunk. Én Pécs (obviously), Pest, Szeged, meg a drágám, akit imádok, de körülmények miatt a Rábaközben van. Lehetne mondani, de Gabi, ezek nincsenek is olyan messze. Valóban nincsenek, de időt is kell találni, és mikor ér rá bme-s vagy joghallgató, biológus, orvos? Megmondom, sose. Nyilván nem rájuk vagyok mérges, megértem, ha tanulni kell és örülök, hogy nekik vannak új barátatik, de attól még rohadtul hiányoznak. 

Szóval ja, lassan jövök le az életről. Vagyis ez kamu, gyorsan jövök le az életről, de próbálok visszamászni, és az a lassú. Mert sajnos egy lépés előre, kettő hátra. Még szerencse, hogy nyílt egy starbucks, mert mind tudjuk, hogy néha az egyetlen megoldás a túlárazott kávé.

Bocs azért, hogy nincs jobban feldarabolva, így jött ki. Meg a nagy negativitás miatt is, az is így jött ki.
Most pedig végre megyek, nem halogatom tovább a tanulást, két és fél nap elég volt. Bár főznöm kéne... Ú, erről jut eszembe, ha valakinek van valami receptje, ami nem nehéz (bár őszintén, az is jöhet, csak ne kelljen bele sok hülye hozzávaló, amit ehhez az egy kajához lehet használni), azt szívesen fogadom, mert kezdem unni a tésztát. Előre is köszi! <3 Pá, Gabi

Az élet mély víz, de te evezel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése