Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megint visszatértem, de ez nem az a bejegyzés, amiben elmagyarázom, hol voltam, merre jártam, miért is nem adtam magamról egy jó ideje életjelet (bár nem tudom, lesz-e valaha olyan, magamat ismerve eléggé kétlem), mert sokkal izgalmasabb dologról kell mesélnem. De amúgy, ha valaki nagyon hiányolna, Instán megtalál, ott nem hagytam ki ennyi időt. De vissza az izgalmakhoz. Lett egy könyvem! Nem jó... Kaptam egy könyvet! Kérdezhetnétek, hogy, de Gabi, miért érdekes ez, nyilván lesznek új könyveid, elég egyértelmű, hogy könyvfüggő vagy. Hát, drága barátaim, azért izgalmas, mert ez életem első recenziós könyve. Hülyén hangzik, de sose gondoltam volna, hogy lesz egyszer olyan, hogy valakitől kapok egy könyvet, hogy nem kell mást tenned, mint értékelni ezt a könyvet. Hát ez FANTASZTIKUS. Kicsit izgatott vagyok miatta, nagyon látszik? Plusz az írónő is nagyon aranyos (főleg azért, mert nem szedte le a fejem eddig, hogy csak most rakom ki a bejegyzést) Nézzük is a Pillangó-hatást!
Molyok szerint: még nincs százalék
Szerintem: 3,5 csillag
A történet Livről, a 22 éves apucipicilányáról szól. Pár éve lányunk egy elég nagy butaságot csinált egy fiú miatt, ami nyilván nem tetszett apukának, ezért úgy döntött, Liv nem randizhat senkivel, de végre vége az apácaságnak. Csodával határos módon három férfiú is terem egyszerre a környéken. Rob, a barista-DJ, Hiro, Liv apjának régi munkatársa és Jay, a múltbéli nagy szerelem. Vajon képes lesz Liv választani?
Történet: Oké. Tudjuk, hogy nem vagyok nagyon oda azért, ha minden a romantika körül forog, de ez nem volt olyan rossz. Annyi biztos, hogy nem volt benne felesleges nyáladzás (hála az égnek), viszont úgy gondolom, elbírt volna több oldalt is, vagy eggyel kevesebb ember kellett volna a szerelmi tetraéderünkbe, mert így kicsit soknak tűnt és tizenhét tizennyolcadig kidolgozottnak. De nem volt egy helyben toporgás, eljutottunk A-ból B-be és sokkal sokkal rosszabbat is olvastam olyantól, aki még csak nem is első könyves volt, úgyhogy én ezt sikernek könyvelném el. De azért lehetett volna részletesebb, Liv kapcsolatát Robbal például alig ismerjük meg, csak tudjuk, hogy együtt vannak és boldogok. Meg ha nem tudnám, hogy van folytatás, azt mondanám, befejezetlennek tűnik, de mivel tudom, ezért nem mondok ilyeneket.
Szereplők: Hát. Kezdjük. Liv egy elkényeztetett, apuci pénzén élő kis... lány. De legalább tudja magáról, ez kellemes meglepetésként ért. Viszont volt egy jelentet, amikor ruhát vesz és szépen fejezi ki, hogy előnytelenül áll neki ("Baz'meg, ez kövérít") és egyből elkezd bunkózni az eladóval, mikor az visszakérdez, hogy "Tessék!?", de szerintem Liv félreértelmezte a problémát. Azt hiszi, azért váltotta ki ezt a reakciót, mert azzal, hogy így beszél, azt üzeni, hogy nincs pénze kifizetni a ruhát, pedig csak annyit közöl ezzel a megszólalásával, hogy egy tapló kretén. Meg volt még egy kiakadása, amit nem vágtam, de az túl spoileres, szóval azért, hogy itt ne zavarjon senkit, majd a végén írom le. A végére szerencsére viszonylag megnormálisodik, azért járna a hátba veregetés, de előtte meg pofonveregetést érdemelne... Meghagyom a következtetések levonását. Aztán ott volt Liv apja. Ő számomra egy nagy NEM. Az első alkalommal, mikor találkozunk vele, konkrétan rá akarja tukmálni a lányát a kollégájára, vagyis nekem úgy jött át, és ültem ott, hogy embertemiafrancotcsinálsz. Engem ott elvesztett. Azt, hogy féltette Livet, megértem, de a 'nem találkozhatsz fiúkkal' politikával nem nagyon értek egyet. Bár rögtön azzal sem, hogy egy fiú miatt *******spoilerspoilerspoiler******. Moving on. A tetraéder három férfi tagja. Első: Rob. Először egy Sturbucks-ban találkoznak, csodás szemei vannak, Livnek megtetszik. Itt vége is lenne, de találkoznak egy rendezvényen, tök cukik, ki is lettem volna ezzel a kapcsolattal békülve, de Liv egy hülyeségen felhúzta magát és otthagyta szegény gyermeket. Jelölt #2 Hiro Shen, akiről kb minden beszélgetésben megemlítik, hogy ázsiai. Amúgy 34 éves nőcsábász, de Livért persze képes lenne megváltozni. Vele sincSHEN nagy bajom, kivéve, hogy szerintem 12 év korkülönbség sok. Végül Jay, a múlt szelleme. Na ő az, akit kihagyhatnánk lazán. Igazából sokat nem ad a történethez (vagy hát, nyilván az előzményhez de) és amúgy hülyén végezte.
Stílus: Tipikus new adult, trágár szavakban gazdag, egyszerű olvasni. Ez persze nem negatívum, mármint nyilván nem várhatom el, hogy mindenki olyan mondatokat hozzon össze, mint Böszörményi Gyula, arról nem is beszélve, hogy igen érdekes lenne a Leányrablás stílusában olvasni egy ilyen könyvet. Az viszont nagy nagy pozitívum, hogy meg tudtam különböztetni, mikor kinek a szemszögéből olvasok (nem, nem nekem, hanem azért, mert megkülönböztethető volt). Aztán, mivel nincs külön kategóriám a könyv belő felépítésének, ide biggyesztem nagy sunyiban. Szóval, az első, nem sorkizárt volt, ami zavart. A margók is szerintem kicsivel nagyobbak voltak mind a négy oldalon, mint az muszáj lett volna, illetve a sorköz is egy féllel több volt, mint kényelmes (bár bevallom, én is szoktam így cselezni, mikor portfóliót kell csinálni, és most háromra reménykedünk, hogy soha ne tévedjen ide a magyartanárom). Meg, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, a fejezetkezdések lehettek volna kicsit extrásabbak egy aláhúzásnál. De ez tényleg már csak egy személyes hülyeség.
Cím: Nem értem. Mármint, tudok a jelenségről, de nem tudom a könyvhöz kapcsolni. A végén megjelennek a pillangól Liv hasában, de azon túl... De szerintem velem van a baj, meg a racionális gondolkodásommal (azt hiszem, a magyartanárom így akarta közölni velem, hogy szerinte nincs fantáziám). Ettől függetlenül hangzatos.
Borító: Ma mindent úgy kezdek, hogy nem tetszik vagy nem értem. A borítóval sincs másképp. Jobban szeretem, ha a borító nem arcot ábrázol, de kezdek hozzászokni és annyira nem is rossz. Meg amellett a kék lepke mellett sem mehetek el csak úgy szó nélkül.
Ajánlom: Igazából ha szereted a new adult könyveket, 92% az esélye (ez egy matekfaktostól jön), hogy tetszeni fog. Mert minden megvan benne, ami egy new adulthoz kell. Plusz ha egy gyors, könnyen olvasható könyvre vágysz, szerintem nyugodtan fogj hozzá.
Újraolvasnám-e? Hát. Először arra gondoltam, hogy nem, de ha jobban belegondolok, simán el tudom képzelni, hogy ha hangulatom van hozzá, vagy egy reading slump közepén vagyok, újra előveszem, szóval a válasz igen.
Fogok-e mást olvasni az írónőtől? Tervezek, igen. Ha jól tudom a folytatás, Az Igazi már úton is van. Kíváncsi vagyok, hova fejlődünk.
El fogom-e olvasni a folytatást? Eggyel ezelőtti mondat.
Remélem Ti is el fogjátok olvasni a könyvet, mert tényleg kellemes pár órát okoz és az sem utolsó, hogy támogatunk egy fiatal hazai írót. Ha többet szeretnétek tudni a könyvről, ITT utánaolvashattok.
Ruby Saw-nak ezúton is szeretném ég egyszer megköszönni a könyvet és sok sikert kívánok a továbbiakban is.
Ti pedig ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
