The Unpopular Opinion Book Tag | booktag #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma úgy ébredtem fel, hogy "Hm, ma valami újat kéne csinálni!" Így jött az ötlet, hogy értékelés helyett ma egy könyves tag-gel örvendeztetlek meg titeket.

1. Egy könyv/sorozat, amit mindenki szeret, de te nem
Veronica Roth A beavatott című sorozata. Az első könyvet élveztem, az valahogy az oké és a jó között volt. De ahogy folytatódott a sorozat, egyre kevésbé tudtam élvezni a könyveket. Valahogy így éreztem: Beavatott: jó, A lázadó: jócska, A hűséges: nem, nem, soha többet, ilyet többet nem.

2. Egy könyv/sorozat, amit mindenki utál, de te szereted
Kami Garcia és Margaret Stohl Igéző Krónikák sorozata. Nagyon kevés embertől hallottam, hogy szerette volna. Olyanok mondták leginkább, akik csak az első könyvet olvasták. Az tényleg jó, nem a legjobb, de szeretem. A probléma (úgy gondolom) a második könyv elején kezdődik. Bevallom, nekem is kb harmadjára sikerült 50 oldalnál többet olvasni, de miután túljutottam az elején, nagyon jó volt.

3. Egy olyan szerelmi háromszög, amiben a főszereplő nem azzal jött össze, akivel szeretted volna

Az a nagy helyzet, hogy nekem ilyenem nincs. Legtöbbször egyetértek az íróval, és azt szeretem, akivel a végén a főszereplő együtt lesz. Olyan szokott lenni, hogy azt gondolom, hogy neki nem a Halállal kéne végeznie. Viszont, mivel nem akarom a kérdést megválaszolatlanul hagyni: A koronahercegnő/ The Crown. Tartok tőle, hogy Eadlyn nem azt választja, akit szeretnék.

4. Egy népszerű műfaj, amit nem szeretsz

A thriller. Nem bírom se nézni, se olvasni.

5. Egy szereplő, akit nem szeretsz

Utálom Tris-t. Idegesítő, buta, meggondolatlan, önfejű, önző, meg akarja menteni a világot, pedig ő csak egy tizenhat/hét éves lány, nem az ő dolga. 

6. Egy népszerű író, akinek a könyveit nem igazán szereted

David Levithan. Nem tetszett a Nap nap után, Nick és Norah végtelen éjszakáját elkezdtem, de nem igazán tudtam túljutni az első oldalon. Majd talán, egyszer, a jövőben adok neki még egy esélyt.

7. Egy közhely, amit utálsz

Most számot adok a matektudásomról. Szerelmi háromszögek; tizenhat éves lányok, akik meg akarják menteni a világot, mert ők megtehetik; szörnyű múlttal rendelkező, rejtélyes srác, aki csodás módon megnyílik a lánynak, ahogy eddig senki másnak és a végén csöpög a könyv a nyáltól. Ja, ez nem egy volt...

8. Egy népszerű sorozat, amit nem akarsz elolvasni

James Dashner Az útvesztő című sorozata. Az elsőt olvastam, nem volt rossz, de a folytatásokról sok rosszat hallottam, így nem tervezem folytatni ezt a sorozatot.

Egy másik, amit elkezdeni sem tervezek: Cynthia Hand Angyalsors trilógiája. Nem azért, mert rossz dolgokat halottam volna róla, sőt, mindenki, aki olvasta, azt mondta jó volt és nekem is el kéne olvasnom. Az a helyzet, hogy egy lány, akit általánosban nem bírtam, olvasta és akkor eldöntöttem, hogy én ezt pedig akkor sem fogom elolvasni. Tudom, gyerekes, de nem igazán tudok ezen a rossz érzésen változtatni.

9. Melyik sorozat- vagy filmadaptáció tetszett jobban, mint az alapjául szolgáló könyv?

L. J. Smith Vámpírnaplók. Csak az első könyvet olvastam, de annyi elég is volt. A sorozatot előbb láttam, de úgy gondolom, ha nem így történt volna, akkor is jobban szeretném, mint a könyvet (bár a negyedik évad után azt is befejeztem) Nem tetszett Elena, se Damon, se senki a könyvben.

Remélem nem sértődött meg senki a véleményem miatt, nem kell egyetérteni velem, csak, gondoltam, ismerjétek meg kicsit jobban azt, aki hetente írja nektek a kis szösszeneteit könyvekről. Ennyi lettem volna mára, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Keressünk köveket! | L. I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy nagyon különleges könyvről fogok beszélni. Egyrészt azért különleges, mert négyen is ezt a könyvet választottuk. (Egy kis magyarázat: koleszos vagyok, négyen vagyunk egy szobában. Lelkes könyvmolyként minél több embert akarok olvasásra szoktatni. Így történt, hogy fogtam magam, és szavazásra bocsátottam, hogy melyik könyvet olvassam fel. Mindenki szépen átgondolta, és erre a könyvre esett a választás.) Másrészt mind a négyünknek tetszett. Ez azért nagy szó, mert két lány egymás szöges ellentétei, tehát ha az egyik szeret valamit, az 99,9%, hogy a másik nem. Szóval nem kis teljesítmény. Ezután a remek felvezetés után, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a Rejtőző kavicsok című könyvét.

A történetet több szereplő szemszögéből követjük. Ott van a négy srác: Atács, Leó, Praetor és Krisz. Ők a fő bajkeverők. Ott van Lille is, a főszereplő lány. A srácok osztálytársa, de ő nem igazán van benne a tanárszivatósdiban. Végül, de nem utolsó sorban, Anna, az új tanárnő. Ők így, hatan (pár mellékszereplővel) összetalálkoznak és történnek velük dolgok. Nem akarok sokat mondani a történetről, mert nem áll szándékomban semmit sem lelőni (máskor sem, de most különösen nem) szóval be kell érnetek a fülszöveggel: "Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki "nagyvadat" vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival - csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik..."

Történet: Élvezetes és izgalmas volt olvasni, annak ellenére, hogy nem ez volt a hangsúlyos, hanem a szereplők és az ő fejlődésük. Tizenhét évesekről szól (plusz Anna), én is akörül vagyok, így egészen egyszerűen át tudtam érezni a problémáikat. Reálisan mutatja be a középiskolát. Majdnem tökéletes, az egyetlen hibája a könyvnek, hogy csupán 250 oldal. Viszont a vége tetszett, mert végülis ránk bízza az írónő a befejezést.

Szereplők: Szép számmal voltak és majdnem mindenkit imádtam. Mivel a pozitivitás a mindenem, kezdjük azokkal, akik annyira nem jöttek be. Atács volt a legantipatikusabb. Oké, nem bírja Annát, de ennyire azért nem kell tuskónak lenni. Nagyjából három olyan megszólalása volt, amitől nem másztam falra, amikor az édesanyjával/ról beszélt. Betti szintén nem lopta be magát a szívembe. Nem utálom, olyannak tűnik, akivel jóban lennék, de nem lennénk legjobb barinők. Tamás az egyetlen felnőtt, akit nem bírtam. Az elején sem volt okés a pasas, de a végére teljesen kiábrándultam belőle, bár sosem voltam beleábrándulva. Rajta kívül viszont minden felnőttet nagyon szerettem. Lille apja csak úgy ontja magából a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon jó apa, megy neki ez a gyereknevelősdi, így is, hogy egyedül kell csinálnia. Aztán ott van Anna. Szörnyű dolog történt vele, de úgy ahogy sikerült talpra állnia. Segítőkész, a legjobbat hozza ki mindenkiből. Örülnék, ha ilyen magyar (vagy akármilyen) tanárom lenne. Persze a diákokat is nagyon szerettem. Krisz flegma, vezérkedik, de minél több időt tölt Annával, annál inkább előtör az értelmes énje. Praetor volt a kedvencem a srácok négyeséből. Nagyon okos, nem tökéletes, de ez teszi mégis azzá. Volt egy hulláma (kinek nincs?), a felszín alatt sokkal több érzelem van benne, mint azt az ember gondolná. Az egész könyvben Lille volt a kedvencem. Okos, művelt, értelmes, a kapcsolata az apjával olyan szívemelengető. Bettin kívül nem nagyon van jóban senkivel, és ő az egyetlen, aki a kezdetektől kedveli Annát. Kicsit úgy éreztem, hogy hasonlítunk, pár apróság kivételével (nincs titkos hódolóm, és nem írok, helyette olvasok a valóság helyett...), így egy kicsit talán a saját problémáimra is találtam megoldást.

Stílus: Nagyon könnyen és gyorsan olvasható, de nem lebutított. Ha nem felolvastam volna, biztos, hogy egy délután/este alatt elolvasom. A párbeszédek, az oltások viccesek, egy-egy közülük szállóige lett a szobában. Megint idézettel akartam kezdeni, de rájöttem, hogy gyakorlatilag az egész könyvet lemásolhatnám. Egy részletet viszont mégis megosztok veletek, mert ez még mindig itt kavarog a többi gondolat között: "Az állítólagos lábtörlőgyáros rálépett a perzsaszőnyegre. Az ő féltve őrzött perzsaszőnyegére..." Olyan, mintha az írónő nekem írta volna, bár lehet, hogy minden 16 éves így érez. Ez a legjobb magyar könyv, amit valaha olvastam, és szeretném megköszönni Lázár Ildikónak, hogy megírta, mert nemcsak a szereplők okosak ebben a műben, hanem az egész könyv.

Cím: Még a címe is okos. Lille apja kavicsoknak hívja a különleges embereket. Őket nehéz megtalálni, keresni kell, így olyan, mintha rejtőznének.

Borító: Kék. Ez már alapból plusz. Igazából nem sokat mond a cselekményről, a szereplőkre fókuszál, csakúgy, mint a könyv. És kék.

Ajánlom: 15-16-tól felfelé fiúknak, lányoknak. Nekünk segít a problémáinkat megoldani, vagy legalább elkezdeni megoldani, a felnőtteket megmosolyogtathatja, illetve Anna története érdekes lehet.

Elolvasnám-e újra? Ó, még szép. Legkésőbb nyáron sort akarok keríteni rá, mert azért más felolvasni, mint egyedül lenni a gondolataimmal. Meg amúgy is. Ez akárhány újraolvasást megérdemel. 

Mi tetszett benne a legjobban? Lille és az apja kérdéses játéka. Az egyikük rákérdez egy személyre, és a másik csak úgy adhat nemleges választ, ha tudja kiről van szó és valami jellegzetes dolgot kell róla a válaszban mondani. Ezzel a játékkal rengeteget lehet tanulni, akaratlanul is.

Remélem tetszett a beszámolóm, és elkezdtek kutatni a kavicsok után. Ha ez a kis szösszenet felkeltette az érdeklődéseteket, ITT bővebben is olvashattok a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Játsszunk egyet! | Ernest Cline - Ready Player One

"Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája."

"Elhagyni az otthonunkat súlyosan túlértékelt cselekvés."

"Azért hoztam létre az OASIS-t, mert soha nem találtam a helyem a valóságban. Nem tudtam, hogyan teremtsek kapcsolatot az emberekkel. Egész életemben féltem. Egészen addig, amíg fel nem fogtam, hogy hamarosan vége. Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk. És a valóság valós."

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és nem hiszem el, hogy ezt a könyvet csak most olvastam el. Ezzel a műremekkel először BookTube-on találkoztam, de úgy voltam vele, hogy "Á, videójáték, nem vagyok oda értük, biztos nem élvezném." Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus. Engedjétek meg, hogy bemutassam a 2015-ös kedvenc könyvemet, a Ready Player One - t!

A történet 2044-ben (addig már csak 28 év van!) játszódik, és mit ne mondjak, nem kecsegtet túl sok jóval a jövő. A világ elég csúnya hely lett, az emberek többsége nyomorban él. Milyen szerencse, hogy egy kattintással kizárhatjuk környezetünket, mert van egy program, ami ezt lehetővé teszi. Ez nem más, mint az OASIS, a virtuális utópia. Mára (mármint akkorra mára) aki teheti, mindent ezen a szimuláción keresztül intéz, tanul, dolgozik, szórakozik. Mikor a program tervezője, James Halliday meghal, elküld minden felhasználónak egy videóüzenetet, amiben tájékoztatja őket a végrendeletéről. Ebben az áll, hogy aki először talál rá a játékban elrejtett kapuszerűséget, úgynevezett Húsvéti Tojást, őrá hagy mindent. A pénzét, a vállalatot, mindent. Persze nem csak a gyorsaság számít, rafkósnak kell lenni, mert az öreg feladványokat is hagyott hátra. Öt éven keresztül senki semmit sem tud kezdeni az első verssel, majd egy tizennyolc éves srác, Wade Watts (főhősünk, az OASIS-ban Parzival) rálel az első kulcsot. Wade-ről amúgy annyit kell tudni, hogy magányos, tizenhárom éves kora óta életcélja megtalálni a Tojást. H az egyetlen barátja, de őt is csak a szimuláción keresztül ismeri. Wade a hajsza kezdetekor csóró (bocs a szóért, jobbat nem találtam...), de amint a neve felkerül a Halliday oldalán lévő toplista első helyére, egycsapásra meggazdagszik. De nem ülhet sokáig a babérjain, utána rengetegen kezdik megtalálgatni a kulcsot. Felkeresi a konkurens cég is, az IOI, hogy segítsen nekik megszerezni a Tojást, de Wade természetesen nem adja be a derekát. Ezután a "megbeszélés" után eltűnik a térképről. Csak egy emberrel tartja a kapcsolatot, Art3mis-szel, akit a kulcs megtalálásakor ismert meg. De egy vallomás után vele is megszakad minden összeköttetése. Ekkor jön rá, mekkora egy idióta volt és mennyi időt elpazarolt. Újra megszállottan keresi a következő kulcsot. Ugyanis miközben őt rózsaszín felhők vették körül, lecsúszott az első helyről, így sötétté vált az ég. Aztán, egy rövid kitérő után elutazik pár másik emberrel együtt Halliday legjobb barátjához, és elkezdődik a végső harc a Tojásért.

Történet: Fantasztikus volt. A virtuális és a valódi világ is remekül lett felépítve. Rengeteg '80-as évekbeli popkultúrális utaláscsemegécskékkel árasztotta el Mr. Cline a könyvet. Olvasás közben döbbentem rá, mennyire bírtam volna a nyolcvanas éveket. Teljesen logikus volt a történetvezetés, mindennek megvolt a helye, az oka. Egyáltalán nem számított, hogy videójátékok terén teljesen analfabéta vagyok. Nagyon jó volt olvasni, de azért remélem, nem ilyen lesz a világ 30 év múlva.
Szereplők: Szerettem Wade-t. Okos, talpraesett, 157-szer nézte meg a Gyalog galopp-ot. Egyedül akkor nem szerettem, amikor egyedül volt. Valahogy túl megszállott volt. De a végére újra bírtam. H tetszett, jó fej, jó (egyszem) barátja Wade-nek. A kedvencem Art3mis volt. Okos, értelmes, önálló, nem csak egy bugyuta kiegészítője a főszereplő srácnak. Halliday is szimpatikus volt. Haláli az öreg, hogy ezt kitalálta, jó kis rejtvényfejtősdi. Ogden Morrow nagyon aranyos, olyan öregesen aranyos volt. Segítőkész, és nemcsak öregesen aranyos, de megvan benne az öregek bölcsessége is. Sorrento-t és az egész IOI-t egy szereplőként kezelem, hiszen semmi nem különbözik rajtuk, csak a számuk. Hihetetlen, mikre nem képesek emberek a pénz miatt. Jó, oké, egy vállalat a tét, de akkor is. Mindennek van határa. 
Stílus: Erre sem tudok mást mondani, csak azt, hogy elképesztően jó. Pörgős, gyorsan olvasható, vicces, de van benne komolyság.
Cím: Egyértelműen a videójátékra utal. Egyszerű, tömör, pont, ahogy általánosban tanultam.
Borító: Mikor láttam az új borítót, kicsit tartottam tőle, hogy a régivel már nem lehet kapni. Szerencsére az egyik könyvesboltban még volt két példány és én vagyok az egyik boldog tulajdonosa. Annak ellenére, hogy a kék szín a mindenem, a piros változat sokkal kreatívabbnak tűnik számomra. A tapintása is más, valahogy puhább. A mérete tökéletes, pont beleillik a kezembe. Nagyjából 5 percet töltök különböző időpontokban azzal, hogy fogom. Mást nem csinálok. Fogom és gyönyörködöm benne.
Ajánlom: Mindenkinek. Fiúnak, lánynak, fiatalnak, öregnek. Fiúk - videójáték, lányok - ha unjátok a csöpögős romantikus regényeket, ez tökéletes. Öregek - nyolcvanas évek, pattanjon csak fel mindenki arra a bizonyos nosztalgia-vasútra!, fiatalok - videójáték, high-tech cuccok.
Elolvasnám-e újra? Igen. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, két gondolat kóválygott a fejemben. Egyrészt, hogy ezt most azonnal újra kell olvasnom, másrészt, hogy nem akarom becsukni a könyvet, mert az azt jelentené, hogy vége. Mármint, hogy vége vége. Így történt, hogy nagyjából negyedórával azután, hogy végeztem, még mindig ott ültem az ágyamon, a nyitott könyvvel a kezemben. Még most is benne van a könyvjelző, amit használtam. Így olyan, mintha még nem lenne vége.
Szeretnék-e egy folytatást? Kapásból igent mondanék, de jobban belegondolva nem. Teljesen kerek a történet, és torkig vagyok már a sorozatokkal.
Örülnék-e, ha lenne belőle film? Nagyon, úgy gondolom, ha egy ilyen hírt kapnék, az bármilyen traumából kilábaltatna. Olyan fura agyam van, hogy miközben olvasok, nem a lapot látom magam előtt, hanem olyan, mintha filmet néznék, és (ha jó kezekbe kerül) remek filmet lehetne belőle csinálni. 

Remélem tetszett a beszámolóm, és sikerült nem mindent lelőnöm. Bízom benne, hogy nem baj, hogy egy picivel hosszabb az értékelés, de amiről tudok beszélni, arról nagyon tudok. És amit olvastatok az csak egy rövidített verzió.Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, ITT többet olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai (Füst és csont leánya #2)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mint ígértem, itt is van a Füst és csont leánya sorozat második kötetének értékelése. (Kicsit hosszúra nyúlt az a hamarosan). Ezt csak akkor olvasd el, ha már olvastad a könyvet, mert nem vagyok olyan ügyes, hogy spoiler nélkül tudjak róla írni. De ha nem zavarnak, akkor örülök, hogy elolvasod. A kapcsolatom nem igazán változott a könyvvel, ezt talán valamivel lelkesebben kezdtem olvasni, tekintve, hogy tudtam, az első milyen jó volt.
A történet Prágában, Zuzana-val kezdődik. Halvány sejtelme sincs, merre lehet Karou,  és eltökélt szándéka, hogy megkeresi. Ebben természetesen számít barátja támogatására. Mik minden feltétel nélkül belemegy.Komolyan mondom, az ő történetük az egyetlen boldog része a könyvnek.De erről majd később. Tehát felkerekednek és az üzenet alapján, amit Karou küldött, elindulnak megkeresni. Eközben ő meglehetősen elfoglalt új feltámasztói teendőivel, most, hogy Kénkő nincs. Thiago zaklatja, úgy állítja be, mintha nem, de igen. Az elején teljesen egyedül van, barátok nélkül, mert bár a táborban tudják, hogy ő Madrigal, nehéz elfogadniuk az emberi külsejét. Ziri, az utolsó kirin mégis kezd nyitni felé és összebarátkoznak. Aztán megérkezik Zuzana és Mik, kiderül, hogy Karou nem azért küldte azt az e-mail-t, hogy megtalálják, mégis ez a legboldogabb időszaka, amit a kimérákkal tölt. Természetesen a szeráfok sem maradhatnak ki a könyvből. Ők öldösik a kimérákat, Akivának azonban elege lesz ebből, és elhatározza, hogy megöli a császárt. Természetesen Liraz és Hazael segítenek neki. Valójában Jael, a császár testvére öli meg, de úgy ügyeskedik, hogy azt higgye mindenki, hogy Akiváék tették. Ők ezért (vagy hát, nemcsak ezért) elmennek Karou-hoz. Beszélnek egyet, elmennek, Thiago meg akarja ölni a kék hajú lányt, de (szerencsére) nem sikerül neki, ehelyett ő hal meg, de nagyon kis trükkös volt az írónő, mert senki nem tudja, hogy meghalt. A könyv majdnem-végén Zuzana felhívja Karou-t azzal, hogy szeráfok jöttek át egy portálon az emberi világba. Mert Razgutot feltétlenül életben kellett hagyni, igaz?!
Történet: Ezt a könyvet fájt olvasni. Nem mintha rossz lett volna,erről szó sincs, de annyian haltak meg és annyian szenvedtek, hogy konkrétan nekem fájt. Volt egy rész, amikor Ziri jött vissza a szeráftáborból, és olyan részletességgel olvashattam azt, hogyan kínozták, hogy meg kellett állnom és jó pár mély lélegzetet vennem. Az egész könyvben így van. Egész falvakat gyilkolnak le. Egy szeráfok által lemészárolt falu, egy kimérák által lemészárolt szeráf tábor. Vártam, mikor kezd el folyni a vér a könyv gerincéből. Szerencsére Akiva észhez tért, és próbálta menekíteni a kimérákat. Azért nem az egész könyv ilyen, kapunk egy aprócska boldogság-morzsát. Zuzana és Mik annyira aranyosak, hogy iciri-picirit ellensúlyozta azt a rengeteg szörnyűséget. Ami azt illeti, teljesen jól elvagyok a befejezéssel. Szerettem, ahogy megmenekítettek sok mindenkit, és úgy ért véget a kötet, hogy Karou és Akiva a barlang két pontjából egymás szemébe néz.
Szereplők: Új kedvenc szereplőm van, mégpedig Zuzana. Olyan tündéri, de kitartó és elszánt. Annyira aranyos volt, ahogy Mik felhozta a házasságot,tetszik ez a három próba dolog. Ezenkívül vicces és nem is tudom, közel áll a szívemhez. Aztán ott van Mik. Jó barát, kicsit visszafogja Zuzana-t, de jó értelemben, szóval nem korlátozza, csak vigyáz rá. Nagyon remélem, hogy össze fognak házasodni. Ziri is hihetetlenül aranyos. Olyan fiatal és annyi szörnyűségen ment keresztül és most a Farkas testében van. Volt egy pont, ahol megfeledkeztem az Akiva-val kapcsolatos érzéseimről és azt akartam, hogy Ziri és Karou együtt legyenek. És akkor, mikor már nagyon-nagyon szerettem ezt az aranyos kis kirint, puff, vége, meghalt. Ez egy újabb olyan pont volt, ahol megálltam, letettem szépen a könyvet egy percre, és néztem ki bambán a fejemből, hogy mi a manó volt ez?! Aztán szerencsére (pff... szerencsére...) nem halt meg "csak" a Farkas testében él tovább. Karou-t rettenetesen sajnáltam. Az a rengeteg fájdalom elviselhetetlen, csodálom, hogy megmaradt ép eszénél. Thiago-t utáltam, mint a kihűlt sültkrumlit, viszont annak örültem, mikor felajánlotta a kékhajú csodának, hogy ő szolgáltatja a fájdalomtizedet. Jó volt még többet megtudni Liraz-ról, viszont Hazael-lel miért kellett ezt tenni? Tényleg szükség volt erre, komolyan? És Akiva. Mikor azt hitte, Karou halott... Mindkét főszereplőt nagyon sajnáltam és nagyon remélem, hogy megkapják a boldog befejezésüket. Akiva anyjának törzse szimpatikus, tetszik, hogy nem szívbajosak. Fú, a császárt de utáltam. Szörnyű volt olvasni, ahogy odavezették a lányt a palotához. Ha tehettem volna, én végeztem volna vele. 

Stílus: Nagyon szeretem, ahogy Laini Taylor ír. Fantasztikus világot alkotott, tele részletesen kidolgozott karakterekkel. A váltott nézőpont szintén tetszett.

Cím: Pontosan kifejezi, miről szól a könyv. Vér - rengeteg öldöklés, csillagfény - az angyalok ragyogása. 

Borító: Gyönyörű. Be kell vallanom, jobban tetszik, mint az első részé, annak ellenére, hogy az első kék. Egy dolog azonban nagyon felbosszantott. Nem illenek össze. Az első kemény borítós, míg ez puha, és 1-2 centivel szélesebb/magasabb, mint a második. Ilyet. Nem. Csinálunk. Tudom, az a fontos, ami benne van, de nagyon irritál így a könyvespolcomon. 

Ajánlom: Aki olvasta az első részt, annak gyanítom nem kell mondanom, hogy kötelező. Viszont csak akkor, ha megvan hozzá a kellő hangulatod, és felkészültél arra a rengeteg halálra, ami ebben a kötetben vár rád. 

Elolvasnám a következő részt? Nem is kérdés. Az is benne van a pakliban, hogy ha beláthatatlan időn belül jelenik meg magyarul, akkor nekiállok angolul.

Kiméra, angyal vagy ember lennék? Azt hiszem, leginkább kiméra. Ember nem, mert most jöttek az egyáltalán nem kedves és aranyos angyalok, angyal szintén nem, Jael miatt. A kimérákat még fel is támasztják, ha időben begyűjtik a lelkét, szóval ez tűnik a legbiztosabbnak.

Remélem hasznos volt a beszámolóm és nektek is kiszáradnak a könnycsatornátok olvasás közben. Ha érdekel a könyv ITT bővebben olvashatsz róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2015 - évértékelés+néhány fogadalom

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és (ahogy észrevehettétek) egy jó ideje ez az első bejegyzésem. Ennek különböző okai vannak, leginkább az, hogy könnyen elhanyagolok mindent. Ebben a posztban kicsit a 2015-ös évemről szeretnék beszélni, illetve a következő évi terveimről.
Ez az év több szempontból is nagyon jó volt. Először is, sikeresen túléltem az első középiskolai évemet. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és közülük páran nagyon jó barátaim is lettek. Bár azt képzelni sem mertem, hogy ennyi barátom lesz, mert nem vagyok az a fajta. Szóval ezzel a sok emberrel nyáron is tartottam a kapcsolatot. Ez a nyár pedig elképesztően jó volt. Elsőként a suli vége utáni második héten Németországba mentünk, a suli szervezésében. Németországban akkor még nem ért véget a tanítás, és egy ottani testvériskolaszerűséget látogattunk meg. Ott voltunk egy hétig, és még jobban összekovácsolódtunk. Nagyon vicces volt az odafele út, az ottlét és a hazafele út is. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ezután egy hétig otthon voltam és cuccoltam össze, hogy induljak Lengyelországba. Az unokatestéremék úgy döntöttek, jó ötlet magukkal vinni és nagyon hálás vagyok, hogy így történt. Lengyelország nagyon szép, a hegyek, a táj fantasztikusan szép. Egyetlen rossz dolog volt nyáron. A szüleimmel és a testvéremmel nem tudtunk sehova elmenni. De.. nem így jött ki a lépés, van ilyen. Aztán vége lett ennek a szép időszaknak, elkezdődött az iskola. Nem volt olyan szörnyű a kezdés, mint amire számítottam, a kolesszal elviselhető. A jegyeim annyira nem foglalkoztatnak, mint az eddigi években, és erre büszke vagyok. 10 év kellett, hogy ne legyen rajtam nyomás... A lényeg, hogy elértem, nem?
Olvasás szempontjából is nagyon jó évet zárok. A Reading Challenge-t sajnos nem sikerült teljesíteni, pár könyv még hiányzik, de így is több, mint 50 könyvet olvastam, ami nekem nagyon nagy szó, szóval büszke vagyok magamra.
Nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak, ezért inkább a következő dolgokat nevezzük inkább tervnek. Tehát:
-mielőtt vennék egy könyvet, elolvasom azokat, amik itthon vannak elolvasatlanul
-többet foglalkozom a bloggal. ezentúl tényleg igyekszem minden héten írni, ha nemis értékelést, de valamit (spoiler: van pár értékelés a füzetembe, csak be kéne gépelni)
-folytatom a jó szokásomat és nem stresszelek felesleges dolgokon
-addig nem jelentkezek molyos kihívásokra, amíg egy párat nem csináltam meg
-mostmár tényleg elmegyek nyelvvizsgázni

Ennyi lenne ez a kis bejegyzéske, remélem jó évetek lesz. Utólag is boldog karácsonyt és boldog új évet! A következő bejegyzés szerintem már csak jövőre lesz, addig is legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónonülést. Pá, Gabi

Chanda Hahn - Bűbájtalan (Bűbájtalan #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mostanában sok tündérmese újragondolással találom szembe magam.
Nyáron kezdtem nagyon hosszú idő után megint könyvtárba járni, mivel ott csináltam az 50 órás közösségi szolgálatot. Idén is folytatom (mármint iskolai év idén) és miután végeztem, ott szoktam még maradni egy kicsit. Idén jóval több tanulnivaló van, mint tavaly,  de valamit mégis kéne olvasni. Egy rövid könyvet szerettem volna, amit könnyen lehet olvasni, és kicsit megfeledkezhetem az iskoláról. Így került a kezembe ez a könyv. Emlékeztem, hogy molyon is viszonylag jó értékelést kapott, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem tetszik.
A történet szerint Mina Grime egy meglehetősen szerencsétlen tizenöt éves lány. Édesanyjával és öccsével él egy város kínai negyedében. Egy nap az iskola szervez egy látogatást az ottani sütödébe. Ott Mina szerencsétlenkedik egy sort, a túra végére mégis ő lesz a nap hőse. Édesanyja mindig arra intette, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, így amikor bekerül hőstette miatt az újságokba, Sara el akar költözni. Megint. Azonban ez alkalommal Mina a sarkára áll, és rábírja anyját, hogy árulja el folytonos költözésük okát. Kiderül, hogy a lány valódi családneve Grimm, vagyis a Grimm-testvérek leszármazottja, akinek sorsa az átokmegtörése. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, végig kell játszani minden egyes mesét, amihez a Grimm-testvérek nevéhez köthető. A Történet (igen, él és lélegzik) van annyira jó arc, hogy küld egy könyvet, amiben minden befejezett mese megjelenik. Történet valami mágikus dolog, ami a kész történetekből szerzi az erejét, így gyakorlatilag mindent megad Minának ahhoz, hogy teljesíteni tudja  a küldetését. Minden jól megy,megtalálja a Grimoire-t (a könyvet), a szívügyei is rendben vannak. Párszor megtámadják, amit természetesen nem mond el az anyjának, mert miért is tenné?! Jön a bál (napi kérdés: vajon miért mindig a bálon történnek a dolgok? Kommentben várom a válaszokat:)), onnan elmegy, befejezi a meséket, és amint ez megtörtént, rajta kívül senki nem emlékszik semmire.
Történet: Az alapötlet tetszett, a kivitelezéssel volt néhány problémám. Néhol hiányosnak, összecsapottnak és kidolgozatlannak éreztem a történetet. Nem tudom megmondani, mi hiányzott, de azt tudom, hogy valami igen. A szerelmi szál a halálom volt. Falra tudok mászni az olyan "kapcsolatoktól", mikor meglátják egymást, a következő pillanatban meg már imádják a másikat. Jó, Mina részéről nem egy pillanat volt, de hogy megmentette Brody életét, és ő ettől már fülig szerelmes belé, na ettől téptem a hajam. A másik: az életmentés. Nem, egyszerűen nem vagyok képes elfogadni, akárhogy szeretném. Tudom, hogy ez egy könyv, de azért így is létezik olyan, hogy realitás. Természetesen vannak jó dolgok is benne, például az tetszett, hogy Történet egyik meséből átemeli a szereplőket a másikba, és felkészítette Minát a következő mesére. A vége is jó volt. Lehet, hogy sajnálnom kellett volna Minát, sajnáltam is, de nem erre számítottam, azt hittem happy end lesz.
Szereplők: Minát nagyjából minden egyes megszólalásakor felpofoztam volna. Annyira buta az a lány, hogy elképesztő. Mindenkivel kiabál, ok nélkül kiakad, hülyén reagál, és nem képes elfogadni a segítséget. Brody-val a legnagyobb bajom az egyik pillanatról a másikra beleszerelmesedés volt, amúgy normális srácnak ismertük meg. Nan-t utáltam, egy barát nem rak ki a netre kellemetlen képeket a másikról. Néha poénból igen, de egyrészt nem állandóan, másrészt az esetek többségében mindkét félnek vicces. Sara, Mina édesanyja bizonyos helyzetekben nem úgy viselkedik, ahogy (szerintem) egy anyának illene. Ha egy szóval kéne jellemeznem, az a szétcsúszott lenne. Az egyetlen szimpatikus karakter számomra Jared, Mina segítője volt. Nem tudunk meg róla sokat, de ő legalább épeszűen gondolkodott, azt tette, ami a feladata volt. Nagyon elkeseredtem, mikor úgy volt, hogy el kell tőle búcsúznunk. Mina meg sem érdemli.
Stílus: Hát... Tény, hogy nagyon könnyen és gyorsan olvasható, egy éjszaka alatt elolvastam. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy mindössze 255 oldal és viszonylag nagy betűtípussal nyomtatták. Azt kell, hogy mondjam, olvastam már választékosabban fogalmazott könyvet is. Nem állítom, hogy a 0 írói vénámmal tudnék egy 250 oldalas könyvet írni, sőt... De ha megerőltetném magam, akkor akár én is írhattam volna.
Cím: Következtetni lehet belőle, hogy valami meséről és átokról fog szólni, és talán a főszereplő szerencsétlenségére is.
Borító: Hasonló a stílushoz. Láttam már szebbet is, de tetszik, hogy Piroska van rajta.
Ajánlom: Ez egy tündérmese feldolgozás, szóval, ha szereted az ilyen típusú történeteket, ez egy jó választás. Ne várjatok tőle túl sokat, egy délutáni kalandnak viszont megteszi.
Elolvasnám újra? Igen. Annak ellenére, hogy mennyi rosszat mondtam róla, szórakoztató volt, élvezetes olvasni.
Szeretnék saját példányt? Erre szintén igen a válaszom. Magamnak nem biztos, hogy megvenném, de ha valaki ezzel lepne meg, nem vágnám a fejéhez.
Elolvasnám a következő részét? Igen, érdekel, hogy fogja Mina megoldani a következő meséket.

Remélem tetszett a beszámolóm és egy óvatlan pillanatban a kezetekbe akad a könyv, mert tényleg nem szörnyű. Ha felkeltette az érdeklődéseteket ITT olvashattok többet a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Marissa Meyer - Cinder (Holdbéli Krónikák #1)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és (meglepő módon) ez egy újabb értékelés. Törekszem a spoiler mentességre, de úgy vettem észre, hogy nem megy túl jól, ezért előre is elnézéseteket kérem. Azért igyekszem. Úgy döntöttem, rendhagyásból rendszert csinálok, tehát leírom a történetemet az adott könyvvel, ez esetben a Cinder-rel. Már lassan négy éve megjelent, és mikor először láttam a könyvesboltban (ami nagyjából jó két éve volt), nem igazán fogott meg. Sem másodjára. Sem harmadjára. Mindenhol azt láttam, hogy ilyen meg olyan jó, így meg úgy szeretik. Akkoriban még nem voltam olyan hatalmas könyvmoly, mint most, és nem adogattam csak úgy, felelőtlenül az esélyeket a könyveknek. Meglehetősen szkeptikus voltam magával a műfajjal is, a Star Wars-t szeretem, de azon kívül nem nagyon találkoztam semmilyen sci-fis dologgal.Aztán most, hogy ovis korba lépett a könyv, és bőkezűbb vagyok az esélyekkel, gondoltam, egye fene, megérdemli. Bár így is két hónapba került, hogy leemeljem a polcról, kétségtelenül állítom, hogy megérte.

A történet szerint Cinder egy tizenhat éves lány, Új Peking legjobb műszerésze. Ezt annak köszönheti, hogy kiborg, vagyis az egyik lába és keze helyén fémből készült végtagok vannak, valamint a nyaka és az agya körül is megbuheráltak valamit. (Csak hogy tiszta legyen, ahhoz, hogy valaki kiborg legyen, nem feltétlenül a fenti dolgoknak kell teljesülniük, a lényeg, hogy az embernek valamelyik része fémből legyen. Ez így elég furán hangzik, de azért egy kis értelme csak van.. ) Egy nap Kai herceg elviszi hozzá javításra az androidját. Cinder-nek megtetszik, annak ellenére, hogy tudja, nem szabadna. Miután egy bizonyos dolog történik a kedvesebbik mostohatestvérrel, Adri, főszereplőnőnk mostohaanyja elküldi a palotába, hogy kísérletezzenek rajta. Éles kanyar jobbra: a Földön pestis tizedeli a lakosságot, és kiborgokon kísérleteznek, mert "értük nem kár". Vissza a történethez. Cinder csodálatos módon immunis a betegségre, ami később még nagy szerepet fog játszani. A palotában összefut a herceggel, aki elhívja a bálba. Többször is. Cinder minden alkalommal visszautasítja, egyrészt kiborgsága miatt, amit szégyell és titkol, másrészt azért, mert a bál estéjére tervezi a szökést. A harmadik okot nem árulom el, mert mint mondtam, igyekszem spoiler mentesen írni. Időközben a császár meghal, ezért Kai lesz az új uralkodó. Pár órával a császár halála után feltűnik Levana, a Hold királynője. Újabb kanyar: a Holdon élő embereket (logikusan) holdlakóknak hívják. Nekik különleges képességük, hogy képesek a bioelektromos manipulációra, ami annyit tesz, hogy képesek befolyásolni, hogy milyennek lássák őket, sőt a cselekedeteket is tudják irányítani. Ja, mindenki utálja őket, mert létezik egy olyan sztereotípia, hogy a holdlakók kapzsik és gonoszak. Ez természetesen csak általánosítás. Újra vissza: Levana nem minden hátsó szándék nélkül jött a Földre. Császárnő akar lenni, és mindent meg is tesz ennek érdekében. Kai kitartóan ellenáll neki, ami nagyon sok energiájába kerül. Hamar összehoztak Kai-nak egy koronázást, majd jön a bál. Cinder mégis elmegy, mert rendkívül fontos információ birtokába jut. Olvasás közben azon járt az agyam, milyen fura lenne, ha cipő helyett a lábát hagyná ott. Hát nem a lába esett le?! Aztán különböző okok miatt börtönbe zárják, ott beszélget egyet az orvossal, aki kísérletezett rajta és vége. Hajnali fél kettőkor dühöngtem, amiért nincs több lap a könyvben. Illetve volt, de a köszönetnyilvánítás annyira nem szokott magával ragadni.
Történet: Nagyon tetszett. Ez volt az első sci-fi, amit olvastam, és jó élmény volt. Szeretem a tündérmesék alapján íródott könyveket, és annak ellenére, hogy nem a Hamupipőke volt a kedvencem, ez a feldolgozás tetszett legjobban. Az is jó volt, hogy olvashattuk az "egyszerű lakos" és a vezető szemszögét is. Vicces volt, hogy néha előbb tudtam,mi fog történni, mint maguk a szereplők, és örültem a fejemnek, hogy Hehe, én olyat tudok, amit ti még nem!
Szereplők: Ami azt illeti, mindenkit szerettem, aki szerethető volt, és mindenkit utáltam, akit utálni lehetett. Kai-ban picit csalódtam a végén, mikor meg sem hallgatta Cinder-t, de valószínűleg én sem tettem volna. Ennek ellenére szerettem, sajnálom, hogy rosszul váltunk el egymástól. Adri-val az elején semmi bajom nem volt, tipikus gonosz mostoha. Miután az a dolog történt Peony-val, teljesen nem, de megváltozott, onnantól kezdve utáltam. Levana-val is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy őt már azelőtt gyűlöltem, hogy egyáltalán megszólalt volna. Dr. Erland, az orvos, aki vezette a kísérleteket és Cinder kapcsolata tetszett, olyan apa-lánya kapcsolathoz tudnám leginkább hasonlítani. Iko-t nagyon sajnáltam, olyan szerethető kis android volt. Az, mai Cinder-rel kapcsolatban kiderült a végén, annyira nem lepett meg. Ami az tilleti, számítottam rá, és boldog voltam, hogy igazam lett. Bár kicsit csalódtam is, de azért a vállveregetést megkaptam.
Stílus: Gyorsan olvasható, nagyjából három nap alatt végeztem vele. A felépítése szintén jó volt, az írónő jól adagolta a dolgokat, nem egyszerre zúdította ránk az összes információt.
Cím: Ezen nincs sok minden magyaráznivaló, elég egyszerűen ki lehet találni, miről szól a könyv.
Borító: Szép, tetszik rajta a betűtípus. Nekem az a kiadás van meg, amin a lány van, ami másik annyira nem jön be.
Ajánlom: Tudom, rengetegen olvasták már, de csak akad, akinek még tudom ajánlani. Tehát, ha szereted a meséket, nem olvastál még sci-fit, de szeretnél, szerintem ez egy jó kezdés lehet.
Elolvasnám a következő részt? Szerintem az mindent elárul, hogy automatikusan nyúltam a következő kötetért.
Holdlakó vagy földlakó lennék inkább? Nehéz kérdés. A Földön a pestis, a Holdon egy veszélyesen kegyetlen királynő, aki képes manipulálni. Bár a Hold tűnik a kisebbik rossznak, mégis a Földet választom. Egy nagyon óvatos földlakó lennék, aki az Egyesült Királyságban éli vidáman az életét.

Remélem tetszett a beszámolóm és sikerült meghozni a kedveteket a könyv elolvasásához. Abban az esetben, ha olvastátok már, kíváncsian olvasnám a véleményeteket. Ha érdekel ITT többet olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi