2017. március 11., szombat

Miért nem alszok napok óta?

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy kicsit másfajta bejegyzéssel jelentkezem, nem könyvről írok, hanem egy sorozatról, mégpedig a The 100-ról (magyarul A visszatérők).
A sorozatról először az egyik barátnőm mesélt, mondta, milyen jó meg ilyenek. Aztán két héttel ezelőtt nem volt kedvem semmihez, így gondoltam elkezdem. És azóta nem aludtam rendesen. Jelenleg a 4. évadból 5 rész jelent meg, ami azt jelenti, hogy így két hét alatt megnéztem 3 évad + 5 részt, összesen 49 részt. Azt hiszem, ez valami rekord nálam (ha szünet lenne, akkor valószínű kevesebb idő alatt is végeztem volna vele, de hát ugye, az a fránya suli közbeszólt.. :D). Azóta kiderült, hogy több barátom is elkezdte nézni, illetve nézte már korábban is, így szerencsére van kivel megbeszélnem.



Miről is szól? A Földet szerencsésen tönkrevágtuk egy nukleáris háborúval. Szerencsére volt annyi eszük az embereknek, hogy építsenek egy űrhajót, a Bárkát. Itt éldegélünk szépen, nyugodtan. Száz év után  aztán a vezetőség úgy dönt, hogy jó ötlet leküldeni a Földre 100 kiskorú bűnözőt, hogy megnézzék, mi a helyzet idelent. Le is érkeznek, és én ennél többet nem fogok mondani, a legkisebb dolgot sem akarom elspoilerezni.

Történet: Nagyon tetszik, nem véletlenül végeztem vele ilyen hamar. Gyors, pörgős, és sok minden történik egy részben. A cselekmény több szálon fut, volt olyan, amit gyűlöltem, de annak hála az égnek, már vége. Érdekes, mert egyébként egészen egyszerűen el tudom képzelni, hogy ez tényleg megtörténjen. Ha nem is 2051-re, de valamikor biztos. Egy kicsit hasonlít a Trónok Harcára, de csak annyiban, hogy itt is úgy hullanak a karakterek, mint a legyek. Értsd: a harmadik részben meghal egy srác, akiről azt hittem, hogy a szerelmi háromszög harmadik csúcsa lesz. Ha már itt tarunk. Szerelmi háromszög. Nem olyan borzalmas, mint amilyennek először gondoltam, de azért a létezése mégis irritál.
Szereplők: Új szerelmem van. Bellamy Blake (vagy Bob Morley, igazából mindegy, mindkettőjüknek jut hely a szívemben). És nemcsak a hangja miatt (bár meg kell hagyni, nagyon jó hallgatni) Okos, jó vezető és annyira aranyosan mosolyog és olyan cuki (az utolsó pár szót a fangirl énem mondatta velem, nézzétek el neki). Volt egy rövid időszak, amikor szegény igen bután viselkedett, de már visszatalált a helyes ösvényre. Szóval, igazából tökéletes. Ő az egyetlen, akinek a halálától nagyon-nagyon tartok, mert amíg ő él, nagy baj nem lehet. A főszereplő lány, Clarke pedig tökéletes társa (lesz, ha végre összejönnek). Bár az elején nem nagyon értettem, hogy most miért is ő kezdett el vezetőt játszani (amúgy még mindig nem vágom, na mindegy) és nem feltétlenül ő a kedvenc főhősnőm, a lista elején jár. A srácot, akiről azt hittem, hogy gyűlölni fogom, Murphy-t kezdem kedvelni. Raven is szimpatikus, nagyon okos és ő a bizonyíték arra, hogy lányok is érthetnek a számítógépekhez. Jasper és Monty barátsága nagyon tetszik, aranyosak. Jasper mostanában meglehetősen idegesítő, amit egy kicsit megértek, de azért visszanormálisodhatna már. Octaviát is nagyon bírom, bár mostanában kicsit elvadult, de még mindig nagyon király. A felnőttek közül senkit nem szeretek. A legrosszabb Jaha, a Bárka kancellárja. Ez az ember... Meg sem kell szólalnia, már arcon vágnám, mert tudom, mennyi hülyeséget beszélne, ha kinyitná a száját. Abby, Clarke anyja, meg spoiler mindent túlél. De komolyan. Ha tízszer nem kellett volna már meghalnia, hát egyszer sem. De megértem, végül is a legjobb orvost csak nem fogják kinyírni a sorozat írói. Akiről azt mondanám, hogy kedvelem, az Kane, pedig az elején őt is utáltam. Ő a legértelmesebb a felnőttek közül, ő gondolkodik legtisztábban.
Cím: Az angol címe jobban tetszik, mint a magyar, de hát ez a legtöbb dolognál így van.
A könyvről: Még nem olvastam, de úgy hallottam, nem olyan jó mint a sorozat (molyon 71% körül van), ennek ellenére én kész vagyok letesztelni. Valamiért kifejlődött bennem ez a mazochista hajlam, hogy ha tudom, hogy rossz lesz a könyv, akkor is elolvasom. Talán azért, mert bízom benne, hogy mégsem lesz agyhalál. Ki tudja?
Melyik a kedvenc évadom? Az első, gondolkodás nélkül. Az volt a legjobb, persze a többi sem rettenet, de azért az volt az igazi.

Pár számomra vicces dolog a sorozattal kapcsolatban:
- Én voltam az utolsó, azok közül, akik nagyjából egyszerre kezdték, mégis én fejeztem be először.
- Az egyik szobatársam megkérdezte, hogy kit szeretek jobban Bellamy-t vagy Hook-ot (az Egyszer volt...- ból ő a szerelmem) és nem tudtam rá válaszolni. Olyan, mintha valaki azt kérdezné tőled, hogy melyik férjedet szereted jobban. De hát ki az, aki tudna erre a kérdésre válaszolni?
- Abban a pillanatban, hogy befejeztem (és egy kicsit még mindig) az egyetlen dolog, ami természetesnek tűnt az volt, hogy újra elkezdem az elejétől.

Remélem sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a sorozat iránt. Ha nézitek, írjátok meg, hol jártok, ki a kedvencetek, meg úgy általában mit gondoltok róla. Mindenkire kíváncsi vagyok. :) A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése