Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma a kedvenc Disney hercegnőm történetének átdolgozásáról írok nektek.
A könyvet már jó ideje nézegettem, és nagyon megörültem, mikor láttam, hogy magyarul is megjelenik. Szülinapomra meg is kaptam az egyik kedves barátnőmtől, a héten meg is tapasztalhattam, milyen egy Menő Könyv. (Most csak három hónapot vett igénybe, hogy elkezdjem a könyvet, amit kapok. Azt hiszem fejlődöm. Mondjuk még van is hova.)
Molyok szerint: 4,15 csillag
Szerintem: 4 csillag
A történetünk helyszíne Árkádia, ahol egy Kegyes Úr nevezetű démon tartja rettegésben a jónépet. Ezen kívül híres arról, hogy szeret alkukat kötni. Ennek a királyságnak a vezetője is egyességet köt vele, minek köszönhetően amint a király leánya eléri a 17 éves kort, feleségül kell mennie a démonhoz. El is jön az idő, megvan az esküvő, Nüx (főhősnőnk) elmegy a kastélyhoz, ahol azonban teljesen más várja, mint amire számított. Apja azzal küldte el, hogy ölje meg a szörnyet, de mi van akkor, ha közben beleszeret? Küldetés vagy szerelem?
Történet: Imádom a Szépség és a szörnyeteget, kiskorom óta Belle a kedvenc hercegnőm (jut eszembe, itt az ideje, hogy újra megnézzem, vagy fél éve nem láttam). Mivel ez ennek a mesének az átdolgozása, az alap ugyanaz: lány, szörny, először utálja, a végére szereti, bumm. A körítés viszont más, például, mivel minden ifjúsági könyv elmaradhatatlan tartozéka az az átkozott szerelmi háromszög, innen sem maradhatott ki, viszont az írónő olyan okosan oldotta meg, hogy le a kalappal. Szerintem még nem is olvastam olyan könyvet, ahol így jelenne meg ez a mindennapi kamaszprobléma. Eme csodás geometriai alakzat egyik felével az én ízlésemnek túl korán (két oldal, nagyjából) kerültek közel, a harmadik csúccsal viszont szépen fokozatosan találtak egymásra, ami nagyon tetszett, mert nem szeretem, ha elkapkodják a dolgokat. Jó, tudom, a fogva tartás miatt eszünkbe juthatna a Stockholm-szindróma, én viszont személy szerint ezt szeretem elküldeni az agyam legmélyebb zugába, hogy véletlenül se találjam meg és rontsa el az élvezetet, és úgy gondolni erre a mesére, mint egy szép történet a belső szépségről. A könyv görög mitológiai elemeket is tartalmaz, de ez leginkább csak a nevekben merül ki és abban, hogy a leányt önfeláldozós történeteken nevelték. Összességében tetszett, viszont kicsit gyorsnak éreztem, bár ezt lehet, hogy azért volt, mert egy éjszaka alatt olvastam el.
Szereplők: Az a helyzet, hogy nem igazán nőtt senki a szívemhez. Nüx az elején idegesített, hogy minden második gondolata az volt, hogy küldetés így, küldetés úgy, a többi meg az, mennyire utálja a családját. A közepe-vége felé viszont szerencsére megnormálisodott, és felüdülés volt végre egy nem 16 évesről olvasni. A húga, Astraia pálfordulását kifejezetten negatívnak éreztem, de az sem tetszett, mikor mindig mosolygós volt. Engem egy idő után kiidegelnek a mindenszipiszupi emberek. Az apjuk meg... Hát gratulálok neki. Ott kezdődik az egész, hogy nem kellett volna alkut kötni egy démonnal. (De ha nincs az alku, történet sincs, szóval egy ici-picit mégis örülök.) Ignifex volt a kedvencem - ő a Kegyes Úr néven emlegetett figura. Ő az a fajta karakter, akiről mindenki azt hiszi, hogy gonosz, de kiderül, hogy nem. Hangulattól és történettől függően kedvelem ezeket a karaktereket, és őt, hát, nyilvánvalóan megszerettem, de igazából bárhogy gondolkodom, nem találok jó kifejezést arra, amit érzek. Megölelgetném, de mégsem, mert fura lenne, de közben mégis. (Hölgyeim és Uraim, életem legértelmesebb és legszebben megfogalmazott mondata. A virágokat az öltözőmbe kérem.) Árny sem volt szörnyű (haha, szörnyű. Nem? Csak én?) Az elején úgy voltam vele, hogy "Tényleg?! Komolyan egy árnyékba fog beleszeretni?!" De nem rossz szándékú árnyék és végül is csak egy fél. A neve viszont lehetett volna fantáziadúsabb.
Stílus: Az elején nagyon idegesítő volt, hogy nagyjából minden második bekezdés tartalma ugyanaz volt, csak máshogy megfogalmazva, de ezek szerencsére eltünedeztek menet közben. Igazából semmi különös, nem viszed haza és mutatod be a szüleidnek, de nem is evolúciós oldalágak szintjén íródott, hanem egy szép középúton. Az egyébként tetszett, hogy a lány neve Nüx, ami ugye az éjszakához köthető, a herceg pedig Lux, ami meg a fényhez, szóval éjszaka és fény. Okos.
Cím: Elég kifejező, mert hát valóban leölni készül a férjét az ifjú asszony, ami, valljuk be, elég kegyetlen és Szépség és a szörny átdolgozás, szóval ez meg a másik. Végre egy cím, ami nem hazudik.
Borító: Ha a cím nem, hát én sem fogok hazudni. Persze, hogy ez fogott meg először (csak kicsit szégyellem, hogy borító alapján ítélek) Szeretem a csigalépcsőket, és nagyon tetszik, ahogy beleépítették azt a rózsát. Viszont a szememet egy kicsit bántja a magyar cím, angolul valahogy jobban állt. Vagy csak az agyam szórakozik velem, ki tudja.
Ajánlom: Ha szereted az eredeti történetet, akkor szerintem tetszeni fog, viszont ne rakd túl magasra a mércét, mert bár nekem ez az első, hallottam, hogy mások szerint nem ez a legjobb feldolgozása a mesének. De szerintem egy próbát megér.
Újra fogom olvasni? Valamikor biztosan, mert még három nappal a befejezés után is mosolyt csal az arcomra, ha rá gondolok, ami jó érzés, és bármikor szívesen olvasok Szépséges könyvet.
Olvasok mást az írónőtől? Ha magyarul megjelennek további könyvei, akkor ha nem nagyon negatívak az értékelések, szerintem lecsekkolom a többit is, de nem várom tűkön ülve a percet, hogy kiderüljön, kiadják magyarul is. Angolul nem hiszem, hogy belevágok, túl sok könyvem van most, ami jobban érdekel.
Remélem nektek is mesés élményt nyújtott a könyv vagy ha eddig nem olvasátok, most kedvet kaptatok hozzá. Ha érdekel a könyv,
ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
